Egészségügyi Dolgozó, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1966. JANUÁR 1. str.if.7.:pervnvi nnr.n^TO Tervek, elgondolások az új esztendőre Megkérdeztük az egészség- lásai az 1966-os esztendőben, úgy négy vezető személyi- Válaszukat ezúton is megköségét, melyek munkásságának, szeni szerkesztőségünk, s az intézetének, legfőbb, elgondo- alábbiakban közli: Dr. Szentágothai János, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének professzora, Sárfi Rózsi, szakszervezetünk titkára, országgyűlési képviselő. Az Egészségügyi Dolgozó szerkesztősége megkérdezett, mik a terveim, célkitűzéseim az 1966-os évben. Mivel törekvéseim nem térhetnek el a realitásoktól, célkitűzéseim nagyon szerények lehetnek. Azonosaknak kell lenniük szervezetünk terveivel, törekvéseivel. Mindenekelőtt mindent megteszek, hogy munkámmal hatásosabban segítsem elő az egészségügyi dolgozók könynyebb, szebb életének alakulását. Keresem a módját annak, hogy minél eredményesebben bizonyítsam az egészségügy további fejlesztési igényeinek szükségességét. Minden lehetőségemmel befolyásolni kívánom, hogy az egészségügyre fordítható anyagiak minden fillérje minél gyümölcsözőbben hasson rendeltetési helyén, a betegellátásban és az egészségügyi dolgozók életében. Azon leszek, hogy minél több egészségügyi dolgozó törekedjen a legszebbre. Dr. Szinetár Ernő, a József Attila Kórház igazgatója: — Mind az oktatásban, mind a tudományos kutatásban komoly feladatok állanak előttünk az új esztendőben. Az oktatási reform teljes végrehajtásának még két döntő feltételét kell megteremteni: az egyik az orvosi normálmorfológiai tárgyak 30 évvel ezelőtt történt (sajnálatos és jogalap nélküli) átszervezése folytán előállott helyzet rendezése, másik a reform szellemét tükröző tankönyv kiadása. A reformtervek szerint a morfológiai tárgyakra rendelkezésre álló óraszámok és rövid oktatási idő mellett a hallgatóságot szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az egyetemünkön jelenleg fennálló helyzet, hogy két kükböző intézet természetesen eltérő és a legjobb akarat mellett sem egybehangolható igényeinek kell a normálmorfológiai (anatómia, szövettan és fejlődéstan) terén megfelelniük. A reform által kitűzött cél: kevesebb, úgyis hamar elfelejtett lexikális részletadat mellett a lényeges összefüggések jobb és önálló gondolkozással elért megértése egymagában is parancsolóan előírja a szintetikus, tehát legalább a három morfológiai részdiszciplína együttes oktatását. A tárgy egy-egy részét oktató Szövettani Fejlődéstani és Anatómiai Intézet átszervezése két párhuzamos anatómiai intézetté, amit egymaga a magas hallgatólétszám is indokol, persze nagy körültekintést, komoly előkészítést és anyagi befektetést igénylő feladat. Jelenlegi tankönyveink a morfológiai résztárgyakat a nemzetközileg kialakult klasszikus elvek szerint prezentálják. Az egész világon mindenütt kezdik belátni, hogy a modern általános orvosi oktatás igényeinek ez a könyvtípus már nem képes megfelelni. Sajnos nincs róla kialakult elképzelés, hogy mi most már a jövő tankönyv típusa. