Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-05 / 18. szám

II. évfolyam,­ ­ 18. szám Előfizetési díj: Egész évre .. . 5 ft - kr félévre . , negyedévre . . . 2 „ 50 „ 1 ., 30„ Egyes szám ára 12 kr. Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Május 5-én 1864. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, többszöri közzétételeknél 3 kr. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 ki fizettetik. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa­ utcza 800. szám), — az érseki lyceumi nyomda irodája, — Jentsch Gotlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bernát könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Az osztrák birodalomban található fekete- és barna­szén mint tüzelőszer értéke a fáéval egybehasonlitva. Azon mértékben, a mint az ásványszenek nagyobb mérvbeni kiaknázása és a szállításukat elő­segitő közleke­dési eszközök szaporodása, azoknak műipari és házi czé­­lokra­ fordítását megkönnyítette, mindenütt annak szük­sége is érvényre emelkedett, hogy értékük mint tüzelő­szeré, az eddig majdnem kizárólag használt fáéval egybe­­hasonlítva közelebbről kipuhatoltassék. Az efféle nyomozások tán sehol sem képeznek oly sürgős szükséget, mint épen az osztrák birodalomban, mert a világ egy országában sem találtatnak az ásványszenek oly sokféle minőségben; itt azok minden korosztályát föl­találjuk, kezdve a legrégibbtől (az angoltól) egész a legif­­jabbig (a turfáig). A legutóbbi londoni iparkiállításon igen nagy figyel­met s érdeket keltett az osztrák birodalomban előforduló ásványszeneknek a bécsi cs. kir. földtani birodalmi intézet által, korosztályok szerint gondosan összeállított s rajzok­kal magyarázott kiállítása. A kiállított kőszeneket előbb Hauler Károly cs k. bányatanácsos és a bécsi földtani in­tézeti vegyműhely főnöke, víztartalmukra, az elégések után fönmaradó hamura és tüzelőértékükre nézve, a fáéval egy­­behasonlitva, megvizsgálta. Mielőtt azonban az elemző nyomozások utján nyert eredményeket az osztrák birodalom egyes tartományai szerint itt elősorolnám, szükségesnek tartom, az ásvány­szenek helyesb megítélése czéljából előbb a tüzelésre leg­inkább használt fanemek víz- és hamutartalmát fölemlí­teni. Az élő vagy frisen levágott fának víztartalma több körülménytől függ. Legközelebb a fa kora és tömöttsége által tételeztetik fel, s azok növekedésével fogg, nagyobb a háncsban (belhéjban) s a fiatalabb ágak fájában, mint egy régi törzs szófiájában. A víztartalom függ továbbá a fü­­­vészi nemtől s puha fanemeknél átalában nagyobb, mint a keményeknél. A frisen levágott következő fanemek fájában követ­kező víztartalom találtatott: Gyertyánfa 18.8 száztóli Luczfenytí 37.1 száztóli Fűzfa 26n Topoly­afenyű 3­7.7 ?? J­ávorfa 27 Erdei bükkfa 39.7 V Kőrisfa 28.7 r> Rezgő nyárfa 43.7( Nyírfa 30.8 V) Jegenyefenyű­ 45.2 T) Cserfa 34.7( Vörös-fényű 48.6 Kocsánostölgyf.35.4 V) Fehér jegenyef. 51.8 Ha a frisen levágott fát száraz helyen hevertetjük, akkor víztartalmának bizonyos mennyiségét párolgás ál­tal elveszítvén, a szárazság oly fokát éri el, mely válto­zatlan marad, hacsak háborgató külkörülmények nem já­rulnak hozzá, s a fa súlya többé nem változik. A mint a lég mérséklete nagyobbodik vagy alább száll, nedvességi állapota pedig növekszik vagy fogy, a fa ismét vizet szí a levegőből vagy ennek enged át vizet, de minden esetben csak csekély mennyiségben, s az egyszer kiszárított fa még a legnedvesebb levegőből sem sző többé annyi vizet ma­gába, mennyit frisen levágott állapotában tartalmazott. A légen szárított fának közép­víztartalma 20 száz­ak­ra te­hető. Tökéletesen csak úgy szárítható ki a fa, ha huza­­zamos­ ideig 150 Celsius-féle foknyi hőmérséknek tétetik ki. Az ily módon kiszárított fa azonban már kevés nap alatt ama 20 száztóli vizet a jégből ismét magába szíja. Minthogy már most az ásványszén víztartalma 0 és 36 száztóli közt változik, nem szabad elfelednünk, hogy száraz fánk is 20 száztóli vizet tartalmaz; egyébiránt az ásványszenek, s nevezetesen a barnaszén, a levegőn több száztólit vesztenek víztartalmukból. Fahamu alatt értjük azon megéghetlen ásvány-anya­gokat, melyek a növényeknek növésük folyama alatt nél­­külözhetlenek, s melyeket tehát a talajból, melyen tenyész­nek, felszínük. Fa­nemeink hamvából hamuzsírt, (kálit) azon fanemek hamvából pedig, melyek a tenger szomszédságá­ban nőnek, széksót (nátront) nyerünk. Különféle fanemek elégetése után következő átlagos hamumennyiségeket találtak : F­enyufa 0.23 Száztóli Nyárfa 1­­05száztóli Nyirfa 0-53 n Tölgyfa 1-18 Szurkos fényű 0.91­­ Hársfa 2.28n Bükkfa 0.54 n Fűzfa 2-94 A kőszenek hamuja nemcsak azon növények ásvá­nyos maradványait tartalmazza, melyekből a kőszenek keletkeztek, hanem a kőszén-hamunak legnagyobb része alkalmasint csak későbben, a zavaros vizek által került oda, mely eset főleg azon telepekből nyert kőszeneknél fordul elő, melyek összetorlott fákból keletkeztek, melye­ken rendesen iszap tapad. A­mi a fa és ásványszén vizét és hamvát illeti, ezek természetesen a fűtés czéljára nézve ártalmasaknak tekin­tendők, még pedig a hamu mint megéghetlen földnemű test, a víz pedig azért, mivel a fában vagy kőszénben tar­talmazott víznek elpárolgása által a melegségnek egy ré­sze veszendőbe megy. A mondottakból tehát látható, mi­ként a tüzelőszer, legyen az bár fa vagy kőszén, annál jobb, minél kevesebb benne a víz és hamu. (Folytatása követk.) Az egri érsekmegyei könyvtár. (Folytatás.) C. A könyvtár története. Minthogy a mondottak szerint a könyvtár kincse in­kább fogyott, mint szaporodott, s annyi hézagnak csak zavar lett a vége, b. Fischer István, második egri érsek, annak szaporodása és helyreállitásáról komolyan gondol­kozván, ezt olyformán intézte el, hogy uj pénzerőről, s

Next