Egészségügyi Dolgozó, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-15 / 1. szám
2 Lovas mesterséges termékenyítés kiváló dolgozói Magyarországon harmadik éve folyik a lovak mesterséges termékenyítése. 1950 ben 73 állomáson mintegy 75.000 kancára terjedt ki ez a munka és 42.000 kanca egy, vagy több ízben termékenyítve is lett. Ennek folyamán várjuk, hogy a mesterséges termékenyítés eredményeként az idén 25.000 csikó fog megszületni, közel 230 mén után Ez azt jelenti, hogy már most elértük azt, hogy országos átlagban 110 csikó születik meg egy-egy mén után. Természetes fedeztetés mellett a 42.000 kanca ellátásbra 600 fedező ménre lett voln.ra szükség, így a mesterséges termékenyítés révén mintegy 370 mént ittunk megtakarítani. Azon túlmenően, hogy ennyi állat takarmányozási, tartási, ápolási, elhelyezési és beruházási költségeit — mely igen tetemes összeg — sikerült így megtakarítanunk, elértük azt is, hogy a minőség javítása terén egy év alatt három tenyésztési év munkáját tudtuk elvégezn. A megtakarítások pénzügyi kihatásain túlmenően a mesterséges termékenyítés révén lehetőség nyílt arra, hogy az ápolószemélyzetben mulatozó megtakarított létszám az iparban — főleg pedig a nehéziparban vált elhelyezhetővé, a takarmánymegtakarítás pedig állattenyésztésünk súlypontjain vált felhasználhatóvá. Az elért számszerű és minőségi eredmények után és a gazdaságosság nézőpontjából is vizsgálva ezt az új állattenyésztéstechnikai eljárást, megállapíthatjuk, hogy az eljárás jó, a gyakorlat számára minden igényt ki tud elégíteni és feltétlen népgazdaságunk érdekeit szolgálja. Pártunk javaslatára kormányzatunk eddig is mindent megtett, hogy a mesterséges termékenyítés oda fejlődhessen, hogy lótenyésztésünk háború utáni súlyos problémáit megoldani, és a legrövidebb időn belül felszámolni Egyen képes Most pedig, amikor már az elmúlt munkák eredményeit is számba tudtuk vezetni és jutalmazni , akát a dolgozókat, ■flVik lova mesterséges tendés:uki illésében a legjobb eredményeket érték el. E helyen is meg kell emlékeznünk ezekről a kiváló dolgozókról. Pruzsinszky Béla dombrádi állatorvos az állomásra elővezetett kancáknál 76,2 százalékos vemhességet ért el a termékenyítő anyag termelésének kiváló végzésével, a meddőség leghatásosabb leküzdésével, a Szovjetunió bőséges tapasztalatainak széleskörű alkalmazásával. Ezen kiválóan végzett munka mellett kifogástalanul ellátja több község állategészségügyi gondozását és marad mindig ideje a szocialista szektor dolgozóinak és szakembereinek segítségére lenni, felvilágosító és oktató munkájává, a tszcs-k és állami gazdaságos jobb mumikájához, jobb eredményeihez hozzájárulni. Végh Lajos kecskeméti állatorvos három ménnel dolgozott a mes- * 123 terséges termékenyítő állomáson és összesen 1027 kancát Inszeminált a szezon foyamán. Egyik ménjének időszaki kiesésekor sem esett kétségbe, javította munkamódszerét és ennek révén az irodalomban eddig még nem ismert eredményt sikerült elérnie, amikor egy ménnel 535, a másikkal pedig 513 kancát sikerült inszeminálnia. Ez lesz az első eset, hogy egy mén után egy évben közel 350 csikó fog születni (a természetes fedeztetés 30—40 ménjével szemben). A harmadik kiváló dolgozó Verényi István állatorvos, aki a hevesi mesterséges termékenyítő állomáson ért el kimagasló eredményeket. Kiváló felvilágosító munkával és az előző évben elért nagyszerű eredményével sikerült elérni, hogy a hozzá beosztott községek kancaállományának csaknem 90 százaléka részt vett a mesterséges termékenyítésben és így nagyszámú kancát tudott bekapcsolni népgazdaságunk tenyésztési munkájába. A nagy létszám nála nem ment a minőség rovására, mert a vemhesség több mint 70 százalék volt. Az állomáson működő mének kihasználása nagyon jó, előző évtől nagyszámú csikó igazolja az állomás előzően iskifogástalan munkáját. Agócs Imre füzesabonyi állatorvos 1949-ben gyenge, az igényeket nem mindenben kielégítő eredményt ért el. Eredményeinek nyilvánvalóvá válása után munkáját revízió alá vette, önkritikát gyakorolt, munkamódszerét főleg a szovjet irodalom beható tanulmányozása után megfelelően változtatta és 1950-ben az állomás a legjobb állomások vonalába emelkedett. Ő alkalmazta Magyarországon először, éppen a szovjet útmutatások alapján, a gyakorlatban a kancatejjel hígított monondó használatát igen jó eredménnyel. Az állomás Agócs állatorvos egyéni fejlődése révén, a központi irányítás helyes megvilágítása alapján, a megfelelő változáson át tudott menni. Ezek az állomások kiváló eredményeikkel az összes jó mesterséges termékenyítő állomások mintaképéül szolgálhatnak és kívánatos, hogy ezt a példát — munkaverseny keretében — az összes többi állomás is követni, az eredményeket elérni igyekezzék. dr. P. L. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Budapesti Orvosegyesület 1950/51. évre az alábbi pályadíjakra pályázatot hirdet. 1. Semmelweis-díj: az utóbbi évek legnagyobb jelentőségű orvosi, vagy orvosi vonatkozású felfedezéséért. 2. Balasi-díj: A pályázat kiírása előtti két évben megjelent gyakorlati vagy elméleti szakmájú, vagy önálló kutatások alapján készített magas színvonalú monográfia, kézikönyv, vagy tankönyvért. 3. Korányi-díj: Bármely szaklapban megjelent, eredeti kutatáson alapuló orvosi, vagy orvosi vonatkozásu közleményért. 1 Fodor-emlékdíj: A jutalmazás kiadását megelőzően eltelt két évben a közegészségügy terén kifejtett tudományos tevékenységért. A pályázatok 1951. február 10. napjáig nyújtandók be a pályázat alapjául szolgáló mű melléklésével a Budapesti Orvosegyesület főtitkárához (dr. Biró László. Kútvölgyiül Állami Kórház, Budapest, XII. Kútvölgyi út 4.) Budapest, 1951. január hó. Dr. Bíró László főtitkár egészőégügyi föaigazd Nyílt levél a János kórház mosodai dolgozóihoz A Minisztertanács takarékossági határozatának végrehajtásáról ad feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szocializmus építésének meggyorsítását és honvédelmünk megerősítését. Ennek fontos feltétele az anyaggal, gépekkel, munkaerővel való takarékosság fokozása, amely újabb hatalmas tartalékok mozgósítását teszi lehetővé népgazdaságunk gyorsütemű fejlesztése érdekében.