Egészségügyi Dolgozó, 1957 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1957-07-01 / 1. szám

1957. július 1. AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK BÉREMELÉSE A forradalmi munkás-pa­raszt kormány döntése alap­ján, június 1. hatállyal meg­történik az alacsony keresetű egészségügyi dolgozók bér­emelése. Az egészségügyi dolgozók az utóbbi hónapokban jogo­san, egyre türelmetlenebbül sürgették, hogy az ipari dol­gozóknál és egyéb területen végrehajtott béremelést rá­juk is alkalmazzák. Annál is inkább, hiszen az egészségügyi dolgozók többsége az ellenfor­radalmi időszakban és azt kö­vetően sokszor élete kockázta­tásával, napokra elszakadva családjától, végezte áldozatos munkáját. Szorgalmas és lel­kiismeretes munkája is hoz­zájárult ahhoz, hogy állami és gazdasági életünk norma­lizálódott. Szakszervezetünk­ elnöksé­ge, az Egészségügyi Miniszté­riummal egyetértve, követ­kezetesen harcolt azért, hogy az egészségügyi dolgozók is részesüljenek béremelésben. De nemcsak az októberi ese­mények után, hanem már jó­val előtte követelte ezt szak­­szervezetünk elnöksége. Az ellenforradalmi események okozta súlyos gazdasági hely­zet azonban rendkívül meg­nehezítette e jogos követelés megvalósítását. Az ellenfor­radalom garázdálkodása mér­hetetlen károkat okozott or­szágunk népének. A harcok során emberéletben és anya­gi javakban nagy vesztesé­gek keletkeztek. Igen nagy károk voltak épületekben, a közlekedésben, közművek­ben, jelentős veszteségeink voltak és vannak a termelés és a termelékenység terüle­tén. A Szovjetunió segítségével felszámoltuk az ellenforrada­lom fegyveres ellenállását, felépítettük a lerombolt üzemrészeket és a házak ez­reit. Rendbe hoztuk gazdasá­gi életünket, elhárítottuk az infláció rémét és egyre in­kább felszámoljuk a munka­­nélküliséget, a béremelés hatvannyelcezer egészségügyi dolgozót érint A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány helyes intézkedésein, dolgozó népünk hősi helytállásán kívül, időre és pénzre is szükség volt ah­hoz, hogy a béremelés megva­lósuljon. Az időt legyőzték a szorgalmas munkáskezek, az anyagi segítséget az élet és a termelés megindításához pe­dig biztosították a Szovjet­unió és a baráti népi demok­ratikus államok. Így vált lehe­tővé, hogy a párt és a kor­mány fizetésemeléssel is ki­fejezze az egészségügyi dol­gozók iránti megbecsülését. Kormányunk havi 11 és fél­millió forinttal felemeli a kór­házakban és egészségügyi in­tézményekben dolgozók havi béralapját. A béremelés kb. 68 000 egészségügyi dolg­ozót érint, főleg az alacsony kere­setű dolgozókat Az üzemor­vosoknál, a higiénikusoknál, a közszolgálati gyógyszertárak­ban foglalkoztatott gyógysze­részeknél —, mert súlyos le­maradás volt bérezésükben — bizonyos bérkorrekciók vég­rehajtására került sor. Ha összehasonlítjuk a jelen­legi béremelést az 1954-ben végrehajtott bérrendezéssel, a számok önmagukért szólnak. Míg 1954-ben valamennyi egészségügyi dolgozó bérren­dezésére havi 8 millió forin­tot fordítottunk, addig jelen­leg 11 és félmilliót. Emellett a gyógyszertár vállalatoknál, va­lamint az egyéb egészségügyi vállalatok, műszaki, adminisz­tratív és egyéb dolgozóinál végrehajtott béremelésre kb. havi másfél millió forintot fordítottunk. Az egészségügyi dolgozók anyagi megbecsülé­sét jelenti a béremelésen túl az 50 százalékos vasúti ked­vezmény, valamint az a 10 millió forint, amit a párt és kormány közvetlenül az el­lenforradalmi események után jutalomnak biztosított a jó