Egészségügyi Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

január 1. Szakszervezetünk 11. országos küldöttközgyűlésén Weil Emil emlékét megörökítő emlékérmet adott át elnökségünk azoknak, akik a szakszervezeti munkában sok éve helytálltak, áldozatkészen dolgoztak. És ezentúl szakszervezetünk minden kongresszusán átadják majd a jó munka jutalmául — és egyben megemlékezésül a szakszervezet megalapítójára — a Weil Emil emlékérmet. Weil Emil forradalmár és orvos volt. Harcolt és gyógyított. Harcának is gyógyító célja volt: a társadalom megváltoztatásáért harcolt, hogy jobb életet teremtsen. Orvosként az egyéni embert gyógyította; forradalmárként a kapitalista társadalomnak, korunk rákfenéjének a felszámolását tűzteki élete céljául, hogy ezzel az egész társadalmat gyógyítsa. Már az atyai házban, a viharsarki faluban küzdő orvos házában, líora ifjúságában felismerte: a falu népét csak akkor lehet felemelni, ha megszüntetjük a társadalmi igazságtalanságokat, ha felszabadítjuk a parasztságot a nagybirtokrendszer fojtogató szorításából. a munkások életét Csepelen ismerte is meg, amikor a Weiss Manfréd gyár üzemi kórházának röntgenorvosa lett. Itt tanulta meg: az iparbárók ugyanolyan kegyetlenül elnyomják és kizsákmányolják a munkásokat, mint amilyen könyörtelenül szipolyozta a nagybirtokos arisztokrácia a parasztságot. Itt tanulta meg: a munkásosztály és a parasztság felszabadítása csakis forradalmi harcban lehetséges. És ez a felismerés vezette el őt a párthoz, a kommunistákhoz. A munkások és a parasztok vágyai, célkitűzései, törekvései testesültek meg benne, az értelmiségiben. A munkások és parasztok győzelméért indult harcban, az értelmiségi. Az illegalitásban harcoló párt mindig fontos és kockázatos feladatokat bízott Weil Emilre, mert tudta: becsülettel, jól oldja meg azokat. De ő nemcsak harcos társa volt a kommunistáknak, ha Gondolatok WEIL EMILRŐL nem orvosa is. Odaadással kezelte, gyógyította és istápolta az üldözött, illegalitásban élő elvtársakat. 1936-ban letartóztatta a Horthy rendőrség. Kegyetlenül megkínozták, majd 10 évi fegyházra ítélték. A börtönben nem tört meg, sőt ő szilárdította meg a lelkileg meggyötört elvtársait. Erejét nem kímélve segített rabtársain és ugyanakkor nem is nagyon engedte, hogy vele törődjenek, neki segítsenek. A börtönben is orvos volt, gyógyított, vigasztalt, lelkesített. A fegyházban töltött kilenc nehéz esztendő, a nélkülözések, az idegfeszítő munka az ő erős szervezetét is megtámadta. A börtönben szerzett betegség rövidítette meg az életét. réti Emil számára is a felszabadulás hozta meg az élet igazi értelmét. Hozzáfoghatott végre a szocialista társadalom gyakorlati felépítéséhez. Ő volt a megalapítója az orvos-egészségügyi dolgozók szakszervezeti mozgalmának és az egészségügyi intézményekben létrejött szakszervezetek szervező, buzdító, nevelő munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a kórházakban és rendelőintézetekben, gondozókban és egyéb egészségügyi intézményekben a háborús pusztítás felett kibontakozzék a tevékeny munka. Bizakodás, hit és optimizmus költözött az egészségügyi dolgozók szívébe és tudatába. Az Orvosi Hetilap kiadása, az orvostovábbképzés, a szakcsoportok megszervezése és munkájuknak megindítása tudományos életünk kibontakozásához vezetett. Tudósaink és orvosaink munkáját nagy mértékben segítette az, hogy megismerkedtek a szovjet orvostudomány eredményeivel és a dialektikus materializmus alapelveivel. Weil elvtárs mind a feladatok kijelölésében, mind azok megvalósításában élen járt és példát mutatott. Ugyanekkor a feladatok megoldására orvosaink széles rétegeit eredményesen mozgósította. A felszabadulás után minden év újabb és újabb lépés volt előre a magyar egészségügy fejlődésének, felemelkedésének útján. Évről-évre javulnak az ország egészségügyi viszonyai, csökken a halandóság, emelkedik az egészségügyi kultúra