« Állapíja meg a minisztertanács határozata. E határozat gyakorlati végrehajtására, a XII. szer. Pártbizottság iránymutatása szerint, a középszervi titkár felszólítására, megnéztem mosoddok munkamenetét — a takarékosság, a rejtett tartalékok felkutatása szempontjából, észrevételeimet ott, közvetlenül közöltem, de beszámolok tapasztalataimról e nyílt levélben is, mert azokat minden kórházi mosoda felhasználhatja a minisztertanács határozatának végrehajtása során. Megtanultam a látogatás folyamán kellően értékelni a vízlágyító berendezés fontosságát, amit Ti jól felhasználtok. Lágyvíz nélkül, ahogy mi is és a legtöbb kórházi mosoda is dolgozik, a fehérnemű élettartama aránytalanul rövidebb, a szükséges mosószer lényegesen nagyobb, a mosás eredménye pedig az, hogy a fehérnemű elszürkül. Ezt a különbséget nálatok ismét élesen láttam, s ennek eredményekép fel kell vetni a Fővárosi Tanács felé a kérdést, hogy tervbe vette-e a mosodák vízlágyító berendezéssel való felszerelését. FEHÉRNEMŰKEZELÉS terén Nálatok is, mint a legtöbb kórházban az a helyzet, hogy minden osztály ruhája külön be van jelezve és külön kezelitek. Ez teljesen értelmetlen, s még a kapiha-ista rendszer csökevénye. Vessétek el egyik napról a másikra! A legtöbb osztály ruhája együtt kezelhető, összecserélhető és ez lehetővé teszi,, hogy a leadott szenynyes helyett azonnal tiszta ruhát adjatok az osztályoknak. Ezzel az osztályok fehérneműkészlet-szükséglete sokkal nagyobb mértékben csökken, mint ami a csereraktár készletszükséglete. — Mi ennek az előnye? Az, hogy a tiszta fehérnemű kiadásával nem kell a ruhát osztályonként szortírozni, ami egy ember, csaknem teljes munkaidejét megtakarítja, az osztályoknak nem kell külön lejönni napok múlva a tiszta ruháért, a mosógépeket jobban ki lehet használni, stb. stb. A mosásnál tévesen, minden gépbe egyformán 50 kg szennyest raktak elvileg. Ez hibás elv, mert 3 kb 560 lteres gépetek kapaciása, literenként 10—12 kg-ot számítva 55—65 kg, míg a negyedik 810 literes gépetek kapacitása 80—95 kg. De még saját terhelési előírásotokat sem tartjátok be, mert a ruhát gépberakás előtt nem mázsáljátok, csak megbecsülitek, így míg ott voltam egyik gépbe az elvi 50 kg csak 44 kg volt, s a nagy gépben 80—95 kg helyett 38 kg-ot mosatok. — Számítsátok ki, mennyit lehet megtakarítani gőzben, villanyban, mosószerben, textilben, munkában a gépek kapacitásának teljes felhasználásával. AZ EGYENLŐSDI nemcsak a terhelésben, hanem a mosószer adagolásban is meg van. Ugyan úgy mossátok a kevésbbé szennyeződött osztályos ruhát, mint az erősebben szennyezett aprókat, vagy köpenyeket, pedig a piszkosabbnak több, — kevésbbé piszkosnak kevesebb mosószer kell. Ugyanúgy nem helyes, hogy a szappan, szóda, aránya vátozatlan, a különbözően szennyezett tételeknél. Javasolom, hogy az áztatás 10, mosás 30—50, 4—5 öblítő 10—10 perces idejét ne becsléssel állapítsátok meg, hanem órával, s az időpontokat krétával minden gép minden fordulójánál írjátok fel a gépre. Minthogy a becslés itt is félrevezet, sokat megtakaríthattok az időméréssel. Javasolom, hogy a mosógépek lyukacsos belső dobjáról szedjétek le a vízkövet, mert az már elszűkítette a lyukakat, ami bizonyos mértékben elzárja a mosószeradatot és az öblítőt a belső dobban lévő ruhába. A gőzmángorlók jobb kihasználására helyesebb lenne, ha nem egy, hanem mindkét gépen 2 dolgozó engedné be a ruhát. Evvel a gőzmángorló felé, vagy harmada nem járna mindig üresen, ami komoly gőz, villany és textil megtakarítást jelentene. A NAGY ÉS KIS MOSODÁTOK közötti együttműködés megszervezése is komoly megtakarítási lehetőséget nyújt. Úgy szervezzétek meg a két üzemrész együttműködését, hogy a munka folytonossága — különösen a gőzmázigorlóknál és a mosógépeknél — biztosítva ingyen. E