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kérdésben továbbra is várakozó a legjobbra, amit nemes hivatása érvényesítéséért tehet. Ne veszítse el optimizmusát, a legnehezebb körülmények között se váljon közömbössé a betegek, a közösség és környezete gondjai iránt. Mindez, tudom, nagyon is szokványosnak, általánosnak tűnik. Gyakorlattá úgy válik, ha minél több javaslatunk valósul meg, ami jelentkezik béremelésben, abban, hogy javulnak intézményeinkben a munkavédelmi és szociális körülmények. Több lesz a nővérotthoni férőhely, felépül az egészségügyi dolgozók szociális otthona. Hogy több egészségügyi dolgozó gyermeke részesüljön bölcsődei, óvodai, napközi otthoni ellátásban, hogy az egészségügyi dolgozók az eddiginél nagyobb számban ismerhessék meg, élvezhessék az adott kulturális lehetőségeket, mindezek megvalósításához szeretnék a magam munkájával hozzájárulni, álláspontra helyezkedjünk, ellenkezőleg kísérleteznünk kell új szintetikus tankönyvtípusokkal. Intézetünk szívesen kiveszi részét ezekből, az oktatás terén reánk váró feladatokból és várja az illetékesek világos döntését arról, hogy milyen részfeladatokat, milyen határidőkkel lehet és kell végrehajtani. Az Anatómiai Intézet tudományos kutatási munkájához elsősorban a kísérleti neuroanatómia művelése tartozik. E területen belül is elsősorban a neuronok közötti kapcsolások felderítését tűzték ki célul az intézet kutatói. Az elmúlt két évben a kisagykéreg kapcsolási elvének pontosabb felderítése állt előtérben. A jövő — és előreláthatólag még jónéhány további — évben a thalamus és a nagyagykéreg belső neuronkapcsolásainak vizsgálata fogja figyelmünket lekötni. A neuronok közötti kapcsolások „geometriája” — tudniillik, hogy mi mivel, hol és hogyan kapcsolódik — azonban az egész kérdéskomplexusnak csak egyik oldala. A jövő szempontjából szinte fontosabb a neuronkapcsolatok kémiai, elsősorban persze enzym- és mediátorrendszereik közelebbi felderítése. Ilyen jellegű vizsgálatok részben kívül esnek morfológus kutatók hatáskörén, részben azonban a hisztokémia területéhez tartoznak és így művelésük a morfológiai intézetekre hárul. A neuronok közötti kapcsolatok synapsisok kicsiny méretei és különféle synapsisok szoros egybeilleszkedése folytán, e hisztokémia területéhez tartozkutatások egy részét elektronmikroszkópi nagyságrendben kell folytatni. Az intézet munkájának korszerű fejlődése érdekében a tudományos kutatásra rendelkezésre álló beruházási keret jelentős részét az elektronmikroszkópé és egyéb idegi hisztokémiai és hisztofiziológiai kutatási lehetőségek fejlesztésére óhajtjuk igénybe venni. A szerkesztőség kérdésére válaszolva közlöm intézetünk 1966. évi terveiből a következőket. Intenzívebben alkalmazzuk a úgynevezett csoportpszichoteráphiát el akarja érni, hogy az intézet valamennyi orvosa végezzen ilyet arra alkalmas betegeinél. Az elmúlt másfél évben az angolszász—amerikai szociálpszichológiai nézetek főbb alapjaival ismerkedtünk meg és tettük bírálat tárgyává, amit dr. Buda Béla szociálpszichológiai jártassága és munkássága tett lehetővé. A jövő évben a Szovjetunió és a szóEgyetemünk különböző feladatainak jelenlegi színvonalon történő biztosítása mellett reméljük, előreléphetünk egyetemünk fejlesztésében. 1966-ban el szeretnénk érni, hogy az elméleti tömb tervezését jóváhagyják és a kivitelezési tervek készítését megkezdjék. Kidolgozzuk az egyetemünk fejlődését meghatározó konkrét programot, előkészítjük azokat a feltételeket, cialista országok szociálpszichológiai nézeteit kívánjuk a kórházi munkán keresztül megismerni. Úgy tervezzük, hogy a nővértovábbképzés anyagában következetesen érvényesítjük a pszichoterápiás szempontokat és modern módszereket. Ezt a munkát jövő évben is dr. Pintér István főorvosra bízom. Végül kapcsolatot kívánunk kiépíteni az ideggyógyász szakrendelések pszichiátereivel