Hídverők, 1951 (4. évfolyam, 7. szám)

1951-04-10 / 7. szám

Oimi Martw А mtâdlûlkâéoü* HiUutdsЯ IP ил Я> w • ■ Щ VpV^WfPv " Hi történt 1944—ben " címmel a Hungária négy folytatásban úgynevezett: "cikksorozat"-ot közölt Baranyai Lipót tollából. Jobban örültünk volna ugyan annak, ha a Nemzeti Bank volt elnöke az 1938-1944-es korszak pénzügyi históri­ájáról irt volna tanulmányt, de ha már megírta ezt a másik "tanulmány"-t.akkor ne vegye rossznéven Baranyai Lipót úr, ha cikkéhez, ha kissé megkésetten is,de mégis hozzászólunk. S e hozzászólás során elsőnek megköszönjük Baranyai Lipót e kis - éllitblag! - történelmi kiruccanását, mert a benne foglalt ellentmon ­­dások és leleplezések plasztikusan illusztrálják,és ismertetik az 1944-es és az azt megelőző korszakok államvezetői gépezetének hazug és erkölcstelen mi­benlétét, Ha mindezt mi mondtuk volna el,- már amit Baranyai úr elmondott,- ma zúgna a kórus, hogy - ime! - a nácibérencek megint működnek és "régalmaznak"De mi nem vagyunk - hálaistennek! - Baranyai Lipót és így őt - ugyebár? - auten ­­tikuenak kell elfogadnunk. Nos, akkor lássuk csak, miket ir meg ez az autenti­kus történész. Baranyai Lipót abból-a tételből kiindulva, hogy a "Kárpátmedence minden időben átjáró folyosóul szolgált a Kelet és Ny.^at között" - az"események sod­rába vajó minél rugalmasabb beleilleszkedésben" látja az akkori ma­gyar kormánypolitika célját. Kállay saját különbéJáratú, albérleti bútorozott, összkomfortos politikája pedig abban csúcsosodott ki, hogy " a Führerrel való együttműködést a gazdasági szolgáltatásokra korlátozza",- " katonai erőnket a végső döntés idejére tartogassa" s ezért "kívánta a német arcvonalban harcoló csapatainkat a Kárpátok védelmére felsorakoztatni!" Feladatának " legkényesebb része pedig abban állott, hogy magatartásunkat a nyugati hatalmak' hadműveleti terveihez hozzáigazítsa". Mindehhez, Baranyai szerint, "rendkívül tapasztalat és leleményesség kellett." Nos, bármely még oly "rendkívüli tapasztalattal és leleményességgel" is végrehajtott szabotázs és árulás, szabotázs és árulás marad. A gyilkos számára nem mentő körülmény, hogy "rendkívüli tapasztalattal és leleményességgel"szúr­­ta hátba az áldozatét! Az bizony, gyilkosság marad, ha közben még aranyozott , elefántcsontberakásos tőrt használt is. Bűntettet dicsérni gusztus dolga! De elvégre: madarat tolláról....! Baranyai Lipót gőgtől sugárzó tollal írja, hogy Kállay Svájcon és Wa­shingtonon keresztül - törökországi közvetítéssel - kapcsolatot keresett Nyu­gattál, pardon a "Szövetségesek"-kel és 1943 derekán"ideiglenes megállapodást'1 sikerült létesítenie. Lapidáris mondat, annyi tény. Mindazonáltal bármely bí­róság számára elegendő bizonyíték arra, hogy az akkori kormányzat - fel a leg­felsőbb vezetésig - elkövette a hazaárulás és az ellenséges hatalmak Javára való kémkedés bűntettét! Mert ha ma az idők változásával Baranyai úr büszkén a magyarság szövetségesének deklarálja is a "Szövetséges Hatalmak"-at, azt ne fe­ledje el -megjegyezni, hogy akkor ennek az "Európa-felszabadító Kft"-nek még volt egy beltagja is, - sőt az egyik legjelentősebb beltagja,- akit Sztálinnak hívnak. Hogy maga Horthy is mennyire érezte ennek a 'Kállay-akciónak a jellemte­­lenségét és a magyar becsülettel való összeegyeztethetetlenségét, kitűnik a nürnbergi perek tárgyalási anyagáról kiadott 42 kötetes munka dokumentációs ré­szében / Dokument 736-D, XXXV kötet 426-431 oldal / szószéi int közölt titkos feljegyzésből, melyet a német külügyi hivatal az 1943 április 17.-én Horthy és Hitler, valamint a "Reichsaussenministerium" /ЛАЦ/ között lezajlott és a tö­rökországi tárgyalások lényegéről tartott megbeszélésekről felvett amikor Horthy kereken tagadta, hogy tudott volna Kállay lépéseiről. Hiába mutattác fel előtte a megfejtett titkos jelentéseket, Szentgyörgyi professzor tárgyalásai ­­nak teljes anyagét, mindvégig megmaradt amellett, hogy arról nem tudott. Min­denesetre elég kényelmetlenül érezhette magát Horthy Miklós, Magyarország az a Kormányzója, aki 1939 március 13.-án az alábbi levelet intézte a "Magyaror -

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék