Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1984 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1984-11-01 / 6. szám
// ŐSI GYÖKÉR La Raíz Ancestral Magyar Kulturális Szemle Revista Bimestral de la Cultera Megjelenik kéthavonkest. Húngara XII. évf. 6. szám. nov.-dec. 1984. Director: Prof. Francisco Joa Badiny Koppány Gurusánya A káldeusok hite szerint Gurusánykor éri végét a „sötétség”. Legyőzi az örökkévaló és újra, meg újra megújuló Fény. Ők adták ennek a mindig győzedelmes s újra kezdődő naperőnek a TURULLU nevet, melynek jelentése „fény-ifjú”, vagy „ifjú-fény”. Akárhogy értelmezzük , minden értelmezés és magyarázat visszavezet az égi forráshoz. Oda, ahonnan ered az „ifjú-fény”. A „fény-ifjú” szülőanyjához, akit a káldeusok is és a pogánynak hirdetett magyar ős vallás hívői is „A FÉNY SZÜZE” néven ismertek. Ne zavarjon meg senkit a nekünk tanított történelem lapjainak NAPISTEN kifejezése. Nem szabad itt egy Jehovához hasonló, egyedülálló férfialakot betenni a jelalkotás módszerébe Napistenként. A régi káldeus és hun-avar magyar hiedelem szerint a Naperőben bent van az alkotó, teremtő és megtartó Isten. Neki pedig nem tudunk mi — emberek — nemiséget adni, mert őbenne él együtt az Atya és az Édesanya, meg az újraszülető „ifjú” is, a TURULLU. Ha azt mondjuk „NAPISTEN”. . . az Atya-Anya-Gyermek szentháromságát kell együtt érteni benne. Sok régi népnél — különösen az anyajogú társadalmúaknál — inkább az anyaság fogalma volt kihangsúlyozva a Napistent jelentő szóban. Talán így maradt meg a szavak nemiségét megőrző német nyelvben máig is a „die Sonne”. . . vagyis a nőnemű Nap hiedelme. De az ősi hitben a TURULLU az igazság újraszületését is jelenti és ez a hiedelem testet öltött a názáreti Jézus megszületésével, aki így mondta: „Én vagyok az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET”. (János 14, 6.) Rajta kívül csak a Napistenről állíthatjuk ezt, mert Ö pergeti „napjainkat”... így adva utunkat. Ö az „igazság” is, hiszen a Fény az igazság forrása és napfény nélkül nincsen „élet”. Tehát a TURULLU nekünk az Út, az Igazság és az Élet. De véletlen lenne az, hogy a magyarság eredetmondája is a TURULLU-hoz megy vissza... ? Véletlen lenne az is, hogy az eredetünk ahhoz a TURUL MADÁRHOZ fűződik, mely a sokezer évvel a magyarságot megelőző káldeusoknál is megtalálható az „ifjú-napot”, az „ifjú-fényt” magasba lendítő Napmadárként? A történelemnek lehetnek — de a hagyománykincsnek nincsenek véletlenei. Akárhová megyünk ásni, ahol a KUMAH-GAR-RI-ES (hatalmas, erős nemzetség a jelentése e káldeus szónak) — népeink laktak, mindenütt megtaláljukaz u.n. „anyaistennő” ábrázolásokat. De nem „oltárokon”, hanem a családi közösségben. Gáboriné Csánk Vera: „Az ősember Magyarországon” (Bp. Gondolat, 1980.) c. könyvében arról tudósít, hogy a Bodrogkeresztúron végzett ásatások „gravetti” kultúrája, már az i.e. 25.000 évek körül, anyaistennő szobrocskákat készített, ahol is a Kárpátmedencei őslakosság családi tűzhelye körül fordulnak elő e régi hiedelem bizonyítékai. Torma Zsófia: „Sumér nyomok Erdélyben” (Magyar őskutatás Kiadványa, Buenos Aires, 1972) c. nagyszerű gyűjteménye pedig a „babiloni emlékek” sorában mutatja be a Napistenre vonatkozó ősrégi szimbólumokat a tordosi műveltség feltárásának eredményeiként. Az Anyaistennő jelképezése már azt bizonyítja, hogy a hiedelem ismeri az „ifjú-fény”, vagy „fény-ifjú” fogalmát, hisz „újszülött” csak anyától eredhet. A magyarság Turul-madaras eredetmondása tehát iszonyú régi hagyományt őriz és ment át az Igazságnak és az Életnek. A magyar uralkodók TURUL NEMZETSÉGE pedig nemcsak a hagyomány ősiségére utal, hanem arra élteti az uralkodó szakrális kötelességeit, aki — mint a TURUL leszármazottja — már nevében is a NAP-FIA, hiszen TURULLU — TURUL a régi — ma káldeusnak, vagy sumirnak nevezett — nyelvünkön a „fény-ifjút”, a „Nan-fiát” jelenti. Ez a szakrális öntudat pedig mindaddig élt az Árpád Házban, amíg az ó-testamentomi hagyomány be nem takarta a tudai-keresztény római vallást és a magyar ősiségnek mindenben idegen és ellenkező előjelű — erőszakos térítésével. Gurusánykor emlékezzünk tehát. Vizsgáljuk meg történelmünket. Keressük meg azt az időpontot ahol veszendőbe ment e szakrális hagyomány és talán azt a személyt is, aki az utolsó volt ennek megtartásában. Ugyanis Gurusánykor győz a Fény a sötétség felett és vele az igazság is, hiszen így 161