Egészségügyi Dolgozó, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-02 / 1. szám

A szakszervezet jogkörének bővítése, mozgalmi munkánk továbbfejlesztése. Szakszervezetünk központi vezetősége december 16-i ülésén megvitatta és jóváhagyta az elnökség előterjesztését a Bevezetőben dr. Darabos Pál főtitkár sokoldalúan és behatóan foglalta össze az MSZMP IX. kongresszusának főbírmegállapításait, majd szakszervezeti munkánk továbbfejlesztéséről szólott. " A Szakszervezetek Országos Tanácsa augusztusi ülésén megvitatta, milyen feladatok hárulnak a szakszervezeti mozgalomra az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmusra vonatkozó határozatából — kezdte szavait szakszervezetünk főtitkára. — Ezek közül a legfontosabb a szakszervezeti jogkörök felülvizsgálata és az újak kidolgozása, hogy a módosított Munka Törvénykönyve már tartalmazhassa azokat. A szaktanács ezekről tervezetet készített, melyet elnökségünk megvitatott és észrevételeivel, javaslataival a maga részéről is gazdagított. A tervezet célja, hogy a szakszervezeti jogköröket egyértelművé tegye, lényegüket pontosan körülhatárolja és szabályozza a jogkörök megsértésére vonatkozó eljárásokat. A tervezet szerint a szakszervezetek ellenőrzési, véleményezési, egyetértési, vétójogot és önálló szabályozási jogot kapnak. Érdemes sorra venni, hogy mit jelentenek e fogalmak. A fogalmak jelentése Az ellenőrzési jog birtokában a szakszervezet beszámoltathatja az állami vezetőt a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő jogszabályok betartásáról, helyszíni vizsgálatot tarthat, és ha mulasztást tapasztal, eljárást kezdeményezhet. Az állami szerv köteles az eljárást lefolytatni, és eredményéről értesíteni a kezdeményező szakszervezeti szervet. A véleményezési jog szerint a szakszervezeti bizottságok, megyebizottságok, az elnökség, a központi vezetőség véleményt nyilváníthat a dolgozókat érintő szakmai és érdekvédelmi kérdésekben. Ha a szakszervezet véleményével az állami vezető nem ért egyet, ezt köteles megindokolni, de a szakszervezet véleménye nélkül nem intézkedhet, vagy ha intézkedett, az hatálytalanná válik. Az egyetértési jog azt jelenti, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeivel közvetlenül összefüggő kérdésekben az állami vezető csak a szakszervezettel egyetértésben adhat ki utasítást. Kollektív szerződés Az egyetértési jog gyakorlásával kapcsolatban szükségesnek látszik felvetni a kollektív szerződések rendszerének kérdését. Az ipari üzemekben vitathatatlanul nagyobb lehetőséget nyújtanak a kollektív szerződések a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. A demokratizmus szélesítésének követelménye azonban bennünket is arra kötelez, hogy vizsgáljuk meg a kollektív szerződés adta lehetőségeket az egészségügyi intézményekben is a dolgozók szélesebb körű bevonása és mozgósítása, az eredményesebb gazdálkodás, az egészségügyi ellátás javítása érdekében — állapította meg a referátum. Kísérletként a megyei kórházakban, egyes nagyobb gyógyintézetekben, klinikákon lehetne kollektív szerződést kötni, ha ehhez lehetőséget és tartalmi feltételt teremtünk mind a dolgozók érdekvédelme, mind az egészségügyi fejlesztés tekintetében. Ennek minimális előfeltétele, hogy az intézmények, a kórházak, a klinikák vezetői részére a költségvetési mechanizmus a jóváhagyott költségvetési előirányzaton belül szabadabb, racionálisabb gazdálkodást biztosítson mind a dologi, mind a személyi kiadós szakszervezeti munka továbbfejlesztéséről, és határozatot hozott a január 1-én kezdődő választásokra. sokban. Ezenkívül a kollektív szerződés mindazokat a munkajogi kérdéseket, amelyeket a Munka Törvénykönyve szabályoz, a helyi körülményekre specializálva tartalmazza. Új jogi eszköz a vétójog, amellyel a szakszervezet akkor él, ha a szakmai vezető döntése sérti a törvényességet, a kollektív megállapodásokat. Úgy gondoljuk — folytatta a