Egészségügyi Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2 EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ A I.Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete II. országos küldöttközgyűlésének határozata Az I. küldöttközgyűlésünk óta eltelt öt esztendőben életünket alapvetően az határozta meg, hogy országunkban proletárdiktatúra van, a szocializmust építjük, hazánk tagja a szocialista tábornak. Ezeket az esztendőket az jellemezte, hogy a szocializmus építésében jelentős eredményeket értünk el. Országunkban is — fő vonalában — erősödött és szélesedett a szocialista alap és felépítmény, emelkedett a gazdasági és kulturális életszínvonal, fejlődött egészségügyünk. Ugyanakkor népi demokráciánknak ez a fejlődése azt is maga után vonta, hogy egyre erősödött ellene a nemzetközi imperializmus támadása, és ebben a támadásban öszszetalálkoztak a reakció külső és belső erői. A gazdaságpolitikában elkövetett hibák, a személyi kultusz, a szocialista demokrácia és törvényesség megsértése, a dogmatizmus és a revizionizmus, a párt egységének megbontása azonban nagymértékben korlátozta az előrehaladást és végső soron talajt teremtett ahhoz, hogy a nemzetközi és hazai reakció nyílt ellenforradalmi támadást robbanthasson ki a népi hatalom megdöntése céljából. Az ellenforradalom mindenekelőtt a párt megbontására, majd megsemmisítésére összpontosította támadását. De erőteljes akciót indított a proletárdiktatúra egyéb szervei, köztük a szakszervezetek ellen is. Párttól és államtól független szakszervezeteket propagáltak, az iparági szervezkedés helyett szakmai szervezeteket követeltek. Mindenképpen a munkásosztály erőinek szétforgácsolására törekedtek. Képviselőire talált ez a támadás az egészségügyi dolgozók soraiban is. Voltak, akik szakszervezetünket is „függetleníteni” akarták a munkásosztály forradalmi pártjától és a proletárdiktatúra államhatalmától. Az orvosok között az elszakadás érdekében folyt propaganda, mely jóhiszeműeket is megtévesztett. Egyesek Orvos Kamarát, az ellenforradalom leverése után pedig önálló, a többi egészségügyi dolgozótól elszakított orvosszakszervezetet követeltek. Hogy hazánk 1956 októberében nem vált a fasizmus prédájává, hogy szocialista vívmányaink nem semmisültek meg és nem váltunk egy újabb háború európai gyújtópontjává, ezt az ellenforradalom ellen fellépő belső erők mellett elsősorban a Szovjetuniós szakszervezet tekintse állandó feladatának, hogy kezdeményezze az egészségpolitika, az egészségügyi ellátás sürgető tennivalóinak (a szocialista egészségügy alapelveinek érvényesítése, az egészségügy egységének biztosítása, továbbképzés, stb.) napirendre tűzését, hogy a szakszervezet szervei részt vállaljanak a feladatok kidolgozásában, s az egészségügyi dolgozók meggyőzésével, mozgósításával segítsék azok végrehajtását. Mind az egészségpolitika kialakításában, mind a feladatok megoldásában a szakszervezet szervei hasznosítsák gondosan a sajátos magyar viszonyokra alkalmazva a szovjet orvostudomány és egészségügyi ellátás eredményeit és tapasztalatait. A szakszervezet vegyen részt a népgazdasági tervek egészségügyi vonatkozásainak kidolgozásában, érvényt szerezve az egészségügyi dolgozók érdekeinek, munka- és életkörülményeik állandó javításának. Mindezek érdekében: " A küldöttközgyűlés megállapítja: mind az egészségügyi ellátás, mind az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítása érdekében a szakszervezet egyik alapvető feladata az elkövetkezendő években, hogy elősegítse a létszámhelyzet rendezését. Ez az alapja annak, hogy megjavuljon a betegellátás, a betegápolás minősége, hogy a szakszervezet érvényt szerezzen a törvénybe iktatott 8 órás munkaidő megvalósításának, megszűnjön amértéktelen túlóráztatás. Továbbá, reális lehetőséget teremtsen a dolgozók általános és szakmai műveltségének emeléséhez, vonzóbbá tegye az egészségügyi pályát, megkönnyítse a középfokú egészségügyi dolgozók utánpótlását. Ennek érdekében már 1958-ban legalább 2100 fő minőségi létszámfejlesztést kell elérni. A körzeti betegellátás fejlesztése az egészségügyi ellátás javulásának egyik legfontosabb feltétele. Ezért a szakszervezetnek szorgalmaznia kell a körzetek számának növelését, a körzeti orvosok szakmai ismeretének, továbbképzésének fokozását, a körzeti gyermekszakorvosi hálózat fokozatosan történő kiterjesztését, néhány helyen — kísérletképpen — a szabad orvosválasztás bevezetését. Az orvosellátás megjavítása érdekében a küldöttközgyűlés szükségesnek tartja a határidős rendelet következetes végrehajtását. Úgy véli, ez biztosíthatja egyrészt az egészségügyi ellátás számára megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező orvosokat, ugyanakkor lehetővé teszi a legrátermettebb fiatalok szakmai továbbfejlődését, tudományos perspektíváját. Ennek érdekében a küldöttközgyűlés szükségesnek tartja, hogy vezető szakkáderek kinevezésében, adott esetben, végső fokon, az egészségügyi miniszter döntsön. Az egyes szakágak orvosi ellátottsága aránytalanságának megszüntetése érdekében szakorvosképzés útján növelni kell a szemész, röntgen gyermek és fogszakorvosok stb. számát és általában javítani kell a szakorvosképzés módszereit, azak, mint igaz és őszinte barátnak köszönhetjük. A magyar nép örök hálával adózik a szovjet embereknek, akik nemcsak politikai és erkölcsi erejüket, nemcsak kétkezük munkájának gyümölcseit, de életüket is áldozták azért, hogy megtarthassuk hazánk függetlenségét, a proletárdiktatúrát, továbbra is a szocializmust építhessük. De igen komoly az az erkölcsi és anyagi támogatás is, amelyet a proletárszolidaritás szellemében a testvéri népi demokratikus országoktól kaptunk. Az ellenforradalom fegyveres leverése, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány következetes elvi és gyakorlati politikája, lehetővé tette, hogy a szakszervezetek elleni támadást területünkön is fokról fokra visszaszoríthattuk, megőrizhettük szakszervezetünk egységét. A II. országos küldöttközgyűlés mély tisztelettel adózik a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak azért a hősies és következetes harcáért, amellyel felszámolta az ellenforradalom okozta, gazdasági és politikai kártevéseket, megteremtette a konszolidációt. A küldöttközgyűlés világosan, félreérthetetlenül kijelenti, hogy az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete a szocialista Magyarországért, a párt és kormány politikai és gazdasági célkitűzéseinek megvalósításáért harcol és kérlelhetetlenül fellép minden, a célkitűzést gátló, vagy akadályozó törekvéssel szemben. A küldöttközgyűlés, amikor a szakszervezet feladatait megjelöli, határozatait meghozza, világosan látja, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány — az ellenforradalom gazdasági pusztításai ellenére — jelentős eredményt ért el a dolgozók életszínvonalának emelésében. Ezért megállapítja: az ellenforradalom sílyos kártevései után, most a fő feladat a már elért életszínvonal megszilárdítása — ennek érdekében kell az elkövetkezendő években a népgazdaság anyagi erőit összpontosítani. Így jöhet csak létre az a szilárd anyagi bázis, amely a dolgozók életszínvonalának további fokozatos emeléséhez szükséges. Az egészségügyi dolgozók vállalják: a maguk részéről ehhez azzal járulnak hozzá, hogy minden erővel biztosítják az egészségügyi ellátás egyre növekvő színvonalát, fejlődésnek megfelelően új szakorvoságazatokat kell kialakítani, pl. higiénikus, onkológus stb. szakorvosságot, jobbá kell tenni az üzemorvosképzést és továbbképzést, biztosítani az üzemorvos utánpótlást. A küldöttközgyűlés javasolja a gyógyszerészképzés reformját, a gyógyszerészek továbbképzésének kiszélesítését, a