Hídfő, 1978 (31. évfolyam, 752-775. szám)

1978-08-01 / 767-769. szám

22. oldal A Hídfő vezércikke a pittsburghi Magyarságban A Szebedinszky Jenő kitűnő szer­kesztésében megjelenő Magyarság című újság legutóbbi számában tel­jes egészében közölte Fiala Ferenc Kádár Jánosék nagy bűne című ve­zércikkét, amely a Hídfőben jelent meg. Hogy a cikk megjelent, az több egyszerű közlésnél. Bizonyítja az emigráns sajtó egy részének ösz­­szetartását, ha valóban igaz magyar ügyről van szó. Főképpen bizonyítja azonban, hogy több eredményt tu­dunk­ elérni, ha a magyar sajtó kö­zös terv alapján foglalkozik a ha­zai ügyekkel és az egymásra való acsarkodás helyett tiszteli a másik munkáját és akkor is hangot ad a külföldön élő magyarság óhajának, ha bizonyos pontokban nem is érte­nek egyet.­­ Hogy ez így helyes azt ezúttal Szebedinszky Jenő bizonyította, aki félretéve minden szakmabeli féltékenységet teljes egé­szében közölte írásunkat. Megjelent a Hazánk A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetségének hivatalos lapja, az évek óta szünetelő Hazánk ezévi el­ső száma a napokban hagyta el a nyomdát. A lapot Szigeti István, aacheni lelkész, a Szövetség elnöke állította össze példás pontossággal és bő tartalommal. A hivatalos be­számolókon kívül az irodalmi rovat­ban, Csaszkóczy Emil emlékezik a nemrégiben elhúnyt nagy magyar íróról, Szitnyai Zoltánról. — Fehér György megszívlelendő cikket írt az európai terrorizmusról, összehason­lítva a hazai börtönviszonyokat a szállodáho­z hasonló nyugati börtö­nökkel. Ugyancsak az irodalmi ro­vatban a lap megkezdte Fiala Fe­renc „Berkes és a szerzetes“ című novellájának közlését, melyben a szerző a Rákosi vidők nagy mártír­jának, a bencés szerzetes egyetemi tanár Baranyai Jusztin tragédiáját írta meg. A Hazánk megrendelhető a kö­vetkező címen: Szigeti István, Vik­­torin Alee 25, Aachen, BRD. 1 HALOTTAINK ! Medvegy Elemérné sz. Achim L. Mária rendkívül aktív, tartalmas életének 81. esztendejében váratlan hirte­lenséggel elhúnyt. Az elhúnyt békéscsabai parasztve­zér, Achim Andrásnak volt a leánya. Apa nélkül nőtt fel, mert Achim Andrást egy húsvétvasárnapon tör­tént szóváltás következtében a két Zsilinszky fivér még máig is kiderít­hetetlen körülmények között — le­­lőtte.Achim András az újkori ma­gyar történelem egyik legmarkán­sabb személyisége volt. Maga is, mint békéscsabai ősi parasztivadék látta és érezte a Viharsarok né­pének sanyarú életét s annak meg­javításáért szállt síkra. Előfutára volt a népi mozgalomnak s harcos egyéniségével halála napjáig osto­rozta a nagybirtokok uralmát és követelte azok megszüntetését. Medvegy Elemérné temetésére uno­kája, Medvegy Júlia utazott haza, Békéscsabára és anyjának, Nánay Endrénének az alábbiakban számolt be: „A parasztasszonyok feketébe öltözve, fekete fejkendővel, a parasz­­ tÍDFŐ 1978 augusztus—szeptember » Az emigráció seregszemléje volt a hágai találkozó Augusztus 4—6 között zajlott le a hollandiai Hága városában a Magya­rok II. Világtalálkozója, illetve Vi­lágkongresszusa. A találkozóra több mint százan jöttek össze a világ minden tájáról. Az európaiakon kívül ott voltak a kanadaiak, amerikaiak és az ausztrálok is. A három nap alatt minden lényeges kérdést meg­tárgyaltak, megvitattak, méghozzá olyan egységesen,, ami elég ritkaság, ha különösen magyar egyesületek kiküldöttei ülnek le az asztalhoz. Ezttal még az sem zavarta a példás programot, hogy egy-két oda nem való egyén is részt vett azon, nyil­ván nem a rendezőség hibájából. Sajnos a hágai kongresszusi te­remben megtartott konferenciákról a fiatalok hiányoztak, akik majd to­vább viszik a most lelépő generáció után az exil magyarság nagy kér­déseit és problémáit. Hol vannak a fiatalok ? — merült fel a kérdés sokakban, mert valljuk be őszintén, az asztalok körül csupa ősz fej ha­jolt össze, ha vitára került a sor a kiküldöttek között. Ez volt a hágai magyar találkozó nyíltan ki nem mondott nagy kérdése. Hogyan és miként lehet bekapcsolni a mun­kába az apák után jövő generációt, illetve azokat, akik már idegenben születtek, és már csak az apák el­beszéléséből ismerik Magyarországot. De a hágai három nap így is szép volt. Sok régi ismerős találkozott egymással és új barátságok, isme­retségek születtek a rövid idő alatt. Érdemes volt megrendezni és ezért külön köszönet illeti Kunézy Istvát, aki a rendezés nehéz munkáját pél­damutatóan végezte. Sok fekete ruhában és fehér ingben özönlöttek a csabai temetőbe, hogy imádott parasztvezérük leánya te­metésén ott legyenek. A temetést Békéscsaba város rendezte. — Az Achim sírkertet szépen rendbehoz­ták s rengeteg virág kísérte nagy­anyámat utolsó útjára. A temetés végeztével sok száz csabai rende­zett sorban vonult el a virággal dí­szített sír előtt, hogy búcsút vegye­nek a halottól. A engesztelő gyászistentiszteletet a budavári Bécsi kapu­ téri temp­lomban ta­rtották. A vitéz Szakváry Emil A Bodeni tó felől jött a hír, hogy vitéz Szakváry Emil, a Szálasi kor­mány iparügyi minisztere és volt nyugállományú ezredes, váratlanul elhúnyt. 1896-ban született és mint fiatal hadnagy végigküzdötte az első vi­lágháborút, majd annak befejezése után mérnöki diplomát szerzett a budapesti József Nádor Műegye­­men. Gömbös Gyula miniszterelnök­sége alatt az iparügyi miniszté­riumba hívták meg, ahol az építke­zési osztályt vezette. 1944 októberé­ben a Szálasi-kormány iparügyi tár­cájának a vezetésével bízták meg, amit mindvégig becsületesen és tisz­tességesen végzett. Egyetlen politi­kai pártnak sem volt a tagja és a kormányban mint szakminiszter vett részt. Rövid ideig tartó miniszter­sége alatt egyetlen cél lebegett sze­mei előtt: a lehetőségekhez képest megmenteni a magyar értékeket és biztonságba helyezni azokat, hogy a háború végén újból a nemzet szolgá­latába állítsák azokat. Mint a Szá­lasi kormány tagja került a népbíró­­ság elé és kollektív alapon 15 évi fegyházra ítélték. 1956-ban a forra­dalom szabadította ki a börtönből. Nyugatra ment, Franciaországba, ahol az egyik nagy tervezőintézet­nél dolgozott, úgyszólván halála napjáig.­­ Nyári szabadsága alatt Olaszországban élő öccsénél tett lá­togatása után régi barátait kereste fel Bregenzben és ott érte utol a halál. Halálát a nemzeti emigráción kívül felesége és két fia gyászolja. Isten adjon neki nyugodalmat az idegen földben.­ ­ Dr. Papp Andor ügyvéd, magyar állami főtisztviselő rövid szenvedés után, élete 80. évé­ben elhúnyt. Halálát kiterjedt ro­konsága és a bécsi magyar kolónia gyászolja. A Hídfő régi előfizetőjét vesztette el az elhúnyban. Nyugod­jék békében!

Next