Egészségügyi Dolgozó, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-06-01 / 1. szám

a Tanuljunk .. A múltban ki voltunk zárva a tanulás lehetősége elől. A tizen­két, sőt több órás munkaidő any­­nyira kifárasztott és lefoglalt bennünket, hogy sem időnk, sem energiánk nem volt a tanulás­hoz.Az uralkodó rendszer akadá­lyozta meg fejlődésünket, mert a művelt és öntudatos dolgozó komoly ellenfelet jelentett szá­mára. Ennek ellenére akadtak olyanok is, akiknek tudásvágya erősebb volt a fáradtságnál és az uralkodó osztályok őreinek figyelő tekintete sem tudott gá­tat vetni akaratuknak, hogy ha kell, akár este, bújva, életük kockáztatásával is összejöjjenek és tanuljanak, hogy taníthassa­nak. Ma más a helyzet és megnyíl­­tak számunkra nemcsak a kö­zépiskolák, de egyetemek esti tanfolyamai is és történelmünk igazságait nem kell titokban bújva böngészni, de nyilvánosan is magyarázhatjuk. Fel kell ismerjük e nagy le­hetőségeket és élni kell vele­­hogy a mulasztottakat pótoljuk. Sokat kell pótolnunk, különö­sen vidékieknek, akiket a gaz­dasági nehézségek a hat elemi után a kenyérkeresésre kény­szerítettek. Elsősorban szakelőadásokat kell látogatnunk, hogy az or­vostudományok fejlődésével együtt, fejlesszük tudásunkat, hogy így és ezáltal az orvosnak nem alárendelt, hanem mellé­rendelt munkatársává lehes­sünk. De törekednünk kell a szakmai továbbképzésen kívül általános műveltségünk fejlesz­tésére is, hogy ezáltal is áthidal­­juk azokat az ellentéteket okozó szakadékokat, melyek az orvos és a mellé beosztott egészség­­ügyi dolgozó között ezen a vo­nalon fennállanak. Tanuljunk nyelveket, olvas­sunk, sportoljunk. Kórházaink könyvtárait és sportpályáit ne csak­­az értelmiségi dolgozók ve­­gyék igénybe, mert a kórtermi munka után feltétlenül­­szüksé­ges úgy a szellemi, mint a fizi­kai felüdülés. Oda kell hatnunk, hogy a kórházakban lévő orvosi könyvtárakat bővítsük ki az egészségügyi személyzetet ér­deklő szak- és szépirodalmi mű­vekkel. Pótolnunk kell politikai elma­radottságunkat is. Elferdített világnézetünket, hamisan taní­tott történelmünket, új ismere­tek szerzésével a realitás alap­jára kell helyeznünk. A képzettség és a nagyobb tudás biztosítja számunkra nemcsak az anyagi fejlődés le­hetőségét, de azoknak a lehető­ségeknek az elérését is, amelyet a nyugat és kelet demokratikus országaiban dolgozó szaktár­­saink már régen elértek. K. I. nővér. EGSSZIGGITGYI DOLGOZÓ : Előre a klinikai dolgozók életszínvonalának emeléséért! Írta: Sauer Győző Ha tárgyilagosan akarunk foglalkozni a klinikai dolgozók helyzetével, akkor nem kerülhetünk el egy rövid visszapillantást. A felszabadulás előtti időkben az egészségügyi és egyéb klinikai segédszemélyzet nem volt fizetési osztályba sorolva. Ehbérnek beillő pénzjövedelme és ellátása volt, ritka esetben kapott lakást is. Több fizetésre csak a kinevezés adott módot, mely csak egyes »szerencséseknek« és »kiváltságosaknak« jutott osztályrészül. A kinevezésnek, illetőleg véglegesítésnek ez a módja természetesen állandó ellenségeskedést, viszályt okozott a­­dolgozók között. En­nek a rendszernek eredmény­e az is, hogy még ma is szép szám­mal dolgoznak 30—35 évet, sőt ennél többet is klinikán szolgálatot teljesítő alkalmazottak, akik nem juthattak el a kinevezésig. Az első lépés ennek a helyzetnek felszámolására a 18.500— 1946. P. M. rendelet, mely nem tesz különbséget a ki­­nevezettek és nem kinevezettek között. Ez természetesen csak kezdet, további haladást az a terv jelent, melyet az 1947—48-as költségvetési évben van szándékában a kultuszminisztériumnak megvalósítani. E szerint minden egyetemi szakalkalmazottnak egy év után, segédalkalmazott kétévi szolgálat után kinevezést nyer. A kinevezést lehetővé teszi a sok szolgálati idővel rendel­kező dolgozó nyugdíjigényjogosultságát. A kinevezéskor beszá­mítják a klinikai szolgálatban a kinevezésig eltöltött időt, ez­által a nyugdíj megállapított összege is növekszik. A kinevezés­sel kapcsolatban a szakképzettséget is döntő módon figyelembe veszik. Ezen a területen kíván szakszervezetünk segítséget nyúj­tani a már gyakorlattal bíró, de diplomával nem rendelkező egészségügyi dolgozóknak az ősz folyamán meginduló kiegészítő iskoláival. (Debreceni klinikán már szervezés alatt áll egy ilyen tanfolyam.) A második megoldásra váró kérdés a munkaidő rendezése. Ebben a kérdésben döntő változást csak akkor fogunk tudni hozni, ha a klinikai dolgozók létszámát lényegesen felemeljük. Addig igyekeznünk kell a túlórapótlékot felemelni. Klinikai dolgozók régi sérelme a magas élelmezés térítés, mely különösen a­ bemnétkezésre kötelezetteket sújtja. Remény van arra, hogy ez a térítés augusztus­­­tól kezdve az önköltségi ár­­59 százalékában állapítják meg. 1 . A veszélyes munkakörben dolgozók részére az immár majd­­­nem egy éve nélkülözött veszélyességi pótlék újbóli bevezetés­­e folyamatban van. A jövő évi költségvetésbe való beállítása meg­­­­történt és reméljük, hogy ennek kifizetése augusztus elsején­­ sorra kerül. Szorgalmazzuk bizonyos veszélyes, ártalmas munka­­­­helyeken a nyugdíjkorhatár leszállítását 45—25 évre (pl kór-s bonctani intézet, anatómiai intézet.) A klinikai alkalmazottak egyik súlyos problémája a lakás­kérdés. A munkaviszony megkívánja az alkalmazottak bennlaká­sát, de a múltnak szűklátókörű és antiszociális vezetői az alkalma­zotti lakásokat az alagsorba helyezték el, egészségtelen, nedves, sötét pincehelyiségekben, így sok esetben a mások egészségéért dolgozó klinikai munkatársaink saját egészségüket rossz lakás­viszonyaik miatt nem tudták megóvni. Tudjuk, hogy rengeteg kérdés vár még megoldásra szakszer­vezetünkben, melyek nemcsak az egészségügyi dolgozók problé­mái, hanem az egész ország dolgozó népének kérdései. Éppen ezért dolgozó társainknak be kell látnia, hogy a mi hatáskörün­kön túlmenő kérdéseket mi külön megoldani nem tudunk, de tu­dunk segíteni helyzetünkön, ha kollektíve részt veszünk a szak­­szervezetek és munkáspártok országépítő munkájában, amely konkrét feladatként a hároméves terv végrehajtását jelöli ki.

Next