gyógyszertudományág művelésének elősegítését. A küldöttközgyűlés szem előtt tartja, hogy a párt és a kormány a hároméves fejlesztési, tervben a népgazdaság egész területén mindenekelőtt az állagmegóvást, a karbantartást, és felújítást helyezi előtérbe. A jobb betegellátás és magasabb szintű munka érdekében azonban úgy látja, elengedhetetlen a karbantartási és felújítási norma revíziója és felemelése. Egyetért és támogatja az egészségügyi kormányzatnak azt a tervét, hogy az épületkarbantartásra felhasználható hitel megállapítását már az 1958-as évben, légköbméterenként 2.50 Ft-os normában kívánja megjelölni. Továbbá azt, hogy a légköbméterenkénti felújítási norma 1958-ban 5,30 Ft helyett, 10 forintra emelkedik. Ugyanakkor a küldöttközgyűlés szükségesnek látja, hogy az iparilag rohamosan fejlődő területeken az egészségügy anyagi és személyi biztosítása párhuzamosan történjen a terület gazdasági fejlesztésével. Mind a betegellátás, mind a tudományos munka fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos minden egészségügyi intézmény, elsősorban az egyetemi kutató intézetek és klinikák felszerelése korszerű műszerekkel. A küldöttközgyűlés utasítja a szakszervezet valamennyi szervét, hogy a szakszervezeti mozgalom eszközeivel és módszereivel segítsék elő a szocialista egészségügy kifejlesztését, az intézményekben adódó szakmai problémák megoldását. Ennek érdekében a területi bizottságok, a szakszervezeti bizottságok rendszeresen elemezzék a szakmai munkában helyileg adódó fogyatékosságokat, azok kiküszöbölésére, az intézeti tervek célkitűzéseinek megvalósítására, mozgósítsák az alapszervezetek tagságát. Az egészségügyi ellátás színvonalának emelése érdekében a szakszervezet fejlessze tovább a szakcsoportok munkáját. A tudományos élet kereteinek biztosításával, a szakcsoportba tömörült tagság aktivizálásával szolgálják a szakcsoportok az orvostudomány fejlődését, a megelőző és gyógyító tevékenység magasabb szintjét, a tudomány és gyakorlat egységét. A II. küldöttközgyűlés egyetért azzal, hogy a tudományos élet és tevékenység koordinálását, a szakmai irányítás magasabb színvonalát biztosító, összefogó tudományos szerv létesüljön. A küldöttközgyűlés megállapítja, hogy az egészségügyi dolgozók túlnyomó többsége hivatástudattal és felelősségérzettel végzi munkáját. Méltán ébresztett elismerést legutóbb is az egész dolgozó népben, a pártban és a kormányban, az egészségügyi dolgozóknak a Heine Medin, az influenzajárvány alatti nagyszerű helytállása. Az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete védi az orvosok törvényes, tisztességes magángyakorlatát, élesen elítéli azonban az illegális magángyakorlatot, amely a biztosított beteget törvényesen biztosított jogai ellenére is külön ellenszolgáltatásra kényszeríti. A szakszervezet szorgalmazza a magánbetgek intézményi ellátása kérdésének sürgős, hivatalos rendezését. A szakszervezet tegyen meg mindent, hogy etikus légkör alakuljon ki, ezért megbízza, a szakszervezet tegyen jó. A küldöttközgyűlés a bérpolitikai munka alapvető, távlati feladatának jelöli meg: a szakszervezet kezdeményezze az egészségügyi dolgozók átfogó bérezési tervének kidolgozását. Ebben érvényre kell juttatni az egészségügyi munka igazi és megbecsült helyét a népgazdaság egészében,, a végzett munka jelentőségét és fontosságát, minden egyes dolgozó kategóriában, a szakképzettséget és a munkában eltöltött időt. A szakszervezet szorgalmazza azonban néhány legkirívóbb béraránytalanság sürgős megoldását. Bizonyos orvoskategóriákban (bánya, nagyiparvidék, higiénikusok, tanácsi, üzemegészségügyi, mentő, valamint vezető orvosok stb.) vezzető gyógyszerészeknél és egyes középfokú egészségügyi dolgozóknál, mint például azok a területi szülésznők, akik bekapcsolódnak az anya- és csecsemővédelem munkájába — bérkorrekciót kell végrehajtani. A szakszervezet érvényesítse az egészségügyi dolgozók munkaterületén a törvényesség betartását. A Munka Törvénykönyve tervezett módosításában képviselje e terület sajátosságaiból adódóan a veszélyeztetett munkaterületek újabb megállapítását, sürgesse, hogy a foglalkozásból adódó betegségek esetén az egészségügyi dolgozók is kártalanítást nyerjenek, a szabadságidő újonnan történő rendezését. Érje el, hogy a legközelebbi időkben a vastüdő osztályokon és a kondicionált boxokban és az izotóp-laboratóriumokban dolgozók, majd az Állami Ideg- és Elmegyógyintézet tbc. osztályán foglalkoztatott dolgozók, a haepatitis osztályokon dolgozók, továbbá a tbc. gondozó intézetekben foglalkoztatottak részére a 6 órás munkaidő bevezetését. A szakszervezet tekintse elsőrendű feladatának az egészségügy idős dolgozóiról történő fokozott gondoskodást. Ennek érdekében érje el, hogy rövidesen elintézést nyerjen, azvaslatot, hogy az orvosegyetemen vezessék be az orvosetika tanítását, a szakszervezet vegyen részt a szocialista etika elveinek kidolgozásában és világos körvonalazásában. A központi vezetőség a maga részéről tegyen meg mindent a neveléssel és a szakszervezet egyéb eszközeivel a szocialista etika érvényesülésének biztosításáért. A központi vezetőség 1958. évi első ülésén tárgyalja meg az orvosetikai kérdés állását, ellenőrizze az eddigi eredményeket. idős orvosok, gyógyszerészek nyugdíjkérdése. Biztosítson békés otthont az arra rászoruló idős egészségügyi dolgozóknak. Tekintettel arra, hogy az egészségügyi dolgozók közel 65%-a nő, a szakszervezeti szerveknek fokozott gonddal kell foglalkozniuk a nődolgozók otthoni, családi gondjainak enyhítésével. Támogatni kell minden olyan kezdeményezést, mely könynyít „a második műszak” terhein. Tovább kell javítani a szakszervezet kezelésében levő üdülők felszerelését, kulturáltságát, szélesíteni a gyermeküdültetés lehetőségeit. A szakszervezet tegyen lehetővé az eddiginél nagyobb arányú külföldi csereüdültetést. A szakszervezeti szerveknek harcolni kell azért, hogy az állami vezetés fokról fokra megteremtse a munkavédelmi és balesetelhárítási feladatok anyagi feltételeit. Szorgalmaznak és segíteniük kell a beruházások maradéktalan megvalósítását. Ismét tegyék rendszeressé a munkavédelmi szemléket, neveljék, oktassák az egészségügyi dolgozókat a meglevő munkavédelmi berendezések használatára, az óvórendszabály betartására. Az egészségügyi dolgozók súlyos lakásproblémáinak enyhítése érdekében a küldöttközgyűlés szükségesnek látja, hogy az egészségügyi tárca — saját dolgozói részére — keretet kapjon lakásépítésre. Emellett javasolja, hogy a népgazdaság központi lakásépítési programja összeállításakor az egyes végrehajtó bizottságok vegyék figyelembe az egészségügyi dolgozók lakásigényeit is. Elsősorban a közegészségügyi veszéllyel járó családos egészségügyi dolgozóknak javítsák a lakáshelyzetét. Kórházak melletti leány- és legényszállások építésével szüntessék meg a nyomasztó, tömeges albérleti lakásviszonyt. Számoljanak a terület egészségügyi fejlesztésével járó lakásigényekkel. A szakszervezet érezze feladatának, hogy a pártoktatás mellett, az illetékes pártszervek tanácsát, segítségét igénybe véve, magas színvonalú világnézeti nevelést biztosítson továbbra is a pártonkívüli orvosok, egészségügyi dolgozók számára. Ennek érdekében szervezze a jövőben is az orvosok, gyógyszerészek ideológiai oktatását, a szakszervezeti vitaesteket hasznosítva az 1957—58. év ilyen irányú tapasztalatait. A küldöttközgyűlés büszkén emlékszik meg a 100 éves Orvosi Hetilapról, annak alapítójáról, Markusovszkyról és munkatársairól. A nagy magyar orvosok haladó hagyományainak ápolása érdekében a szakszervezet tegyen javaslatot Korányi, Balassa, Fodor József emlékelőadások újbóli megrendezésére, illetve az emlékérmek újbóli