megbeszélve néhány fontos pszichotherápiás gyakorlati problémát a közös módszerek kialakítása érdekében, amelyek megteremtésével biztosítható, a ma még hiányzó diagnosztikai és therápiás részlegek kialakítása, a jobb oktatási munka lehetősége. Az új esztendő feladatai közé tartozik egyetemünk működési szabályzatának kidolgozása és egy olyan program megszerkesztése, amely szervezetté, tervszerűvé teszi egyetemünk és a területi egészségügyi intézmények együttműködését Dr. Juhász Pál, a Debreceni orvosegyetem rektora: Két új egészségügyi létesítmény Bács megyében Két új létesítményről szeretnék néhány szóban megemlékezni: az egyik, a már működő kecskeméti fizikoterápiás és vízgyógyászati szakrendelő. Kevesen tudják, hogy ez egyike a legkorszerűbb ilyen jellegű intézményeknek az országban. A megyei rendelőintézet alagsorában sok ezren keresik fel dr. Csereklyei Ferenc reumatológus főorvos osztályát és találnak ott enyhülést, gyógyulást. Nemcsak az ízületi bántalmakban szenvedők kapnak segítséget, de a mozgásszervi ártalmaikat, csonttörést szenvedettek utókezelését is itt végzik. Ultrahangkezelés, paraffin- és iszappakolások, különböző gyógyfürdők és gyógytorna segítségével kezelik a beteg izmokat, ízületeket, csontokat, csigolyáikat. Most az újjáépítés után lehetővé vált, hogy ezek, a már 1958 óta működő osztályok közös vezetéssel, egy helyen működjenek, és a betegek számára kényelmesebben elérhetők legyenek. Az említett szakrendeléseket szervesen egészíti ki a most megnyílt vízgyógyászati gyógyfürdő is. A nagy közös medencén kívül különféle gyógyvizekkel töltött ülő- és fekvőkádak várják az orvosi javaslat alapján ide utalt betegeket. A jól képzett, tapasztalt orvosokat gyakorlott egészségügyi dolgozók segítik munkájukban. A tervek szerint hamarosan súlyfürdővel is bővül a korszerű vízgyógyászat. Előreláthatóan január végére kezdi meg munkáját a Megyei KÖJÁL új otthonában. Dr. Harsányi István igazgatófőorvos bizakodóan nyilatkozott az új KÖJÁL-ról, amely egy nagyvonalú sorozatterv keretében létesült Szolnok és Veszprém után most Kecskeméten. — Nagy szükség volt már az új épületre — mondotta Harsányi főorvos —, hiszen közegészségügyünk növekvő követelményei miatt már rendkívül szűkös a jelenlegi elhelyezésünk. Hogy a zsúfoltságra csak egy példát mondjak: egy 34 négyzetméter alapterületű szobában 13 dolgozónk szorong, és gyakran csak egymást váltva foglalhatják el közös íróasztalukat. Az új épületben helyt kap a korszerűen felszerelt laboratórium is, mely eddig a város másik részében levő megyei kórházban volt. A laboratórium nemcsak korszerűbb felszerelésével biztosít jobb munkakörülményeket, de egy vegyésszel és egy biológussal megerősödvelehetővé válik a legigényesebb vegyi és parazitológiai vizsgálatok elvégzése is. LÓRÁND NÁNDOR Az új kecskeméti KÖJÁJ. (Lakatos József felvétele) Kinevezték a főváros új vezető főorvosát A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága dr. Barta Ferencet, a Budapesti Orvostudományi Egyetem pártbizottságának titkárát a Fővárosi Tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosává nevezte ki. ★ — Szakszervezetünk Tolna megyei bizottságának nyugdíjas csoportja a szekszárdi kórház klubjában megtartotta a szinte már hagyományossá vált nyugdíjas találkozót. A legközelebbi összejövetelt — így állapodtak meg — összekapcsolják kórházlátogatással, hogy a nyugdíjasok a gyakorlatban is láthassák a kórház fejlődését . Megalakult a gyógyszertári asszisztensek