célból a mosógépeknél — enyhén szólva — túlzott létszámból, legalább egy főt át lehetne helyezni a kirázoknoz, ahol viszont jelenleg túl kevesen vannak, s íg nem tudják a gőzmángorlót folyamatosan ellátni előkészített vasalandó ruhával. A fentiek alapján végzett számítások szerint, ha a jelzett tartalékokat felhasználjátok, kb. havi 120—150 g ruhával többet tudnátok feldolgozni, költségtöbblet nélkül. Ez, figyelembe véve a fehérnemű fokozottabb kímélésével megtakarított összegeket, — becslésem szerint kb. évi 300.000 forint megtakarítással segítené ötéves tervünk végrehajtását, néphadseregünk erősítését. Ha közületek egyesek kételkednének abban, hogy nálatok ilyen erdményt el lehet érni, megmutatom nekik azokat a kórházi mosodákat, ahol a mosodai dolgozók lelkesedése, hazafiassága, szocialista önadata, sokkal kedvezőtlenebb körülmények között is elért már ilyen eredményt. NEMCSAK TI, hanem minden kórházi mosoda dolgozói is elén kernek ilyen és ehhez hasonló mértékű megtakarításokat. A mosodai dolgozók tudják, hogy fejlődésünk feltétele, a fejlődési nehézségeink legyőzésének feltétele, hogy leleplezzük a sorainkba befurakodom ellenséget, a jobboldali szociáldemokratákat, a klerikális reakciót, és az amerikai háborús gyújtogatók többi ügynökeit. Ezek demagógiával, pazarlással, takarékosságellenes propagandával igyekeznek a mosodát dolgozók között is a munkalelkesedést csökkenteni. Amikor megnézzük a kártevők politikai arculatát, minden esetben megtaláljuk az osztályellenséget. A mosodai dolgozók már eddigi munkájukkal is bizonyítékát adták annak, hogy tudatában vannak a takarékosság óriási jelentőségének. Tudják, hogy már minden mosodai dolgozó saját jövőjét építi, maga és családja békéjét védi, mikor takarékoskodik munkaerővel, anyaggal, szénnel és villannyal. Minden mosodai dolgozó tudja, hogy a minisztertanács határozatainak végrehajtása a mosodákban azt is jelenti, hogy hűségesen követjük Pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját és a mi drága szeretett vezérünket, Rákosi elvtársat, akinek szerető gondosságát, bölcs előrelátó vezetését nap-nap után érezzük. • Elvtársi üdvözlettel Fehér Imre azEgészségügyi Dolgozat levelezője „A tárgyalásokat mister Pick közvetíti...“ Nagy-e az angol orvosok munkanélkülisége? Erről a kérdésről nem áll rendelkezésünkre statisztika. De módunkban van figyelmesen elolvasni az angol újságokban és folyóiratokban megjelenő cikkeket, hogy világosan lássuk, milyen hallatlanul nehéz Angliában egy orvosnak munkát kapni. A »Lancet« című folyóirat 1050/6607. számában az érdeklődők megtudhatják, hogy a délnyugati területi kórházigazgatóságnak szüksége van hosszú szolgálati idővel bíró és tapasztalt tüdőgyógyászra. Mindazoknak, akik erre az állásra igényt tartanak, kérelmet kell beadniok (kérelmet — és nem beadványt!) — 20, húsz példányban. Minden kérvényhez az iraták tömegét kell csatolni, köztük két karakterisztikáját az az orvostudományi doktor elnevezéssé bíró egyénnek, valamin három jótállójának nsmét ét, pontos címét: »A kórházigazgatóság vezető köréből bárki megvesztegetésének kísérlete,— írja a tudósítás — ha kiderül, a beadott kérelem digikvalifikációját vonja maga után.