Egészségügyi Dolgozó, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-15 / 1. szám

EgYAségügyi tzfolgozó A kórházigazgató feladata a „Gyógyíts jobban" mozgalomban Írta: Lendvai József dr. igazgató-főorvos Egészségügyünk csak akkor illeszkedhetek be szervesen a szo­­cializmust építő társadalomba, ha szervezetileg és tartalmilag át­alakul. Egyik legjelentősebb egész­ségügyi intézmény a kórház, amely a múltban az egészségügyi szerve­zet többi részétől elkülönült intéz­mény volt, most bele kell és bele fog kapcsolódni az egészségvé­delmi és gyógyító intézmények há­lózatába. A kórház, a poliklinika, a körzeti orvosi hálózat egysége már ráalakulóban van és ezzel együtt ki­alakul az egészségügyi miniszter vezetése alatt a magyar egészség­ügy egysége. A kórház csak úgy fele­ltet meg új feladatainak, ha mun­kájának tartalmi része is m meg­­változik, hogy az új keretekbe beleilleszke­dik és azt munkájával kitölti. Ezt az átaakulást nem bízhatjuk a vé­letlenre, mint ahogy ne­m bízhat­juk csupán az egészségügyi dolgo­zók hivatástudatára sem. Már azért sem, mert ez a változás nem egy­szerűen a meglevő munka minősé­gének a megjavítását célozza, ha­nem az intézmény életének szocia­lista alapra való helyezését is. Az állami tervek teljesítéséért folyó küzdelem sikeres meg­vívása a Szovjetunióban csakis a Bolsevik Párt kezdeményezé­sére meginduló szocialista ver­seny útján vezetett eredmény­hez. Döntő jelentősége volt a mumika­­vensernynek a­­kapitalizmus marad­ványainak felszámolásában és az új típusú szocialista dolgozó kiala­kításában. »A szocializmus építésének kommunista módszere a munkaverseny« ...........-.......................................~rJ Természetes tehát, hogy az új szo­cialista kórház kialakítását és meg­valósítását, a kapitalizmus marad­ványainak felszámolását, az új, szo­cialista típusú egészségügyi dol­gozó kialakulását csakis a dolgozók legszélesebb rétegeinek mozgósí­tásától, alkotólendületü­k felhaszná­lásától. Pártunk irányításával folyó egészségügyi munkaversenytől várjuk. Azoknak a törekvéseknek, melye­k a szocialista kórház megteremtését célozzák, szervezeti­ formája a mi mun­kaversenyünk, a »Gyógyíts job­­ban«-mozgalom. A kórházigazgató a kórház min­den munkaterületének felelős vezetője. Ha a kórházigazgató nem vesz részt a »Gyógyíts­­obban«-mozgalom ve­zetésében, irányításában és ellen­őrzésében, akkor kikapcsolódik ab­ból az átala­kulásból, a­mely előfelté­­tele annak, hogy a kórház új fel­adatainak megfelelhessen. Elképzel­hető, hogy ez az átalakulás a kór­házigazgató részvétel nélkül is be­következik, de amilyen mértékben szocialistává alakul át a kórház, olyan mértékben távolodik el az igazgató és válik alkalmatlanná az intézmény vezetésére. A »Gyógyíts jobban«-mozgalom­­ban való részvétel az igazgató mun­ká­jának szerves része, és nem olyan külön feladata, melynek semmi kapcsolata nincs a kórházi mun­ka többi részéhez. Az a kórház­­igazgató, aiid közömbös a »Gyógyíts jobban «-m­ozga­lomma­l, m­­unka­verse­­nyünkkel szemben, az nem vezet szocialista módon, hiszen lemond az últimisú kórház leg­fontosabb tartrl­ékáról, a szocia­lista típusú egészségügyi dolgo­zóra­, akinek alkotóereje, oda­adása, munkalelkesedése előfel­­tétele a szociaista kórház meg­teremtésének. A »Gyógyíts jobban« mozgalmat irányító tevékenység