kiadására. Haladó szocialista hagyományaink szellemében történő nevelés érdekében, alakítson a szakszervezet Weil Emil elvtárs, a munkásmozgalom kiváló harcosának, a szakszervezet alapító elnökének emlékére emlékérmet, melyet a szakszervezet kongresszusain adjanak át a kiemelkedő mozgalmi tevékenységet végzőknek. A küldöttközgyűlés megbízza a központi vezetőséget, sürgesse az orvostörténelem oktatásának bevezetését az orvosegyetemeken, valamint egy központi orvostörténeti múzeum létesítését. Az olvasó mozgalom további fejlesztésével, a közönségszervezés megjavításával, a már magas színvonalat elért művészi csoportok munkájának támogatásával, hathatós ismeretterjesztéssel kell elsősorban az egészségügyi dolgozók kulturális érdeklődését kielégíteni. A kulturális élet fellendítése érdekében a küldöttközgyűlés felhívja az Egészségügyi Minisztériumot, ott további eredményeinkhez elengedhetetlenül szükséges, hogy szervezeteink rendszeresen foglalkozzanak a tagszervezés és a tagdíjfizetés kérdéseivel, vizsgálják az eredmények és lemaradás okait, terjesszék a jó bizalmiak munkamódszerét. Továbbra is növelni kell a szakszervezeti bizottságok gazdasági önállóságát, fokozni a számvizsgáló bizottságok A küldöttközgyűlés a mozgalmi munka és a mozgalmi élet fellendítésének legfontosabb feladataként a szakszervezeti bizottságok munkájának további erősítését, a szakszervezeti demokrácia fokozottabb kiszélesítését, a bizalmi munka hathatósabb támogatását jelöli meg. A szakszervezet elnöksége és a területi bizottságok hassanak oda, hogy a bizalmiak eredményesen teljesíthessék a bizalmi funkció mindenirányú feladatait, ahol erre mód van (új létesítmények) teremtse meg a feltételeit új, megfelelő kultúrtermek létesítésének. Segítse e probléma megoldását azzal is, hogy a más célra igénybevett kulturális helyiségeket adassa vissza eredeti rendeltetésének. Az „Egészségügyi Dolgozó”, a szakszervezet központi lapja a továbbiakban még fokozottabban jelentsen élő és rendszeres kapcsolatot a szakszervezet felső vezetése és tagsága között. Ismertesse széles körben a szakszervezet vezetőségének munkáját, adjon helyt a dolgozók javaslatainak, véleményének, a vezetés munkájáról alkotott bírálatainak. Szolgálja az eddiginél hathatósabban a központi vezetőségnek azt a törekvését is, hogy az egészségpolitika és az egészségügyi tervek kidolgozásába vonja be az egészségügyi dolgozók minden rétegét. Szem előtt tartva az ország gazdasági helyzetét és az egészségügyi ellátás feladatait, a jövőben is őszintén foglalkozzon az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeivel, az elérént elért eredmények és hiányosságok feltárásával. Legyen a lap a szocialista szellemben történő nevelés fontos és népszerű eszköze. A II. országos küldöttközgyűlés a sportmunka legfőbb célkitűzéseit továbbra is a tömegsport fejlesztésében jelöli meg. Felhívja a szakszervezeti szervek figyelmét: munkájuk során az eddiginél behatóbban foglalkozzanak a sportmozgalom kérdéseivel, segítsék annak további eredményes kibontakozását. A szakszervezet keretén belül működő különböző sportklubok tevékenysége szerves részét képezze a szakszervezeti mozgalomnak működését. El kell érni, hogy ezek a választott szervek aktív megelőző és nevelő munkát végezzenek, hogy erősödjék a pénzügyi fegyelem és a társadalmi tulajdon védelme hogy a tagság rendszeres tájékoztatást kapjon nemcsak az alapszervek, hanem a felsőbb szervek gazdálkodásáról is. A választott funkcionáriusok minden ténykedésében nyilvánuljon meg népünk szeretete, a szocializmus építésébe vetett hite. Ilágy politikai ismereteik gazdagodjanak, hogy alaposabban megismerjék munkaterületük feladatait, a szakszervezeti bizottsági elnökök, reszortfelelősök, illetve a reszortbizottságok tagjai számára továbbra is szervezni kell a gyakorlatban haszonnal járó