Egészségügyi Dolgozó, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
2 EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1985. JANUÁR ÜLÉSEZETT A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA (Folytatás az 1. oldalról.) irányulnak. Lényegesnek tartjuk a lakosság életszínvonalának a megőrzését, az életkörülményeknek a lehetőségekhez igazodó javítását, a reálbérek szinten tartását és a társadalmi juttatások reálértékének az emelését, valamint a beruházások csökkentési folyamatának a megállítását. A főtitkár ezt követően arról szólt, hogy az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága is megtárgyalta az egészségügy VI. ötéves tervének teljesítését és a következő népgazdasági tervet. A testület megállapította, hogy a tervezett 25-26 milliárd forintos beruházásból várhatóan 22 milliárd értékű teljesül. Az egészségügyben, sajnálatosan több területen lemaradással kell számolni, annak ellenére, hogy e tervciklusban az ágazat fejlesztése kiemelt feladat volt. A fejlesztések elmaradása egyes területeken megkérdőjelezi az ágazat kiemeltségét. — Legégetőbb a szociális otthoni és a rehabilitációs részlegek terveinek elmaradása — mondotta a főtitkár. A tervben előirányzott 6000-6500 szociális otthoni férőhely fejlesztése nem valósul meg. 1983 végéig mindössze 2200 új férőhely létesült. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szociális otthoni férőhelyfejlesztések a korábbi időszakban is elmaradtak a tervezettől. Nem véletlen, hogy a jelen időszakban mintegy 5000-en várnak szociális otthoni elhelyezésre. Igen nagy gond a működő otthonok zsúfoltsága, korszerűtlensége is. Az egészségügyi ellátásról szólva dr. Füzi István elmondta, hogy a gyógyszerhiány az ipar és az egészségügy jobb együttműködésével gyakran elkerülhető lenne. — Gondjaink vannak az egészségügyi ellátás egyik legfontosabb tárgyi feltételével, a műszerellátásnak a biztosításával — szögezte le a főtitkár. A jelenlegi műszerellátottság ugyanis nem biztosítja a gyógyító munka során jelentkező újabb igények teljes kielégítését. Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk azért is, hogy az elért szakmai színvonalat fenn tudjuk tartani. Több, korszerűbb, nagy teljesítményű diagnosztikai és terápiás eszközre van szükség. Mindez sürgetően veti fel a műszerellátásban és a műszergazdálkodásban a korszerűbb szemléletet, a hálózat gép-, műszerellátottságának minőségi és mennyiségi fejlesztését, a szükségleteknek megfelelő, arányos műszerellátást. Fontos feladat a drága műszerek megfelelő kihasználása, mert sok esetben az elfekvő készletek akadályozzák a korszerű betegellátást. Sajnálatos tény az is, hogy nem valósult meg teljes egészében az alapellátás kiemeltsége. Szakszervezetünk — összhangban az Politikai Bizottság 1979. IX. 11-i határozatával — évek óta szorgalmazza az alapellátás személyi és tárgyi feltételeinek javítását, a körzeti, az üzemegészségügyi, az iskola-egészségügyi, a fogászati, a gyermekegészségügyi ellátás korszerűsítését, megfelelő diagnosztikai és terápiás eszközökkel való ellátását. Az alapellátás fejlesztése ugyanis a megelőzés, a gondozás és a rehabilitáció bázisa. Véleményünk szerint a következő években az egészségügy ellátóképességét és működőképességét kell javítani. Ezt elsősorban nem a kórházi ágyak számának növelésével, hanem a meglévő ágyállomány jobb felhasználásával a jobb kórházi struktúra megteremtésével, a szükségletekhez igazodó, aktív, intenzív, krónikus ágyarányok kialakításával kell elérni. Ezt követően az életszínvonal alakulásáról beszélt a főtitkár. Mint mondotta, a gazdasági helyzet nehezebbé