a kórházon belül három részre tagolódik: 1. a helyes tartalom megkeresése a he­­lyi viszonyok közöt; II. a dolgozók tömegének megszervezése és moz­gósítása; III. a mozgalom kiérté­kelése és nyilvános ellenőrzése. Az igazgatónak döntően kell részt venni a munka első részében. A mozgalom helyes tartalmának ki­alakításában. Biztos a apót és nagy segítsé­get jelent az az irányítás, me­lyet az egészségügyi miniszter ad. A politikai és szakmai szempont­ból fontos feladatokat, a kórházak­nak országos viszonylatban szűk keresztmetszeteit, továbbá , azokat a súlypontokat, melyek közé a szocialista munkaversenyt ak­tuálisan ki kell építeni, a Párt irányítása me­lett az egészség­­ügyi miniszter szabja meg. Saját kórházának szűk keresztmet­szetét az igazgató ismeri legjobban , illetve neki kési ezt legjobban ismernie, így alakulnak ká a munka­­verseny általános és helyi szem­pontjai. Pl. az Ist­v­ám­ kórházban a központi laboratórium szűk és korszerűtlen elhelyezése, hiányos tárgyi felszerelése és hiányos sze­mélyzeti ellátottsága miatt kórháza szülő keresztmetszetet jelentett.­ He­lyiség és felszerelés biztosítása után — mozgalmi úton­­— nemcsak a személyi hiányosságokat pótoltuk, hanem a »Termis-tanulj«-mozgalmon belül más szakmán működő orvo­saink laboratóriumi képzettségét is fejlesztjük és kiegészítjük. Megteremtettük a lehetőségét annak is, hogy ápolónőink a la­boratóriumi munka elemeit el­sajátíthassák. Nemcsak a kór­ház szűk keresztmetszetét bő­vítettük ki tehát, hanem széles utat nyitottunk ezáltal a »Ta­nul­j-taníts«-mozgalomnak, az egészségügyi szocialista munka egyik súlypontjának is. A munkatérülüték ‘és’ az osztá­lyok 670k keresztmetszetét az illető osztály állapítja meg. Nagyon gyak­ran az igazgató az, ahol felhívja az osztály figyelmét olyan szűk ke­resztmetszetre, melyet ők nem is­­merhe­k fel. Nekünk is van olyan osztályunk, melynek szakmai mun­kája igen jó, a »Gyógyíts jobban«­­mozgalomban vezető szerepet ját­szik, de kórházi adminisztrációja a multiban ige­n rossz volt, mert ezzel­­nem törődött. Ma már mozgalmi úton ezt a hibát kijavította. A »Gyógyíts jobben«-mozgalom­mal természetesen nemcsak a szűk k­eresztmetszet kiszélesítését akar­ják elérni, hanem az új szocialista elem cpérájána­k megteremtését A mozgalom négy súlypont körül csoportosul: gyógyító munka, tudományos munka, oktató munka és fel­­világosító munka. Gyógyító munka: az igazgató lehetőségei ezen a téren igen na­gyok. A többi között megemlítem, hogy olyan osztályoknál, ahol a dokumentáció, a rutin­vizsgálatok keresztülvitele sttb. elhanyagolt, ott a hiba legbiztosabban mozgalmi úton küszöbölhető ki. Az igazgató figyelemmel kísérheti a kórház minden munkaterületének mottó­­ját: gyakori kirívó hiba, a különböző osztályok és a kórházüzemek kö­zötti együttműködés hiányossága, továbbá az egyes munkaterületeken a kollektív munka hiánya. Az igaz­gató kellő éberséggel felfigyel ezekre a jelekre és a »Gyógyíts jóbben«-i mozgalmon keresztül ja­vítja az osztály, a munkaterület kollektív szellemét. Megemlítem még, hogy a rend­szeres oktató munka, a helyesem vezetett pathologutis-klinikus konfe­rencia, melynek célja a szakmai ne­­velés, továbbá a kórházi boncolások eredményeinek figyelemmel kísé­rése, ezek stattisztikai összeállítása, osztály­oikénti kiértékése, amit a