munkát végző egészségügyi dolgozók számára. E béremelés végrehajtási utasítása alapos mérlegelés után készült Nem volt ez könnyű, hiszen igen sok szempontot kellett figyelembe venni. Mint pél­dául az egyes szakmai ágak­nál kialakult bértételeket, a bérfeszültségeknek a lehetőség szerinti kiküszöbölését, azt, hogy megközelítsük, ill. elér­jük az egyes szakmai terü­leteken a bérszinteket. Ezek szerint az egyes munkakörök­nél az egy főre eső átlag bér­­emelkedés, kb. az alábbiak szerint alakul. II. munkakör: szakképzett egészségügyi dolgozóknál az egy főre eső béremelési ösz­­szeg 180 forint. III. munkakör: nem szak­képzett egészségügyi dolgo­zóknál 160 forint. IV. munkakör: ügyviteli, adminisztratív dolgozóknál 150 forint. V. munkakör: műszaki munkaköröknél 300 forint. VI. munkakör: kisegítő mun­kaköröknél 165 forint. E számok természetesen nem azt jelentik, hogy az egyes munkakörökön belül minden egyes dolgozó ezt az összeget kapja. Az egyes kulcsszámú állásoknál az alsó és a felső határ között biztosítható bére­ket, majd a besorolási bi­zottságok állapítják meg az egyes dolgozókra vonatko­zóan, figyelembe véve a szak­mai képzettséget, a szolgálati időt és a lelkiismeretes mun­kát. Az egyes fontosabb munka­köröknél a bértételek a kö­vetkezőképpen alakulnak: ta­karítónők bértétele az eddigi 650 forint helyett 750—850 fo­rint között lesz. Az ápolónők, elmeá­polók és az intézeti szü­lésznők bértételei az eddigi 740—940 forintról, 900—1200 forintig, a külterületi védőnők eddigi 850—950 forintról 1100 —1300-ig, a belterületi védő­nők 800—900 forintról­ 1000— 1200 forintig. Vagy egy köny­velő az eddigi 750—1050 fo­rintról, 900—1300-ig. A vizs­gázott fűtők bére az alacsony­nyomású kazán fűtőjénél az eddigi 650—800 forintról, 900 —1100 forintig, a magasnyo­mású kazánnál az eddigi 650— 950 forintról 900—1300-ig. Vagy egy segédlevéllel ren­delkező szakmunkás bére az eddigi 700—1100 forintról 1000—1500 forintig. Úgyszin­tén a fűtő segédmunkás 650 —750 forintról 800—1100 fo­rintig. Mosónő eddigi 650 forintról 800—1000 forintig terjed. A rendelőintézeti asz­­szisztensnek jelenlegi 700— 800 forintig terjedő bére 850 —1050 forintig emelkedik. Amint a számaik bizonyítják, valamennyi munkaidörnél je­lentős lesz a béremelés. A jelenlegi béremelés a bér­rendszerben nem hozott lé­nyegesebb változásokat. To­vábbra is megmaradt a kér­pótlék. Sikerült megszüntet­ni az olyan sérelmeket, mint például Budapest és vidék kö­zötti bérkülönbséget Ha nem is küszöböli ki a bérezésünk­ben meglevő valamennyi hiá­nyosságot, lemaradást, mégis meggyőző bizonyíték arról, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormánynak az egész­ségügyi dolgozók sem mosto­ha gyermekei. A szakszervezeti szervek felelőssége a besorolásoknál A szakszervezeti szervek­nek igen jelentős feladatot ad a béremelés végrehajtása. A besorolásoknál a dolgozók va­lódi érdekeit kell képvisel­niük. Azt, hogy kifejezésre jusson a bérezésben a szak­mai képzettség, a jól végzett munka és az egészségügyi dolgozókhoz méltó emberi magatartás értékelése. Le­gyenek következetesek ab­ban, hogy minden egyes dol­gozó az őt megillető besoro­lást kapja. Bátran mondják meg a dolgozóknak, hogy kit, hova és milyen indok alapján soroltak be. A mostani béremelés jele annak, hogy kormányunk a népgazdaság adta lehetősé­gek határain belül hozzásegít majd a még meglevő megol­datlan kérdések megoldásá­hoz. Ehhez természetesen szükség van az egészségügyi dolgozók jó munkájára, ar­ra, hogy