Educatio, 2011 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vámos Ágnes: Migránsok iskolái
VÁMOS ÁGNES: MIGRÁNSOK ISKOLÁI 195 6ára is alkalmassá tették azzal, hogy magyar nyelvet is tanulni lehetett. 1956-ban politikai és pedagógiai okokra hivatkozva megszüntették (u.o. és Vámos [2008b]). Az ötvenes-hatvanas évek iskoláztatásában világszerte megélénkül az érdeklődés a tantervek, tananyagok, követelmények összehangolására, újabb iskolahálózatok jöttek létre. A multinacionális konzorciumok, a transznacionális gazdasági és politikai elit az országok közötti mozgásakor gyermekeinek hosszú távú iskoláztatását is meg akarta oldani. 1953-ban létrejött az Európai Iskola hálózat első intézménye Luxemburgban, amit a Szén és Acél Közösség tagországai hoztak létre közösen kidolgozott tantervek, közös tanári állomány, az anyanyelven kívül a közösség nyelveinek (angol, francia és német) tannyelvként való alkalmazásával (Vámos 1991; Perényi 2004). Minekután - sok itt nem részletezhető ok miatt - az Európába irányuló migráció felgyorsult, ezért nagy számban kerültek idegen ajkú gyermekek a befogadó országok iskoláiba. Az Európai Iskolák elitista szellemisége és „zártláncú” működése nem tette lehetővé befogadásukat. A különböző állampolgárságú gyerekeket a korábban, még a 20-as évektől szerveződő, de valójában a 60-as évektől kiteljesedő Nemzetközi Iskolák, Nemzetközi Osztályok fogadták be, melyeknek önkormányzati és magánfenntartású formái egyaránt voltak. Nem csak az elnevezés lett más, hanem az oktatás célja, tartalma, követelményei is. Az előbbi esetben az Európában „közlekedő”, saját országukban többségi nyelvet beszélő tanulók tanulhatják szüleik új állomáshelyén anyanyelvüket és idegen nyelveket, az utóbbiban pedig a bevándorló kisebbség tanulja a befogadó ország nyelvét. Mindkettőben tanultak az országok saját állampolgárainak gyermekei is. Magyarországon ez időben ezzel ellentétes folyamat zajlik. 1945 után lényegében megszűntek a külföldi iskolák, a felnövekvő magyar generációkat a kötelező orosz tanulásra állították át. Korosztályok sora fejezte be úgy a közoktatást, hogy más idegen nyelvvel, más idegen kultúrával nem találkozott, s élt felnőttként úgy, hogy soha nem hagyta el az országot. S csak a rendszerváltozásként fémjelzett 1989-es mérföldkő előtt néhány évvel látszik egy stratégiailag új nyelvoktatás-politika (1. ábra). Kétnyelvű iskolák születnek, s változik az ’56-os emigrációhoz való viszony is: hosszadalmas, már-már kínkeserves törekvések eredményeként 1984-ben megnyílik majd néhány év után okafogyottan megszűnik Kőszegen a korábban Sárospatakra tervezett angol-magyar gimnázium a második generációs magyar emigráció hazacsábítására (lásd ezeket bővebben: Vámos [2008]). Nemzetközi iskolaláncok és külföldiekre specializálódott magániskolák 1989 után Oktatásszociológiai és pedagógiai dimenziók A magyar pedagógiai kultúra lassan alkalmazkodik a külföldi állampolgár tanulók megjelenésével járó új feladatokhoz. Az iskola nyitottsága más kultúrák iránt, adaptivitása a különleges bánásmódhoz általánosan alacsony, elmarad a nemzet