Egészség, 1990 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1990-02-01 / 1. szám
Erdély szellemiségének kimagasló alakját, a XVII. század végi művelődési törekvések kiemelkedő képviselőjét, Pápai Páriz Ferencet (1649-1716) elsősorban a 300 éves Pax Corporis szerzőjeként ismerjük. Az orvostörténeti kutatások, amelyek ráirányították a figyelmet a kitűnő orvostudor alakjára, a „Test békéjével” kapcsolatban, amelyet szerzője „az házi cselédes gazdáknak s gazdasszonyoknak és az igyefogyott szegényeknek” írt, hangsúlyozzák, hogy „Az emberi Test Nyavalyáinak okairól... való Tracta” a természet pontos megfigyeléséből és az ésszerű magyarázatok kereséséből született meg (1). Ki volt Pápai Páriz Ferenc, akit érdemesnek tart a 300 évvel későbbi utókor arra, hogy tanácsaira, intelmeire a ma nemzedékének a figyelmét felhívja? Apja, Pápai Páriz Imre II. Rákóczi György erdélyi fejedelem udvari papjaként működött. Fia, Ferenc Kolozsvárott Apáczai Csere János iskolájába járt, majd a nagyenyedi kollégiumban fejezte be tanulmányait. Bázelben orvosi tanulmányokat folytatott, és orvosdoktori oklevéllel a zsebében tért haza. 1677-ben Bornemiszsza Anna fejedelemasszony és Teleki Mihály kancellár udvari orvosnak bízta meg. Később a nagyenyedi kollégium tanára lett, de orvosi munkásságával ezután sem hagyott fel. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a császári csapatok elől diákjaival együtt Nagybányára menekült. Enyedre visszatérése után az iskola újjászervezésében szerzett jelentős érdemeket. Munkásságát és szellemi alakját legelsőnek Bod Péter rajzolta meg, a Magyar Athenas c. munkájában: „Volt... híres poéta”, jó filosofus, historikus, theologus, az orvoslás mesterségében merő Eskulapius, igen hasznos ember, kinek szép híre-neve mindenkor fenn lészen Erdélyben. ...Sok jó könyveket írt és fordított a maga nemzete hasznára...” (2). Irodalmi munkásságának első összefüggő nagy fejezetét a béke gondolata köré csoportosuló Pax-kötete alkotja: 1. Pax animae, azaz a lélek békességéről és az elme gyönyörűségéről való tracta. 2. Pax Corporis, azaz az emberi testnek belső nyavalyáinak „Az egészség 300 éves okairól, fészkeiről, s azoknak orvoslásának módgyáról való tracta. 3. Pax Sepulcri, azaz idvességes és igen szükséges elmélkedés arról, miképpen kellessék embernek mind keresztyénül, mind pedig idvességesen meghalni. 4. Pax Aulae, azaz bölcs Salamon egynéhány válogatott reguláinak rövideden való előadása itt ez életben való bölcs magaviselésére. 5. Pax Crucis, azaz szent Dávid királynak és prófétának százötven zsoltári. Mind az öt Pax-kötet, amelyek a Pax Corporis kivételével részben fordítások, részben átdolgozások, azt sugallják, hogy szerzőjük a teológiai miszticizmus bizonyos fokú racionalizálását tekintette fő feladatának. A Pax Corporis Elöljáró Beszédében ezt írja: „Aki csudatétel által való orvosoltatást vár akkor, mikor keze között vagy keze ügyében vagyon a rendes és szabados eszköz, vétkezik az Istentől mutatott bölcs rend ellen. Nevetjük a pogányokat, akik minden nyavalyához külön-külön való gyógyító Istent szabtanak, mely miatt az orvosoknak nem volt mit mivelniök” (3). Pápai Páriz Ferenc mindegyik felsorolt műve a válságokkal, megrázkódtatásokkal terhes kor társadalmának, benne az egyénnek a bajaira keresett gyógyírt. A művek szerzője embertársainak az életét kívánta jobbá tenni, óvni akarta békéjüket, s a harmonikus életvitel programját szándékozta nyújtani felebarátainak. A művek vallásos jellegűek, tartalmuk azonban már minden esetben az evilági élet erkölcsi minőségének javítására buzdít. Pápai Páriz Ferenc gondolatai már nem a jámborság, a pietas, a túlvilágba vetett remény köré rétegződnek, hanem a béke, a pax, az önmérséklet, az evilági harmónia megteremtésére hívnak fel. De hogyan vetülnek a ma olvasójára az egészség megóvására és a test állapotának javítására vonatkozó intelmek? Mit hasznosíthat a mai kor nemzedéke Erdély nagy szellemű alakjának bölcs tanácsaiból? Az ember testének és egészségének épségben tartásához - írja A lélek békességéről való munkájában három dologra kell ügyelnünk: az elme tisztaságára, a józanságra és a test gyakorlására. Az elme tisztasága, vagy ahogy ma értelmezzük: az önuralom, a kiegyensúlyozott érzelmi állapot, a lelki és idegi feszültségek távol tartása erősíti a testet, épségben tartja azt. A testi és lelki jelenségek egymással összefüggnek, de a lelki jelenségek, ahogy a pszichoszomatikus alapon kifejlődött betegségek tanúsítják, jobban uralják a testet, mint a test a lelket. A testi állapot és a lelki élet, a pszichikum, az érzésvilág egymást befolyásoló hatását így fogalmazta meg: „A helyénvaló csendes és víg elme a testet egészségben tartja, azonban pedig a felettébb való harag és a nagy búsulás az egész vért az emberben összesűríti, melankóliára változtatja, és az érzékenységeknek fundamentumát az agyvelőben mintegy méreggel fogja bé... amely test a vidám elme által ép egészségben így tartatik meg, ő is ellenben az elméhez jó szolgálatját mutatja, mert az elme is úgy lehet csendes és vidám állapotban, hogyha a testnek jól és épen vagyon dolga” (4). Pápai Páriz Ferenc (1649-1716)