válásával erősödött az aggodalom a lakosság egyéni életének, életszínvonalának az alakulása miatt. Ilyen körülmények között nem véletlen tehát, hogy érzékenyen reagál a szolgáltatásokra, így az egészségügyi ellátásra is, aztttt az elmúlt időszakban a sajtóban, rádióban, televízióban lezajlott társadalmi vita is bizonyít. Meggyőződésem, hogy a társadalom előtt lefolyt eszmecsere, még ha némely vonatkozásában vitatható is, jó és elkerülhetetlenül szükséges volt — mondotta az előadó. Fontos, hogy az egészségügyben dolgozók ismerjék az ellátottak véleményét a nekik nyújtott szolgáltatásról. Azok a gondok, amelyek a társadalmi vita középpontjába kerültek — esetenként felnagyítva is —, nem mind érvényesek az egészségügy egészére. Úgy tűnt, mintha az egészségügyi ellátásban csak gondok lennének. A sajtó felelőssége, hogy a problémák mellett mutassa be az elért eredményeket is, hiszen a nehézségek mellett jelentős fejlődésről is beszámolhatunk, amelyeket országunk az elmúlt 40 évben elért. Két és félszeresére nőtt a kórházi ágyak száma (40 ezerről 100 ezerre), közel háromszorosára gyarapodott a dolgozó orvosok száma, ma 30 ezren vannak. Megötszöröződött az ágazatban dolgozók összlétszáma (50 ezerről 250 ezerre emelkedett). Méltán lehetünk büszkék ellátási rendszerünkre, mennyiségi és minőségi fejlesztéseinkre, amelyek az alapellátás előtérbe helyezésével felszámolták a népbetegségek, a fertőző betegségek nagy részét. Természetesen látnunk kell azt is, hogy ma a magyar egészségügy a fejlett országokéhoz hasonló gondokkal küzd, amelyek elsősorban életmódbeli változásainkkal — túltápláltság, túlzott mértékű dohányzás, alkohol, környezeti ártalmak — függnek össze, hatásuk sokszor csak évtizedek múlva jelentkezik. Sajnos jelentkeztek újabb népbetegségek, mint a szív-, az érrendszeri, a daganatos megbetegedések és az alkoholizmus. Véleményem szerint az egészségügy személyi, technikai feltételei, még ha szűkösek is, jó alapul szolgálnak a jövőbeni egészségügyi ellátáshoz. Nem kell tehát alapelveink feladásáról beszélni. Nem az elvekkel van a baj, hanem megvalósításukkal, tehát nem szabad megengedni azok megkérdőjelezését, így az állampolgári jogon az ingyenesség létének támadását. Természetesen ezek megvalósulásához a mainál korszerűbb egészségügyi struktúra kialakítására van szükség. Az Egészségügyi Minisztérium jelenlegi vezetésében nagyon jó partnerekre találunk. Céljaink eléréséhez elengedhetetlen a Szakszervezetek Megyei Tanácsainak, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának alkotó közreműködése. Olyan tervek kialakítása szükséges az elkövetkezendő ötéves időszakra, amelyek a központi szakmai irányelveknek megfelelnek, és segítik a szükségletek, igények, lehetőségek összhangjának a megteremtését. Komplex tervezésre van szükség az ágazati, a tanácsi és intézményi szinten egyaránt, amely igazodik a népgazdasági tervhez és megszünteti azt a helytelen gyakorlatot, hogy külön munkaerő, szociális, közművelődési és egyéb tervek készüljenek. Ehhez kérjük az illetékes szervek, elsősorban az Országos Tervhivatal segítségét. Dr. Füzi István elismeréssel szólt a szóbeli beszámoló azon részéről, amelyben megköszönték az alkotó, dolgozó emberek munkáját. Talán nem ismert mindenki előtt, hogy az egészségügy minden gondja és problémája ellenére is anyagi lehetőségei és az adott feltételek mellett csak úgy tud feladatának eleget tenni, ha épít az egészségügyi dolgozók áldozatvállalására. Az egészségügyi hivatás elkötelezettség a humánus tevékenység iránt, és nagyon sokan tényleges hivatásként végzik ezt a munkát. Nem mindegy tehát, hogy milyen