Édes Anyanyelvünk, 1995 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1995-01-01 / 1. szám

ityagumiparagrafus, Szoci-nesze Nyelvi humor a Heti Világgazdaság címeiben Napjaink mindent elárasztó könyv- és főleg sajtótermékeinek özönében (kezdve a szerel­­mes regényektől a pletykalapokon keresztül k­ülönféle irányban elkötelezett napilapokig) egyre ritkább az olyan pillanat, amikor egy­­egy igényesebb, intelligenciáról s uram bocsá’ ,A humorérzékről is árulkodó írás kerül az aber kezébe. Ebben a cikkáradatban a szerz­ők sok mindenhez folyamodnak, hogy műve­ik minél kelendőbbek legyenek, mégis vi­szonylag kevesen gondolnak arra, hogy egy jó cím mennyit javíthat az íráson, s alkalmasint többet is elárulhat szerzőjéről, mint egy terje­­delmes publicisztika. A Heti Világgazdaság (HVG) című lap nép­szerűségéhez - sok más egyéb érdeme mellett — talán az is hozzájárul, hogy a benne megjele­nő írások címeik színvonalában (is) az átlag fölé emelkednek. A lap sajátos címadási gya­korlatában alapvetően két fő típust különböz­tethetünk meg: a (gyakran csak egy szóba sűrí­tett) tömör, de sokatmondó címeket és a más, irodalmi vagy kevésbé irodalmi címek, szólá­sok, szállóigék valamilyen megváltoztatott, a cikk témájához igazított alakban való felidézé­sét. Hun a magyar? Az első csoporton belüli címek tovább oszt­hatók aszerint, hogy mi eredményezi bennük a nyelvi humort. A legkedveltebb forma a cím­ben összekapcsolt szavak vagy nevek azonos, illetve hasonló alakúságán alapuló szójáték, így például a társadalombiztosító - a kul­lancsok által terjesztett betegség elleni oltó­anyagra eddig 300 millió forintot fizetve ki - joggal nevezheti ezeket a rettegett állatokat nemcsak a vérünkön, hanem az állam kasszá­ján is élősködő Pénzszívók­nak. Szörényi Levente új rockoperájáról (Attila) gondolkodva jogosan merül fel az emberben: Hun a magyar? A cikk írója ezzel nemcsak a hun népnek a magyarral való (a köztudatban elterjedt, téves) azonosítását kérdőjelezi meg, hanem arra is választ keres, hogy mindezek is­meretében hol (van) a magyar (ebben a rock­operában). Az iskolák kilátástalan anyagi helyzetéről beszél a Szex katedra cím: az iskolatípusonként és tanulónként egységes fejkvóta ugyanis, amelyet a helyhatóságok határoznak meg, ke­véssé fedezi a működéshez szükséges költsége­ket. Kétséges a felsőoktatási intézmények au­tonómiájáról folyó vita kimenetele is: ki lesz az, aki a rektorokat, főigazgatókat a jövőben (az előbbihez hasonló módon, mintegy „felül­ről”) kinevezi — amint erről a Rex katedra cí­mű cikk írója beszámol. A humor forrása mindkét esetben a latin „ex cathedra”, vagyis az illetékes helyről származó, megfellebbezhe­tetlen, feltétlenül helyes kijelentés, amely itt az iskolák életének kérdéseiben való döntés mód­jára utal. E kifejezés prepozíciója cseng vissza a szex és a rex szavakban, amelyek jelen­tésükben is pontosan kapcsolódnak a cikkek­ben leírtakhoz (szex: pénz, fejkvóta; rex: király, vezető). Lop ez? Az effajta szójátéknak gyakori változata, hogy az írás főszereplőjének neve van elrejtve a címben. A japán politikai válságról beszámo­ló Mija zavar? c. cikkben a szerző a Mi a za­var? kérdés élőbeszédben elhangzó, fonetikus változatába burkolta Mijazava