színvonala. Ezekben a hetekben kerül bevezetésre a házi betegápolási rendszer, melynek kezdeményezője ugyancsak Weil Emil volt. Az ő munkássságának ezek a legnagyobb elismerései. Legyen példa az ő élete az orvosok és egészségügyiek jövő nemzedéke számára. Tanulják meg életéből, munkásságából, harcaiból és eredményeiből, hogy nincs szebb, nagyszerűbb és maradandóbb, mint harcolni és dolgozni a haza és a nép boldogságáért, a társadalmi haladásért, a nép felemeléséért! Dr. Doleschall Frigyes: A nevelés a szakszervezet elsőrendű feladata A vezetőség beszámolójában — mondotta a többi között — szó volt a nevelésről, az oktatásról és a vezetésről is —, sőt a számvizsgáló bizottság jelentésében még a gazdálkodásról is hallottunk, de véleményem szerint kissé talán háttérbe szorultak a nevelés problémái. | Pedig ez a kérdés majdnem a | legfontosabb. Nemcsak azért, | mert Lenin is ezeket adta a | szakszervezetek feladatává, | hanem mert végeredményben | csakugyan ez a legfontosabb. | A hozzászólások között azt | hiszem egy sem akadt olyan, | amely ne vetett volna fel komoly, égető problémát, jogos | kívánságot. Olyan hozzászólás | azonban, amely a nevelés alap | vető kérdéseivel foglalkozott | volna, alig akadt. Az egyik | hozzászólás a minisztérium ésa szakszervezet, vagyis az ál |lami vezetés és a szakszervezet | viszonyáról szóló részt, egy | másik a fiatalokkal való fog- I lalkozást keveselte a beszámo- I lóban. Talán ez a két hozzá- I szólás volt az, amely ezekkelaz alapvető, legfontosabb kér- I désekkel foglalkozott. Engedjék meg ezért az elvtársak, hogy ezekről, a jövőre mutat- I va, szóljak egy-két szót. A legközelebbi jövő programjában, amiket az elnökségi beszámolójában hallottunk, mivolt az a két feladatkör, amely ebbe beleillik. Az egyik az a bejelentés volt, hogy nemrég kezdődött újból az ideológiai oktatás. Az ideológiai oktatás, amely mindig nagyon fontos kérdése volt. Ha jól emlékszem 1945- től 1950-ig vett részt az orvos- szakszervezet az ideológiai oktatásban. Ez a szó: „ideológiai oktatás” sok devesebb hajú elvtárs előtt nem hangzott szimpatikusan, nem az ideológiai szó, hanem az oktatás szó ellen merült fel kifogás. Az sem szimpatikusabb, ha ehelyett az átnevelés szót használjuk. De az, hogy a felszabadulás utáni években szükség volt (Folytatás a 4. oldalon.) EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK Az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete II. országos küldöttközgyűlése December 6-án, 7-én tartotta tanácskozását szakszervezetünk II. országos küldöttközgyűlése. A közgyűlésen megjelent Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Vince József, a Szaktanács titkára, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, dr. Rusznyák István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A testvéri országok közül a csehszlovák, a lengyel és a román egészségügyi szakszervezet küldte el képviselőjét a közgyűlésre. A tanácskozáson 100 vidéki és 80 budapesti küldött vett részt, a területi konferenciákon választott küldöttek mintegy 90 százaléka. A közgyűlésen meghallgatták dr. Szabó Zoltán szakszervezeti elnök tolmácsolásában, a központi vezetőség beszámolóját az elmúlt 5 esztendő munkájáról, a számvizsgálóbizottság jelentését a szakszervezet gazdálkodásáról. Ezután megindult a vita az elhangzott referátumok és a határozati javaslatok felett. A tanácskozás során elsőként dr. Bencze József, a Vas megyei területi bizottság elnöke szólalt fel. Méltatta az Orvosi Hetilap 100 éves évfordulóját és Markusovszky Lajosnak, a lap alapítójának a magyar orvostudomány érdekében kifejtett úttörő, nagyszerű munkásságát. A gyógyszerészek észrevételei Benkő András, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja szakszervezeti bizottságának elnöke tolmácsolta a gyógyszertári dolgozóknak a határozati javaslattal kapcsot. Polednik Rudolf, a Csehszlovák Egészségügyi Szakszervezet központi vezetőségének elnöke a csehszlovák egészségügyi dolgozók meleghangú, szívélyes üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. — Különös figyelemmel, visszafojtott lélegzettel és ökölbe szorított kezekkel figyeltük a múlt év őszén az ellenforradalom bestiális eseményeit. Népünk abban az időben harci készenlétben állott és felkészült arra, hogy lefogja kezét annak, aki el akarja ragadni a nép hatalmát — mondotta Polednik elvtárs. — Azt a hírt, hogy Kádár János elvtárs vezetésével megalakult a forradalmi munkásparaszt kormány, a csehszlovák dolgozók óriási lelkesedés-sei fogadták. „A nálatok elfolyt vér számunkra is nagy tanulság volt, óriási az örömünk, hogy | ma már begyógyítottátok se- | beiteket és folytatjátok a jövő építését, amit az ellenforrada- | lom gonosz akciója ideiglene- | sen megszakított” — hangsú- | lyozta Polednik elvtárs, majd így folytatta: — És most mirólunk. Ebben | az időszakban zajlik nálunk a Kommunista Párt Központi Bizottságának a csehszlovák | néphez intézett levelével kap- | csolatos össznépi vita. Ennek | az a célja, hogy megjavítsuk | népgazdaságunk szervezeti | formáját, mert az eddigi be- | rendezések, amelyek a múlt | ban jók és eredményesek vol- | tak, most már nem felelnek | meg a célkitűzéseknek. Polednik elvtárs ezután ar | ról beszélt, hogy meg kívánják gyorsítani a népgazdaság épí- | tésének ütemét, hogy többet, jobbat és olcsóbbat termelje | nek. Az egészségügy területén | arra törekszenek, hogy a kör- | zeti rendszerben történő mun- hájukat megjavítsák, hogy po- | liklinikákat építsenek, főleg | nagy városokban. Nem feled- | keznek meg az egészségügyi | dolgozókról való gondoskodás-| ról sem. A múlt évben viszony | lag széleskörű bérrendezést | hajtottak végre, különös tekin- | tettel a középfokos egészségügyi | dolgozókra. A továbbiakban ar- | ról beszélt, hogy nagy súlyt | helyeznek a nevelésre. Annak | a fontos szemléletnek a meg- | magyarázására, hogy az egyén | érdeke szorosan összefügg a | köz érdekével. Ezután a csehszlovák kül- | fett a következő szavak kísé- | retében nyújtotta át Szmetana, | Dvorzsák, Janacsek zenéjének | latos észrevételeit. Elmondotta, hogy a gyógyszerellátás minőségi megjavítása érdekében a szakszervezetnek részt kell vennie egy magasabb színvonalú gyógyszerész és technikus továbbképzés megszervezésében. A gyógyszertári hálózat felújítására és karbantartására szánt összegek növelését kérte. Javasolta, hogy az elnökség a Gyógyszerész Szakcsoport útján foglalkozzon az egyetemi gyógyszerészképzés jelenlegi módszerének esetleges reformjával. Sürgette — az időközben már elkészült — gyógyszerész doktorátust biztosító rendelet végrehajtási utasításának kibocsátását. A továbbiakban szóvátette a pótszabadság, az idős gyógyszerészek és gyógyszerész özvegyek nyugdíj problémáit is. Abonyi Pálné védőnő a többi között elmondotta, hogy a fiatal orvosok és középfokú képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozók az egyetemről, illetve a szakiskolákról szakmailag felkészülten kerülnek ki, ugyanakkor sokan közülük nincsenek tisztában az etikus magatartással, a szocialista munkaerkölccsel. Ez aláhúzza a szakszervezet és a KISZ szervezetek együttműködésének jelentőségét. Az abortus bizottságok működésével kapcsolatban kijelentette, hogy fokozottabban előtérbe kell állítani a bizottságnál jelentkezők, szociális körülményeinek megítélését. Javasolta, hogy a területi bizottságok az eddiginél erőteljesebben és hathatósabban foglalkozzanak a járási alapszervezetekkel, a falvakban élő egészségügyi dolgozókkal, gyöngyszemeit tartalmazó hanglemez ajándékot. „Gondoljanak arra, hogy önöktől nem messze él a csehszlovák nép, az az öntudatos, szorgalmas és szabadságszerető nép, amely nem áhítozik semmi másra, mint a békés építésre. A mi népünk átérzi az önök nehézségeit, mint a sajátjáét, örül az önök sikerének, mint