Hídverők, 1951 (4. évfolyam, 7. szám)

1951-04-10 / 7. szám

tát! Mert ha ám,akkor nagyot csapódnánk! Megjegyzem, nem először! Szálasi Ferenc, "vállalkozása’­’ Baranyai úr szerint "epizód" volt,amely nagy dráma kimenetelén sem politikai, sem katonai szempontból nem változtatot már. Baranyai úr, ön "vállalkozás"-naak nevezte a Nemzeti Bizottmányt, vagy a Free Europe Committeet, de a magyar nemzet 1944/1943 évi hősi ellenállása пев "vállalkozás" volt, hanem történelmi tett! S hogy az a "néhány hónap" valjds katonai és politikai érték volt-e, azt majd eldönti a jövő. A katonait maris eldöntötte, mert Nyugat katonai szakemberei egymás után ismerik be,­hogy a ma­gyar ellenállás nélkül "Európa teljesen szovjet megszállás alá került volna. A politikai küzdelem pedig még nem fejeződött be, az csak most kezdődik igazá­ban, Baranyai úr! Ezt ön is tudja, mert ennek a politikai harcnak szolgálatá­ban írta ezt a cikksorozatot is, hogy az önnel együttműködő Bizottmány politi­kai cseresznyézését egy esetleg félig kiürített nyugati cseresznyés­ tál széle, a Free Europe Committee felszínen mozgó furcsa kis figuráival biztosítsa! Így van, Baranyai Úr? Mikor egyrészt mindenképpen értékteleníteni akarja a nemzeti ellenállás koalíciós kormányának érdemeit, ugyanakkor elismeri, hogy " ma mégis meg kel mondanunk, hogy a honvédség helyesen cselekedett, mikor az országból kivonult, és nyugaton keresett menedéket!" és úgy gondolja ezt. Baranyai úr, hogy a hon­védség mint valami gyülevész banda egyszerűen kupaktanácsot tartott, hogy "no, most,apafej, kimegyünk nyugatra!" s ezzel összecsomagoltak, fütyültek kormány­zatra, felsőbb katonai vezetésre és egyszerűen kisétáltak nyugatra?! Vagy nem úgy történt, hogy erre a nyugatra való áttelepülésre egy kormányzat és állam­vezetés parancsot adott?! Ha pedig az államvezetés adott parancsot, akkor az a parancs történelmi tett volt! De ha történelmi tett, akkor hogy lehet az a "vá­­lalkozás” nem döntő "epizód"?! Baranyai uram, jobban kell vigyáznia a cikkíró­nak, ha... izé.... ferdíteni akar! Mert vagy értéktelen volt a honvédségünk az ön által nagyrabecsült és elismert tette, s akkor értéktelen a kormányzat,vagy történelmi tett volt s akkor a kormányzat tette történelmi.Ebben megegyezünk?! Jó? Néhány mondattal később maga Baranyai is rádöbben, hogy elszólta magát г a honvédségre vonatkozatva megállapítja, hogy " alkalmazkodó magatartást tanú­sított és ezzel azt a látszatot keltette, hogy Szálasi Ferenc uralmát támo­gatta". Tudja, Baranyai úr, hogy ez az állítása az egész honvédség súlyos meg­­rágalmazása? Hét olyan jellemtelennek bélyegez minden magyar honvédet, tisztet és bakát egyaránt, hogy az a saját önös érdeke miatt bárkit kiszolgál, mégha nem is ért vele egyet?! A magyar katona hős és ideél,Baranyai uram, aki nőm kereskedő - vagy pénzügyész - aki aszerint dönt, hogy "Gecheft" vagy nem "Gechert" valami! A magyar honvéd nem kétszínű, meglapuló puhány, hanem Zrí­nyi utóda, aki lelkiismerete és becsülete szerint és nem egyéni önös érdeke, a saját zsebe és pillanatnyi hatalmi lehetőségei szerint határoz! Ha volt olyan honvéd,­­ tiszt vagy baka - aki az ön elmélete szerint tett volna, az nem érdemli meg a magyar nevet! Mindenesetre, ha igaz lenne, hogy a honvédség csak "látszatkeltés"-ből harcolt tovább, hát ezt a­ "látszatkeltést" kissé túl­hajtotta a honvédségünk például mondjuk­ a budapesti ötvenkétnapos "látszatkel­téssel"­ ön cikkében azt állítja, hogy " az igazság nem Szálasi Ferenc, hanem a kormányzó oldalán van " és azt követeli, hogy fogadjuk el döntőbírónak a vesz­prémi püspököt. "Mindszenty József - ezt ne feledjük el - a kormányzó mellett szállt síkra, mikor a céltalan harc abbahagyását követelte." Pontosan így van! A céltalan harc abbahagyását! És ez itt a döntő! De Biutasson, Baranyai Lipót úr, idézzen. Baranyai Lipót úr, egyetlen mondatot Mindszentytől, amelyből kitűnik, hogy a hercegprímás a szovjettel való cimborálást, egészen pontosan a háború­nak a szovjet oldalán való­ továbbfolytatását követelte! Mindszenty a "háború­­­ból való kiugrás" mellett foglalt állást, mert a volt kormányzó őt is, mint a nemzetet félrevezette, amikor a háborúból való kiválásról, a "harc beszünteté­séről" beszélt, nem pedig a továbbfolytatásáról. Már­pedig a harc a szovjet ol­dalán továbbfolytatódott volna, ahogy az oroszokhoz átment egységek valóban a szovjet oldalán harcoltak saját véreik, a magyarok ellen! Nos, Mindszenty mögé bújni, egy árulást Mindszenty nevével fedeztetni, sőt fémjeleztetni:a legna­­­gyobb fokú szemérmetlenség! Ezt a nagystílű népcsalást Hennyey Gusztáv, Laka­­­tos, a "két debreceni patrióta" - a Hungária kifejezése! - Miklós Béla és Vö­rös János és a Nem­zeti Bizottmány azok a tagjai fémjelzik, akikkel Baranyai úr oly egyetértésben értek és ma a politika nagyon zavaros vizein nagyon zavaros .

Next