Egészségügyi Dolgozó, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

2 EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1985. JANUÁR ÜLÉSEZETT A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA (Folytatás az 1. oldalról.) irányulnak. Lényegesnek tartjuk a lakosság életszínvonalának a megőrzését, az életkörülmények­nek a lehetőségekhez igazodó ja­vítását, a reálbérek szinten tar­tását és a társadalmi juttatások reálértékének az emelését, vala­mint a beruházások csökkentési folyamatának a megállítását. A főtitkár ezt követően arról szólt, hogy az országgyűlés szo­ciális és egészségügyi bizottsága is megtárgyalta az egészségügy VI. ötéves tervének teljesítését és a következő népgazdasági tervet. A testület megállapította, hogy a tervezett 25-26 milliárd forintos beruházásból várhatóan 22 milli­árd értékű teljesül. Az egészség­ügyben, sajnálatosan több terüle­ten lemaradással kell számolni, annak ellenére, hogy e tervciklus­ban az ágazat fejlesztése kiemelt feladat volt. A fejlesztések elma­radása egyes területeken megkér­dőjelezi az ágazat kiemeltségét. — Legégetőbb a szociális ott­honi és a rehabilitációs részlegek terveinek elmaradása — mon­dotta a főtitkár. A tervben elő­irányzott 6000-6500 szociális ott­honi férőhely fejlesztése nem va­lósul meg. 1983 végéig mindössze 2200 új férőhely létesült. Súlyos­bítja a helyzetet, hogy a szociális otthoni férőhelyfejlesztések a ko­rábbi időszakban is elmaradtak a tervezettől. Nem véletlen, hogy a jelen időszakban mintegy 5000-en várnak szociális otthoni elhelye­zésre. Igen nagy gond a működő otthonok zsúfoltsága, korszerűt­lensége is. Az egészségügyi ellátásról szól­va dr. Füzi István elmondta, hogy a gyógyszerhiány az ipar és az egészségügy jobb együttműködé­sével gyakran elkerülhető lenne. — Gondjaink vannak az egészségügyi ellátás egyik leg­fontosabb tárgyi feltételével, a műszer­ellátásnak a biztosításá­val —­ szögezte le a főtitkár. A je­lenlegi műszerellátottság ugyan­is nem biztosítja a gyógyító munka során jelentkező újabb igények teljes kielégítését. Jelen­tős erőfeszítéseket kell tennünk azért is, hogy az elért szakmai színvonalat fenn tudjuk tartani. Több, korszerűbb, nagy teljesít­ményű diagnosztikai és terápiás eszközre van szükség. Mindez sürgetően veti fel a műszerellá­tásban és a műszergazdálkodás­ban a korszerűbb szemléletet, a hálózat gép-, műszerellátottságá­nak minőségi és mennyiségi fej­lesztését, a szükségleteknek meg­felelő, arányos műszerellátást. Fontos feladat a drága műszerek megfelelő kihasználása, mert sok esetben az elfekvő készletek aka­dályozzák a korszerű betegellátást. Sajnálatos tény az is, hogy nem valósult meg teljes egészében az alapellátás kiemeltsége. Szakszer­vezetünk — összhangban az Poli­tikai Bizottság 1979. IX. 11-i hatá­rozatával — évek óta szorgalmaz­za az alapellátás személyi és tár­gyi feltételeinek javítását, a körze­ti, az üzemegészségügyi, az isko­la-egészségügyi, a fogászati, a gyermekegészségügyi ellátás kor­szerűsítését, megfelelő diagnosz­tikai és terápiás eszközökkel való ellátását. Az alapellátás fejleszté­se ugyanis a megelőzés, a gondo­zás és a rehabilitáció bázisa. Véle­ményünk szerint a következő években az egészségügy ellátóké­pességét és működőképességét kell javítani. Ezt elsősorban nem a kórházi ágyak számának növe­lésével, hanem a meglévő ágyál­lomány jobb felhasználásával a jobb kórházi struktúra megterem­tésével, a szükségletekhez igazo­dó, aktív, intenzív, krónikus ágy­arányok kialakításával kell elérni. Ezt követően az életszínvonal alakulásáról beszélt a főtitkár. Mint mondotta, a gazdasági hely­zet nehezebbé válásával erősö­dött az aggodalom a lakosság egyéni életének, életszínvonalá­nak az alakulása miatt. Ilyen kö­rülmények között nem véletlen tehát, hogy érzékenyen reagál a szolgáltatásokra, így az egész­ségügyi ellátásra is, aztttt az el­múlt időszakban a sajtóban, rá­dióban, televízióban lezajlott társadalmi vita is bizonyít.