Bács-Kiskun megyei szekciója. Az alakuló közgyűlésen részt vett dr. Földes Péterné, a gyógyszertári asszisztens szakcsoport budapesti titkára. Komár Kázmér, a gyógyszertári központ szakszervezeti bizottságának szervező titkára ismertette a szekció feladatait, hangsúlyozta a megalakulás időszerűségét. Az alakuló közgyűlésen kilenc tagú ideiglenes vezetőséget választottak. ★ — A szakszervezet bőrgyógyász középkáder szakcsoportja ankétot tartott a „Nemibetegségek prevenciója és a kontaktuskutatás” címmel. ★ A Budapesti Orvostudományi Egyetem Világnézeti Nevelési Bizottsága rendezésében „A psychicum orvosi szempontból” címmel dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus, egyetemi tanár igen értékes előadást tartott a szakmai ideológiai oktatás keretében. Az orvosi polgári jogi viszony Beszélgetés dr. Törő Károllyal könyvéről Nemrégiben jelent meg dr. Törő Károly „Orvosi polgári jogi viszony” című tanulmánya. Megkértük a szerzőt, fűzzön a művében foglaltakhoz kommentárt, ismertesse főbb gondolatait. " — Amíg bíróként működtem, sok olyan pert tárgyaltam, amelynek valamilyen orvosi vonatkozása volt. Ekkor ismertem fel, milyen szegényes hazánkban — s a többi szocialista országban — az orvosi működés polgári jogi vonatkozásaival foglalkozó irodalom De fehér hollónak számít az egész kérdéskomplexum egységes, rendszeres, összefoglaló feldolgozása a nyugati jogi irodalomban is. — Miből adódnak az orvosi működés jogi vonatkozásai? — Az ember társadalomban él, az orvos is a társadalom keretei között végzi munkáját, tevékenysége társadalmi tevékenység. A gyógyítás azonban a társadalom tagjainak bonyolult együttműködését teszi szükségessé. Ez az összműködés a jog által szabályozott társadalmi viszony — orvosi jogviszony — formájában valósul meg. — Mi ennek a jogviszonynak legszembetűnőbb sajátossága? — Az orvosi tevékenység tárgya az ember szervezete. A beteg ezért nemcsak alanya, hanem egyben tárgya is ennek a jogviszonynak. Az orvos beleavatkozik az ember életfolyamatának alakulásába, aminek következményei — az emberi szervezet sajátosságából adódóan — kiszámíthatatlanok. Az emberi szervezet sérthetetlenségét viszont a jog feltétlenül védelmezi. Az orvos működése ezért minden esetben kapcsolatba kerül a személyhez fűződő jogokkal. — Melyek könyvének fontosabb részei? — Könyvem — mely három részből áll — első részében az orvosi polgári jogi viszony minősítésével, az orvosi szolgáltatást teljesítő egészségügyi intézmények és orvosok, illetőleg más egészségügyi dolgozók körével, a gyógykezelésre igényjogosult betegekkel, valamint az orvosi polgári jogi viszony keletkezésének, módosulásának és megszűnésének problémáival foglalkozik. A második rész a felek jogait és kötelezettségeit, valamint a tilos orvosi tevékenység problémáit tárgyalja. — Milyen tényezők befolyásolják ennek a jogviszonynak alakulását? — Erre röviden, dióhéjban válaszolni nehéz. Illusztrálásként csupán néhány gondolatot említek. A hazánkban végbement alapvető társadalmi változás nem maradt hatástalan az orvosi működés területére sem. A magánorvosi működés háttérbe szorult, ma már a betegeket túlnyomórészben az állami egészségügyi szolgálat, rendszerint a társadalombiztosítás keretében kezelik. Fel kellett tárni ennek a helyzetnek polgári jogi következményeit. Az orvosi tevékenység jogi szabályozásának területén jelentős mérföldkő volt az Orvosi Rendtartás megalkotása. Elemzésre vár tehát, hogy milyen hatása van ennek a polgári