Educatio, 2013 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - VALÓSÁG - Kerekasztal-beszélgetés a digitalizációról, az emlékmentésről és az ezzel együtt járó szelekcióról. Interjúpartnereink: Biszak Sándor, Gárdos Judit, Ládi László, Mikó Zsuzsanna, Nagy Péter Tibor
VALÓSÁG (OSA) együttműködésével tároljuk, és a digitalizált tartalmat az OSA rendszerében teszszük hozzáférhetővé egy DSpace nevű ingyenes Open Source Repository rendszerben. Maga a digitalizálás valóban viszonylag egyszerű része a folyamatnak, a meta-adatolás a komolyabb kihívás. Ennek színvonalas szakmai megvalósítása nagy befektetést igényel, márpedig jelenleg erre Magyarországon nem áldoznak igazán szívesen. A szelekció nehéz kérdés. Mi alapvetően nagy klasszikus szociológiai gyűjtemények anyagait dolgozzuk fel. Losonczi Ágnes gyűjteménye, H. Sas Judit gyermekrajz-kutatásának anyagai, az MTA Szociológiai Kutató Intézetében a 70-es évek közepén készült munkáséletmód interjúk csaknem tizenhatezer oldalnyi anyaga és még sorolhatnám. Egyfelől tehát a mentésre koncentrálunk, olyan anyagok digitalizálására, amelyek máskülönben elvesznének. Másfelől pedig vannak a közelmúltban, hazai és nemzetközi kutatások keretében létrehozott gyűjteményeink is, amelyek eleve digitálisan készültek. Ilyen pl. a Kovács Éva által vezetett, az 1939-1945 közötti munkaszolgálatot feltáró interjú-és fotógyűjtemény, csak hogy egyet említsek. Ládi László: A könyvtárak mindig is a nyomtatott dokumentumok legfőbb megőrző helyei voltak. Az elektronikus dokumentumok térhódításával ezeknek is helyet kell biztosítani a könyvtári keretek között. Ezek gyűjtését, bekerülését egyelőre kétségessé teszi, hogy a kiadók egyre kevésbé akarják az elektronikus könyveket kötelespéldányként beszolgáltatni. Erre megvan a maguk természetes indoka, nem érzik ugyanis biztonságosnak az elektronikus tartalom felhasználását. A digitalizálással valamilyen szinten a könyvtárak a technológia megjelenésének kezdetétől foglalkoztak, például a legtöbb megyei könyvtárban zajlottak helyismereti digitalizálások, de az egyetemi könyvtárak is építenek nagy repozitóriumokat. Mondhatjuk, hogy az országos könyvtárak eszközszinten gyakorlatilag készen állnak a digitalizálásra és sok mindent digitalizálnak is. Elsősorban állományvédelmi digitalizálás folyik, azaz a nagyon rossz állapotban lévő folyóiratok és egyéb nyomtatványok megőrzése. Biszak Sándor: Az Arcanum Adatbázis Kiadó digitalizálással foglalkozik, elsősorban a második világháború előtti anyagokkal. Nagyon sokat dolgozunk levéltárakkal, könyvtárakkal. Külön projekt keretében digitalizálunk tudományos folyóiratokat is, ezidáig százhúsz, százharminc folyóirat teljes állományát digitalizáltuk, olyanokét, mint az Athenaeum, a Vasárnapi Újság vagy a Századok. A teljesség igényével dolgozunk, de persze azt megmondani, hogy a Századoknak hány melléklete volt, ez hány oldalon jelent meg és hol található, még az Országos Széchényi Könyvtár szolgálati katalógusának felhasználásával is igen nehéz. Jellemzően nyolc, tíz könyvtárból tudunk összeszedni egy teljes sorozatot egy folyóiratból, melyeket oldal szinten dolgozunk fel és ellenőrzünk. Havonta fél millió oldalt digitalizálunk, s én azt érzem inkább, ahogy fogynak el az anyagok. Ki gondolta volna még 1989-ben, a cég alapításakor, hogy 2010-re a magyar szabadalmak teljes állománya digitalizált és kereshető módon hozzáférhető lesz? Nem nagyon találunk olyan jelentősebb folyóiratot, ami ne lenne digitalizálva. Jelenleg a napilapokkal dolgozunk (Népszava, Pesti Hírlap, Pesti Napló), s bár ez tényleg jelentős mennyiség, az már látható, hogy jövő ilyenkorra elfogynak ezek is. Fogytán vannak az értelmes anyagok. S míg a mi kapacitásainkkal egy hónap alatt félmillió oldalt digitalizálunk, addig a Google ugyanannyi idő alatt félmillió könyvet. Nagy Péter Tibor: A Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont keretein belül - részben önkéntesek bevonásával - több olyan projekt is zajlik, amelyek talán példaér- 2 OSA Archívum.