legutóbbi időben havonta rendsze­resen végzünk, a gyógyító munka megjavítását célozza. Ugyanez a célja a megbetegedési statisztika korszerűsítésének és havonkénti ki­értékelésének,­ amit most kezdtünk el, továbbá sok más hasonló törek­vésnek. Az elavult »Petz«-féle statisztikai táblázatokat a »Gyógyíts jobban«­­mozgalmun­k keretén belül ebben az évben átalakítottuk. Ezzel elérjük, hogy betegségenként figyeljük az átlagos ápolási időt és azt havonta — az összes számításba jövő szem­pontok figyelembevételével — ki­­értékelhet­jük. A régi statisztikai űrlapok eredeti formájukban al­kal­­m­atla­naik erre. A leértékelésnek azonban nem az a célja, hogy a beteg munkaképességénél­, vagy gyógyulásának rovására ápolási na­pokat takarítsunk meg. Ilyen taka­rékosság a »Gyógyíts jobban e-moz­­galom irányával ellentétben» áll. Az egészségügyi minisztérium a legtöbb kórház számára előírta, hogy az 1956. évi gyógyszerfo­gyasztási tervét negyedévi üteme­zésben készítse el. A terv célja az, hogy a szükségletnek megfelelően irányítsák a ma már á­llm­ó tulaj­donban levő gyógyszergyárai­ ter­melését. A gyógy­szerterv reális megter­vezése egyik nagyjelentőségű feladata a kórháznak. A terv­­gazdálkodás csírája ez a gyógy­­szerterv, a cél tehát szocialista célkitűzés. Már az első gyógyszerterv is csök­kenő a mennyiségi pazarlást. A jö­vőben a gyógyszertermelés irányí­tásában figyelembe veszik úgy a fo­gyasztást, mint a gyógyszereik mi­nőségét — tehát megszűnik a nino­­ségi pazarlás is. Mi tehát a gyógy­­szertervet mozgalmunk egyik súly­pontjának tekietjük. Feldolgoztuk az 1949. évi, valam­i­­t az 1950. évi tényleges fogyasztást, számításiba vettük az idényszerűséget és sok más szempontot. Mozgósítottuk gyógyszerészein­k­et is, akik össze­állították az István-kórházcsoport részére 1949­ és 1950-ben általuk kiadott gyógyszereket és munká­jukkál­ lehetővé tették adataink el­lenőrzését. Egészségügyi kormány­zatunk jó munkáink eredményekép­pen az összes fővárosi közkórházak között a mi tervünket tartotta leg­körültekintőbbnek. A tudományos munka lehetőségének megteremtései a tudományos munka meg­becslése, a könyvtár­ és a la­boratórium fej­esztése stb., a »Gyógyíts jobbam mozgalom szerves része és az igazgató kötelessége, hogy ezt tudatosítsa és a mozgalomba bevigye. Éppen így az igazgaó fel­adata tudományos munkára moz­gósítani a dolgozóikat. Elsőrendű fontosságú a szov­jet tudomány eredményeinek is­mertetése és harc a tudomány kozmopolitizmusa ellen. Ezt a célt jól szolgálják a tudomá­nyos egyesületünkön belül vezető orvosaink szovjet irodalmi referá­tumai. Oktatás: Az oktatómunka szo­ciaista kórház egyik központi fel­adata. Felsorolom a kórhiázm­­k ibati rendszeresem folyó, oktatójellegű előadásokat: a) továbbképző előadá­sok kórházi másodorvosok részére belosztályokon, laboratóriumban és röntgenben; b) körorvosok részére több osztályon -egész éven át; c) harmadéves, ötödéves medikus-cso­portok részére kórtermi gyakorla­tok; d) kórházüzem ismertetés me­dikusok részére; e) szigorlók ré­szére rendszeres tanulókörök; f) jo­gászok részére tanfolyam; g) patho­­lógus-kinikus konferencia; h) elő­­­dán­k és kórtermi gyakoritok kü­lönféle ápolónői kategóriák ré­szére (kfsnővér, gyermekgondozónő, védőnő, vörös­keresztes nővér, stb.). Ezenfelül a tudományos üléseiken rendszeres