beszámoló —, hogy a tanácsok nagyobb hatáskörének kialakításával egyidejűleg tisztázásra várnak a szakminisztériumok — így az Egészségügyi Minisztérium — irányító szerepe is. A tanácsok önállóságát, egészségügyi feladataik szakszerű végrehajtását segíti, ha az Egészségügyi Minisztérium kidolgozza az ellátás optimális szakmai szükségletét biztosító normatívákat és meghatározza az egyes tervidőszakokra a leglényegesebb mennyiségi és minőségi mutatókat. Csakis így képzelhető el, hogy az egészségügyi ellátás színvonalában ma még meglevő aránytalanságokat felszámolják. Ennek feltétele azonban az is, hogy ezek a normatívák, illetve mutatók kötelező érvényűek legyenek, és a tanácsok egészségügyi osztályai a jelenleginél sokkal nagyobb hatáskörrel, önállósággal és a pénzügyi osztályoktól jóval kisebb függőséggel — alkalmazzák őket, figyelembe véve területük igényeit Az egészségilletve ellentmond a szocialista erkölcsnek. Ha a szakszervezeti szerv vétót emel, az állami vezetőnek a vitatott kérdésben mindaddig fel kell függesztenie a végrehajtást, amíg felsőbb állami vagy gazdasági hatósága a vele egyszintű szakszervezeti szervvel együttesen megvizsgálja a helyzetet és meghozza döntését. önálló szabályozási, döntési jog illeti meg a szakszervezeti szerveket a dolgozók szociális, egészségügyi és kulturális ellátását érintő kérdésekben, a rendelkezésre álló pénzügyi kereteken belül. Döntésük előtt ki kell kérni az illetékes gazdasági vezető véleményét. ügyi ellátás biztosításával járó felelősséget annak a szervnek kell vállalnia, amelynek ehhez szakmai felkészültsége van. El kell érni, hogy a pénzügyi finanszírozás a szakmai feladatok ellátásának függvénye legyen és ne fordítva: a pénzügyi szervek döntsenek szakellátási kérdésekben. A pénzügyi osztályok ellenőrizzék, hogy az egészségügy ne lépje túl a globálisan jóváhagyott költségvetési keretet, és segítsék elő, hogy a tanácsok pénzügyi forrásaiból meggyorsítsák az egészségügy fejlesztését. Az egészségügyi intézmények vezetőinek a tanácsok szakigazgatási szerve által jóváhagyott költségvetési irányzaton belül szabadabb, rugalmasabb gazdálkodást kell biztosítani a személyi és dologi kiadásokban. Az igazgatóknak legyen meg a joguk arra — a szakmai normatívák figyelembevételével —, hogy saját hatáskörükben az egyes rovatok között átcsoportosítást végezzenek és döntsenek az évközi megtakarítások felhasználásában is. Csakis ilyen rugalmas gazdálkodás mellett szólhatnak bele a dolgozók — és képviseletükben a szakszervezeti bizottságok — ténylegesen a gazdálkodásba, a betegellátás és a munkakörülmények javítása érdekében. A szakemberszükséglet Szakszervezetünk sokoldalú vizsgálat és tapasztalat alapján — folytatta Darabos elvtárs — kezdeményezte, hogy a racionálisabb munkamegosztás figyelembevételével történjék az elkövetkező években az egészségügyi dolgozók létszámának fejlesztése. Az Egész Szakszervezetek Országos Tanácsa ez év szeptemberi ülésén javasoltuk, vizsgálják felül az egészségügy nemzeti jövedelemből való részesedését, amely — véleményünk szerint — a feladatokhoz képest alacsony. A részesedés növelése a nemzeti jövedelemből mindaddig szükséges, amíg az egészségügyi ellátás a már jelenleg is megkívánt színvonalát el nem érjük. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátásra jóváhagyott összegeknek a nemzeti jövedelemhez viszonyított arányát — jobban mint eddig — az egészségügyi szükségleteknek kell meghatározniuk. A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése az egészségügyi dolgozók munkavédelmi és munkásellátási helyzetére is felhívja a figyelmet. A tanácsi önállóság és hatáskör növelése jelentősen fokozza a különböző szintű szakszervezeti szervek szerepét és felelősségét. Az egészségügyi beruházások zömét és a rekonstrukcióknak szinte teljes egészét a tanácsok szakigazgatási szervei és az intézmények végzik a jövőben. Javítani költségügyi