egységesen támogas­suk a Magyar Szocialista Munkáspártot, a forradalmi munkás-paraszt kormányt, elősegítsük a szocialista egész­ségügy megteremtését, a szo­cialista Magyarország fel­építését. Vidám János, borosztály vezetője Bóján Éva, a Var­ga Katalin Ápolónő­­képző iskola vörös­diplomával végzett növendéke. Tehát ál­talános kitűnő: pe­dig vagy huszonnégy vizsgát kellett leten­nie az intézeti két év alatt. Hetvenkét lány végzett ez idén, el is helyezkedtek azon­nal, jórészt buda­pesti kórházakban. Bóján Évával a Bakáts téri kórház­ban találkozom. Ott­honosan mozog itt, mikor gyakorlatra küldte szét őket az iskola különböző gyógyintézetekbe, akkor került ide. S akkor üzenték az or­vosok az igazgatónő­nek: „Ezt a növen­déket, ha majd vég­zett, tessék hozzánk küldeni. Meglesz itt a helye.’­ Most megérkezett s csupa régi ismerős, csupa öröm és szere­tet fogadja, s a mos­tani gyakorlatosok hozzá jönnek kér­dezősködni, hogy mennyi víz kell a műszertárba és min­den egyebet. Ő vá­laszol türelmesen, megfontoltan, komo­lyan, lelkiismeretes, vadonatúj kis nővér, világoskék ruhájá­ban, hófehér fityulá­­val a fején olyan mintaszerű, mint akit skatulyából szedtek be valami szakmai bemutatóra. Fize­tést élvező, komoly, dolgozó nő, s szívé­ben még mindig nö­vendék. — Nagyon hiány­zik a tanulás. Olyan szokatlan, hogy befe­jeztük .,­i — Mi a legnehe­zebb az ápolónő mes­terségében, Éva? — A legnehezebb? — ismétli tűnődve — bizonyára még soha­sem ötlött eszébe, hogy az ő foglalkozá­sa nehéz. Én is tűnődöm, va­jon melyiket fogja mondani a várható feleletek közül, hogy kevés a fizetés, hogy drága az albérlet, hogy sok beteg jut egy nővérre, vagy azt a közismert példát a kilométerórával, amelyet ls. reggel a nővér lábára szerel­nének, estére nem egy emberhez, de egy járműhöz való tá­volság befutását mér­né le a mutató. S most megszólal Éva: — A legnehezebb az, hogy sok szomo­rúság van a nővér életében... Amikor rosszul gyógyul­nak ... vagy amikor hónapokig gyógyít, ápol egy beteget, mindent megtesz, nem akarja odaadni... és a beteg mégis meghal... Ez az,ami nehéz... ez a legne­hezebb..­. Nem voltam ott az iskolai vizsgáján, de ha­ én lennék a tan­­felügyelője, abba a bizonyítványba a hu­szonnégy osztályzat után beírnék még egy jegyet, valahogy így: Bóján Éva a leg­fontosabb tantárgy­ból, szocialista em­berségből: kitűnő. Bars Sári EGY KÖZÜLÜK Kitűnően végzett hallgatókat bocsátott útra a Varga Katalin Ápolónőképző Iskola. Horváth Erzsébet, Bóján Éva, Bőgős Lászlóné és Bányai Mária, vörösdiplomások, boldogan tanulmányozzák okleveleiket EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Lengyel egészségügyi küldöttség tartózkodott Magyarországon. Dr. Bohdan Pilecki, az opolei tartomány tbc gondozójának vezetője a tuberkulózis elleni küzdelem intézményeit, dr. Janus Majewski, az opolei tartomány főorvosa az általá­nos egészségügyi helyzetet ta­nulmányozta. A küldöttség harmadik tagja Marian Lit­­vak, az opolei vöröskereszt szervezet igazgatója volt. 22 új gondozónő áll munkába Borsodban A komoly tanulás után most tar­totta záróvizsgáját a Borsod me­gyei Tanács egészségüg­yi osztálya mellett szervezett csecsemő- és gyermekgondozóképző iskola. Az intézetben 77 növendék vizs­gázott le sikeresen, akik a megye bölcsődéiben, valamint anya- és csecsemőotthonaiban nyernek be­osztást. Öt rendelőintézet nyílik Csongrádról Csongrádon a bíróság épü­letét rendelőintézetté alakítot­ták át. Az intézetben