a 250 ezer egészségügyi dolgozó élet- és munkakörülménye, hiszen naponta mintegy 500 ezer gyógyulásra váró ember keresi fel őket. Tudnunk kell, hogy nem mind a 250 ezer egészségügyi dolgozó anyagias, nem fizet naponta 500 ezer beteg az orvosoknak hálapénzt. Az ágazatban dolgozók kis töredéke az csupán, aki él, vagy visszaél az anyagiak terén nyújtott lehetőségekkel. Tény viszont az is, hogy a hasonló munkakörben dolgozókhoz képest az egészségügyi dolgozók bére mintegy 15—30 százalékkal marad el, ami komoly feszültségforrás lehet. Véleményem szerint az ágazatunkban dolgozók munkájának társadalmi hasznosságával egyenértékű bérezés megvalósítását kell célul tűzni, és ezt már a VII. ötéves tervben elő kell segíteni. Ahhoz ugyanis hogy az egészségügy fogadni tudja a munkaerő-átcsoportosítás során az ágazatba irányulókat és eközben ne legyen feszültség a dolgozók között, megfelelőbb bérfeltételek kialakítása indokolt és szükségszerű. Nem szakítható el ettől a dolgozók élet- és munkakörülményeinek a további javítása sem. Örülünk annak, hogy 1985- ös esztendőben az egészségügyben is a korábbi 3,5—4 százalék helyett 6 százalékos bérfejlesztést sikerül megvalósítani. Ez csak lehetőség a differenciáltabb bérezés megvalósítására, szükséges hozzá az intézményi bérgazdálkodás korszerűsítése, az intézmények önállóságának növelése, az önálló bértömeg-gazdálkodás megvalósítása az egészségügyi ágazatban is. A korszerűbb bérgazdálkodás általánossá válásához kérjük a felsőbb szervek és a területi irányító szervek támogatását. Tudjuk, hogy a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése elsősorban nem az egészségügy területére irányul, ugyanakkor azt is, hogy az ágazatunkban dolgozóknak is le kell vonni az ebből adódó következtetéseket, tehát az intézményekben meg kell teremteni a dolgozóknak az irányításba való nagyobb beleszólási jogát. Dr. Füzi István felszólalásában szólt a jelen gazdasági helyzetből adódó szakszervezeti feladatokról is. Mint mondotta, nem véletlen, hogy egyre gyakrabban hangzik el bíráló vélemény a szakszervezeti munkáról. Ezek a vélemények hívják fel a figyelmünket arra, hogy olyan döntési, irányítási rendszert kell kialakítanunk, amelyben a szakszervezeti tagság és az önállóság nagyobb szerepet kap, természetesen érvényesül a központi elképzelés is. Éppen ezért indokolt, hogy minden olyan kérdésben, amely a lakosság élet- és munkakörülményeit, szociális helyzetét érinti szélesebb körű társadalmi vitát indítsunk. Ha a szakszervezeti tagokat bevonjuk a döntésekbe, ha igényeljük véleményeiket, javaslataikat, támogatói lesznek társadalompolitikai céljaink megvalósításának. Végezetül szakszervezetünk főtitkára arról szólt, hogy a soron következő választások előtt lényeges, hogy a szakszervezeti tagság széles körben megismerje az 1985. évi népgazdasági terv főbb céljait, az előttünk álló feladatokat, hogy azt elfogadva tevékenyen vegyen részt a megvalósításban. Az 1985. évi népgazdasági tervet a tanácsülés résztvevői elfogadták, és meghatározták a szakszervezet ezzel kapcsolatos feladatait is. Ezt követően személyi kérdésekben döntött a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Megköszönte dr. Csehák Juditnak eddig végzett munkáját, és elismerve annak eredményességét felmentette a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a SZOT elnöksége, titkársága tagjai sorából, valamint SZOT-titkári funkciójából, mivel Csehák Juditot a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Minisztertanács elnökhelyettesévé választotta meg. A testület dr. Nagy Sándort kooptálta a Szakszervezetek Országos Tanácsa