­­ Meggyőződésem, hogy a­ társadalom előtt lefolyt eszmecse­re, még ha némely vonatkozásá­ban vitatható is, jó és elkerülhe­tetlenül szükséges volt — mon­dotta az előadó. Fontos, hogy az egészségügyben dolgozók ismer­jék az ellátottak véleményét a nekik nyújtott szolgáltatásról. Azok a gondok, amelyek a társa­dalmi vita középpontjába kerül­tek — esetenként felnagyítva is —, nem mind érvényesek az egészségügy egészére. Úgy tűnt, mintha az egészségügyi ellátás­ban csak gondok lennének. A saj­tó felelőssége, hogy a problémák mellett mutassa be az elért ered­ményeket is, hiszen a nehézségek mellett jelentős fejlődésről is be­számolhatunk, amelyeket orszá­gunk az elmúlt 40 évben elért. Két és félszeresére nőtt a kórházi ágyak száma (40 ezerről 100 ezer­re), közel háromszorosára gyara­podott a dolgozó orvosok száma, ma 30 ezren vannak. Megötszörö­ződött az ágazatban dolgozók összlétszáma (50 ezerről 250 ezer­re emelkedett). Méltán lehetünk büszkék ellátási rendszerünkre, mennyiségi és minőségi fejleszté­seinkre, amelyek az alapellátás előtérbe helyezésével felszámol­ták a népbetegségek, a fertőző be­tegségek nagy részét. Természe­tesen látnunk kell azt is, hogy ma a magyar egészségügy a fejlett országokéhoz hasonló gondokkal küzd, amelyek elsősorban élet­módbeli változásainkkal — túl­­tápláltság, túlzott mértékű do­hányzás, alkohol, környezeti ár­talmak — függnek össze, hatásuk sokszor csak évtizedek múlva je­lentkezik. Sajnos jelentkeztek újabb népbetegségek, mint a szív-, az érrendszeri, a daganatos megbetegedések és az alkoholiz­mus. Véleményem szerint az egész­ségügy személyi, technikai felté­telei, még ha szűkösek is, jó ala­pul szolgálnak a jövőbeni egész­ségügyi ellátáshoz. Nem kell te­hát alapelveink feladásáról be­szélni. Nem az elvekkel van a baj, hanem megvalósításukkal, tehát nem szabad megengedni azok megkérdőjelezését, így az állam­­polgári jogon az ingyenesség lété­nek támadását. Természetesen ezek megvalósulásához a mainál korszerűbb egészségügyi struktú­ra kialakítására van szükség. Az Egészségügyi Minisztérium jelen­legi vezetésében nagyon jó part­nerekre találunk. Céljaink eléré­séhez elengedhetetlen a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsainak, a Szakszervezetek Budapesti Ta­nácsának alkotó közreműködése. Olyan tervek kialakítása szüksé­ges az elkövetkezendő ötéves idő­szakra, amelyek a központi szak­mai irányelveknek megfelelnek, és segítik a szükségletek, igé­nyek, lehetőségek összhangjának a megteremtését. Komplex terve­zésre van szükség az ágazati, a ta­nácsi és intézményi szinten egy­aránt, amely igazodik a népgaz­dasági tervhez és megszünteti azt a helytelen gyakorlatot, hogy kü­lön munkaerő, szociális, közmű­velődési és egyéb tervek készülje­nek. Ehhez kérjük az illetékes szervek, elsősorban az Országos Tervhivatal segítségét. Dr. Füzi István elismeréssel szólt a szóbeli beszámoló azon ré­széről, amelyben megköszönték az alkotó, dolgozó emberek mun­káját.