belgyó­gyászati, sebészeti, fogászati, nőgyógyászati, szemészeti, gyermekgyógyászati szakren­delés lesz, ugyanakkor rönt­gen-vizsgálatot és fizikotherá­­piás kezelést is végeznek az intézetben. Semmelweis felfedezésének sorsa SEMMELWEIS SZÜLETÉ­SÉNEK 149. évfordulójáról megemlékezve, nem válunk ünneprontóvá, hanem haszno­san cselekszünk, amikor az Egészségügyi Dolgozó hasáb­jain egy rövidre szabott cikk keretében megkeressük azo­kat a körülményeket, ame­lyek 25 éven át akadályozták Semmelweis tanainak érvény­re jutását. Nagy tanulság ez. Milyen tényezők állhatnak az olyan meggyőzően bizonyított igazság útjába, mint amilyen a Semmelweis felfedezése volt. A LEGELSŐ AKADÁLY Semmelweis főnökének, Klein professzornak■ szakmai félté­kenysége volt, amelyet még alátámasztott ellentétes irá­nyú politikai beállítottsága is. Emberi hiúság, hogy Klein tanár nem szívesen látta fia­tal asszisztensének döntő si­kerét. Igyekezett megakadá­lyozni a forradalmárnak tar­tott Semmelweis érvényesü­lését s ez autikus összekötte­tései révén annyira sikerült is, hogy Semmelweist állásá­ban sem hagyták meg, annak ellenére, hogy a bécsi Orvos­­egyesületben nagy sikert ara­tott. DE NEMCSAK BÉCSBEN talált ellenfelekre Semmel­weis, hanem a vezető külföl­di professzoroknál is. Egyik nagy akadálya volt a felfede­zése érvényesülésének, hogy az akkori egyedüli nagy refe­ráló szemlében Kiwisch pro­fesszor nem is emlékezett meg Semmelweis bécsi elő­adásának sikeréről Az embe­ri elme sajátossága, hogy az idegingerületeik szívesebben haladnak a megszokott pá­lyákon és nem térnek át új utakra. Ez az, amit maradi­­ságnak, a megszokotthoz va­ló ragaszkodásnak nevezünk. Asszisztensei előadásokban, levelekben ismertették a nagy felfedezést, de sokan meg sem kísérelték, hogy annak igaz­ságáról meggyőződjenek s eleve állást foglaltak ellene. A professzoroknál szakmai te­kintélyük sérelme, a saját mulasztásuk beismerése sú­lyosan esett a latba, hiszen egy idegen, fiatal asszisztens el­ismerése mellett, saját — bár nem tudatos — vétkességü­ket kellett volna beismerniök. ITTHON, PESTEN Sem­melweis közvetlen környeze­tében is súlyos akadályok merültek fel. Az orvosoknak, bábáknak kényelmetlen volt és szokatlan terhet jelentett a folytonos mosakodás, a szülőnők tisztántartása, a fe­hérneműk állandó cserélése, mosása. Kényelmesség s a má­sok veszedelme iránt való kö­zönyösség, a kényelmes meg­szokáshoz való ragaszkodás, rosszindulat nélkül is tönkre tehették a gyönyörű eredmé­nyeket. Kétszer is feljelen­tették Semmelweist, hogy osztályán a gyermekágyi ha­lálozás magas. Mindkét al­kalommal kimutatta, hogy rendelkezéseit nem tartották be. Szerfelett megnehezítet­ték munkáját a nyomorúságos viszonyok. Az emberi rossz­­akarat, közönyösség, tunya­ság mellett még a ma alig el­képzelhető nyomorúsággal is meg kellett küzdenie. Helyi­ségei rendkívül szűkek vol­tak, a fertőző sebészet tő­­szomszédságában, a boncte­rem udvarára nyíló abla­kokkal! Előadásán a bábái nem egyszer rosszul lettek a nagy túlzsúfoltság miatt, Semmelweisnek egész ener­giájára, mérhetetlen hitére, meggyőződésére, s élet­áldo­zatára volt szükség, hogy ta­nait mindjárt a kiindulásnál, de később is megvédelmezze. LEHETTEK HIBÁK Sem­melweis egyéniségében is. Ne­hezen szánta magát arra, hogy a bécsi Orvosegyesület­ben előadást tartson. A szerepléstől való termé­szetes tartózkodása mellett ennek az is lehetett az oka, hogy német kiejtése a bécsiek számára idegen volt. Sokáig nem ismertette felfedezését írásban —, de