tagjává, és megválasztotta a SZOT elnöksége, titkársága tagjává, a SZOT titkárává. Az egészségügyi dolgozók nevében eredményes munkát kívánunk dr. Csehák Juditnak és dr. Nagy Sándornak. Bukta László a SZOT titkára Tanácskozott az országgyűlési bizottság nól: a színvonalasabb ellátás Dr. Pesta László elnökletével december 13-án ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A képviselők megvitatták az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság együttes előterjesztését a jövő évi költségvetésről. Dr. Medve László miniszter kiegészítő előadásában elmondta, hogy a jelen ötéves terv célkitűzése az alapfokú ellátás fejlesztése mellett a fekvőbeteg-ellátó intézményhálózat bővítése, illetve a megváltozott igényekhez való igazítása volt. A számottevő fejlődés mellett az eredeti ütemhez viszonyítva bizonyos lemaradások tapasztalhatók. Ami nem teljesült Az egészségügy kiemeltsége — a népgazdasági helyzetéből következően — nem érvényesülhetett a jelen tervidőszakban az eredeti elképzelések szerint. Az egészségügyi törekvések így arra irányultak, hogy a működő intézetek színvonalának javítása kapjon elsődlegességet, és a már megkezdett beruházások és rekonstrukciók valósuljanak meg. Mint azt az egészségügyi miniszter mondotta, az egészségügy az elmúlt években, és várhatóan a jövőben is a társadalompolitika középpontjában áll. Elég csak a hosszú távú népesedéspolitikai koncepcióra utalni. A születésszám növelése mellett a halálozások csökkentése, a halálokok megelőzése, leküzdése, a rehabilitáció komoly feladatot jelentenek az ágazat számára. Igaz, a jelen problémák nem oldhatók meg csupán az egészségügyi intézmények bővítésével, hanem a lakosság életmódjának a változtatását is el kell érni. A gondokról szólva dr. Medve László elmondta, hogy a tervezett szociális otthoni férőhelyek megépítésével a tervidőszak végéig sem számolhatunk. Nem fog teljesülni az egészségügyi gyermekotthoni férőhelyek tervezett növekedése sem. Kisebb lemaradással számolhatunk a kórházi rekonstrukciók terén. Az okokról szólva elmondta, hogy sok helyen pénzügyi nehézségek hátráltatták a tervek megvalósulását. A jövőről szólva az egészségügyi miniszter elmondta, hogy amennyiben a ma kivitelezés alatt álló kórházfejlesztés megvalósul, várhatóan megszűnik majd az egyes megyék közötti különbség. A jövőben nem az intézmények ágyszámának növelését, hanem az ágystruktúra megváltoztatását kell megoldani. Fontos lenne például az, hogy az intézmények belgyógyászati ágyait krónikus ágyakká szervezzék át. A jövőben növelni kell a diagnosztikai eszközök színvonalát, a műszerezettséget, az intézetek infrastruktúrájának a színvonalát. Fel kell tárni tartalékainkat, megtervezni, hogy esetleg több műszakos üzemeltetéssel használják az intézetek röntgenkészülékeiket, laboratóriumaikat. Vannak feladatok a létszámgazdálkodásban is. Sokkal rugalmasabb gazdálkodásra van szükség. Példaként említette azt, hogy a csecsemőosztályokon 50 százalékra csökkent az ágykihasználás, ugyanakkor az ott dolgozók létszáma ugyanannyi maradt, holott más osztályokon létszámgondokkal küzdenek. Az év beruházásai Az egészségügyi ágazat 1985. évi beruházási előirányzata az előző évi színvonalon (5,0—5,5 milliárd forint között) alakul majd. Ezen belül a minisztérium központi előirányzata mintegy 1,1 milliárd forint. A tervek szerint folytatódik a Szegedi Klinika beruházása, elkezdődik az Országos Onkológiai Intézet rekonstrukciójával összefüggő speciális diagnosztikai tömb beruházása, és folytatódik az Érsebészeti Intézet, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet, a Psychiátriai