Hídverők, 1953 (6. évfolyam, 2-18. szám)

1953 / 2. szám

JÚNIUS 4. Vannak a történelemben évfordulók, amelyek egyes nemzetek fiainak szemébe: vagy az öröm, vagy a bánat könnyeit csalogatják. Nem bizonyos, hogy ezek az év­fordulók más nemzeteket érdekelnek és nem is bizonyos, hogy valóban történelmi, az egyetemes emberiségre fontos valami történt ezen a napon.Még az sem bizonyos alapjában, hogy valóban minden ilyen nemzeti ünnepnek, vagy gyásznapnak magának a nemzetnek az életében van-e valami döntő jelentősége. Ünnepük ezeket a napokat, mert hozzájuk öröm, bánat vagy olyan esemény kapcsolódik, melyet egyik vagy másik nép a maga szemszögéből fontosnak tart. + Vannak azonban évfordulók, melyek nemcsak egy nemzet életére fontosak vagy döntőek, hanem az egész történelem további folyását meghatározó eseményre emlé­keztetnek. Az érdekessége ezeknek az évfordulóknak, hogy amikor a történések e nap méhében megszülettek, talán senkisem sejtette, hogy milyen borzalmas vál ­­tozást hoztak az emberiség életébe. És épenezért felmérhetetlen a jelentőségük. Még akkor is, ha e napokra nem is minden nemzet kivan emlékezni, vagyha emlek ­­szik , nem bizonyos, hogy amig az egyik szomorúsággal gondol e napra, a másik viszont nem épen ünnepel-e? Június á. Trianonban egy megvert, letaposott nemzet fiai lehajtott fejjel írják alá a második világháborút, de talán a harmadikat is kirobbantó békeszerződést, a­­mely Versailles szellemében született. A győzők csak féktelen diadalmámort éreznek. Úgy érzik:, hogy elérték azt,a­­mit egy nemzet csak elérhet. Gőgösségükben egy pillanatra sem gondolnak arra, ami ma már mindannyiunk előtt világos, hogy de sok akkori győztes nemzet halá ­­los ítéletét írták alá a békeparancsban akkor, amikor úgy érez ­ték: ez a béke-terror a szebb jövőjük záloga. De talán a legyőzött nemzetet képviselő kiküldöttek sem éreztek mást, mint hogy a féktelen és engesztelhetetlen gyűlölet letiporta népüket. Talán könny a szemükben, talán a bosszú gondolata a lelkűkben, vagy talán csak kiégett re ­­mények és álmok, az igazságban megfogant és most elvetélt hit haldoklott gondo­lataikban s egyáltalán nem gondolták, hogy a világ legszörnyűbb tragédiáját ki­robbantó gaztett áldozataiként karcolják a szerződés alá nevüket. Talán el sem hitték volna, hogy e napon nem Magyarországról történt valójában döntés, de el­itélték, halaira békézték az egész művelt nyugati világot és az egyre merede kebb lejtőre taszították a kereszténység világot teremteni és nem rombolni ren­delt gondolatát. Ma már csak a történelem utonállói, a becstelenség kalandorai, az önzés jeilemtelen kufárai és a politika csatornaszökevényei nem tudják - illetve nem akarja* tudomásul venni - hogy Trianonnal világtörténelmi tragédia kezdődött és e tragédia mindaddig csak vérözönt, szenvedést, bánatot, könnyet, nyomort.pusz­tulást és jajt szakit a világra, amíg Trianont nem teszik jóvá és nem hegedhet­nek be a magyarság örökre fájó sebei. Trianon a történelem egyik legnagyobb gaztette.amelyet magával a történe ­­lemmel szemben követtek el. Es addig nincs igazság, becsület és jog, amig ezt a gyalázatos gaztettet jóvá nem teszik. S ma, e nap évfordulóján nemcsak a magyarság nevében, de az egész józan és tisztesséçes világ nevében leszögezzük, hogy Trianon megsemmisítése és a ma­gyar történelmi határok visszaállítása nélkül nincs béke a világ számára. Nem azért, mert mi, magyarok akarjuk a háborút, rombolást, pusztulást, hanem azért, mert a történelem semmi ellene elkövetett gyalázatos bűnt nem hagy megtorlatla­­nul ! 2 Nem! Nem! Soha!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék