Egészségügyi Dolgozó, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

1962. JANUÁR 1. A HAJÓGYÁRBAN Üzemorvosi rendelő? — hőkölök vissza az ajtóból. Inkább egy kisebbfajta szakorvosi rendelőintézetnek vélném, amikor belépek az Óbudai Hajógyár rendelőjébe. Bőrgyógyászati, nőgyógyászati, belgyógyászati, sebészeti, fogászati, szakrendelés, gégészet, szemészet, röntgen osztály és laboratórium működik itt, tizenegy orvossal és tizenegy középkáderrel, reggel 7-től délután 5-ig. Dr. Sándor Jenő, az intézet vezetője tájékoztat. A rendelő 1954-ben kezdett működni és azóta a rendelő kétszeresére nőtt. Az üzem és a tanács együttesen hozta létre és ez az együttműködés azóta is tart. Az intézet táppénzes állományba vételi jogkörrel felruházott önálló üzemi szakrendelő, önálló költségvetéssel és kinevezési joggal. — A nyolc osztályon dolgozik a tizenegy orvos? — Nem — válaszolja dr. Sándor —, kettő közülük műhely körzeti orvos. Az üzem területét két részre osztottuk, s mind a kettőnek megvan a maga körzeti orvosa, akik a rendelési időből naponta 2—2 órát a műhelyekben töltenek. — Mekkora a betegforgalmuk? — Havonta 6500—7000 ember fordul meg nálunk. — Arra kérem, beszéljen az itt folyó munkáról. — Igen sokrétű a munkánk, de talán két csoportba osztanám. Az egyikbe tartoznak az üzemegészségügyi vonatkozásúak, mint például a rendszeres szűrővizsgálatok, az éjszakai munka, a túlóra ellenőrzése, az akusztikai és még száz más munkaegészségügyi probléma, a védőétel kiosztás és a konyha higiéniája, az óvoda és a bölcsőde ellenőrzése —, hogy csak néhányat említsek. A második csoportba pedig a táppénzes állományba vétel, a terápia, a keresőképesség megállapítása tartozik. Tapasztalataink szerint dolgozóink szívesebben jönnek az üzemi rendelőbe, mint a körzetibe. Ennek egyik oka bizonyára az, hogy itt kevesebbet kell várniok. Ami a táppénzes állományba vételt illeti: az esetek száma ha nem is kevesebb, mint azelőtt, a gyógyulási idő jelentős mértékben csökkent. — A sok munka mellett — kérdezzük szinte bátortalanul —, jut idejük például tudományos kutatásra? — Ha csupán a késő délutáni vagy esti órákban is —, de erre mindig kell időnek jutnia — mondja dr. Sándor, majd részletesen ismerteti az üzemben előforduló munkaegészségügyi problémákat. — Mit tart a legfontosabbnak a munkaegészségügyi kérdések megoldása szempontjából? — Eddigi tapasztalataim alapján, véleményem szerint igen fontos a magasszintű ipari és egészségügyi kooperáció. Ez a biztosítéka a jó tapasztalatok elterjesztésének és a helyes elképzelések gyors megvalósításának. Csak a mi területünkön, a hajógyártásban, a munkaegészségüggyel kapcsolatos tapasztalatok átadásán keresztül jelentős megtakarítások érhetők el, amelyeket védőételekre, pótszabadságokra, és más egészségügyi juttatásokra lehet fordítani. Becsukjuk jegyzetkönyvünket és elbúcsúzunk dr. Sándor Jenő elvtárstól. A téli délután vaksötétjébe merült hajógyári hídról visszapillantunk a szigetre, a rendelő épületére: világos ablakai mögött „teljes gőzzel” folyik a munka. G. Zs. az élet sorsfordulói közé tartozik az a pillanat, amikor a fiatal ember elfoglalja első munkahelyét. Sok múlik az első benyomásokon! A fogadtatáson, az idősebb kollégák magatartásán, a légkörön. EGY „ÖREG" Két fiatal gyógyszertechnikához vezetett először utam. A gödöllői központi gyógyszertár arról híres, hogy évről-évre várja, hívja és szívesen fogadja a kezdőket. Huray József, a gyógyszertár vezetője, minden iskolaév végén meglátogatja a környék gimnáziumait, beszélget az igazgatóval, s felhívja a növendékek figyelmét ennek a kevéssé „divatos” és ismert pályának szépségeire, tájékoztatja őket a tanulás és munka feltételeiről. Az eredmény az, hogy