a sajátjának. Őszinte barátságunkra mindig számíthatnak.” Dr. Gálócsy György, a Péterfy Sándor u. kórház megbízott igazgatója tolmácsolta a kórház dolgozóinak véleményét, észrevételeit, a határozati javaslattal kapcsolatban. „A határozati javaslat helyesen mondja, hogy az elmúlt öt esztendőben életünket alapvetően az határozta meg, hogy országunkban proletárdiktatúra van — mondotta Gálócsy elvtárs. — Helyes az a megállapítás is, hogy az ellenforradalom — a többi között — iparági szervezkedés helyett szakmai szervezeteket követelt, valamiint az, hogy ennek képviselői Orvos Kamarát, az ellenforradalom leverése után pedig önálló orvos-szakszervezetet követeltek. Amikor a határozati javaslat megállapításaival egyetértésünket fejezzük ki — mondotta — egyszersmind felvetjük a kérdést, hogy a megállapításokon túlmenően milyen gyakorlati rendszabályokat kíván foganatosítani a szakszervezet újonnan megválasztandó fősége, hogy az ilyen irányú tevékenységben részvevők — amennyiben egyáltalán tagjai maradhatnak a szakszervezetünknek — ne tölthessenek be szakszervezeti funkciókat.” A felszólalása további részében Gálócsy elvtárs a létszámnormák problémáival foglalkozott, összehasonlítva azt a nyugatnémet közkórházak adataival. Hangsúlyozta, a kórházakban folyó tudományos munka jelentőségét. Helyzenítette, hogy az arány a közkórházak és a klinikák létszámellátottságánál nagy mértékben a klinikák számára előnyösebb. Losonczi Melinda, az Országos Munkaegészségügyi Intézet szakszervezeti bizottságának elnöke sürgette a higiénikusok szakorvossá történő minősítését. Horváth Zoltán, a Hajdú-Bihar megyei Gyógyszertári Központ képviselője a gyógyszertári dolgozók azon véleményének adott kifejezést, mely szerint a gyógyszertári központok, vállalati jellegük fenntartása mellett, részesüljenek a többi egészségügyi dolgozókkal azonos elbírálásban a kárpótlék, a szabadság és a nyugdíj szempontjából. Munkánk humanisztikus tartalma a azonos Gorunka Kazimir, a Lengyel Egészségügyi Szakszervezet központi vezetőségének tagja, a lengyel egészségügyi dolgozók szeretetteljes üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak „Eddig a magyar és a lengyel egészségügy között csak állami és tudományos kapcsolat volt — mondotta —, most első ízben veszünk részt szervezett dolgozóink nevében a szakszervezet tanácskozásán. Ezt számunkra megtisztelőnek tartjuk. A magyar néphez évszázadok óta baráti és testvéri kapcsolatok fűznek bennünket. Sok a hasonlóság nemzeteink múltjában és jelenében. A fasiszta uralom és hazánk feudál-kapitalistáinak leverése után kezdtük országainkban a szocializmust építeni. Hozzátok hasonlóan mi sem tudtuk a hibákat és a torzításokat elkerülni. Hiba volt, hogy pártunk elszakadt a tömegektől. A demokratikus centralizmus bürokratikus centralizmussá vált. Ez kihatott a szakszervezeti mozgalmunkra is. A mi pártunk a Lengyel Egyesült Munkáspárt, Gomulka elvtárs vezetésével a konszolidáció élére állt. Hasonlóképpen nálunk is, mint nálatok a reakciósok felemelték fejüket, igyekeztek a szocializmus építését megakadályozni, s a szocializmus helyett, amelyet mindannyian szeretünk, a burzsoázia restaurálására törekedtek. Most is a legnagyobb veszedelem, amely országunkat fenyegeti, a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus. Golumka elvtárs azután a békeharc jelentőségére hívta fel a figyelmet. Tisztában vagyunk azzal — mondotta —, hogy a béke biztosításának legnagyobb garanciája a szocialista országok ereje, a szolidaritás, egység a Szovjetunióval és a nagy Kínával. A mi egységünk és szolidaritásunk gátat vet minden imperialista mesterkedésnek, amely a békét meg akarja bontani — fejezte be szavait Golunka elvtárs. Klinszka Zsófia, a Lengyel Egészségügyi Szakszervezet központi vezetőségének tagja, a lengyel ápolónők szeretetteljes üdvözletét tolmácsolta a küldöttközgyűlésnek. Más lehet az ápolónő