Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)

1959 / 1. szám

Megint lepergett egy év. Tele szenvedésekkel, csalódásokkal és az élettel folytatott nehéz küzködésekkel. A jó barátok és igaz magyarok sora költözött el az élők so­rából, hogy a megmaradtak egyre ritkuló sora folytassa a küz­delmet a magyar igazságért! Odahaza a moszkovita bakók kezén százával pusztultak az i­­gaz magyarok. Egyre jobban megteltek az internálótáborok és az elítélt magyarok százait deportálták a Szovjetbe. Most itt állunk az új esztendő előtt. Vájjon milyen változást hoz ez az esztendő a magyarság so­raiban és történetében? Vájjon több lesz-e a szenvedésünk,vagy végre örömöket, bol­dogságot is tartogat számunkra az idő méhe? Nem tudjuk. Csak egyet tudunk: A harcnak, a magyar szabadságért és igazságért folytatott,a világhódítás őrültjei ellen indított küzdelemnek változatlan e­­rővel tovább kell folynia! Nem szabad csüggednünk! Nem szabad elmerülnünk az "úgyis minden hiába" mocsarába! Nem lehet úr fölöttünk a kétségbeesés és lemondás! Nem fáradhatunk egy pillanatra sem, hanem csak még fokozó­dó erővel kell folytatnunk küzdelmünket! Meg kell végre születnie a magyar megértésnek, az együttmű­ködésnek, hogy egyesült erővel szállhassunk szembe a világveszé­lyekkel, a bolsevizmussal, az istentelenséggel, a terrorral! Mindent meg kell tennünk, hogy a külön-külön harcoló nemze­ti magyar erők végre összefogjanak egyetlen cél, rabságban szen­vedő véreink felszabadítása érdekében! Meg kell szűnnie a gyáva meglapulásnak, mert csak a harc, a nyílt kiállás segít! Támogatnunk kell egymást, mert különben el­veszünk! Számunkra a harc nem ért véget! A harcot továbbfolytatjuk! Ebben a szellemben kívánunk minden igaz magyarnak sok erőt, egészséget, hitet, kitartást és boldogságot ebben az új eszten­­­dőben! Előre tovább: Becsülettel a Hazáért! 2

Next