Hídverők, 1949 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1949-01-10 / 1. szám
2 QUO USQUE TANDEM? Az Andrássy út 60 lakói közé egy újabb magyar mártír vonult be a napokban. A "demokratikus" magyar államvédelmi rendőrség hazaárulás, kémkedés, valutasikolás és hűtlenség vádjával letartóztatta a magyar katolikusok és a magyar nemzeti ellenállás világszerte megismert vezetőjét: Mindszenty József bíboros hercegprímást! Hiába jött a lefogás meglepetés nélkül, hiszen vártuk, mégis borzalom futott végig minden becsületes magyaron, de talán a világ megkeményedett páncélú lelkiismeretén is. S önkénytelenül egy régi latin mondás tarul agyunkba : Quo usque tandem, Catilina? Meddig folytathatja még gyilkos ténykedését a világromboló bolsevizmus anélkül, hogy bármi ellenintézkedés történnék gyilkosság sorozatainak megakadályozására? Mikor elégeli már meg a világ az a fele, amely magát a "kultúra és szabadság harcos védőjének" tartja és hirdeti, hogy a szeme láttára tapossák lábbal egy ezeréves nemzet szabadságát és a kétezeréves krisztusi tanokat? Vajjon,meddig nevezheti még magét ez a nyugat ilyen megtisztelő jelzővel, ha ezért tenni, látszólag, semmit sem hajlandó! Nem akarunk kényes kérdéseket feltenni, de egykettőt mégis ki kell mondanunk : hol marad a nyugati hatalmak fegyveres beavatkozása egy hétmilliós ország ilyen kifosztása ellen, amikor a német hadak harcbalépésének első pillanatában máris a nyugati világ a legnagyobb erővel indult meg a szabadság védelmére.S az a helyzet, hogy ma többszörösen nagyobb terület került rabságba, mint amennyiért valaha a második világháború azonnal megindult !... S mikor vallunk már egyszerű nyilatkozatoknál és néhány püspöki "elítélésnél"többet a bolsevizmus ellen, s az egyház egyik legnagyobb fiának letartóztatása, a vallásszabadság és emberi jogok lábbal tiprása miatt,legalább oly erővel, mint régebben a zsidóság mellett! Mert remélem, azzal a legfelsőbb egyházi hatóság is tisztában van, hogy a Mindszentyt letartóztató és a letartóztatást elrendelők kecommunikálása semmit sem jelent, mert sem az elrendelők, sem a végrehajtók nem tartoznak az egyház keretébe! Talán kissé keserűbb a hangunk, mint szabad volna, de nem is magyar ember ma az, akinek nem fojtogatja sírás a torkát, nem szorul a keze ökölbe, s nem érzi, hogy bizony, nagyon sok szép gondolat és eszme, melyet annyi lelkesedéssel tanítanak velünk, nem elég erősek ahhoz, hogy a maguk tanításának érvényt is szerezzenek! Bocsássanak meg a nyugati hatalmak, de ha a legtávolabbi Ázsiában egy bolsevista utcaseprőt letartóztatnak, mert csopott, akkor a világ jól összehangolt kommunista sajtó és rádiószolgálata olyan konzertet rendez az „ emberi szabadság lábbal tiprása” ellen, hogy attól zúg heteken át a világ feje! Mikor határozza el mér magét a világ arra, hogy megelégszik a kenetes kijelentésekkel, a diplomáciai makulatúra papírok kicserélésével, з üt az asztalra, hogy eddig Catilina és nem tovább! A cselekvések ideje elérkezett! S ha nyugat nem cselekszik, akkor hadd idézzük a német sajtó egyik reprezentánsának, dr Otto Fritschwedernek a Münchener Allgemeine 1989. január 2.-i számában megjelent cikkének befejezését:" mindenesetre az Önis demokratikus tagállamainak hallgatása a Mindszenty ügyben a nyugatiak maradék hitelébe és megbízhatóságába kerül!" Igen, Nyugat döntés előtt áll! Vagy közbelép, vagy: hagyja Mindszentyt elpusztulni! S ezzel olyan hatalmi presztízst veszít el, amihez képest Berlin kiürítése mellékes körülmény. Ha nyugat millió dollárokat áldoz Berlinért, akkor egynéhány millió dollárt meg kell érjen Mindszenty élete is.Akkor egy erős és értelmes asztalraütésre rászolgált az az ember is, aki tudatosan nézett szembe a halállal nevezetes benne a kereszténység, a Nyugat érdekeiért!