Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-05 / 18. szám
138 erélyes könyvtárnokról gondoskodott. Mivel t. i. a papírpénz devalvátioja által a lyceumra Eszterházy püspök által hagyott tőke megcsonkulván, kamatja egyéb rendeltetései mellett könyvvételre nem fordittathatott, az érsek e könyvtárt megyeinek nyilatkoztatá, s a főkáptalan beleegyezésével elrendelé, hogy a legközelebb elhunyt kanonokok könyvgyűjteményeiből a hiányok pótoltassanak, s jövőben az elhalt kanonokok könyvei ide kerüljenek; a rend helyreállítását illetőleg pedig, a könyvtár igazgatójául 1814-ben az erélyes b. Szepessy Ignáczot, akkoron egri kanonokot nevezte ki, ki a reábízott becses intézetnek valódi bőkezű s okszerű orvosává jön, így, hogy intézkedései közül csak egyet-kettőt említsek: a könyvtárt 20,284 kötetre szaporította; a könyvek kötéseit saját pénzén kijavíttatta, a kötetleneket pedig beköttette; saját költségén uj hármas czimtárt készíttetett ; a könyvtárt jegyzőkönyvvel látta el, melyben a látogatók s pártolók nevei örök emlékül följegyeztetnek, s miután minden előkelőbb vendég fölkéretett nevének sajátkezű bejegyzésére, e könyv becses hasonmású kéziratok gyűjteményévé vált. Mindezeket két év lefolyta alatt bevégeztetvén, a könyvtárt székekkel és asztalokkal bebútorozta, s mellette tágas olvasószobát nyitott. Mivel pedig ő számos hivatalos teendői miatt néha hetekig is távol maradt a könyvtártól, Dinkai Pált segédül alkalmazta, e mellé pedig két szolgát rendelt, mindezt saját költségére. 1817- ben b. Gerliczy Bódog és Mészáros György kanonokok véletlen kimúlta után könyvtárunk nagyobb számú újabb magyar, latin és német könyvvel növekedett, s eszmerokonság miatt, nem lehet említetlenül hagynom 1813-ban elhalt Pál András kanonok alapítványát, sem. Ő ugyanis végrendeletében 10,000 vitot rendelt azon czélra, hogy ha az egri tanárok közül valaki érdemes munkát ad ki, azé legyen az említett összeg egy évi kamatja, ellenkező esetben vegye hasznát a könyvtár. 1818- ban Tittel Pál, az egri csillagda egykori igazgatója, a sz. írásnak 18 nyelven szerzett kiadásait küldte be Londonból, mint az angol bibliatársaság ajándékát, s azonkívül e társaság történetét és levelezését, összesen 39, fényűzéssel nyomatott s igen csinosan bekötött könyvet. De küldött e tudós férfiú Német-, Franczia- és Angolországban tett utazásai közben ez országok jelesb városaiból több más ritka s jeles könyvet is, mi által könyvtárunk újabb irodalmi osztálya becses növedéket nyert. Ugyanazon évi okt. 17-én Becskay Ferencz neveztetett ki könyvtárnoknak, kinek e tisztébeni működése nyomára nem akadhattam. 1819. október havában Szemecskey József lépett a könyvtárnoki hivatalba, mig Dinkay Pál mint alkönyvtárnok működött. B. Szepessy Ignácz kanonok pedig, könyvtárunk ezen erélyes helyreállítója, az erdélyi püspöki székre emeltetvén, eddig oly jelesen viselt hivataláról lelépett, s azt Durcsák János ez. püspök s kanonoknak adta át, ki e hivatalt 1837-ben történt elhunytaig vitte. Utána a könyvtárigazgatói tiszt Roskoványi Ágoston, akkor egri kanonokra ment át, kinek a nyitrai püspöki székbe emeltetése után, e hivatal 1852. aug. 29-én Danielik János, akkor prépost s kanonok, jelenleg ez. püspök s m. k. helytartótanácsosra ruháztatott, de miután e tudós férfiú kénytelen volt állandó lakását Budapestre áttenni, érsek urunk ő nmaga 1855. febr 21-én Németh