Neurológiai Klinika, az Urológiai Klinika rekonstrukciója. A tanácsi fejlesztések körében várhatóan befejeződik a miskolci Vasgyári Kórház, az esztergomi kórház építése, üzembe lép a tatabányai megyei kórház sebészeti diagnosztikai tömbje, valamint a nyíregyházi megyei kórház diagnosztikai részlege, valamint Somogy megyében a fiatalkorúak pulmonológiai gyógyintézete. A viszonylag szűk gép-műszer előirányzaton belül megoldandó a mentőjárművek cseréje. A műszerpark korszerűsítése óriási pénzeszközöket igényel. Az egészségügy vezetőinek gondolkozniuk kell azon, hogy a behatárolt pénzeszközökből néhány legkorszerűbb, vagy több kevésbé korszerű műszert vásároljanak-e meg. Szó van róla, hogy számítástechnikai berendezéseket bérel majd a minisztérium, amelyet nem egy-egy intézmény kap meg, hanem országos szinten mindenki számára hozzáférhető lesz. Kiemelt feladatok A szakmai programok között kiemelt helyen van a szív- és keringési megbetegedések gyógyításának programja. A klinikai szívdecentrumokban, és az országos intézetben végzett speciális szívműtétek anyag- és fogyóeszközbeszerzésére 30 millió forinttal többet terveznek 1985-re, mint azt az előző évben tették. A daganatos megbetegedések elleni küzdelem terén elsősorban a szűrésekben előrelépés történt. A nőgyógyászati rákszűrések száma meghaladja az évi egymilliót. Megoldandó feladat a női lakosság rendszeres szűrésének további kiterjesztése. A traumatológiai programban előrelépést jelentett, hogy több megyében kiépült a progresszív ellátási rend szervezete. E program végrehajtását hátráltatja, hogy a szükséges import orvosi műszerek és gyógyászati anyagok beszerzése nem zökkenőmentes. Jelentősen bővült a nephrológiai-művese ellátás, 10 felnőttművese-állomás működik az országban, és részt vesz a hálózatban három regionális gyermekművese-állomás is. A jövőben növekszik a haemodialíziskezelések száma, és várhatóan nő a vesetranszplantáció is. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a ma a szakmák közül talán a legkedvezőtlenebb helyen álló psychiátriai osztályok bővítésére. Az egészségügyi irányítás kiemelt feladata a gyógyszerellátás biztosítása. Az elmúlt évben gyógyszerhiány elsősorban a hazai gyártmányokból volt. A tárca az import gyógyszerekhez szükséges devizakeretet mindenkor megkapta. Kormányzati döntés alapján a gyógyszeriparban megteremtették annak a lehetőségét, hogy a gyógyszertermelés és -szállítás az idei esztendőben kiegyensúlyozottabbá váljék. A bizottság ülésén dr. Laczkó László a társadalombiztosításról, Szörcsök Sándor a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság munkájáról tartott szóbeli kiegészítést. Az egészségügyi dolgozókról A vitában felszólaló képviselők elmondták véleményüket területük egészségügyi helyzetéről. Részt vett az ülésen dr. Füzi István az egészségügyi szakszervezet főtitkára is, aki felszólalásában egyebek között a következőket mondotta: — A bizottság elé került tájékoztatót reálisnak tartom, mert az eredmények mellett szól ágazatunk gondjairól is. Jómagam is sajnálatosnak tartom — amit már szakszervezetünk elnöksége is megállapított —, hogy a szociális otthoni férőhelyek építésében évről évre nagy a lemaradás. Fontos lenne, hogy a jövőben kiemelten foglalkozzon az ágazat a szociális otthoni férőhelyek bővítésével. A főtitkár szólt az egészségügy négy évtizedes munkájáról, az elvitathatatlan eredményekről, amit senkinek sem szabad megkérdőjelezni. Az egészségügyi dolgozók bérhelyzetét említve elmondta, hogy az új bérgazdálkodás során, amelyben az intézmények önállóságot kapnak, nagyobb lehetőség nyílik majd a differenciált