minden évben akad új technikus-növendék, s a gyógyszertárba belépőt kedves fiatal arcok fogadják. Pillanatnyilag négy első- és másodéves leendő gyógyszerésztechnika dolgozik itt. Iványi Éva már az „öregek” közé számítható: másfél éve kezdte meg a munkát. Másodéves. — Eredetileg is egészségügyi pályára készültem — mondja a fiatal leány. — Csak éppen haboztam kissé, hogy a pályán belül melyik lehetőséget válasszam. Az elhatározást a gyógyszerész úr iskolai látogatása adta meg; úgy éreztem, hogy mindaz, amit a gyógyszertári asszisztensképző tanfolyamon tanulhatok, érdekel, s hogy a munkakör is vonzó. Várakozásában nem csalódott... De benne sem csalódtak, sem az iskolában, sem a gyógyszertárban. Négyesnél-ötösnél rosszabb osztályzata nincs, s ma már a munkájába sem csúsznak „gikszerek”. — Mert eleinte bizony ilyesmi is akadt... — mosolyog. — No, persze, nem komoly baklövés — ez a mi pályánkon tragikus lehetne. Erre azonban nincs is mód: csakis az idősebb, tapasztaltabb kollégák védőszárnyai alatt dolgozhatunk, a kezdet kezdetén még a legjelentéktelenebb munkát sem végezhetjük felügyelet nélkül. Hanem amikor először kerültem ki a gyógyszertárba (néhány hónapig ugyanis a vényezőben foglalkoztatnak), jópárszor hoztak zavarba a betegek. Előfordult, hogy én még csak a recept sillabizálásánál tartottam), amikor a pult túlsó feléről megszólalt egy hang: „Ott keresse kisasszony, balról a második rekeszben, a gyógyszerész úr is mindig onnan veszi elő...” — ilyenkor mindig elszégyelltem magam, úgy éreztem, hogy nagyon ügyetlen vagyok ... De búsulni nem maradt időm ... ... nemcsak azért, mert a patika forgalma igen nagy, — havonta eléri a 300 ezer forintot is —, hanem, mert az idősebb kollégák nem engedik, hogy a kezdő elbátortalanodjon, mindig készek a „vigasztalásra”, néha még éppen tréfával lehet elütni a dolgot... AZ ELSŐÉVES Pankotai Éva, elsőéves technika, elég távoli vizekről evezett a gyógyszertár révébe. Táncosnőnek, majd színésznőnek készült. Ezt a tervét sem édesanyja, sem a Színház- és Filmművészeti Főiskola bizottsága nem helyeselte Szerencsére ez a talpraesett kislány nem eresztette búnak a fejét, nem érezte úgy, hogy „kettétört a karrierje”. — Ehelyett újra foglalkozni kezdtem egy ugyancsak dédelgetett vágyammal: gyerekkoromban gyakran álmodoztam az orvosi hivatásról. Az egyetemmel azonban meg sem próbálkoztam, tudtam, hogy nagy a zsúfoltság. Az orvossegédi tanfolyamra felvettek volna, de csak a budai intézetben volt hely, az pedig túl messze van ... Nem is tudom, honnan származott az ötlet, hogy gyógyszerésztechnikus legyek. (Gyanítom: a vőlegényétől. Jövendőbelije ugyanis ötödéves orvostanhallgató. Az a tervük, hogy vidéken telepednek majd le s Éva asszonykorában is folytatja munkáját.) Ennél a pontnál kissé elmélázva felsóhajt Huray József: — Ez a mi bánatunk! Hogy a lányok előbb-utóbb férjhez mennek... Általában nem válnak meg a hivatásuktól, hiszen azt megszerették már nálunk, de tőlünk sajnos megválnak... Hadd vigasztaljam meg a gyógyszerész urat: nevelőmunkája így sem vész kárba. Annál többet, mint hogy hivatástudatot ad a fiataloknak, nem tehetne. Mert ez egy életre szóló útravaló ... NŐVÉRKÉK Még nagyon illik rájuk a szó becéző alakja: Mester Mária huszonhárom éves, Várszegi Emma tizenkilenc. Gyermekápolónők a Heim Pál kórházban. Jövendő munkahelyükről az első benyomásokat már mint a Puskin utcai képző növendékei szerezték: itt voltak nagygyakorlaton. A véletlen műve, hogy mindketten ugyanazon az osztályon kaptak végleges beosztást, ahol gyakorló idejük legnagyobb részét is töltötték. A kórház mint jó anya egyengette útjukat, szinte tanulmányaik kezdetének első pillanatától fogva. A Puskin utcai Jáhn Ferenc