Mihály prépost s kanonokot, ennek önkéntes visszalépése után pedig Perger János prépost s kanonokot bízta meg e díszes hivatallal, kinél az, mint tudományavatott s a valódi fölvilágosodottságért hőn buzgólkodó férfiúnál a legjobb kezekben van. Míg Durcsák János ez. püspök s kanonok ideje óta az igazgatók a könyvtár fölötti felügyelést viszik, az intézet fentartása s gyarapodására szükséges költségek utalványozását teljesítik, s az intézet egész ügyvezetése fölött ellenőrködnek: a közvetlen kezelés s felelősség a könyvtárnokot illeti. Szemecskey József e hivatalt évek hosszú során át, t. i. 1819. október havától 1852. aug. végéig, tehát majdnem 33 éven keresztül viselé. Alatta a könyvtár készpénzen eszközlött vétel által ugyan csak csekély, de hagyományok utján annál tetemesb mérvben növekedett. Ugyanis könyvtárunkhoz kerültek hivataloskodása alatt: b. Fischer István és Pyrker János László, egri érsekek, Fehér György, egri nagyprépost és Nováky József, olvasókanonok könyvtáraik, összesen 6489 munka 10,970 kötetben. Szemecskey a gondjára bízott irodalmi kincset árgusi szemekkel őrizte ugyan, s csak nagy nehezen adott ki könyveket használatra, de minden szigora s néha egész a szélsőségig terjeszkedett hozzáférhetlensége mellett, sem birta a könyvtárt a tolvajoktól egészen megóvni. Szolgául bizonyos Kolonics János nevű szabómester volt alkalmazva a könyvtárnál, egy gondatlan, iszákos ember, ki, csakhogy aljas szenvedélyét kielégíthesse, nem átallott számos könyvet elcsenni, s potom áron eladogatni, mit annál könnyebben tehetett, mert a könyvtár növedéke czimtározva nem volt. De azonkívül egy pár garas borravalóért még azt is megengedte, hogy egyesek, sőt még gyermekek is, a könyvtárban magukra hagyatva, a legszebb s legdrágább képeskönyveket összevissza rángathatták, összeszakithatták, sőt drága rézmetszvényeket a könyvekből ki is szakithattak, s alattomban magukkal elvihették. Nyomába jővén az elöregedett könyvtárnok, szolgája ezen lelkiismeretlen tolvajlása s gondatlan eljárásának, minden tőle kitelhető módon igyekezett ugyan az elczipelt s eladogatott könyveket ismét visszaszerezni, de ez csak részben sikerült neki, s így történt, hogy a szolga részlelkűsége következtében 240 kötetből álló 147 munka veszett el; ami pedig a legsajnosabb, a lelkiismeretlen ember különösen az újabb irodalom szüleményeire éhezett, és leginkább sokkötetű drága munkákat csonkított meg, egyes köteteket czipelvén el. Dr. Albert Ferencz. (Vége következik.) Montenegro. E kis fejedelemség a szlávok legdélibb védbástyája Európában. Montenegro és ikertestvére Herczegovina földrészünkön egy politikai vulkánt képeznek, mely mindig forrong, nyugtalankodik és kész minden pillanatban kitörni, ha a nagyhatalmak jónak vélik a „keleti kérdést“ feltüntetni, szítani vagy játszani. Azon megrögzött gyűlöletnél fogva, mellyel a déli szlávok az elnyomó törökök ellen viseltetnek, mi sem könnyebb, mint őket ellenök fegyverbe állítani, és e kitűnő tulajdonságuk teszi őket a magas politika szemei előtt oly becses eszközzé. . . A hírlapok újabb időkben sokat foglalkoztak e kis országgal, és Montenegro szerepe még nem járt le; azért mi is jónak láttuk, azt t. olvasóinkkal közelebbről megismertetni. Országukat a montenegróiak „Csernagora“-nak (fekete hegyek) nevezik. E név aligha a hegyek színétől eredett, mert ezek feltünőleg szürkés, inkább fehéres mész-