bérezésre, a munka szerinti jövedelemelosztásra. Hangsúlyozta, hogy az 1977—78. évi egészségügyi bérrendezés következtében az ágazat bére 5—10 százalékkal megközelítette a népgazdasági átlagot, sajnos, 1980-ra ismét 15—30 százalék lett a lemaradás a különféle szakmák béreihez képest. Dr. Füzi István leszögezte, hogy az egészségügyi dolgozók ismerik a népgazdaság helyzetét, de ezzel együtt szeretnék, ha az elkövetkezendő években sor kerülne egy általános központi bérrendezésre, összefüggésben a hálapénz és a magánpraxis kérdéseivel. A képviselők kérdéseire és a vitában elhangzott véleményekre az egészségügyi miniszter válaszolt. Nógrádi Sajtónapi ünnepség szakszervezetünkben — Historia est magistra vitae . . . Ezt a régi római mondást némi módosítással úgy is értelmezhetjük, hogy nemcsak a történelem az élet tanítómestere, hanem események, politikai és kulturális mozgalmak, eszmeáramlatok, szervezetek története is taníthatja az utódokat. Éppen ezért tekintünk vissza tisztelettel a nemzetközi és hazai haladó hagyományokra, mozgalmakra és megemlékezünk évfordulóikról. Most azért jöttünk össze, hogy méltassuk a magyar sajtó ünnepét. Nem szégyenkezhetünk, ha ennek az évfordulónak múltját számítjuk, hiszen 66 évvel ezelőtt, 1918 decemberében jelent meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának központi lapja, a Vörös Újság. Ezt a napot, december 7-ét a későbbiekben hivatalosan is a magyar sajtó napjának nyilvánították. Ezen a napon emlékezünk meg a munkássajtó nagy harcosairól és gondolunk tisztelettel a sajtó mai dolgozóira, akik szerkesztőségekben, nyomdákban, lapkiadókban dolgoznak, vagy lapterjesztéssel foglalkoznak. Ünnepeljük a sajtó területén a kultúráért, a szakmai fejlődésért, a munkásmozgalomért dolgozókat — kezdte megemlékezését dr. Kedvessy György szakszervezetünk alelnöke, az Egészségügyi Munka főszerkesztője, az egészségügyi lapok központi sajtónapi ünnepségén. A szakszervezet székházában megtartott találkozón részt vettek az Egészségügyi Dolgozó, az Orvosi Hetilap, az Egészségügyi Munka és a Fogtechnikai Szemle szerkesztő bizottságainak tagjai, a lapok külső és belső munkatársai, a kiadóvállalatok és nyomdák képviselői. Az ünnepi alkalomból dr. Kormos Miklós KV-titkár kitüntetéseket adott át, elsőként a megindításának 30. évfordulóját köszöntő Egészségügyi Munka munkatársainak. Szakszervezeti munkáért arany fokozat kitüntetésben részesült Kiss Károlyné. Kiváló munkáért kitüntetést kapott dr. Bogárdi Mihály. A Kiváló munkáért kitüntetettek között volt dr. Függ Zsuzsa, az Egészségügyi Dolgozó és dr. Papp Miklós, az Orvosi Hetilap munkatársa. Eredményes publicisztikai munkásságukért az Egészségügyi Dolgozó szerkesztő bizottsága és a szakszervezet elnöksége nívódíjban részesítette Seregi Lászlót, Komáromi Magdát és Gy. Kárpáti Györgyöt. Ugyanezt az elismerést ítélte oda a két testület Teszár Pálnak az Egészségügyi Dolgozó korszerű és gondos tipográfiájáért. Első alkalommal nyújtottak át a sajtónapi ünnepségen Emléklapot az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi lapjainak terjesztésében végzett eredményes munkáért. Az 1984- es év legjobb terjesztői Fejér és Komárom megyéből kerültek ki. Emléklapot kapott Bokrossy Lászlóné, Budavári Mária, Csányi Józsefné, Házi Elekné, Homor Györgyné, dr. Kőházi Imre, Kucsera Imréné, Magdics Mátyásné, Szemes Ferenc, Tóth Imréné, Válóczy Ferenc. A sajtónapi ünnepségen többen tárgy- és pénzjutalomban részesültek. Gratulálunk a kitüntetésekhez és további eredményes munkát kívánunk valamennyi külső és belső munkatásunknak, tudósítóinknak és lapjaink terjesztőinek.