Hídverők, 1960 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1960 / 1. szám

Rosta Andor Mindenről elkésünk Mi mindig mindenről elkésünk, Késő az álmunk, a Elkérünk. (Ady) Aki az újságokat nemcsak unaloműzésből olvassa, de hajlan­dó az olvasottakon elgondolkozni, a történéseket összevetni, i­­gyekszik a sorok és kijelentések mögé látni, észre kellett ve­gye, hogy milyen változás állott be a világpolitikában az el­múlt 8-10 esztendő alatt. Akár a jól ismert irányú német, francia, mondjuk egy szó­val: európai lapokat olvassa, akár az amerikai, ausztráliai új­ságokat böngészi valaki és ugyannak a lapnak 1945-ben, 1950-ben és 1959-ben egy hónapban megjelent számait tanulmányozza, ész­re kell vegye, hogy: hol van már a tavalyi hó. Bár a sorok mögül még mindig ugyanaz az arc vigyorog 1959- ben az olvasóra, mint 1945-ben, de ez az arc már nem a régi di­­adalittas , magabiztos, hanem a fölényeskedő mosoly mögött ott bujkál a letagadhatatlan félelem. Az elmúlt 15 év beigazolta, hogy történelmi igazságokat el lehet nyomni akár több évtizedre, sokszor évszázadokra is,de a halottnak hitt Igazságok halhatatlanok és feltámadnak a legmé­lyebbre ásott sírból is. A még élet-halál urának látszó Bosszú keze már régen nem a korlátokat, erkölcsi elveket, ellenállást nem ismerő győzőé,ha­nem az egykor ítélő, támadó ököl ma már a védelemre készül, saját a történelem Játékkaszinójában könnyelműen eljátszott céljai és másoktól összeharácsolt, összerabolt vagyona védelmében. A világhódító bolsevizmus ordibálása már nem a vértől ré­szeg falurossza kihívó kurjongatása, hanem a sötétben félő gyá­va legény önmagát biztató üvöltözése. Útját még mindig vér, könny, hullák jelzik, de a céltuda­­­tosságot felváltotta az időhiány rákényszerítette kapkodás meg­fontoltságát egyre jobban a sutba vetette s bár rombolását fel­fokozta, az a pusztítás már nem egyéb, mint a nagy fordulat e­­lőtt igyekszik lehetőleg minél több ellenfelét, akik bátrak e­­gészen a közelében kihívni haragját, elpusztítani. A történelem feltartóztathatatlanul közeledik egy forduló­

Next