Hídfő, 1961 (14. évfolyam, 357-368. szám)
1961-07-10 / 357. szám
A múltból jövő A kitűnő tanulmányt, amit olvastunk szeretnénk ha végig tanulmányozná minden szabadságharcos magyar fiatal, ők is megdöbbennének, hogy vannak a 7-ik X-et taposó öreg urak, nagy lelkek, nagy elmék, akikben ma is a Petőfi Sándorok, Kossuth Lajosok ifjonti lelkesedése, a szociálforradalmárok és a nemzeti szabadsághősök szelleme lobog fényesen. A nyílt levél, amit dr. litteráti Vágó Pál, C. A. Macartney professzorhoz, a nagy angol történelemtudóshoz, az October Fifteenth meghálálhatatlanul magyarbarát szerzőjéhez írt, ragyogó iskolapéldája annak, miként kell szellemmel, tudással, igazsággal harcolni az emigránsnak. így érezzük azonban, hogy ez a hatvan oldalas tanulmány legalább olyan mértékben szól az edinburghi egyetem nagy historikusának, mint önmagunknak és mindenekfölött annak a szabadságharcos ifjúságnak, amely utánunk következik, amely egykor az otthoniakkal az ország gazdája lesz, ha már a mi sírjainkat betemette az idegen föld. A fiataloknak ebből a hatvan oldalból kell megtanulniok, hogy mi volt a hungarista mozgalom, hogy miért kellett — vagy inkább kellett volna — jönni egy magyar, nemzeti és szocialista forradalomnak. És a csáklyás öregeknek, akik ma is a chorin-kapitalizmus visszaállításáról, a neo-horthysta rendszer feltámadásáról ábrándoznak, ebből kell megismerniük, hogy Magyarország vesztében — legalább! — annyira bűnösök ők, a nagy „antibolsevisták", mint a rákosista bolsevikiek. Az az osztály, amely a vesztegető chroninizmus igazgatósági tagságaiban ült, de Kistarcsára internáltatta a népükért, nemzetükért harcoló nemzeti forradalmárokat, épp olyan vétkes, mint az új osztály, amely most a kommunista vörös palástban ugyanoda záratta a korábbi uralkodó réteg tagjait. Ezeknek az ábrándozóknak, hatalomról, régi szép időkről álmodozóknak ülik tudomásul venniök, hogy legalább itt az emigrációban hallgatni kell saját bűneik tudatában. A kétszázezer holdas hitbizományok nélkül ma nincsenek kétszázezer holdas kolhozok. A Wall Street és a Rotschild bankház kamat-rabszolgasága nélkül, melynek igazgatósági tagságait ők élvezték, ma nincs moszkvai uralom, amelyet a kutyabőrös nemesség rotschildi gentry szolgái helyett ma a pártigazolványos újgazdagok kiszolgálói gyakorolnak a magyar nép fölött. Dr. Vágó Pál remek írása nem önigazolás. Sokkal inkább útmutatás, hogy mint kell a dzsentry-bankár és kommunista-moszkovita múltból egy nemzeti és szocialista magyar jövendőt alakítani. Mint kell a kamat-rabszolgaság feudális-kapitalista és a géppisztoly rabszolgaság magyar gyarmatából szabad, független, szocialista, de mégis nemzeti magyar államot teremteni. Letesszük a könyvet és boldogan mondjuk el: — íme — nincs közöttünk generációs különbség. Mert vannak 70 évesek és 20—24 évesek, akik egyformán látják a nemzeti jövőt! Levél a John Birch Societyhez Írta: Marschalkó Lajos Mr. Robert Welch! Azt hiszem nagyon sok magyar emigráns és más nemzetiségű száműzött szíve megdobogott, midőn a sajtópolémiából értesülést szerzett a John Birch Society létezéséről és terjedéséről. John Birch kapitány, az elárult, kommunista gyilkosok kezére juttatott amerikai hazafi személyében a keleteurópai antibolsevista menekültek kitűnő szimbólumot találtak nemzeteik és saját sorsukat illetőleg. A mi országainkat ugyanazok az erők tették tönkre, a