Tárogató, 1992 (19. évfolyam, 12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
54 Nem az udvariasság mondatja velem, pavilonunk valóban végig az érdeklődés középpontjában állt. Királyok, miniszterek, világhírű művészek fordultak meg benne. Az angolok nemzeti napján átjött Charles herceg, a trónörökös is. A svéd nemzeti napon Szilma királynét látták vendégül. Neki annyira megtetszett az épület, hogy később áthozta a férjét, Gusztáv Károlyt és a lányait. Itt járt továbbá Harold norvég király és természetesen a spanyol királyi család tagjai is felkeresték a pavilont. Zsófia királyné többször is visszatért, egyszer Cristina lányával, majd a görög királyi rokonaival. ÚJABB HÍVEK A MAGYAR KONYHÁNAK Az Expón két magyar étterem is működött. A pavilon Mathias Rex éttermében Varga Sándor mesterszakács toborzott újabb híveket a magyar konyhának. A másik, a Las Campanas, Pál Gyula főztjével, nemzetközi ételválasztékával, reneszánsz hangulatú eleganciájával szerzett tekintélyes hírnevet. Ha betartják az itthon megszabott nyitva tartási határidőt - reggel tíztől este tízig - a kutya sem nyitotta volna rájuk az ajtót. A spanyolok főétkezési ideje ugyanis este tíz után érkezik el. Amikor a mi vendéglőnk bezárt volna, ha nem igazodnak a helyi szokásokhoz. Rugalmasságuknak köszönhető, hogy a forgalom fellendült, ami azért sem lényegtelen, mert ők az Expo után is a helyükön maradnak. Ahogy a kiállítás bezárja kapuit, megjelennek az új üzemeltetők: a pavilonok egy részét lebontják, a többit átrendezik. Ezen a területen jelölték ki Sevilla szórakoztató és tudományos központját. Fájó szívvel búcsúztam Sevillától. Tündöklő fényeitől, világvárosi keretbe foglalt büszke és lenyűgöző múltjától. Katedrálisától, amely a világ legnagyobb gótikus temploma, az Alcázártól, ettől a mesésen romantikus erődítménytől, a Quadalquivir folyótól és az arénától, ahol a valóságban is lejátszódott Bizet Carmenjének tragikus története. Hét év hat hónapért. A spanyolok hét esztendeig készültek az Expóra. Ennek ellenére nem fejeztek be mindent, amihez hozzákezdtek. Vállalkozásukat mégsem érzik feleslegesnek, küzdelmüket hiábavalónak. A világkiállítás végül is beváltotta reményeiket, hosszú távon mindenképpen nyertek rajta. De hát nekik volt rá hét hosszú évük. Nekünk pedig csak négy esztendőnk. Vadas Zsuzsa MAGYAR NŐK LAPJA TOLLAS TIBOR FEKETE KARÁCSONY Karácsonyéiért, a börtönmélyben Érzem, ma hozzád eljutok. Harminc évig te jöttél hozzám, Ma Betlehembe én futok. Három királyok kincse után Uram üres a két kezem. Három koldusnak szegénysége, Amivel hozzád érkezem. Aranyaimat szerteszórtam, Évek súlya a vállamon. S tömjén helyette tömött zsákban Feketéllik a bánatom. Királyaid csillag vezette S nem állta útjuk senkisem. Engem hét falon át hozott hozzád Parányi mécsem, a hitem. Pásztorok útját angyalok mondták S ki megtalált, az oly kevés. Engem négy éve űz utánad Bús angyalod: a szenvedés. Véresre jártam már a lábam. Fagy járta át a csontomat. Fáj az éhség és senkim sincsen Rajtad kívül, ki befogad. Sose vágytam így szeretetre, Sose voltam ily elhagyott. Zörgetek Uram, jaj, eressz be, A régi énem már halott. Nem kérek fényes karácsonyfát, Egy gyertyaláng elég nekem, Ha kigyúl majd a te csillagod, Börtön felett a Betlehem.