Ballagi Mór: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a nyelvőr. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet 11. szám, 1884)
A NYELVFEJLŐDÉS TÖRT. FOLYTONOSSÁGA ÉS A NYELVŐR. 1 1 fogalmakra nem talál kész kifejezést, hanem ő kereszteli el a quantitas positivát, vagyonos mekkoraságnak, a quantitas negativát, héános mekkoraságnak, a formula algebraicát irománynak, a potentiátamnak, a ratiót számtartásnak, a proportiót szernek, a progressiót folyamatnak, a ser'iest rendszernek. Hasonlókép a földmérésben sem a lineának, sem a superficiesnek, solidumnak, pyramisnak, sem a figurának, quadratumnak, circulusnak, gradusnak, stb. magyar nevét nem találván, elnevezi a lineát hosznak, a superficiest hoszszélnek, a solidumot temérdeknek, a pyramist czöveknek, a figurát kerte-rétnek, a quadratumot dereknek, a circulust kereknek, a gradust ?hnek és beszél aztán egyenes hőszről, horgas hoszról horghorgas és hórihorgas hoszról stb. Ki érti ma ezt a nyelvet ? Senki, és igen természetesen, mert a szó nem csupán az egyénnek, a ki ejti, hanem s legkiváltképen a közönségnek is sajátja, melynek értenie kell rajta. Érvényre tehát az új szó csak akkor juthat el, mikor annak szükségét nem csak az író, hanem a közönség is érzi, mely az író újítását hozzájárulásával, használatba vételével mintegy szentesíti. Ez Dugonics idejében, »midőn magyar könyvet magyar írón kívül más nem ismert«, lehetetlenség volt már csak azért is, mert az iskolák nyelve a latin lévén, a közönség tudományos magyar munkáról tudomást is alig vett. Ily körülmények között váltig dicsekedhetett nyelvünk a gazdagodás kellékeivel, a szógyökök nagy bőségével, az élő képzők simulékonyságával, mégis oda sülyedve látjuk századunk elején, hogy nem csak szegénynek, de ügyefogyottnak, tehetetlennek is volt mondható. Meg volt a nyelvnek mindene, csak fejlődésének legfőbb föltétele, a munkás nemzeti élet, ez hiányzott. Nem mondunk azért sokat, ha azt állítjuk, hogy Széchenyinek, Deáknak, Kossuthnak, mint a nemzeti közélet feltámasztóinak, több részük volt nyelvünk életrekeltésében, csinosbításában és irodalmi befejezettségre fejlesztésében, mint öszszes nyelvtudósainknak. Mert az ő politikai működésüknek köszönhető legfőbbképen az, hogy a nemzeti nyelv ősi jogaiba visszahelyeztetvén, közhasználatba vétetett és törvényhozás