Hídverők, 1950 (3. évfolyam, 16. szám)
1950-08-25 / 16. szám
öt HiUka/f % AZ UTCA DETRONIZÁL A történelem néha érdekes, csalfaszínű játékot produkál.Színes léggömböket ereszt fel, melyek lekötik a tömegek figyelmét , az igazi, a lényeges és fontos dolgok rejtetten, a mélyben játszódnak le. Ez történt az elmúlt hetekben is. A világ figyelmét lekötötte a koreai fiókháború, s bár ennek jelentőségét nem akarjuk lebecsülni, de meg kell állapítanunk, hogy nem a távolkeleti front eseményei voltak az elmúlt július jellemzői, hanem az a végtelenül tanulságos színjáték, amely az elmúlt hetekben Belgiumban játszódott le. Természetesen ehhez a megállapításhoz akkor jut az ember, ha az események rúgóit mélyebben szemléli, és azok kihatását a jövőre szigorúan mérlegeli. Így is mondhatnám, ha nem a napi politikus, vagy a riporter szemével nézzük az eseményeket,hanem a társadalom életmegnyilvánulásait figyelő szociológus,vagy történelembölcselő kritikájával. Nem az a lényeges a belga eseményekben, hogy III. Lipót király elveszítette a trónját. A lényeges a szakember számára az, hogy milyen erők, milyen technikával erőszakolták ki ezt a trónfosztást, amelyet - egy pillanatra sem tévedtünk!- nem igazoltak se alkotmányjogi, se történelmi, se erkölcsi motívumok.Elvégre egy demokratikus nemzet nem detronizálhatja az uralkodóját csak azért, mert az morganatikus házasságot kötött, polgári családból származó nőt vett feleségül! De azért sem, mert az uralkodó 1910-ben lelkiismerete szavára hallgatva és megirtózva a céltalan vérontástól letette a fegyvert az óriási fölényben lévő, akkor legyőzhetetlen német inváziós haderő előtt. A németekkel a háború alatti "kollaborálása" pedig ma, 5 évvel az események után,semmit sem mond: e szörnyű világégés során mindenki valamilyen formában valakivel "kollaborált". Az orosszal a németek is "kollaboráltak", de ugyanúgy az angolszász nagyhatalmak is! Ha egyiknek jogos volt a kollaborálás, vagy érthető a helyzet diktálta kényszer, akkor az nem lehet főbenjáró bűn egy másik kollaboráló esetében sem! A bibliai mondást idézzük: aki közületek bűn nélkül való... A belgatrónfosztásnak ez a lényege: egy demokratikus rendszerű államban antidemokratikus eszközökkel az utca, az utca terrorja fosztotta meg a lega- 118 uralkodót a trónjától! Az első pillanatban nem sokat mond ez a mondat. Az ■igazság azonban az, hogy ebben a tényben félelmetes és veszedelmes jelenséget kell látnunk! A politikai demokráciák eredendő hibája és fogyatékossága jelentkezett a belga trónfosztásban. Ez a hiba, ez a fogyatékosság az, amelytől mindig féltek és amelytől mindig óvtak azok, akik a társadalom élettörvényeit szigorú tudományossággal kutatták. Ha a demokrácia annyit jelent, hogy a nép intézi a saját sorsát, úgy ennek a népi "önrendelkezésnek" van egy sine qua non-ja, az nevezetesen, hogy a kisebbség köteles meghódolni a többség döntése előtt. Amely pillanatban ezt az alaptörvényt a kisebbség visszautasítja, a gyakorlatban a káosz, az anarchia, a törvényes rend elleni lázadás a következő lépés. És pontosan ez történt most Belgiumban. A kisebbség terrorja fosztotta meg trónjától az uralkodót. Ez év márciusában a törvényes belga kormány népszavazással megkérdezte a nemzetet, óhajtja-e az uralkodó visszatérését a trónra? A leadott szavazatok 58 %-a igenlő volt. 100-ból tehát 58 érett,nagykorú férfi és nő hitet tett uralkodója mellett, 42, tehát abszolút kisebbség, szavazott az uralkodó ellen. A kormány gyenge volt ahhoz, hogy azonnal érvényt szerezzen a többségi döntésnek. Hetekig tartó huzavona és alkudozások után a kormány úgy döntött júliusban, hogy megszavaztatja a törvényhozást: a szenátus és a parlament együttes ülésén 197 törvényhozó az uralkodó visszatérése mellett szavazott, és 185 szocialista,liberális és kommunista szenátor és képviselő a király visszatérése ellen voksolt. Ismét csak 14 főnyi törvényhozói többség — egy demokratikus állam parlamentjében. E többségi határozat alapján, amelynek közjogi érvényét senki nem tagadhatta,és nem is ta-