Minisztérium ezzel egyetértett, és ennek alapján készítette el a harmadik ötéves terv időszakára létszámfejlesztési igényét és kidolgozta 1980-ig a távlati szakemberszükségletet. Szükséges, hogy már a harmadik ötéves terv döntően a szakképzett középfokú egészségügyi dolgozók — és ezen belül is elsősorban az ápolónők és a kisegítő munkaerők — számának növekedését irányozza elő. A SZOT titkársága e tervezettel messzemenően egyetért és hatásosan támogatja megvalósítását, az Egészségügyi Minisztérium és szakszervezetünk központi vezetőségének elvi irányító munkáját az egészségügyi, szociális és munkavédelmi normatívák, óvórendszabályok központi kidolgozásával, az elavult jogszabályok és előírások módosításával. A munkavédelmi feladatok magasabb színvonalú megvalósítását kívántuk elősegíteni azzal, hogy valamennyi vezető számára kötelezővé tettük, hogy tegyen vizsgát munkavédelmi ismeretekből. Az állami és szakszervezeti vezetők számára segítséget ad, hogy a jövő évben módosításra és kiadásra kerül az egészségügyi óvórendszabály, valamint a fertőző munkahelyek dolgozóira vonatkozó munkavédelmi munkaköri útmutató és a szociális helyiségek szervezési irányelvei. Szakmapolitikai feladatok Szakszervezetünk vezetősége mindig arra törekedett, hogy olyan szakmapolitikai feladatokat válasszon ki, melyek megvalósítását lehet is, szükséges is társadalmi úton támogatni. Folyamatosan foglalkozunk például az iatrogén infekciók megelőzésével, illetve leküzdésével. Tennivalóink megformálásában eddig jelentős szerepük volt az orvos szakcsoportoknak. Biztosak vagyunk benne, hogy a MOTESZ-től is hasonló támogatást kapunk a jövőben. Munkánk továbbfejlesztése során tisztázni kell azokat az elveket és módszereket, melyekkel szakszervezetünk figyelemmel kísérheti a szakmai feladatok végrehajtását, segítheti megvalósításukat. A tudományosan megalapozott egészségügyi fejlesztést megtervezni és valóra váltani bonyolult, komplex feladat. Ehhez még számos objektív feltétel hiányzik és sok a szubjektív megítélés. Ezért fokozottabban van és lesz szükség arra, hogy igényeljük és szervezetten összegyűjtsük a területüket jól ismerő orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók tapasztalatait, hogy hasznára legyenek a fejlesztés feladatainak. Javasoljuk tehát az egészségügyi kormányzatnak, kötelezően írja elő az egészségügy minden szintű állami vezetőjének, hogy hallgassa meg a szakszervezet véleményét a fejlesztés kérdéseiben is, a szakszervezeti szerveket pedig fel kell készíteni erre. Hasznosnak bizonyult szakszervezetünk részvétele a beruházási tervtárgyalásokon az adott intézmény munkásvédelmi és szakmai követelményeinek megítélésében. A központi és megyei társadalmi tervbizottságok hasznosan tevékenykedtek, és ezzel nem csökkentették az illetékes állami vezetők felelősségét, sőt növelték azt. Javaslatunk, hogy az új hatáskörök kialakításával egy időben illetékesek írják elő a beruházó állami szervek számára: a szakszervezetet nemcsak munkavédelmi kérdésekben kell meghallgatni, hanem a beruházás célszerűsége, gazdaságossága, szakmai megalapozottsága tekintetében is. És akikor kérjék ki ezt a véleményt, amikor még lehet a terven változtatni. A beszámoló Tanácsi önállóság — központi irányítás A nemzeti jövedelem és az egészségügy A tagság igénye - a feladatok igénye Mint az országban nagyon sokhelyütt, a Heim Pál gyermekkórházban is aktívaülésen választották meg decemberben a jelölő bizottságot. Hét név hangzott el, hétszer emelkedtek a kezek szavazásra és az arckifejezéseket kutatva megállapíthattuk: olyan emberek kapták e fontos megbízatást, akik lelkiismeretesen megtudakolják és képviselik majd a kórház mintegy hétszáz szervezett dolgozójának véleményét, megítélését a szakszervezeti munkáról s arról, hogy kit látnának szívesen a szakszervezeti posztokon. S azoknak a neve kerül majd arra a listára, amelyet a jelölő