Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)
1959 / 1. szám
Megint lepergett egy év. Tele szenvedésekkel, csalódásokkal és az élettel folytatott nehéz küzködésekkel. A jó barátok és igaz magyarok sora költözött el az élők sorából, hogy a megmaradtak egyre ritkuló sora folytassa a küzdelmet a magyar igazságért! Odahaza a moszkovita bakók kezén százával pusztultak az igaz magyarok. Egyre jobban megteltek az internálótáborok és az elítélt magyarok százait deportálták a Szovjetbe. Most itt állunk az új esztendő előtt. Vájjon milyen változást hoz ez az esztendő a magyarság soraiban és történetében? Vájjon több lesz-e a szenvedésünk,vagy végre örömöket, boldogságot is tartogat számunkra az idő méhe? Nem tudjuk. Csak egyet tudunk: A harcnak, a magyar szabadságért és igazságért folytatott,a világhódítás őrültjei ellen indított küzdelemnek változatlan erővel tovább kell folynia! Nem szabad csüggednünk! Nem szabad elmerülnünk az "úgyis minden hiába" mocsarába! Nem lehet úr fölöttünk a kétségbeesés és lemondás! Nem fáradhatunk egy pillanatra sem, hanem csak még fokozódó erővel kell folytatnunk küzdelmünket! Meg kell végre születnie a magyar megértésnek, az együttműködésnek, hogy egyesült erővel szállhassunk szembe a világveszélyekkel, a bolsevizmussal, az istentelenséggel, a terrorral! Mindent meg kell tennünk, hogy a külön-külön harcoló nemzeti magyar erők végre összefogjanak egyetlen cél, rabságban szenvedő véreink felszabadítása érdekében! Meg kell szűnnie a gyáva meglapulásnak, mert csak a harc, a nyílt kiállás segít! Támogatnunk kell egymást, mert különben elveszünk! Számunkra a harc nem ért véget! A harcot továbbfolytatjuk! Ebben a szellemben kívánunk minden igaz magyarnak sok erőt, egészséget, hitet, kitartást és boldogságot ebben az új esztendőben! Előre tovább: Becsülettel a Hazáért! 2