gyermekápolónőképző ugyanis a mi „házi” iskolánk, a kórház védnöksége alatt áll, — magyarázza Kovács Ilona, szakszervezeti bizottsági titkár. — Az idei 81 végzős növendék közül például húszat „igényeltünk” és kaptunk. Mindannyian jól járunk, a növendékek és mi is: a gyermekeink ugyanis már tanuló korukban megismerik és megszeretik jövendő munkahelyüket, a munka megkezdésekor egy percig sem érzik magukat idegennek. Mi pedig már előre tudjuk, hogy kitől mit várhatunk, mi az, amiben segítségre, támogatásra szorul egyikük-másikuk... A beszélgetés a kórház egy hónapja megnyílott, vadonatúj nővérotthonának egyik szobájában zajlik. Kényelmes rekamiék, függöny, szőnyegek és modern ülőgarnitúra teszi lakályossá a kis kétszemélyes szobát. A lemezjátszóval, televízióval és rádióval felszerelt „szalon“ a mátrai vagy balatoni fürdőhelyek üdülőit juttatja az ember eszébe, a modern, hűtőszekrénnyel, villanyfőzővel berendezett teakonyha pedig azt, hogy itt semmiről sem feledkeztek meg. — Nagy gond volt a férőhelyek elosztása, — mondja Kovács Ilona. — A döntést rengeteg töprengés, tépelődés előzte meg ... Végül úgy gondoltuk, leginkább épp a fiataloknak van szükségük arra, hogy hónuk alá nyúljanak. Az idén végzettek közül heten találtak nálunk otthonra, de az idősebbek átlagos életkora sem éri el a huszonöt évet... Várszegi Emma még azt teszi hozzá, hogy: — Nem is tudom, hová lettem volna, ha a kórház nem segít... Kisújszállásról kerültem fel Pestre, rokonaim sincsenek itt ... De még le sem vizsgáztam, mikor a kórház biztosította a helyemet. EGY KÉRDÉS ÉS A VÁLASZ Ez az együttérző, megértő, emberséges, szinte gyengéd magatartás jellemző a kórház vezetőinek és a kezdőknek kapcsolatára. Nemcsak a szép, kényelemmel berendezett otthon, hanem a légkör, a „hang” teszi ezt a viszonyt bensőségessé. A kérdés, „Hogyan érzi magát új munkahelyén?” bántóan felesleges lenne itt. Sokkal többet mond az a jelentéktelen apróságnak látszó mozzanat, melyről Emmi szinte csak mellékesen tesz említést. — Hogyan szórakozom? — válaszolja arra a kérdésemre, hogy mivel tölti a szabadidejét. — Énekelni tanulok. Tanáraim szerint igen tehetséges vagyok ... vihetném valamire. — Egyszóval — mondom kissé kesernyésen — a világot jelentő deszkára vágyik? Előbbutóbb hűtlen lesz hivatásához? .. . Őszinte megdöbbenéssel néz rám. — Ezt nem mondtam... Ha igazán szép a hangom, szeretnék szerepelni itt a kórházban ... mindenféle rendezvényen, ünnepélyen ... Ennél kerekebben nem tudott volna válaszolni fel nem tett kérdésemre: hogyan érzi magát első munkahelyén? Zsigmondi Mária Az első munkahely EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Egységes szülész-nőgyógyász ellátás Dél-Pesten Buda és Észak-Pest után a dél-pesti kerületekre is kiterjesztik az egységes szülésznőgyógyász szakorvosi betegellátást. Az új rendszert úgy szervezik meg, hogy a szakorvos más időben végzi majd a terhes szakrendelést és a tanácsadást, mint a nőgyógyászati rendelést, de ugyanezen terület nőlakosságát ugyanaz az orvos kezeli, akár terhesgondozásra, akár nőgyógyászati ellátásra van szükség. Hogyan alakult az egészségügy és az orvostudomány nemzetközi kapcsolata Az egészségügynek is mindjobban gazdagodnak nemzetközi kapcsolatai. Az évente tartott miniszteri konferenciákon, a szocialista országok az egészségpolitika legfontosabb kérdéseiben közös irányelveket határoznak meg. Az együttműködés eredménye, hogy egészségügyi egyezmé- nyek jöttek létre Magyarország és a szocialista országok között. A szerződést kötött országok tájékoztatják egymást a fertőző megbetegedésekről és járványügyi szempontból jelentős eseményekről. Kicserélik tapasztalataikat a különböző megbetegedések gyógyítása és megelőzése, valamint