mikor ezt meg­tette — (1861), akkor is ellene fordultak többen. Olyanok is, akik könyvét el sem olvas­ták, olyanok is, akik az eljá­rást követték, de azt nem val­lották be. Meg nem alkuvó modora nem volt alkalmas arra, hogy ellenfelei előtt ked­­veltté tegye magát. Páratla­nul agresszív, nyílt levelei még jobban megnehezítették ellenfelei, most már ellensé­gei számára a közeledést. SÚLYOSAN LEHANGOLÓ minden haladás szempontjá­ból, hogy Semmelweis tanai még itthon is annyira feledés­be merültek, hogy Lister, a hírneves angol sebész, buda­pesti látogatása és ünneplése alkalmából még említés sem történt Semmelweisről. Ezt Lister egyik leveléből tudjuk. Közös sorsa volt ez akkor töb­bi kortársának is, akik ugyan kevesebb érvvel és meggyőző erővel, de mégis haladást hoztak a gyermekágyi láz megismerésében. SEMMELWEIS IGAZI EL­ISMERÉSE 1882-ben kezdő­dött, amikor a nagy német szülész professzor, Alfred He­­gar akkori asszisztense, a ma­gyar Tauffer Vilmos kezde­ményezése alapján megírta is­mertetését Semmelweisről. Attól kezdve azután akadály nélkül haladt az egész világ elismerése felé ,fiz anyák megmentője”. Fekete Sándor, az orvostudományok doktorai Egymillió 240 ezer forint a kaposvári kórház felújítására A megyei tanács végrehajtó bizottsága minden évben igyekszik segíteni a megyei kórház felújítását, korszerűsítését. Ebben az esztendőben például erre a célra egymillió 240 ezer forintot irányzott elő. A kórház anyaépületének rendbehozására, tetőzet, csator­nahálózat felújítására például 120 ezer forintot használnak fel. 50 ezer forintos költséggel a gyermek- és a szemészeti osztályt bekapcsolják a központi fűtésbe. Az elmúlt év őszén a honvéd­ségtől átott kórház korszerűsítésére, felszerelésének kiegészí­tésére, valamint az épület tatarozására 350 ezer forintot fordí­tott. Az urológiai osztályt is 100 ezer forintos költséggel újít­ják fel. A vér­adóállomás hűtőkamrájának építésére 30 ezer fo­rintot juttatott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Szakszervezetünk a Gyermekvárosért Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének el­nöksége vállalta, hogy beren­dezi a felépítendő Gyermek­­város orvosi rendelőjét. A Gyermekgyógyász Szakcsoport elnöksége állást foglalt a Gyer­mekváros támogatása mellett. Szükségesnek tartja, hogy a Gyermekváros irányításában vezető szerepe legyen egy szakértőkből álló kuratórium­nak. A szakcsoport elnöksége kuratóriumi tagként javasol­ja: Dr. Gegesi Kiss Pál aka­démikus, egyetemi tanárt, dr. Kapus Gyula kandidátus, kór­házigazgató főorvost, dr. Ka­­polyai Mihályt, a Gyógype­dagógiai Intézet megbízott tanszékvezetőjét, az egészség­­ügyi szakszervezet részéről dr. Darabos Pált. J 3 Köszöntjük az országos pártértekezletet Most, amikor e sorokat írjuk, az újjászervezett párt életében nagy jelentőségű esemény zajlik: megkezdő­dött a Magyar Szocialista Munkáspárt Országos Párt­értekezlete. Országunk dolgozói, köztük az egészségügyi dolgo­zók, bizalommal és várakozással tekintenek e tanácsko­zás felé. Bíznak abban, hogy az ott hozott határozatok, azok eredményes megvalósítása további előrehaladá­sunk feltételeit teremtik meg. Bíznak abban, hogy szo­cialista hazánkat vezető pártunk e tanácskozás során to­vább erősödik s ez szilárdabbá teszi az ellenforradalom viharát kiállt, abban megedződött Népköztársaságunkat. Szeretettel köszöntjük az országos pártértekezlet valamennyi részvevőjét! ...................................................................

Next