Tárogató, 1992 (19. évfolyam, 12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

54 Nem az udvariasság mondatja velem, pavilo­nunk valóban végig az érdeklődés középpontjá­ban állt. Királyok, miniszterek, világhírű művé­szek fordultak meg benne. Az angolok nemzeti napján átjött Charles herceg, a trónörökös is. A svéd nemzeti napon Szilma királynét látták ven­dégül. Neki annyira megtetszett az épület, hogy később áthozta a férjét, Gusztáv Károlyt és a lánya­it. Itt járt továbbá Harold norvég király és termé­szetesen a spanyol királyi család tagjai is felkeres­ték a pavilont. Zsófia királyné többször is vissza­tért, egyszer Cristina lányával, majd a görög kirá­lyi rokonaival. ÚJABB HÍVEK A MAGYAR KONYHÁNAK Az Expón két magyar étterem is működött. A pa­vilon Mathias Rex éttermében Varga Sándor mes­terszakács toborzott újabb híveket a magyar kony­hának. A másik, a Las Campanas, Pál Gyula főzt­­jével, nemzetközi ételválasztékával, reneszánsz hangulatú eleganciájával szerzett tekintélyes hír­nevet. Ha betartják az itthon megszabott nyitva tartási határidőt - reggel tíztől este tízig - a kutya sem nyitotta volna rájuk az ajtót. A spanyolok fő­étkezési ideje ugyanis este tíz után érkezik el. Amikor a mi vendéglőnk bezárt volna, ha nem igazodnak a helyi szokásokhoz. Rugalmasságuk­nak köszönhető, hogy a forgalom fellendült, ami azért sem lényegtelen, mert ők az Expo után is a helyükön maradnak. Ahogy a kiállítás bezárja ka­puit, megjelennek az új üzemeltetők: a pavilonok egy részét lebontják, a többit átrendezik. Ezen a területen jelölték ki Sevilla szórakoztató és tudo­mányos központját. Fájó szívvel búcsúztam Sevillától. Tündöklő fé­nyeitől, világvárosi keretbe foglalt büszke és le­nyűgöző múltjától. Katedrálisától, amely a világ legnagyobb gótikus temploma, az Alcázártól, ettől a mesésen romantikus erődítménytől, a Quadal­­quivir folyótól és az arénától, ahol a valóságban is lejátszódott Bizet Carmenjének tragikus törté­nete. Hét év­­ hat hónapért. A spanyolok hét esz­tendeig készültek az Expóra. Ennek ellenére nem fejeztek be mindent, amihez hozzákezdtek. Vállal­kozásukat mégsem érzik feleslegesnek, küzdel­müket hiábavalónak. A világkiállítás végül is beváltotta reményeiket, hosszú távon minden­képpen nyertek rajta. De hát nekik volt rá hét hosszú évük. Nekünk pedig csak négy eszten­dőnk. Vadas Zsuzsa MAGYAR NŐK LAPJA TOLLAS TIBOR FEKETE KARÁCSONY Karácsonyéiért, a börtönmélyben Érzem, ma hozzád eljutok. Harminc évig te jöttél hozzám, Ma Betlehembe én futok. Három királyok kincse után Uram üres a két kezem. Három koldusnak szegénysége, Amivel hozzád érkezem. Aranyaimat szerteszórtam, Évek súlya a vállamon. S tömjén helyett­e tömött zsákban Feketéllik a bánatom. Királyaid csillag vezette S nem állta útjuk senkisem. Engem hét falon át hozott hozzád Parányi mécsem, a hitem. Pásztorok útját angyalok mondták S ki megtalált, az oly kevés. Engem négy éve űz utánad Bús angyalod: a szenvedés. Véresre jártam már a lábam. Fagy járta át a csontomat. Fáj az éhség és senkim sincsen Rajtad kívül, ki befogad. Sose vágytam így szeretetre, Sose voltam ily elhagyott. Zörgetek Uram, jaj, eressz be, A régi énem már halott. Nem kérek fényes karácsonyfát, Egy gyertyaláng elég nekem, Ha kigyúl majd a te csillagod, Börtön felett a Betlehem.

Next