­­ Talán nem ismert minden­ki előtt, hogy az egészségügy minden gondja és problémája el­lenére is anyagi lehetőségei és az adott feltételek mellett csak úgy tud feladatának eleget tenni, ha épít az egészségügyi dolgozók ál­dozatvállalására. Az egészség­­ügyi hivatás elkötelezettség a hu­mánus tevékenység iránt, és na­gyon sokan tényleges hivatásként végzik ezt a munkát. Nem mind­egy tehát, hogy milyen a 250 ezer egészségügyi dolgozó élet- és munkakörülménye, hiszen na­ponta mintegy 500 ezer gyógyu­lásra váró ember keresi fel őket. Tudnunk kell, hogy nem mind a 250 ezer egészségügyi dolgozó anyagias, nem fizet naponta 500 ezer beteg az orvosoknak hála­pénzt. Az ágazatban dolgozók kis töredéke az csupán, aki él, vagy visszaél az anyagiak terén nyújtott lehetőségekkel. Tény vi­szont az is, hogy a hasonló mun­kakörben dolgozókhoz képest az egészségügyi dolgozók bére mint­egy 15—30 százalékkal marad el, ami komoly feszültségforrás le­het. Véleményem szerint az ága­zatunkban dolgozók munkájá­nak társadalmi hasznosságával egyenértékű bérezés megvalósí­tását kell célul tűzni, és ezt már a VII. ötéves tervben elő kell segí­teni. Ahhoz ugyanis hogy az egészségügy fogadni tudja a munkaerő-átcsoportosítás során az ágazatba irányulókat és eköz­ben ne legyen feszültség a dolgo­zók között, megfelelőbb bérfelté­telek kialakítása indokolt és szük­ségszerű. Nem szakítható el ettől a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek a további javítása sem. Örülünk annak, hogy 1985- ös esztendőben az egészségügy­ben is a korábbi 3,5—4 százalék helyett 6 százalékos bérfejlesztést sikerül megvalósítani. Ez csak le­hetőség a differenciáltabb bére­zés megvalósítására, szükséges hozzá az intézményi bérgazdálko­dás korszerűsítése, az intézmé­nyek önállóságának növelése, az önálló bértömeg-gazdálkodás megvalósítása az egészségügyi ágazatban is. A korszerűbb bér­­gazdálkodás általánossá válásá­hoz kérjük a felsőbb szervek és a területi irányító szervek támoga­tását. Tudjuk, hogy a gazdaság­­irányítási rendszer továbbfejlesz­tése elsősorban nem az egészség­ügy területére irányul, ugyanak­kor azt is, hogy az ágazatunkban dolgozóknak is le kell vonni az ebből adódó következtetéseket, tehát az intézményekben meg kell teremteni a dolgozóknak az irányításba való nagyobb bele­szólási jogát. Dr. Füzi István felszólalásában szólt a jelen gazdasági helyzetből adódó szakszervezeti feladatokról is. Mint mondotta, nem véletlen, hogy egyre gyakrabban hangzik el bíráló vélemény a szakszerve­zeti munkáról. Ezek a vélemé­nyek hívják fel a figyelmünket ar­ra, hogy olyan döntési, irányítási rendszert kell kialakítanunk, amelyben a szakszervezeti tagság és az önállóság nagyobb szerepet kap, természetesen érvényesül a központi elképzelés is. Éppen ezért indokolt, hogy minden olyan kérdésben, amely a lakos­ság élet- és munkakörülményeit, szociális helyzetét érinti széle­sebb körű társadalmi vitát indít­sunk. Ha a szakszervezeti tagokat bevonjuk a döntésekbe, ha igé­nyeljük véleményeiket, javasla­taikat, támogatói lesznek társada­lompolitikai céljaink megvalósítá­sának. Végezetül szakszervezetünk fő­titkára arról szólt, hogy a soron következő választások előtt lénye­ges, hogy a szakszervezeti tagság széles körben megismerje az 1985. évi népgazdasági terv főbb céljait, az előttünk álló feladato­kat, hogy azt elfogadva tevéke­nyen vegyen részt a megvalósí­tásban. Az 1985. évi