Édes Anyanyelvünk, 1995 (17. évfolyam, 1-5. szám)
1995-01-01 / 1. szám
ityagumiparagrafus, Szoci-nesze Nyelvi humor a Heti Világgazdaság címeiben Napjaink mindent elárasztó könyv- és főleg sajtótermékeinek özönében (kezdve a szerelmes regényektől a pletykalapokon keresztül különféle irányban elkötelezett napilapokig) egyre ritkább az olyan pillanat, amikor egyegy igényesebb, intelligenciáról s uram bocsá’ ,A humorérzékről is árulkodó írás kerül az aber kezébe. Ebben a cikkáradatban a szerzők sok mindenhez folyamodnak, hogy műveik minél kelendőbbek legyenek, mégis viszonylag kevesen gondolnak arra, hogy egy jó cím mennyit javíthat az íráson, s alkalmasint többet is elárulhat szerzőjéről, mint egy terjedelmes publicisztika. A Heti Világgazdaság (HVG) című lap népszerűségéhez - sok más egyéb érdeme mellett — talán az is hozzájárul, hogy a benne megjelenő írások címeik színvonalában (is) az átlag fölé emelkednek. A lap sajátos címadási gyakorlatában alapvetően két fő típust különböztethetünk meg: a (gyakran csak egy szóba sűrített) tömör, de sokatmondó címeket és a más, irodalmi vagy kevésbé irodalmi címek, szólások, szállóigék valamilyen megváltoztatott, a cikk témájához igazított alakban való felidézését. Hun a magyar? Az első csoporton belüli címek tovább oszthatók aszerint, hogy mi eredményezi bennük a nyelvi humort. A legkedveltebb forma a címben összekapcsolt szavak vagy nevek azonos, illetve hasonló alakúságán alapuló szójáték, így például a társadalombiztosító - a kullancsok által terjesztett betegség elleni oltóanyagra eddig 300 millió forintot fizetve ki - joggal nevezheti ezeket a rettegett állatokat nemcsak a vérünkön, hanem az állam kasszáján is élősködő Pénzszívóknak. Szörényi Levente új rockoperájáról (Attila) gondolkodva jogosan merül fel az emberben: Hun a magyar? A cikk írója ezzel nemcsak a hun népnek a magyarral való (a köztudatban elterjedt, téves) azonosítását kérdőjelezi meg, hanem arra is választ keres, hogy mindezek ismeretében hol (van) a magyar (ebben a rockoperában). Az iskolák kilátástalan anyagi helyzetéről beszél a Szex katedra cím: az iskolatípusonként és tanulónként egységes fejkvóta ugyanis, amelyet a helyhatóságok határoznak meg, kevéssé fedezi a működéshez szükséges költségeket. Kétséges a felsőoktatási intézmények autonómiájáról folyó vita kimenetele is: ki lesz az, aki a rektorokat, főigazgatókat a jövőben (az előbbihez hasonló módon, mintegy „felülről”) kinevezi — amint erről a Rex katedra című cikk írója beszámol. A humor forrása mindkét esetben a latin „ex cathedra”, vagyis az illetékes helyről származó, megfellebbezhetetlen, feltétlenül helyes kijelentés, amely itt az iskolák életének kérdéseiben való döntés módjára utal. E kifejezés prepozíciója cseng vissza a szex és a rex szavakban, amelyek jelentésükben is pontosan kapcsolódnak a cikkekben leírtakhoz (szex: pénz, fejkvóta; rex: király, vezető). Lop ez? Az effajta szójátéknak gyakori változata, hogy az írás főszereplőjének neve van elrejtve a címben. A japán politikai válságról beszámoló Mija zavar? c. cikkben a szerző a Mi a zavar? kérdés élőbeszédben elhangzó, fonetikus változatába burkolta Mijazava kormányfő nevét. Hasonló névrejtő tréfa a Lopez cím: Lopez de Arrortua sztármenedzser ugyanis a General Motorstól a Volkswagenhez pártolva nemcsak az eszét adta el a konkurens cégnek, hanem a GM legtitkosabb, féltve őrzött terveit is, amelyekhez főigazgatóként könnyűszerrel hozzájuthatott. Sokatmondó címek születhetnek úgy is, ha egy szóhoz új kezdőbetűt illesztünk (vagy az eredetit megváltoztatjuk), s az így nyert új cím valójában két szó alkalmi összetételévé alakul. Ilyen példa a Sparnép, amely írás a lakossági megtakarításokról számol be vagy a Szűrés határ, ami két cikk címeként is szerepel: az egyikben a képviselőjelölt-állítással, a másikban a Nyugat-Európába igyekvő menekültek számának korlátozásával kapcsolatban. A Trendcsinálók cím pedig arról árulkodik, hogy Bush és Clinton harcában nemcsak az volt a tét, hogy ki tesz rendet a választások utáni Amerikában, hanem hogy melyikük stílusa lesz a meghatározó példa a divat számára az elkövetkezendő években. Szemétkilátások A humor nagyon gyakran épít szavaink többértelműségére - ezt a nyelv adta lehetőséget a sajtóbeli címadásban is remekül ki lehet használni. Az Ingatag kamatlábakon álló vállalkozásokkal foglalkozó írásban a kamatláb szó átvitt értelmű utótagja épp a címben szereplő metaforikus használatban nyeri vissza eredeti jelentését. Az egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy a magáncégek válságában mi lesz a sztármenedzserek és házaik, a kacsalábak helyett a kamatlábon forgó paloták sorsa. A főváros hulladékgondjaival foglalkozva több cikket is szenteltek ennek a témának a HVG publicistái, de írásaikat olvasva nem sok