Hídverők, 1951 (4. évfolyam, 7. szám)
1951-04-10 / 7. szám
Dimi Martw ̇ mtâdlûlkâéoü* HiUutds Я IP ил Я> w • ■ Щ VpV^WfPv " Hi történt 1944—ben " címmel a Hungária négy folytatásban úgynevezett "cikksorozat"-ot közölt Baranyai Lipót tollából. Jobban örültünk volna ugyan annak, ha a Nemzeti Bank volt elnöke az 1938-1944-es korszak pénzügyi históriájáról írt volna tanulmányt, de ha már megírta ezt a másik "tanulmány"-t,akkor ne vegye rossznéven Baranyai Lipót úr, ha cikkéhez, ha kissé megkésetten is,de mégis hozzászólunk. S e hozzászólás során elsőnek megköszönjük Baranyai Lipót e kis - éllitblag! - történelmi kiruccanását, mert a benne foglalt ellentmondások és leleplezések plasztikusan illusztrálják,és ismertetik az 1944-es és az azt megelőző korszakok államvezetői gépezetének hazug és erkölcstelen mibenlétét. Ha mindezt mi mondtuk volna el, már amit Baranyai úr elmondott, ma zúgna a kórus, hogy - ime! - a nácibérencek megint működnek és "rogalmaznak"De mi nem vagyunk - hála istennek! - Baranyai Lipót és így őt - ugyebár? - autentikusnak kell elfogadnunk. Nos, akkor lássuk csak, miket ír meg ez az autentikus történész. Baranyai Lipót abból a tételből kiindulva, hogy a "Kárpátmedence minden időben átjáró folyosóul szolgált a Kelet és Nyugat között" - az"események sodrába való minél rugalmasabb beleilleszkedésben" látja az akkori magyar kormánypolitika célját. Kállay saját különbejáratú, albérleti bútorozott, összkomfortos politikája pedig abban csúcsosodott ki, hogy " a Führerrel való együttműködést a gazdasági szolgáltatásokra korlátozza", " katonai erőnket a végső döntés idejére tartogassa" s ezért "kívánta a német arcvonalban harcoló csapatainkat a Kárpátok védelmére felsorakoztatni!" Feladatának " legkényesebb része pedig abban állott, hogy magatartásunkat a nyugati hatalmak" hadműveleti terveihez hozzáigazítsa". Mindehhez, Baranyai szerint, "rendkívül tapasztalat és leleményesség kellett." Nos, bármely még oly "rendkívüli tapasztalattal és leleményességgel" is végrehajtott szabotázs és árulás, szabotázs és árulás marad. A gyilkos számára nem mentő körülmény, hogy "rendkívüli tapasztalattal és leleményességgel"szúrta hátba az áldozatot! Az bizony, gyilkosság marad, ha közben még aranyozott , elefántcsontberakásos tőrt használt is. Bűntettet dicsérni gusztus dolga! De elvégre: madarat tolláról....! Baranyai Lipót gőgtől sugárzó tollal írja, hogy Kállay Svájcon és Washingtonon keresztül - törökországi közvetítéssel - kapcsolatot keresett Nyugattal, pardon a "Szövetségesek"-kel és 1943 derekán"ideiglenes megállapodást" sikerült létesítenie. Lapidáris mondat, annyi tény. Mindazonáltal bármely bíróság számára elegendő bizonyíték arra, hogy az akkori kormányzat - fel a legfelsőbb vezetésig - elkövette a hazaárulás és az ellenséges hatalmak javára való kémkedés bűntettét! Mert ha ma az idők változásával Baranyai úr büszkén a magyarság szövetségesének deklarálja is a "Szövetséges Hatalmak"-at, azt ne feledje elmegjegyezni, hogy akkor ennek az "Európa-felszabadító Kft"-nek még volt egy beltagja is, sőt az egyik legjelentősebb beltagja, akit Sztálinnak hívnak. Hogy maga Horthy is mennyire érezte ennek aKállay-akciónak a jellemtelenségét és a magyar becsülettel való összeegyeztethetetlenségét, kitűnik a nürnbergi perek tárgyalási anyagáról kiadott 42 kötetes munka dokumentációs részében / Dokument 736-D, XXXV kötet 426-431 oldal / szószerint közölt titkos feljegyzésből, melyet a német külügyi hivatal az 1943 április 17.-én Horthy és Hitler, valamint a "Reichsaussenministerium" /ЛАЦ/ között lezajlott és a törökországi tárgyalások lényegéről tartott megbeszélésekről felvett amikor Horthy kereken tagadta, hogy tudott volna Kállay lépéseiről. Hiába mutatták fel előtte a megfejtett titkos jelentéseket, Szentgyörgyi professzor tárgyalásainak teljes anyagét, mindvégig megmaradt amellett, hogy arról nem tudott. Mindenesetre elég kényelmetlenül érezhette magát Horthy Miklós, Magyarország az a kormányzója, aki 1939 március 13.-án az alábbi levelet intézte a "Magyaror -