szovjet tudományos iro­dalom referálása az egész kórház részére. A különfé­e szakokon be­ül rendszeres referáló értekezlet szov­­­jet és más külföldi irodalomból. A szamíte-ttaranyi-felajánlások dolgo­­zóink felajánlásainak tekintélyes ré­szét képezik. Az igazgató fontos feladata, hogy a dolgozók figyel­mét az oktatómu­­ka jelentőségére nyomatékosan felhívja. A kulturális és politikai felvilá­gosító munka vezetése a párt­­szervezet és szakszervezet fel­adata, de ezt a munkát az igaz­gatónak erőteljesen támogatni kell. Nagyon nagy a jelentősége a helye­sen vezetett Szaipozskov-köröknek és a »Szabad Nép« Baráti Körnek. A munikiához való megváltozott vi­szonyától — melyhez a politika neve,ése®­ikeresatül jutott el a dol­gozó — várjuk elsősorban kor­mányzatunk takarékossági határo­zatának megvalósítását. A gépüzetm dolgozói egy év alatt 40.000 forint értékű szenet takarí­tottak meg a helyesen méretezett fűtéssel. A jövőben összes dolgozóinkat mozgósítjuk e cél érdekében, mert további eredményeket aka­runk elérni: helyes szellőztetés­sel, idegvíztakarékossággal stb. Meg­á­l­lepí that­jtik, hogy a takarékos­ság lehetőségeit minden dolgozó sa­ját munkaterületén látja legjobban és amennyiben ez a megtakarítás nem megy a minőségi munka ro­vására, az igazgató — mint a kü­lönböző mun­ka­területek összefogója — meg is valósítja ezeket a lehető­ségeiket. Nagy jelentősége van a betegek felé irányuló felvi­ágosító mun­kának. Ez a munka egészségügyi, kulturá­lis és politikai jellegű, tehát a Párt és Szakszervez­et irányítja; az igaz­gatónak mindent el kell követnie a sikeres fel­világosító munka érde­kében. Pártunk és a széles dolgozó tömegek széttéphetetlen kapcsolata jut kife­jezésre a szocialista munka­verseny­ben. Közös harca ez a párttagaink és a pártonkívü­lnek a nagy, közös cél, a szocializmus érdekében. A Párt az összes do­gozóknak, egész hazánknak vezetője és irányítója. A Párt irányítja a szocialista munkaversenyeket, tehát a »Gyógyíts jobban«­­mozgalmat is. Ezen belül a dolgozóik megszerve­zése és mozgósítása a szakszerve­zet feladata. Az igazgatónak kom­munista magatartással, személyes példával ölen kell járnia ebben a munkában. Példát kell mutatni a munkavállalásban és annak elvégzé­sében, valamint a kapitalista ma­radványok elleni harcban. Módszere a meggyőzés és nem az erőszakos intézkedés. Minden alkalmat fel kell használnia: a taggyűléseket, a párt- és szakszervezeti napokat, a ve­­zetőértekezleteket, hogy felhívja a dolgozók figyelmét a »Gyó­gyíts jobban«-mozgalom jelen- kísértére, az eredményekre, a hibákra. Különösen hangsúlyoznia kell a mozgalom perspektíváját. Részt kell vennie a tudományos üléseken, a­­­­szakmai referáló értekezleteken az összértekez­leten és a Szabad Nép Baráti Kör munkájában egyaránt. A kórházi »Gyógyíts jobban«-moz­­galom egtájékozottabb ismerője, legjobb agitátora az igazgató le­gyen. A mozgalom eredményének ki­értékelése és ellenőrzése az üzemi bizottság feladata, de részt vesz benne az igazgató is. Megismétlődő hiba az, hogy a moz­galom tartam­i része sokkal fejlet­­tebb, mint annak dokumentációja és nyilvános ellenőrzése, így ezek serkentő ereje nem érvényesül. A Párt­ figyeli a verseny állását, a fel­merülő nehézségek leküzdésére irá­nyítást és segítséget nyújt az igaz­gatónak és az vb-nek. A »Gyógyíts jobbaik-mozgalom­ az egészségügyi dolgozók munka­versenye. Szocialista verseny, mely­nek sztálini elve: »Elvtársi segítség az elfmra­­dottaknak az élenjárók részéről, hogy általános emelkedést ér­jünk el.