« E sokat jelentő megjegyzés arról tanúskodik, hogy a hivatalnokok megvesztegetése Angliában tömegjelenséggé vált. Mik a kötelességei a szerencsés fiúkénak, aki megkapja az állást? Mindjárt kiderül, dolgoznia kell a Franchee-i kórházban, a Chamgreeni szanatóriumban, azonkívül rendszeresen ki kell szállnia különféle gyógyintézmények kórházaiba, melyek a bristoli klinikai egységhez tartoznak ... segítenie kell az egészségügy helyi szerveiben működő tüdőgyógyászoknak. Szóval munka a vakulásig. És a fizetés? A tájékoztatóban erről szó sem esik. Világos, hogy a Délnyugati kórházigazgatóság vezetősége meg van győződve arról, hogy aki minden megengedett, vagy meg nem engedett úton megszerzi ezt az állást — bármilyen fizetésért is hajlandó dolgozni. S a munkanélküli orvos előtti távlatok egészen ködösek. Magánrendelést folytatni? Ez — amint kiderül — nem olyan könnyű dolog, íme a lehetőségek egy példája: »Oldham Lancashire. Jelentkezni lehet egy megüresedett magánrendelő orvos helyére. A megbeszélések — különösen a lakás, az orvosi rendelő és a műtő megvételére vonatkozóan — mister Pick közvetítésével történnek.« Köznyelvre lefordítva ez azt jelenti: ha van egy kis tőkéd — berendezkedhetsz ízagánprakszisra. Ellenkező esetben jobb meg sem próbálni. Más közlésekből megtudhatjuk, hogy egy orvosi rendelő összes felszerelésének, hozzá az orvosi lakásnak közepes ára — nem kevesebb, mint 3—5000 font sterling. De hát nem lehet-e elutazni az angol gyarmatokra, ahol a lakosság sok-sok betegségben szenved — ahol szükség van az orvosok százaira, ezreire? Erre vonatkozó hirdetés nincs. A munkáskormány egy csepp áldozatot sem hajlandó hozni a gyarmati népek egészségének megvédésére. Ellenben a szakorvosok erőszakos verbuválása az ausztráliai hadseregbe, a hongkongi, Singapuri, maláj, egyiptomi, brit hadseregbe állandóan folyik. Egyébként az itt mindennél fontosabb katonaorvosokra se vár különös jólét. Több közlemény szögezi le: »A családtagok utazásának költségei és gondjai teljesen a toborozott személyre hárulnak«, »a szerződés határideje másfél év, azonban ha a parancsnokság szükségesnek véli, belátása szerint visszatarthatja a szerződéses felet.« Az orvos kötelessége igen sok, joga — semmi. Fogadnak rá, mint a versenylóra, gyógyítójukat jó olcsón vásárolják meg — és — kifacsarva, mint egy citromot — mikor már szükségtelen — kidobják. Ilyenek a kapitalizmus farkas törvényei. (31. Varszakin Medicinszki Rabotnyik, 1940. 31.számán) „Gyógyíts Jobban Mozgalom" Szegeden Két éve annak, hogy szakszervezetünk megindította egészségügyünk megjavítását célzó mozgalmunkat: a »Gyógyíts Jobban Mozgalmat«. Ezen mozgalomba a szegedi városi alapszervünk is bekapcsolódott Munkájuknak eredményét legutolsó taggyűlésükön értékelték ki. Kiértékelésük eredményeképen vándorzászlóval tüntették ki a szegedi All. Gyermekvédő Intézetet, amely főleg a kórházkultúra tökéletesítése, a gyermekgondozás helyes ellátásával és a takarékosság terén ért el kiemelkedő eredményeket. Egyénileg kitüntetésben részesültek a szegedi Rendelőintézet dolgozói közül dr. Kolb Endre r. int. főorvos, Hegyi Gizella gyermekvédőnő, Lowisser Magda eü. védőnő, dr. Hatos Sándor körzeti orvos és Travicza Olga gyógyszertári dolgozó. A kiértékelő taggyűlés újabb lendületet adott a szegedi városi és járási alapszerv egészségügyi dolgozóinak, hogy a »Gyógyíts Jobban Mozgalomban« minél nagyobb lelkesedéssel vegyenek részt.