Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1869-10-14 / 41. szám
41. szám. VII. évi folyam. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . Negyedévre . . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Október 14-én 1860 Hirdetésekért minden halálozott petti sorhely után 4, beyeg^dó fejében minden hirtOWíjstöl 30, nyilttérben egy péti! sorhelyért 8 ki fizettetik Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, k kiűizetéseket elfogad. a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedés s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Bel- és külföldi hirdetéseket elfogad: Zeisler M. Pesten király-utcza 47. sz. A m. kir. pénzügyminiszter által az adóreform tárgyában összehívott enquéte-bizottmány egy tagjának véleménye a dohányegyedáruság tárgyaiban. (Folyt. köv.) Azon crisisen, melyben jelenleg a dohányegyedáruság kérdése hazánkban forog, már más több nemzetek keresztülmentek; de egyik sem kísérlett meg annyi próbát, mint Francziaország, mely a múlt század végén kebelében kiütött nagyszerű forradalom alkalmával, az addig évenként 32 millió livret jövedelmezett állam-dohány monopóliumot, Mirabeau óvó figyelmeztetése s határozott ellenvéleménye daczára, a szakértőkből alakított, s szintén az eltörlés ellen nyilatkozott enquéte bizottmány véleményének elvetésével eltörölvén, e roppant jövedelemhiány fedezése végett, számtalan különféle javaslatok gondos megvitatása után , jövedelempótló új források tekintetében több évek során merő kísérleteket tett, jelesül megpróbálta a termelés, gyártás, ki- és bevitel megadóztatását, később a dohányzók és burnótolók egyenes adó alá vetését — hasonlóul az egyedáruság bérbeadását sat. elannyira, hogy alig hallottam még hazánkfiaitól eszmét s tervet, mely már Francziaországban nem csak kimeritőleg megvitatva, de tényleg megpróbálva nem lett volna, s az eredmény azt mutatta ki, hogy az állam-monopoliumból előbb bevett 32 millió livre évi jövedelem helyett, a különféle probatikák jövedelme csak 2—12 millió frankot hajtott be évenként, s a dugáruság, gyártmányhamisitás és csempészkedés, daczára a korlátozásukra fordított roppant kiadásoknak,majd minden üzletet megsemmisitett, majd pedig a szigorú csempészeti ellenőrzés mellett egy még sokkal károsabb egyedáruság fejlett ki, mint az államé volt, t. i. néhány, szövetségbe állott, nagy tőkével biró gyárosé, kik hamisított, s az egészségre is károsan ható gyártmányaikat magas árakon értékesítették, s a honpolgárokat saját önző érdekükben ily módon kizsebelték. — miglen végre is sok évi keserű és káros kísérletek után, legczélszerűbbnek látta Francziaország az állam-egyedáruságot visszaállítani, mi által jövedelme rögtön annyira növekedett, hogy 1815-dik évben már 123 millió frankot, 1865-ben pedig 177 millió frankot hozott be ! Ha tehát józanul mások kárán, nem pedig a magunkén okulni akarunk, a mi gyenge lábon álló állami pénzviszonyaink között nem lehet, nem szabad milliókat igénylő puszta kísérleteket koczkáztatnunk. — mert a hazárdjáték még pénzes embereknek is veszedelmes lehet, annál inkább a szegénynek; — hanem miután már annyi, tényleg kipróbált példa van előttünk, mely szerint semmiféle okoskodások és kísérletek mellett sem volt a megszüntetett államdohányegyedáruság jövedelme kellőleg helyrepótolható, saját érdekünk parancsolja, hogy azt egyelőre, legalább pénzügyünk jobb karba hozataláig föntartsuk, mert csupán szenvedélyre csak az áldozhat, kinek fölöslege van. c.) A jönérintett példákból és kísérletekből nemcsak az tűnt ki, hogy az állam-dohányegyedáruság eltörlésével az államjövedelem tetemesen csökkent, hanem az is,hogy sem a termelők, sem a gyárosok nem sokat nyertek vele, de támadt egy károsabb hatású monopólium , s ezen állapot okvetlenül nálunk is, még talán nagyobb mérvben, bekövetkezhetnék ugyanis : A monopólium megszűntével mindenki dohánytermelésre adná magát, épen úgy, mint tagosítás után majd minden legelő búzával szokott bevettetni, — s piaczunk hiányában a termés vagy épen nem, vagy csak kicsinyben és csekély áron lenne értékesíthető, a termelők néhány üzérkedő önkényének révén kitéve, de a hazánkbani drága napszám mellett nagyban és okszerű fölszereléssel bizonytalan eladásra nem is termelhetvén, a nagybani termelés lehetetlenné válnék, termelnének tehát azok és annyit, kik és mennyit egyéb mezei foglalkozásuk mellett sajátkezűleg művelni képesek lennének, s így a dohánytermelés terjedelemben alkalmasint sem minőségileg, sem mennyiségileg nem nyerne ; míg ellenben a monopólium mellett biztos vevőre támaszkodhatna, bárki is, dohánytermelési befektetései és bevételei tekintetében biztos számítást tehetvén, biztosan termelhet. De nem igen boldogulhatna a gyártók és gyárosok legnagyobb része sem, mert a hazánkban különben is drága napszám árát, egyik a másikával vetélkedve, a mezei gazdászat hátrányára fölcsigáznák, s hogy ezt kinyerhessék, a nyers termény árát csökkenteni, a gyártmányokét pedig tetemesen emelni s hamisított gyártmányokat is forgalomba hozni kényszerülnének; sőt a mostani részvénytársulati és gőzgépekkel működő világban majd keletkeznék egy-két hatalmas részvénytársulat, melyekkel az apróbb gyáros a versenyt ki nem állhatván, lelépne, s azontúl úgy a termelő, mint a fogyasztó ezen egy pár hatalmas társulat monopóliuma és önkénye alá esnék, mely bizonyára nyomasztóbb és igazolatlanabb volna, mint az állami szükség igényelte monopólium! E szerint tehát sem az állam, sem a termelő, sem a fogyasztó valódilag nem, hanem csak egy pár hatalmas társulat és a csempészet nyerne, az állampénztár és magánosok kárával, márpedig egyesek javáért az állam közjavát föláldozni sem okszerű, sem szabad nem lehet. 1. ) Annak kitüntetésére, mennyivel czélszerűbb és jövedelmezőbb a monopólium föntartása, mint bármely más módja a dohány megadóztatásának, következő módozatok veendők szemügyre: 1) A Németországban divatozó dohányföldnek és gyárnak megadóztatása. — Hazánkban jelenleg 90,000 holdon termeltetik dohány, — s hogy ennek adója a monopólium tiszta jövedelmét, 9 — 10 millió forintot, fedezhesse, holdanként 100 frt adót kellene kivetni! már pedig vajjon hány ember találkoznék, ki ily magas adó mellett, gyakran az időjárástól nagyon is föltételezett s biztos piaczot s árt nélkülöző termelésre vállalkoznék ? sőt ha ennek felét a gyárakra teszszük, még akkor sem koczkáztathatna a termelő ily bizonytalan vállalatra annyi pénzt, — ezt tehetik a német államok, melyeknek pénzügyei rendezettebbek, de nem mi, kik 10 milliót nem nélkülözhetünk. 2) A fogyasztók vagyis pipázók, szivarozók és burnótozók megadóztatása. Ezen, már másutt megpróbált rendszer valamennyi között a legtöbb kellemetlenséggel járna; ellenőrizni lehetetlen volna a kémrendszerrel járó zaklatások nélkül, s a kedélyeket sokkal jobban izgatná, mint bármely más rendszer, anélkül, hogy jövedelmező volna, mennyiben az ellenőrzés ennek tetemes részét fölemésztené. 3) A bérbeadási rendszer. Ez az eddigi tapasztalatok szerint, igen kevés jövedelmet hajt, mert a mellette legnagyobb mérvben lábra kapó csempészet és dugáruság a bérlőt, az ennek meggátlására szükséges és a bérbeadó államot terhelő kiadások pedig a fizetett haszonbért emésztik föl. 4) A bélyeges boritékbani árulás, mely Orosz- és Lengyelországban divatozik ,a nagy orosz birodalomban alig hoz be jelenleg 5,700,000 rubelt, mert a csempészet és visszaélések alig ellenőrizhetők. g. ) Figyelembe veendő még az is, hogy az állam-egyedáruságnak 13 millió értékű fölszerelései vannak, melyek a monopólium megszüntetésével csak tetemes kárral lennének értékesíthetők, s ez az állam veszteségét ismét tetemes összeggel növelné.