tanfolyamokat. Körültekintő, következetes munkával (Folytatás az 1■ oldalról.) amelynek célja, hogy az ellátásért anyagi ellenszolgáltatásra bírja a biztosítottakat. A megoldáshoz azonban az szükséges, hogy végre szűnjék meg a huzavona. Az erre illetékes szervek határozzák meg, mi az, amit megszüntetni akarunk és ebben legyünk következetesek. Tegyük egésszé a félintézkedéseket. Teremtsük meg a probléma megoldásának őszinte világos objektív és szubjektív feltételeit. Szabó elvtárs ezután hangsúlyozta : további eredményes munkánk feltétele, hogy fokozódjék általában a dolgozók szocialista fegyelme, öntudata. Az egészségügyi dolgozók ne csak munkájuk hibáinak feltárásával, hanem erkölcsi védelmükkel is kapjanak a különböző szervektől segítséget. A bérügyi intézkedésekről szólva kiemelte a beszámoló: Az elmúlt öt esztendő során végrehajtott bérrendezések egy dolgozónál átlag havi 400 forintos béremelést eredményeztek. Nagyobb méretű bérkorrekcióra 1954-ben és 1957-ben volt lehetőség. 1957-ben több mint 60 ezer dolgozót érintett ez és különösen politikai szempontból volt jelentős, mert növelte a kormány iránti bizalmat és szélesítette a szakszervezeti mozgalom lehetőségeit. Ezáltal lényeges javulást hozott az alacsony fizetési egészségügyi dolgozók bérezésében. Hátra van azonban még néhány kategória, a bánya-, nagy iparvidéki orvosok, higiénikusok, tanácsi, üzemegészségügyi, valamint vezető orvosok, vezető gyógyszerészek és egyes középkáderek, mint például az anya- és csecsemővédelem munkájában részvevő szülésznők bértételeinek javítása, figyelembe véve természetesen a gazdasági lehetőségeket. A munkaügyi kérdésekkel kapcsolatban a beszámoló hangsúlyozta, hogy a szakszervezetnek érvényesíteni kell a törvényesség betartását. A Munka Törvénykönyve tervezett módosításában képviselnie kell e terület sajátosságaiból adódóan a veszélyeztetett munkaterületek újabb megállapítását. Sürgetni, hogy a foglalkozásokból adódó betegségek esetén az egészségügyi dolgozók kártalanítást nyerjenek, rendezzék újonnan a szabadságidőt. Igyekezzék elérni, hogy a legközelebbi időkben a vastüdő-osztályokon és a kondicionált boxokban, az izotóp laboratóriumokban dolgozók, majd az Állami Ideg- és Elmegyógyintézet tbc-osztályán foglalkoztatott, a hepatitis osztályokon dolgozók, továbbá tbc. gondozóintézetek dolgozói részére bevezessék a hatórás munkaidőt. Ezután beszámolt a szakszervezet társadalombiztosítási tevékenységéről. Leglényegesebb feladatunk — hangsúlyozta —, hogy megoldásra vigyük az orvosok, gyógyszerészek és gyógyszerész-özvegyek mindannyiunk által ismert nyugdíjügyét. A segélyezéssel kapcsolatban elmondta Szabó elvtárs, hogy 1952—1957 között 3 700 000 forint járó és 3 800 000 forint rendkívüli segélyt folyósított a szakszervezet. Eredményként kell elkönyvelni, hogy 1953 óta fokozatosan megszűnt a segélyezés központi jellege. Ma már a területi bizottságok, a nagy intézetekben pedig a szakszervezeti bizottságok látják el ezt a munkát. A szakszervezet üdülési munkájának ismertetése után részletesen foglalkozott az egészségügyi dolgozók munkavédelmével, amelyet külö nösen fontossá tesz az a tény, hogy fertőző betegek, sugárártalom, túlzsúfoltság, létszámhiány és egyéb tényezők veszélyeztetik egészségüket. — Súlyos hiba volt — állapította meg —, hogy az Egészségügyi Minisztérium, jóllehet a szakszervezet, különösen a szakcsoportok segítették és sürgették az óvórendszabály elkészítését, csak 1955-ben adta ki azt. — A szakszervezetnek harcolnia kell azért — mondotta a továbbiakban —, hogy az állami vezetés fokról fokra teremtse meg a munkavédelem és a balesetelhárítás anyagi feltételeit. Szorgalmazni, ellenőrizni, segíteni kell a beruházások maradéktalan megvalósítását. — A munkásellátás szakszervezetünk számára annál is fontosabb munkaterület — folytatta —, mert