a lakosságnak nyújtandó orvosi segítség kérdéseiben. Szükség esetén különböző gyógykezeléseket nyújtanak egymás állampolgárainak. Kicserélik az orvos- és gyógyszerképzés, továbbképzés módszertani anyagát. Megküldik egymásnak a legfontosabb orvosi és gyógyszerészi tudományos kongreszszusok programját. Kölcsönösen lehetővé teszik a szocialista országok tudósainak, orvosainak, egészségügyi dolgozóinak, hogy állami meghívottként, küldöttként, vagy saját költségükön részt vehessenek kongresszusokon. Eljuttatják egymáshoz tudományos terveiket, kiadványaikat, elősegítik a tudományos kutatók tapasztalatcseréjét és kiküldik egymáshoz orvosaikat, a szervezési, tudományos és gyakorlati munkák kölcsönös megismerésére. Magyar orvosok külföldön Kapitalista országokban 1961-ben közel 600 orvos vett részt kongresszusokon, tanulmányutakon, szocialista országokban 750. Ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor megállapítható, hogy csupán hivatalos, szakmai jellegű külföldi utazáson a magyar orvosoknak jelentős százaléka vett részt 1961-ben. Ezenkívül turistaként, magánlátogatásokon több száz orvos járt a szocialista országokban. Nemzetközi konferenciák Röviddel ezelőtt tanácskoztak Berlinben a szocialista országok egészségügyi minisztériumainak képviselői, hogy összehangolják az 1962-ben, 1963-ban és 1964-ben rendezendő nemzetközi konferenciákat A tanácskozás megállapította, hogy a szocialista tábor országainak a tudományos konferenciák rendezésére irányuló közös munkája eredménnyel jár. Ezen országok tudósai alaposabban megismerték egymást, és értékes tudományos tapasztalataikat, véleményüket kicserélték e konferenciákon. Az értekezlet elhatározta, hogy egy állandó jellegű koordináló bizottság létesül, amelynek tagjai a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság képviselői. A külföldön járt orvosok tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a nemzetközi egyezmények keretében történt tanulmányutak általában értékesek voltak. A legtöbb eredményt azonban azokon az utakon érték el, amikor a tanulmány célja egy meghatározott intézetben, előre kiválasztott metodika elsajátítása vagy tökéletesítése volt. A nagy nemzetközi kongresszusaik jó részét nyugati orvoskörökben sem tartják mindig komoly jelentőségűeknek. Egyes monstre kongresszusokon az előadásokat — nagy számuk miatt — decentralizáltan kénytelen az előadó megtartani. Nemegyszer fordult elő, hogy egy-egy előadót, ennek következtében, csupán néhányan hallgattak meg. Sokkal eredményesebbek ezért a symposionok, ankétok, tanfolyamok és azok a nemzetközi jellegű konferenciák, amelyeket a népi demokratikus országokban rendeznek. Több vidéki orvos utazzon külföldre Az Egészségügyi Minisztériumtól kapott információ szerrint a nemzetközi egyezmények alapján külföldre utazók között gyakran akadnak olyan orvosok, akik a szükséges nyelvtudással nem rendelkeznek; ilyen esetekben a tanulmányutak nem hozhatják meg a kívánt eredményt. A másik megállapítás pedig az volt, hogy a külföldi utazásokra elsősorban a főváros orvosai, vidéken pedig főleg az orvosi egyetemeken dolgozók jelentik be igényeiket. Sok olyan vidéki egészségügyi intézmény van, ahonnan alig jelentkezik valaki külföldi utazásra. Az Egészségügyi Minisztérium feladatának tekinti, hogy vidéki orvosok utazását nemzetközi Ingresszusokra az eddiginél jobban szorgalmazza. A hivatásról — Ennek már több mint 40 esztendeje... A Károly körúton baleset történt. A sebesültet nagy embergyűrű vette körül. Orvos vagyok — mondottam — engedjenek utat. S amikor a sebesülthöz kerültem, már vagy tíz orvos szorongott körülötte. Ennyi év után, ha erre visszagondolok, ugyanazt érzem, amit akkor. Megnyugtató és természetes