bizottság legalább tíz nappal a választás előtt kifüggeszt. Elkísértük „közvéleményfeutató” útjára a jelölő bizottság elnökét, dr. Szamosi József osztályvezető főorvost, aki elmondotta: a bizottság tagjai felosztották egymás között a kórház területét, hogy megismerkedhessenek a különböző dolgozó rétegek véleményével. Elsőnek dr. Dobszai Lászlót, a poliklinika vezetőjét kerestük fel. Jó volt hallani a nagy tekintélyű szakember elismerő szavait a szakszervezeti bizottság eddigi munkájáról. Jóllehet, ő maga ahhoz a vezető típushoz tartozik, aki igyekszik minden „külső segítség” nélkül megoldani az intézmény valamennyi problémáját, baját. Jellemző, hogy egy évtizede nem volt fegyelmi ügy náluk. Mégis nagyra értékeli a bizalmiak, a tisztségviselők tevékenységét. „Olyan légkört kell teremteni — és ennek részesei a szakszervezeti funkcionáriusok is —, amely segíti az alkotó munkát — mondotta. — Ha a jövőben is a szakszervezeti funkciókba ennek segítésére alkalmas embereket választunk, akkor elégedettek lehetünk önmagunkkal és a tisztújítással.” — Sokféle nehézséggel küzdünk a munkafeltételek javítása során — így fogalmazta szavait dr. Nagy Iván, a laboratórium vegyésze. — Mégis az elmúlt időszak jelentős eredményeiről adhatunk számot a tagságnak. Egy-két éve még a munkatársak szemét, tüdejét marta a savgőz, nyáron verejtékben fürdött mindenki, mert az ablakokon át tűzött a hőség, amely olykor elérte a 40 fokot is. Következetes fellépésünk, összefogásunk eredménye, hogy ma már savszekrény, robbanókamra áll rendelkezésre, az ablakokon műanyagredőny, a falban három ventillátor van. Ez utóbbiak felszerelése híven tükrözte a tagság egységét, a műszakiak, az orvosok és a laboránsok együttes leleményességére volt szükség, hogy az átalakítás eredményes legyen. Bizonyos vonatkozásban érezzük már az új gazdasági mechanizmus hatását: gyakran kapunk a gyógyszer- és műszergyáraktól kérdőíveket, melyekre választ és bírálatot várnak termékeikről. Ezt a kezdeményezést hasznosnak látjuk. Ezért én mint bizalmi összegyűjtöm munkatársaim tapasztalatait, véleményét és továbbítom a gyárakba. De sok még a tennivalónk saját munkánk felülvizsgálatával. A szakszervezet vezető testületeibe kerülő tisztségviselőknek elsősorban ezt kell szem előtt tartaniuk. Az I. sz. csecsemőosztályon Tóth Erzsébet nővérrel arról beszélgettünk, milyennek képzeli el a valóban megfelelő szakszervezeti tisztségviselőt Egyetlen mondattal válaszolt: olyannak, amilyen Iványi Ildikó, a mi bizalmunk. Tovább faggatom: — és milyen ő? — Mindenkinek meg meri mondani véleményét. Nemcsak kolléganőinek, de felettesének is. Nem sajnálja idejét, ha valaki érdekében kilincselnie kell. Pedig ez többnyire munkaidő utánra marad. Dr. Tornyai Rózsa adjunktus, a II-es számú kisded osztályon arról szólott, hogy sokat vár a szakszervezet, a tisztségviselők nevelő munkájától: osztályunkra szép számmal kerülnek olyan érettségizett lányok, akik valamilyen ok miatt nem tanulhattak tovább. Elsődlegesen tehát nem erre a pályára készültek, jelenleg még szakképzetlenek. Okos, nevelő munkával meg kell szerettetni velük hivatásukat és növelni felelősségérzetüket. Nem kis szerepe van Hodászi Sándornak a kórház életében, ő a főgépész és egyben munkavédelmi felügyelő, így vélekedik: — Szeretném, ha a szakszervezeti bizottság tekintélye túlterjedne a kórház falain. És ha valamelyikünk munkájáról, tetteiről ítéletet mondanak, hallgassák meg a szakszervezeti bizottságot is. Két évvel ezelőtt a főkönyvelő és a gazdasági igazgató fegyelmit kapott, mert egy öreg, rozzant épület lebontása után a bontási anyagból öltözőt, mosdót, pihenőt építtetett a dolgozóknak. A fegyelmit a tanács azzal indokolta, hogy megsértették a pénzügyi fegyelmet, mert felújítás helyett beruházást végeztek. S a szakszervezeti bizottság nem tudta őket megvédeni, bár a kórház javára történt intézkedésük. Reméljük, hogy ezeket