« A »Gyógyíts jobban «-mozgalom cél­ját csak akkor érheti el, ha »a dolgozók szé­ls tömegének lehető legnagyobbfokú aktivi­tásán alapul«. (Sztálin.) Az István-kórház mozgalma még nem áll ezen a szinten, de megálla­pítható, hogy úgyszólván minden dolgozó részvevője ennek a mozga­lomnak. El akarjuk és el fogjuk érni, hogy — éppen úgy, mint az ipari terme­­sben — az egészség­ügy terén is magasa­n túlszárnyaljuk a felszabadulás előtti színvonalat. Szemünk­e ott lebeg Rákosi Mátyás iránytjelző szava: »A népi demo­krácia számára a legfőbb érték maga az eleven dolgozó ember.« Dr. Lendvai József, az István-kórház igazgatója A Dunai Vasmű Amint ötéves tervünk első évére visszaemlékezünk és nagy­szerű eredményeit nézzük, ahogy tervünk második esztende­jének előirányzatait, annak számadatait szemléljük, a számok dolgozó emberek millióivá elevenednek. Olyan dolgozó mil­liókra, akik a munkát harcnak tekintik. Építő munkánk min­den egyes területén — mint cseppben a tenger — ez a harc tükröződik... Ahogy autónk Dunapentelére kanyarodik, nyomorúságos, egészségtelenül összezsúfolt viskók hirdetik a múltat. A magyar falu ismert képe ez, az elmaradottságé. De már itt is van valami rendkívüli. A reggeli köd lomha gomolyai különféle gépek szokatlan körvonalait sejtetik. Az út mentén építőanya­gok. Minél előbbre jutunk, annál erősebb motorzúgás. Hatal­mas megrakott teherkocsik jönnek-mennek. Valaki megjegyzi: olyan az egész, mint valami ostrom. És valóban! Egyszerre elénk tárul a téli nap egyre erősödő sugaraiban tündökölve a másik, az új, a szocialista Dunapentele, a Dunai Vasmű nagyszerű épületeinek sokasága, felettük a vörös győzelmi zászlóval. Az óriási építkezés (nekünk, magyaroknak eddig a leg­nagyobb) felidézi Azsajev »Távol Moszkvától« hangulatát... Nagyok a feladatok szerte az országban. Nagyok a duna­­pentelei építkezésen is. Megbirkózni velük csak erős, egészsé­ges, fegyelmezett dolgozók tudnak. Dr. CSIR PÁL elvtárs erről így beszél: ürömmel vállalom budapesti munkahelyem, megszokott életkörülményeim felcserélését Dunapentelével, hogy kivegyem részemet közvetlenül a küzdelmekből. Munk­ámat fontos feladat­nak, nagy felelősségűnek látom. Meggyőződésem, hogy igen értékes tapasztalatokat fogok szerezni. Dunapentele dolgozói­­nak egésszége, munkaereje védelmére és fokozására a legkor­szerűbb egészségügyi ellátást kell biztosítanunk. Ezen túl­menően a szocialista orvos munkájának alá kell támasztania a munkafegyelmet, harcolnia kell a lazaságok ellen, a kapitalista maradványok ellen. Le kell leplezni az ellenséget, mely ezen az igen fontos vonalon állandóan támad. Ennnek a harcnak kö­vetkezetes vitele biztosítja azt, hogy Pártunk Politikai Bizott­sága határozatát megértettük, magunkévé tesszük és követjük. Így készülünk Pártunk V. Kongresszusára. Szilárd egységben egymást támogatva fizikai és szellemi dolgozóink — műszakiak és egészségügyiek — Pártunk vezeté­sével úgy építsék a Dunai Vasművet, hogy népi demokráciánk, mely Rákosi elvtárs szavaival nem rés, hanem erős bástya a béke frontján — mielőbb hatalmas támasza lehessen a béke­frontnak. 3

Next