kormányfő ne­vét. Hasonló névrejtő tréfa a Lop­ez cím: Lo­pez de Arr­ortua sztármenedzser ugyanis a Ge­neral Motorstól a Volkswagenhez pártolva nemcsak az eszét adta el a konkurens cégnek, hanem a GM legtitkosabb, féltve őrzött terveit is, amelyekhez főigazgatóként könnyűszerrel hozzájuthatott. Sokatmondó címek születhetnek úgy is, ha egy szóhoz új kezdőbetűt illesztünk (vagy az eredetit megváltoztatjuk), s az így nyert új cím valójában két szó alkalmi összetételévé alakul. Ilyen példa a Sparnép, amely írás a lakossági megtakarításokról számol be vagy a Szűrés ha­tár, ami két cikk címeként is szerepel: az egyikben a képviselőjelölt-állítással, a másik­ban a Nyugat-Európába igyekvő menekültek számának korlátozásával kapcsolatban. A Trendcsinálók cím pedig arról árulkodik, hogy Bush és Clinton harcában nemcsak az volt a tét, hogy ki tesz rendet a választások utáni Amerikában, hanem hogy melyikük stílusa lesz a meghatározó példa a divat számára az elkövetkezendő években. Szemétkilátások A humor nagyon gyakran épít szavaink többértelműségére - ezt a nyelv adta lehetősé­get a sajtóbeli címadásban is remekül ki lehet használni. Az Ingatag kamatlábakon álló vál­lalkozásokkal foglalkozó írásban a kamatláb szó átvitt értelmű utótagja épp a címben sze­replő metaforikus használatban nyeri vissza eredeti jelentését. Az egyelőre megválaszolat­lan kérdés, hogy a magáncégek válságában mi lesz a sztármenedzserek és házaik, a­­ kacsalá­bak helyett a kamatlábon forgó paloták sorsa. A főváros hulladékgondjaival foglalkozva több cikket is szenteltek ennek a témának a HVG publicistái, de írásaikat olvasva nem sok reményre jogosítanak a Szemétkilátások, azaz a Budapesti szemétügyek. Mindkét cím a szemét szó többszófajúságából adódó hatásra épít: a főnévi jelentéssel a probléma tényleges tárgyá­ra, a hulladékra utal, míg a melléknévi árnya­lattal a helyzet megoldásának lehetőségeit testi elénk. Parlament: küszöbemelés? kérdezi az az új­ságíró, aki beszámol arról, hogy a pártok parla­mentbe kerüléséhez szükséges szavazatok alsó értékét 4-ről 5%-ra változtatták, így nemcsak a szavazatok küszöbét emelték meg, hanem át­vitt értelemben a Parlamentét is, megnehezítve ezzel a bejutást. Magyar és angol szavak konkrét és elvont jelentése keveredik roppant szellemesen az Előszobára járók (Lobbyszabályok) címben. Az angol vonatkozásra maga a cikk írója hívja fel a figyelmet: „a lobby kettős jelentésű szó, amely az Amerikai Egyesült Államok kong­resszusának folyosóját, illetve olyan személyek csoportját jelenti, akik azonos cél elérése érde­kében társulva próbálnak nyomást gyakorolni a hatalomra”. Ennek a kongresszusi folyosónak felel meg a magyar előszoba szó, s a belőle al­kotott előszobázás kifejezés átvitt értelmezése mint ’kijárás’,­­valaminek a kieszközlése’ pon­tosan párhuzamba állítható az angol lobby szó (nálunk is egyre jobban elterjedő) másodlagos jelentésével. Átülőgarnitúra A nyelvi humornak szinte leggyakoribb esz­köze a HVG írásaiban a sajátos szóösszetétel, azaz különböző szavak egybemosása, vegyíté­se, illetve ezek különös, értelmet megváltozta­tó szétvágása. Az egybeírt változatok a szóha­tár eltolásával különféleképpen értelmezhetők, de több esetben már a szóalak helyesírása (kü­­lönírás, kötőjelezés) is felhívja a figyelmet a megváltozott jelentésre. Az egybeírt változatokat jól szemlélteti az Az ülőgarnitúra cím, ahol a kiindulópont az ülőgarnitúra szóösszetétel, ehhez illeszt a cikk írója egy igekötőt. Az így kapott szóelegyet kettévágva, illetve a szóhatárt eltolva a politi­kai garnitúra, a kormánypártok osztódásáról és átrendeződéséről (ami a Parlament esetében szó szerinti átütés-t jelent) kaphatunk képet. Az újságíróknak azonban nem kell túlzottan beleásni magukat a politikai és gazdasági prob­lémákba, hogy legyen miről írniuk. A téma - úgymond - az utcán hever, legalábbis a Kutya­gumiparagrafus cikkből ezt tudhatjuk meg. Az összetételi tagok egyrészt a kutyagumi (canis merda), másrészt a gumiparagrafus. Az előbbi nem szólni különösebb magyarázatra, az utób­bi viszont egy újabb keletű összetétel (hasonló hozzá a HVG-ben gyakran szereplő papírpa­ragrafus kifejezés), aminek jelentése: ’puha jogszabály’, ’joghézag', azaz rugalmasan ke­zelt, igazán be nem tartott rendelkezés. Létezik ugyanis kutyatörvény (az osztrákoknál például törvény szabályozza, hogy hova „engedhet­nek” a kutyák), de sem a kedvencek, sem a gazdáik nem tulajdonítanak ennek a passzus­nak különösebb jelentőséget. A romlás világai Az újságírók nehéz feladatát, amelyet a mindennapos címgyártás jelent, sokban meg­könnyíti a különböző címek, szállóigék fel­­használása, amely gyakorlat azonban nem me­rül ki mechanikus utánzásban. A HVG-ben ál­talában ritka is az ilyen idézetek változatlan alakban való átvétele (bár erre is van pompás példa: többek között az idén nyáron a Hajó­gyári-szigeten megrendezett Eurowoodstock Szigeti veszedelem­ként való bemutatása), ha­nem inkább ezek átalakított, a cikk tartalmának megfelelően „elferdített” változataival talál­kozhatunk. Befejezésül ebből a címadási típusból állí­tottam össze egy csokorra valót: Puskába kiál­tott szó, Szláv story, Egységben a nyerők (mindhárom a délszláv háborúról); A vadak út­ja (rendőrbírsági szabályokról); S jön alvilá­gosság (bűnözési helyzetkép); Függők a szeren (a kábítószeresekről); Az eltűnt adó nyomában; Nyugattal a helyzet változatlan; Kibocsátó szép üzenet (a hulladékégetésről); Sok hűhó, mennyiért?; A romlás világai (a fiatalkorúak nevelőintézetéről); Jövőnk a tétlenség; Iskola a léthatáron; Illetékes bajtárs (a bírósági illeté­kek emeléséről); A bizalom jegében (a polgár­­mesterek visszahívásáról); Szoci-nesze (a szo­cialisták spanyolországi bukásáról); A nagy zabrálás (A nagy zabálás c. mozifilmből - a szövetkezeti törvényről). Földeáki Andrea Az elmúlt 15 év nyelvi tükre: az Édes Anyanyelvűnk. Ebben kalauza: a lap mutatója! Az Édes Anyanyelvűnk 1-15. évfolyamának mutatója a lap különszámaként jelent meg 36 oldal terjedelemben. Ára: 60 Ft Megvásárol­ható az Anyanyelvápolók Szövetségénél (1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4.), továbbá a lap szerkesztőségében (1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27. Magyar Nyelvészeti Tanszék) és a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárában (1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.). Postán (utánvét­tel és postaköltség felszámításával) is megrendelhető (1364 Budapest, Pf. 122.).

Next