mi vezetőinket, államférfiainkat ugyanazok a krypto-kommunisták juttatták az egyértelműen bolsevista akasztófákra, mint az önökéit. Legyünk magyarok, lettek, észtek, horvátok, szerbek vagy románok és szlovákok, történelmileg és okmányszerűen tudjuk bizonyítani, hogy ezek a sötét hatalmak, álorcás kommunisták nagyobbrészt naturalizált amerikaiak voltak. Az önök nemzeti hősét, John Birchet elpusztították. A mi országainkat tönkretették, vezetőinket lemészárolták. Ha eddig erről beszéltünk az amerikai hatóságoknál és a State of Departement, a Free Europe Inc. Committee vezetőinél nem csak süket fülekre, hanem rosszindulatra, ellenérzésre találtunk. Most bontakozik ki szemeink előtt az önök mozgalma, mint talán az elveszni készülő világ utolsó reménysége, önök mutatták meg a világ patriótái és sokat szenvedett hontalanjai számára újra Washington és Jefferson Amerikáját, amely az alkotmány, a szabadság, függetlenség örökértelmű eszméit hordozza lobogóin és önök mutatták fel újra azt az Egyesült Államokat, amely Kossuth Lajos kora óta nemcsak nekünk magyaroknak, de a világ összes szabadságszerető népeinek eszményképe volt, de amely semmiesetre sem azonos Mr. Roosevelt és Mr. Baruch USA-jával. Az igazi eszményképet lerombolták. Az önök nagyszerű hazáját világszerte népszerűtlenné tették a rooseveltizmus krypto-kommunistái, titkos társutasai, a KZ-ekből naturalizált gyűlölködők, akik csak egyetlen célt ismertek: mindennek eltiprását, akasztófára húzását, kiirtását, ami nem kedvez az ő titkos egyeduralmuknak és világhódító céljaiknak. Mindezzel az európai és főként az elnyomott vasfüggöny mögötti népek szemében árnyékot borítottak a dicsőséges amerikai lobogókra. 1945 óta a világ, légióként Európa elnyomott antikommunista nemzetei szüntelen csalódtak nem az Egyesült Államokban, hanem az amerikai politikában, a nyakunkra küldött amerikai egyenruhában járó krypto-kommunistákban. Ennek következtében az Egyesült Államok tekintélyének, szavahihetőségének mélypontjára jutott. Ezt senki más nem tudja jóvátenni, csak önök. Közelebbről: a John Birch Társaság, amely felismerte a bajokat és a követendő célokat is. Világharcról, világküzdelemről van szó és nem csupán amerikai belügyről. Mi tehát úgy látjuk, hogy a harcot, melynek győztes kimeneteléért 110 millió vasfüggöny mögötti nép és 60 millió antibolsevista hontalan imádkozik, önök és az emberiség csak egyféleképpen nyerhetik meg. Úgy, hogy ezt az amerikai hazafias mozgalmat világmozgalommá fejlesztik és a patrióta amerikai társadalom vezetése alatt, szövetségesül, egyenrangú bajtársul fogadják a világ összes antikommunistáit, akik az önök amerikai irányításával hajlandók szellemileg s ha kell fizikai eszközökkel is harcolni a világbolsevizmus ellen. Az Egyesült Államokban megalakult Free Europe Committee azzal tette a legrosszabb szolgálatot Amerikának, hogy a menekültek köréből olyan politikusokat fogadott zsoldjába, akik 1945—1948 között saját népeiknek és az LSA-nak is árulói voltak, mert a kommunista zsarnoksággal kollaboráltak. Ezek minden lehetőt elkövettek, hogy egyfelől a kelet-európai antibolsevista menekülteket a vasfüggöny mögötti hóhérok kezére juttassák, vagy ha ez nem sikerült, mint „nácikat”, „fasisztákat” sőt „antiszemitákat“ diszkrimi- A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI HETILAP 357. SZÁM XIV. ÉVFOLYAM LONDON, 1961 JÚLIUS 10.