tagságunk csaknem 65 százaléka nő, akikre szakmai munkájuk mellett még családjuk, háztartásuk ellátása is hárul. A lakáshelyzettel kapcsolatban javasolta — a többi között —, hogy az egészségügyi tárca kapjon lehetőséget nővérszállások építésére. A központi vezetőség és az elnökség igyekszik jó példával elöljárni, azzal, hogy a székház harmadik emeletén leányszállást létesít. Végül megállapította, hogy a szakszervezet sem tett meg mindent tagsága munkavédelme és munkásellátása érdekében, de az egészségügyi tárca sem bizonyult a legjobb munkaadónak. Öt év alatt csupán egy ízben foglalkozott a kollégium az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeivel. A vezetők értekezletein alig esett szó erről, a minisztérium és a megyei főorvosok ellenőrző munkájában pedig szintén keveset szerepelt ez a feladat. A szakszervezet kultúrnevelési munkájáról szólva aláhúzta az ideológiai nevelés fontosságát, amit különösen időszerűvé tesz az a tény, hogy az ellenforradalom okozta ideológiai zűrzavar még mindig érezteti hatását. A sportmozgalom és a gazdasági munka ismertetése után részletesen foglalkozott a beszámoló a szervezeti élet fejlődésével. Jelentős lépés volt ebben a szakosztályok létrejötte. Az ellenforradalom okozta visszaesés után ma a szakszervezeti bizottságok ismét aktívabban dolgoznak már, de még mindig nem érték el az ellenforradalom előtti színvonalat. A mozgalmi élet fellendülésének egyik legfőbb feltétele pedig, hogy a szakszervezeti bizottságok, bizal ,miak munkája tovább erősödjék. A területi bizottságok szerepének méltatását követően a központi vezetőség munkáját elemezte. Végül ismertette az első közgyűlés által megszabott legfontosabb feladatokat I. Egészségpolitika, egészségügyi munka O O O II. Érdekvédelem terén III. Kulturális és sportfeladatok IV. Gazdasági munka V. A szervezeti munka terén törekedjenek a szakszervezeti szervek arra, hogy az eddiginél nagyobb számban nyerjenek meg a szakszervezeti munka számára pártonkívüli orvosokat, vezető szakmai tekintélyeket. O A szakszervezeti szervek jó munkájukkal, szilárd politikai állásfoglalásukkal, a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézésével tegyék még vonzóbbá a szakszervezetet a ma még szervezetlen dolgozók előtt is. O Az egyetemi szakszervezeti bizottságok foglalkozzanak az egyetemi hallgatók életkörülményeivel, (menza, diákotthonok stb.) segítsék azok további megjavítását. Járuljanak hozzá az intézetekben olyan légkör kialakításához, amely alkalmas arra, hogy fiataljaink szocialista típusú orvosokként kerüljenek ki egyetemeinkről. Mindezzel tegyék vonzóvá számukra a szakszervezeti mozgalmat. A szakosztályok a továbbiakban még behatóbban foglalkozzanak az egyes dolgozó rétegek szakmai és érdekvédelmi problémáival, munkájukról az elnökség rendszeresen tájékoztassa a szakosztályokhoz tartozó dolgozókat. A II. küldöttközgyűlés kötelezővé teszi valamennyi választott szerv tagjának és plénumának, hogy rendszeresen számoljon be választói előtt a végzett munkáról. A dolgozók megnyilvánulásain való személyes részvétellel, egyéni és csoportos beszélgetések útján tájékozódjanak a dolgozók életéről, problémáiról, s következetesen segítsék azok megoldását. A választott szervek tartják fontos feladatuknak, hogy a hozott határozatok megvalósítását ellenőrizzék. A szakszervezet szem előtt tartva az egészségügyi szakszervezet sajátosságait, azokat képviselve vegyen részt az alapszervek hatáskörének bővítésére, az üzemi demokrácia kiterjesztésére vonatkozó rendeletek készítésében. Az. országos küldöttközgyűlés az egészségügyi dolgozók sok éven keresztül hangoztatott kívánságát. Javaslatát magáévá téve elhatározza, eljár a megfelelő kormányszerveknél annak érdekében, hogy már 1958. évben Semmelweis születésnapját az egészségügyi dolgozók napjává nyilvánítsák. január 1.