a merevségeket az új gazdálkodási rendszer feloldja majd, de ha mégis konfliktus támad, a szakszervezet szavának hatása lesz a megoldásban. ★ A Heim Pál gyermekkórházban a folyosón, ebéd közben mind sűrűbben kerül szóba a szakszervezeti választás, az eddigi munka. A jelölő bizottság tagjai ezekre a beszélgetésekre is figyelnek és ha majd ..eljön az ő idejük”, a választói gyűlésen mindezek megfontolásával tesznek javaslatot a tisztségek betöltésére- Dede Márton © Munkaszervezési érdekvédelem A beszámoló rámutatott arra: egy-egy új szervezési forma bevezetése vagy újfajta munkaszervezés meghonosítása nagy érdeklődést és olykor izgalmat kelt, gyakran érinti a dolgozók munkabeosztását, szakmai érdekeltségét, esetenként jövedelmét is, tehát kialakítása, megvalósítása sokoldalú gondosságot, előkészítést igényel. Véleményünk szerint ilyen kérdésekben a szakszervezetnek, mint a dolgozók képviseletének egyetértési jogot kellene biztosítani. Célszerű természetesen, ha a szakszervezetnek az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit közvetlenül érintő kérdésekben önálló elképzelései vannak. Ezek a kérdések azonban általában szorosan összefüggenek az egészségügyi ellátás szervezeti, szakmai vonatkozásaival. Éppen ezért az utóbbi hónapokban elmélyülten foglalkoztunk a korszerű egészségügyi ellátás néhány alapvető problémájával: az Orvostovábbképző Intézet szervezési tanszékén folyó kísérletekkel, felmérésekkel, amelyek az egészségügyi munka differenciáltságából adódó munkaszervezési kérdéseket érintik, továbbá az ápolási rendszer egyik legfontosabb kérdésével, az intenzívápolási részlegek szakmai, szervezési, ellátási problémáival. Az elnökség megvitatta az úgynevezett olcsó pavilonokkal történő bővítést, korszerűsítést is, amely elsősorban a kórházak zsúfoltságának csökkentését szolgálja. Igen alaposan foglalkoztunk a gyógyszerészek, gyógyszertári dolgozók élet- és munkakörülményeivel. A gyógyszerészek munkája — főleg a kemizációval kapcsolatos ellenőrző felmérő és megelőző tevékenysége — mind sokrétűbbé válik. Növekszik szerepük az egészségügyi felvilágosításban. Mindjobban kiszélesedő ilyen tevékenységüket szakszervezetünk joggal kezdeményezte és elősegítette. Véleménynyilvánítás kinevezéseknél A beszámoló ezután szakszervezetünk szakmapolitikai munkájának a gazdasági irányítás új rendszeréből következő feladatait elemezte. Elő kell segíteni az etikus magatartású orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók fokozottabb társadalmi megbecsülését. Ennek egyik célravezető módja, hogy a szakszervezet véleményt nyilváníthasson a kinevezéseknél, elsősorban a pályázó morális, politikai, emberi magatartásáról. Meggondolandó, nem jelentene-e nagyobb megbecsülést, ha a kiváló és érdemes orvosi, illetve gyógyszerészi kitüntetéseket kevesebbeknek juttatnák, de nagyobb elismeréssel, előnnyel párosulnának. El kell érni, hogy a továbbképzés, mint állami feladat minden szinten realizálódjék, még akkor is, ha a távlati tervekben megfogalmazott, nagyobb arányú középkáderfejlesztés számottevő képzési feladatokat jelent az egészségügyi kormányzat számára. A középfokú egészségügyi dolgozók alapképzésének reformja rendkívül időszerű. Feladatunknak tekintjük, hogy javaslatainkkal elősegítsük a helyes képzési formák és módszerek kialakítását. A jelenlegi képzési forma ugyanis nem biztosítja kellően a középkáderek — és főleg az ápolónők — utánpótlását. A fiatalok előtt vonzóbbá válik a pálya, ha olyan szintű képzettséget és oklevelet kapnak, amelynek alapján módjukban lesz magasabban kvalifikált, differenciáltabb munkára és egyben kedvezőbb bérbesorolásra. A középkáder szakcsoportok munkájáról szólva a beszámoló felhívta a megyebizottságok, a budapesti bizottság és az alapszervek figyelmét: segítsék a középkáder nagygyűlések rendezését, támogassák a szakcsoportokat továbbképző munkáinkban. A szakszervezetek bővül.