munkaformája, stílusa egyes országokban, mások lehetnek a fejlődés útjai, mások a szakmai munka aktuális problémái, ezek nagy mértékben a gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyoktól függnek, de munkánk humanisztikus tartalma azonos, azonos a fejlődés eszméje, melynek alapja a nemzeteink egészségügyét szolgáló korszerű tudomány — mondotta Krinszka elvtársnő. Többet kell foglalkozni a TE8 munkájával Dr. Orovetz Béla, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója elmondotta, hogy a mentőszolgálat gépkocsivezetőinek az egészségügyi szakszervezet iránti bizalmát és rokonszenvét növelte, hogy — bár elszakadóban voltak az egészségügyi szakszervezettől — e szakszervezet elnöksége mégis kiállt és elősegítette 600 mentő gépkocsivezető reális bérezésének létrehozását. Szóvá tette a továbbiakban a területi egyeztető bizottságok munkájának hiányosságait. Javasolta, hogy a szakszervezeti központ többet foglalkozzon a TEB munkájával. Orovetz elvtárs hangsúlyozta, hogy a szakszervezetnek az elkövetkezendő időszakban foglalkoznia kell az alkoholizmus kérdésével. Nagyrébek Jolán, a Csongrád megyei középkáderek örömét tolmácsolta, hogy újból megjelent az „Egészségügyi Munka” című lap. Sürgette, hogy a szakszervezet központi vezetőségének tagjai aktívabban és gyakrabban vegyenek részt az alapszervek megnyilvánulásain. Dr. Regős János, a szakszervezet budapesti bizottságának tagja, bírálta a határozati javaslatot, hogy nem foglalkozik kellő súllyal az üzemegészségügy kérdéseivel. Javasolta a határozati javaslat kiegészítését az üzemorvos utánpótlás és továbbképzésből adódó szakszervezeti feladatokkal Az egészségügyiek és a betegek kapcsolata * Dr. Kuti László, a Péterfy Sándor u. kórház szakszervezeti bizottságának elnöke elmondotta, hogy a pártszervezet, az állami vezetés és a szakszervezet együttes erőfeszítése és munkája eredményeként kórházukban — amely az ellenforradalom alatt az ellenforradalmárok egyik fő fészke volt — a nyugalom helyreállt, a munka zavartalanul folyik. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lelkek békéje és nyugalma is teljes egészében megteremtődjék. Hozzászólása további részében Kuti elvtárs az orvosok, egészségügyi dolgozók és a betegek kapcsolatáról beszélt. E kapcsolatot zavarja egyrészt, hogy egyes egészségügyi dolgozók, orvosok magatartása nem mindig helyes. De zavarja ezt a kapcsolatot az is, hogy a betegek viszonya az egészségügyi dolgozókhoz szintén gyakran kifogásolható. A Szaktanács segítségét kérte ahhoz, hogy a társszakszervezetek végezzenek felvilágosító munkát dolgozóik között. Nagy József, a Borsod megyei területi bizottság tagja szóvá tette, hogy a 18 százalékos tagdíjrészesedést nem tartják elegendőnek, ez nem fedezi a segélyezésre fordítandó öszszeget. Véleményük szerint fel kellene emelni, mert csak így tudják a segélyek folyósítását biztosítani. A továbbiakban hangsúlyozta: a Szaktanácsnak fontos szerepe van abban, hogy az egyes szakszervezetek közötti barátságos közeledést elősegítse és ápolja. A kórház nem termelő üzem, de senki sem vitathatja el, hogy közvetve nagyon is sok köze van a termeléshez, a termelőmunkához. Mégis gyakran háttérbe szorítanak bennünket — mondotta — akár élelmezési anyagok beszerzéséről, akár az orvos-egészségügyi dolgozók lakásigényének kielégítéséről van szó. Ezután az egészségügy legfiatalabb dolgozóinak, a 14—16 évesek problémáival foglalkozott. Helyes lenne megvalósítani a miskolci kórház vezetőinek azt a javaslatát, hogy e fiatalok közül azok, akik hivatásuknak választják az egészségügyi pályát, 17 éves korukig nyerjenek alkalmazást. Ezután 8 órás főfoglalkozású dolgozókként lehessen őket munkába állítani, vagy pedig 14-től 18 éves korig engedélyezzék 4 órás foglalkoztatásukat. Ezután dr. Dolescha Frigyes egészségügyi miniszter emelkedett szólásra .A nálatok elfolyt vér számunkra is nagy tanulság volt.