találkozás volt ez kollégáimmal, hiszen az ösztönös segíteni akarás vajon kit jellemezhet jobban, mint az orvost? Dr. Molnár Béla Kossuthdíjas professzor kórházi szobájában mondja el ezt a kis történetet, amikor az orvosi hivatásról beszélgetünk. A professzor emberi, meleg közvetlensége meghitté teszi körülötte a levegőt, a tárgyakat is nyíltszívűvé az embereket. Szavaiból a nagy orvos sokévtizedes tapasztalata, bölcs leszűrődöttsége érződik. — Vannak banális közmondások, amelyek azonban gyakran feletlenek az emberben. Jó orvos csak jó ember lehet — ez is ilyen. De én azt is hozzáfűzném, hogy jó orvos csak jó és becsületes ember lehet, s olyan, akiben a természetes, magától értetődő segíteni akarás párosul a segítőkészséggel. — Sok éve figyelem már: a fiatal orvosok, amikor kikerülnek az egyetemről, nagy szakmai érdeklődéssel fognak munkához. De a belső segítőkészség, az még hiányzik belőlük. Hogyan lehet őket erre ránevelni? Példamutatással, meggyőző szavakkal. A tanítóknak rendkívül nagy a felelősségük. A fiatalok általában követik őket, módszereiket, felfogásukat, gyakran apró gesztusaikat is önkéntelenül átveszik. — Professzor úr véleménye szerint mit jelent a hivatástu-dat? — A hivatástudat magasabb követelmény, melyet az orvos belső szellemi és lelki evolúcióval épít ki magában. És ez nemcsak a kötelesség teljesítését jelenti ... többet annál. Magasabb rendű magatartást, állásfoglalást. Álljunk meg egy pillanatra. Eddig az orvosokról volt szó. De meggyőződésem, hogy nincs külön orvosi és külön nővéri hivatástudat. Mi, orvosok, együtt dolgozunk a nővérekkel, a követelmények ránk is, rájuk is vonatkoznak. Két idős ápolónő dolgozott az osztályomon: Molnár néni és Juci nővér. Tudtam, hogy távol laknak munkahelyüktől, és legalább egy órát kell utazniuk ahhoz, hogy a kórházba érjenek. Egyszer megkérdeztem tőlük: nem tartják-e kárbaveszett időnek az utazással eltöltött órákat. Kényelmesnek nem mondható — válaszolták —, de haszontalannak sem tekintjük. Van min gondolkoznunk az úton: mit is teszünk majd egyik-másik betegünkkel, használt-e a gyógyszer a 9-esnek, jól aludt-e a 8-as — ilyesmiken eltöprengünk. — Maga az előbb megkérdezte tőlem, vannak-e speciális nevelési módszereim. Nincsenek ... Egy azonban bizonyos ... ha fiatal nővér kezd munkához az osztályomon, megkérem, mondja el mindazt, amit a gondjára bízott betegekről tud. Figyelmesen hallgatom, mert szavaiból nemcsak szakmai felkészültségére, ítélőképességére következtethetek, hanem arra is, milyen nővér lesz belőle. Érdeklődése őszinte-e a betegek iránt vagy csak felszínes, szívén viseli-e a beteg sorsát, gyógyulását. — Hivatásszeretet, hivatástudat ... nem újkeletű fogalmak ezek. Balassa, Markusovszky, Bókay, Korányi Frigyes — olyan nevek, amelyek a magyar orvostudomány részére világhírt szereztek. De viselőik nagysága nemcsak ebben van, hanem abban is, hogy iskolát teremtettek: a humánum, az orvosi morál iskoláját, amely tiszteletre méltó fogalommá tette a magyar orvost. Ezt a tiszteletre méltó hagyományt éberen kell tartanunk, ápolnunk kell. Molnár Béla professzor , tanítvány és mester. Továbbviszi a múlt hagyományait, benne él a mában, és színeslélekkel segíti a holnap szép kibontakozását. Székely Sándorné — A MARCALI KÓRHÁZ új, negyvennégy személyes gyermekpavilonját, amely három és fél millió beruházással készült, átadták rendeltetésének. — CSONGRÁD MEGYÉBEN is évről évre több orvos jelentkezik ideológiai továbbképzésre. Legtöbben a pártoktatás keretén belül a szakosított filozófiai tanfolyamokon tanulnak. 1959-ben, amikor ez a tanfolyam megindult, 30 orvos vett ebben részt, az 1961— 62-es oktatási évben pedig 150-en vesznek részt a filozófiai tanfolyamon.