jogi viszony alakulására. Az erkölcsi elvek egyre nagyobb erővel áramlanak a jogi szabályozás területére. Ez például az önkéntes segítségnyújtás megítélésénél is érezteti hatását. A jogszabály bizonyos mértékig korlátozza az önkéntes orvosi segítségnyújtás érvényesülését, mert a beavatkozás az ember személyét érinti, közvetlen életveszély esetében viszont igazgatási és büntető jogszabályokkal elősegítve teszi kötelezővé az önkéntes orvosi beavatkozást. Igazgatási jellegű rendelkezéseken alapuló orvosi ténykedésnek — hatósági orvosi eljárás, közegészségügyijárványügyi tevékenység, kényszergyógykezelés — más esetben is lehetnek polgári jogi következményei. Mindezt behatóan meg kívántam vizsgálni. Problémát jelent, hogy az egyes egészségügyi intézmények szervezetileg szigorú alá- és fölérendeltségi kapcsolatban vannak egymással, működésükben mégis egymástól független jogi személyek. — Melyek a tilos orvosi tevékenység legfontosabb esettípusai? —A büntetőjog területén már behatóan megvizsgált euthanáziát polgári jogi szempontból talán ez a könyv tárgyalja először. A társadalom érdeklődése megnövekedett a népesedés problémája iránt. Ez is indokolta a művi vetélés megengedhetőségének vizsgálatát. Egyes sajtóközlemények és néhány per alapján pedig arra a másik kérdésre, is fel kellett figyelni: helyes-e, ha az orvos eltartási szerződést köt idős személyekkel? Arra is igyekeztem választ keresni könyvemben, mikor megengedett, hogy a betegek külön díjazzák az orvost. — Egyes ténykedések eltiltásán kívül, vajon milyen szerepe lehet még a jognak az orvosi tevékenység meghatározásában? — A jog előírja az orvosi működés személyi, tárgyi és módszerbeli feltételeit, szabályozza, hogyan lehet új gyógymódokat bevezetni, meghatározza a korlátait annak a szabadságnak, amellyel az orvosi gyógymódok megválaszthatók. A legfontosabb ilyen korlát: az orvos tevékenysége meg kell hogy feleljen a beteg érdekének és akaratának. Ezt szolgálja a beteg utasításadási jogosultsága, a személyes eljárás, a tájékoztatás, a titoktartás kötelezettsége. — Mit jelent a beteg utasításadási jogosultsága? A beteg természetesen nem adhat utasítást orvosának, csupán a kockázat vállalásában dönthet. Ezért van szükség például műtéti hozzájárulásra és ezért kell a betegeket tájékoztatniuk a beavatkozás várható következményeiről. A harmadik részben az orvosi polgári jogi felelősség jogintézményének ismertetéséről, elemzéséről van szó. Könyvem az orvosi felelősséget csupán az általános polgári jogi felelősség egyik esetcsoportjaként tárgyalja, kiemelve, hogy az orvos felelősségét sohasem lehet csupán tevékenységének eredményein lemérni, magatartását is értékelni kell. Részletesen elemzem és a bírói gyakorlatból vett példákkal illusztrálom, mit minősítenek károkozó magatartásnak. Kitérek az egészségügyi intézménynek, mint jogi személynek „magatartására”, az államigazgatási tevékenységnek minősülő orvosi eljárás felelősségére, a kórházakat és rendelőintézeteket terhelő letéti felelősségre. Befejezésként azt a kérdést kívántam megvilágítani, miért nem alkalmazhatók a fokozott veszéllyel járó orvosi tevékenység (beavatkozás, műtét) esetén, a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó tárgyi felelősség szigorú szabályai. A szabályszerűen végrehajtott beavatkozás, műtét (orvosi tevékenység) után esetleg fellépő kár ugyanis magában a beteg szervezetében rejlik, tehát a kockázatot is a betegnek kell elviselnie — mondotta dr. Törő Károly.