Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 05. KÖTET (1974)
1973 / 3-4. szám - BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG: Széchenyi és a magyar színházépítési törekvések
1775-től tárgyalta a magyar színházügyet, 1807-től szinte megszakítás nélkül országgyűlési téma. Kolozsvár, Miskolc, Balatonfüred megépült magyar színházépületei a pesti színházépítési kudarcokkal az építkezések során felmerülő anyagi és technikai nehézségeket jelezték előre. A hosszú, és eredménytelen tette fel a Magyar Tudós Társaság körkérdését: „Mikép lehetne a magyar játékszínt Budapesten állandóan megalapítani." A kérdésre 18 válasz érkezett, a három díjnyertes feleletet maga a Tudós Társaság adta ki: Magyar játékszíni jutalmazott feleletek címen 1834-ben. Jutalmazást nyert Fáy András, Kállay Ferenc és Jakab István felelete. Többen a pályázók közül saját költségükön adták ki tanulmányukat, mint Pekhata Károly igen jól átgondolt értekezése a német és magyar játékszín egyesítéséről a Pesti Német Színházban A Budapesten felállítandó Játékszínről címmel (Buda, 1834) vagy Egy Hazafi. Egyetlen mód a Magyar Játékszín czélírányos megalapítására (Pesten, 1834). A felsoroltak csak a legjelentősebbek a témában. Az időszaki sajtó, a Tudományos Gyűjtemény, a Hazai és Külföldi Tudósítások és a Felsőmagyarországi Minerva külön-külön cikksorozatokat szenteltek a játékszín kérdésének. Többek között Katona József, Fáy András, Döbrentey Gábor, Kölcsey Ferenc foglalkozott a kérdéssel. A kizárólag színházüggyel foglalkozó írások mellett a magyar nyelv előmozdításáról értekező tanulmányok vonatkozó utalásai még nagyobbra duzzasztják az elméleti irodalmat. Széchenyi röpirata tehát egy közel félévszázada alakuló röpiratirodalomhoz kapcsolódott, a korábbiak szintézisén , bíráló cáfolatán keresztül jelölve ki a feladatokat. 1. Bayer i. m. és II. köt. — ua. Nemzeti játékszín, mint közügy. Klny. a Bp.-i Szl-ből. Bp. 1900. — Szabolcs Ferenc: A nemzeti játékszín eszméje a magyar és német irodalomban. Bp. 1938. A magyar játékszín ügye az országgyűlésen először 1807-ben került szóba, — a magyar nyelv előremozdítását célzó bizottság óhajtásként belevette a munkájába a nemzeti játékszín felállításának szükségességét, de már az alsó tábla kihagyta ezt a pontot a javaslatból. 1808-ban az alsó tábla önkéntes adakozásokból felállítandó és a nádor pártfogása alá helyezendő magyar színház létesítését javasolta, ezt a főrendek utasították vissza. 1811 —12-ben az új pesti színház építésekor az országgyűlés feliratban kérte, hogy a pesti német színházban a magyarok felváltva játszhassanak a németekkel. Ezt a kérést azonban a király utasította vissza. 1825-ben az országgyűlésen még mindig csak felirat formájában tiltakoztak a vándorló magyar színészet helyzete ellen, s csak az 1830-as országgyűlés állásfoglalása hatására került a pesti állandó magyar színház ügye napirendre a pest-vármegyei közgyűlésen. Az 1831 augusztusi közgyűlés hozta létre azt a nemzeti nyelv és színház ügyében megalakított választmányt, amelynek a felkérésére Széchenyi megírta röpiratát. A nemzeti játékszín ügyének alakulásáról az országgyűléseken 1. Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház a magyar törvényhozásban Bp.-i. Szb. 1938.; — ua. A Nemzeti Színház százéves története. Bp. 1940. I. köt. — Pestvármegye és Széchenyi viszonyáról: Fáy András: Gróf Széchenyi István pestmegyei működése (1862) Kiadta Rexa Dezső, Bp. 1925. 5 A röpirat konkrét javaslatainak megvilágításához szükséges a Széchenyi tervezete előtt megvalósult magyar vidéki színházak jellemzése. 1832 előtt három magyar színház épült fel. Kolozsvárott épült az első, Alföldi Antal tervei szerint. Noha már az 1794/5. évi erdélyi országgyűlés az állandósítás első feltételének a színházépületet tekintette, a színházavatásra csak 1821 március 11-én került sor. A második kőszínház Miskolcon, 1823-ban készült el, feltehetően helybeli építőmester, Kun János tervei szerint. A színház eredeti tervei nem maradtak fenn, valószínűleg nem is léteztek, mert már 1829-ben sem rendelkeztek a valóságos állapotot tükröző tervekkel. Nagyvárad saját színháza építtetéséhez mintául kérte a terveket, de azt a választ kapták, hogy az eredeti terv annyi módosításon esett át, hogy a valóságnak megfelelő rajzokat csak az épület teljes felmérettetése után lehetne elkészíttetni. Az 1831. június 3-án megnyitott balatonfüredi színházat Fülöp József veszprémi főpostamester és építőmester tervezte a köznemesség kedvelt üdülőhelyére. Az eredeti tervek itt sem maradtak fenn. Mindhárom színház építéstörténete komoly tanulságul szolgál a magyar színházak felépítése-fenntartása körül jelentkező — elsősorban anyagi természetű — problémák tudomásulvételéhez. A kolozsvári színház — noha egész Erdély magyar lakosságának nemzeti ügye volt több évtizeden keresztül a közadakozásból befolyt összegekből épült. A miskolci színház szintén közadakozásból, elsősorban Borsod megye és Miskolc pártfogása és gyűjtése eredményeként jött létre, állandó nehézségek és az építkezések többszöri meg- 15* 537