reményre jogosítanak a Szemétkilátások, azaz a Budapesti szemétügyek. Mindkét cím a szemét szó többszófajúságából adódó hatásra épít: a főnévi jelentéssel a probléma tényleges tárgyára, a hulladékra utal, míg a melléknévi árnyalattal a helyzet megoldásának lehetőségeit testi elénk. Parlament: küszöbemelés? kérdezi az az újságíró, aki beszámol arról, hogy a pártok parlamentbe kerüléséhez szükséges szavazatok alsó értékét 4-ről 5%-ra változtatták, így nemcsak a szavazatok küszöbét emelték meg, hanem átvitt értelemben a Parlamentét is, megnehezítve ezzel a bejutást. Magyar és angol szavak konkrét és elvont jelentése keveredik roppant szellemesen az Előszobára járók (Lobbyszabályok) címben. Az angol vonatkozásra maga a cikk írója hívja fel a figyelmet: „a lobby kettős jelentésű szó, amely az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának folyosóját, illetve olyan személyek csoportját jelenti, akik azonos cél elérése érdekében társulva próbálnak nyomást gyakorolni a hatalomra”. Ennek a kongresszusi folyosónak felel meg a magyar előszoba szó, s a belőle alkotott előszobázás kifejezés átvitt értelmezése mint ’kijárás’,valaminek a kieszközlése’ pontosan párhuzamba állítható az angol lobby szó (nálunk is egyre jobban elterjedő) másodlagos jelentésével. Átülőgarnitúra A nyelvi humornak szinte leggyakoribb eszköze a HVG írásaiban a sajátos szóösszetétel, azaz különböző szavak egybemosása, vegyítése, illetve ezek különös, értelmet megváltoztató szétvágása. Az egybeírt változatok a szóhatár eltolásával különféleképpen értelmezhetők, de több esetben már a szóalak helyesírása (különírás, kötőjelezés) is felhívja a figyelmet a megváltozott jelentésre. Az egybeírt változatokat jól szemlélteti az Az ülőgarnitúra cím, ahol a kiindulópont az ülőgarnitúra szóösszetétel, ehhez illeszt a cikk írója egy igekötőt. Az így kapott szóelegyet kettévágva, illetve a szóhatárt eltolva a politikai garnitúra, a kormánypártok osztódásáról és átrendeződéséről (ami a Parlament esetében szó szerinti átütés-t jelent) kaphatunk képet. Az újságíróknak azonban nem kell túlzottan beleásni magukat a politikai és gazdasági problémákba, hogy legyen miről írniuk. A téma - úgymond - az utcán hever, legalábbis a Kutyagumiparagrafus cikkből ezt tudhatjuk meg. Az összetételi tagok egyrészt a kutyagumi (canis merda), másrészt a gumiparagrafus. Az előbbi nem szólni különösebb magyarázatra, az utóbbi viszont egy újabb keletű összetétel (hasonló hozzá a HVG-ben gyakran szereplő papírparagrafus kifejezés), aminek jelentése: ’puha jogszabály’, ’joghézag', azaz rugalmasan kezelt, igazán be nem tartott rendelkezés. Létezik ugyanis kutyatörvény (az osztrákoknál például törvény szabályozza, hogy hova „engedhetnek” a kutyák), de sem a kedvencek, sem a gazdáik nem tulajdonítanak ennek a passzusnak különösebb jelentőséget. A romlás világai Az újságírók nehéz feladatát, amelyet a mindennapos címgyártás jelent, sokban megkönnyíti a különböző címek, szállóigék felhasználása, amely gyakorlat azonban nem merül ki mechanikus utánzásban. A HVG-ben általában ritka is az ilyen idézetek változatlan alakban való átvétele (bár erre is van pompás példa: többek között az idén nyáron a Hajógyári-szigeten megrendezett Eurowoodstock Szigeti veszedelemként való bemutatása), hanem inkább ezek átalakított, a cikk tartalmának megfelelően „elferdített” változataival találkozhatunk. Befejezésül ebből a címadási típusból állítottam össze egy csokorra valót: Puskába kiáltott szó, Szláv story, Egységben a nyerők (mindhárom a délszláv háborúról); A vadak útja (rendőrbírsági szabályokról); S jön alvilágosság (bűnözési helyzetkép); Függők a szeren (a kábítószeresekről); Az eltűnt adó nyomában; Nyugattal a helyzet változatlan; Kibocsátó szép üzenet (a hulladékégetésről); Sok hűhó, mennyiért?; A romlás világai (a fiatalkorúak nevelőintézetéről); Jövőnk a tétlenség; Iskola a léthatáron; Illetékes bajtárs (a bírósági illetékek emeléséről); A bizalom jegében (a polgármesterek visszahívásáról); Szoci-nesze (a szocialisták spanyolországi bukásáról); A nagy zabrálás (A nagy zabálás c. mozifilmből - a szövetkezeti törvényről). Földeáki Andrea Az elmúlt 15 év nyelvi tükre: az Édes Anyanyelvűnk. Ebben kalauza: a lap mutatója! Az Édes Anyanyelvűnk 1-15. évfolyamának mutatója a lap különszámaként jelent meg 36 oldal terjedelemben. Ára: 60 Ft Megvásárolható az Anyanyelvápolók Szövetségénél (1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4.), továbbá a lap szerkesztőségében (1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27. Magyar Nyelvészeti Tanszék) és a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárában (1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.). Postán (utánvéttel és postaköltség felszámításával) is megrendelhető (1364 Budapest, Pf. 122.).