népgazdasági ter­vet a tanácsülés résztvevői elfo­gadták, és meghatározták a szak­­szervezet ezzel kapcsolatos fel­adatait is. Ezt követően személyi kérdésekben döntött a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa. Meg­köszönte dr. Csehák Juditnak ed­dig végzett munkáját, és elismer­ve annak eredményességét fel­mentette a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a SZOT elnöksé­ge, titkársága tagjai sorából, vala­mint SZOT-titkári funkciójából, mivel Csehák Juditot a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Minisztertanács elnökhelyettesé­vé választotta meg. A testület dr. Nagy Sándort kooptálta a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa tagjává, és megvá­lasztotta a SZOT elnöksége, titkár­sága tagjává, a SZOT titkárává. Az egészségügyi dolgozók ne­vében eredményes munkát kívá­nunk dr. Csehák Juditnak és dr. Nagy Sándornak. Bukta László a SZOT titkára Tanácskozott az országgyűlési bizottság­ nól: a színvonalasabb ellátás Dr. Pesta László elnökletével december 13-án ülést tartott az országgyűlés szociális és egész­ségügyi bizottsága. A képviselők megvitatták az Egészségügyi Mi­nisztérium, az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság együttes előter­jesztését a jövő évi költségvetés­ről. Dr. Medve László miniszter ki­egészítő előadásában elmondta, hogy a jelen ötéves terv célkitűzé­se az alapfokú ellátás fejlesztése mellett a fekvőbeteg-ellátó in­tézményhálózat bővítése, illetve a megváltozott igényekhez való iga­zítása volt. A számottevő fejlődés mellett az eredeti ütemhez viszo­nyítva bizonyos lemaradások ta­pasztalhatók. Ami nem teljesült Az egészségügy kiemeltsége — a népgazdasági helyzetéből kö­vetkezően — nem érvényesülhe­tett a jelen tervidőszakban az ere­deti elképzelések szerint. Az egészségügyi törekvések így arra irányultak, hogy a működő inté­zetek színvonalának javítása kapjon elsődlegességet, és a már megkezdett beruházások és re­konstrukciók valósuljanak meg. Mint azt az egészségügyi mi­niszter mondotta, az egészségügy az elmúlt években, és várhatóan a jövőben is a társadalompolitika középpontjában áll. Elég csak a hosszú távú népesedéspolitikai koncepcióra utalni. A születés­szám növelése mellett a halálo­zások csökkentése, a halálokok megelőzése, leküzdése, a rehabi­litáció komoly feladatot jelente­nek az ágazat számára. Igaz, a jelen problémák nem oldhatók meg csupán az egészségügyi in­tézmények bővítésével, hanem a lakosság életmódjának a változta­tását is el kell érni. A gondokról szólva dr. Medve László elmondta, hogy a tervezett szociális otthoni férőhelyek meg­építésével a tervidőszak végéig sem számolhatunk. Nem fog tel­jesülni az egészségügyi gyermek­­otthoni férőhelyek tervezett növe­kedése sem. Kisebb lemaradással számolhatunk a kórházi rekonst­rukciók terén. Az okokról szólva elmondta, hogy sok helyen pénz­ügyi nehézségek hátráltatták a tervek megvalósulását. A jövőről szólva az egészség­­ügyi miniszter elmondta, hogy amennyiben a ma kivitelezés alatt álló kórházfejlesztés megva­lósul, várhatóan megszűnik majd az egyes megyék közötti különb­ség. A jövőben nem az intézmé­nyek ágyszámának növelését, ha­nem az ágystruktúra megváltoz­tatását kell megoldani. Fontos lenne például az, hogy az intéz­mények belgyógyászati ágyait krónikus ágyakká szervezzék át. A jövőben növelni kell a diag­nosztikai eszközök színvonalát, a műszerezettséget, az intézetek infrastruktúrájának a színvona­lát. Fel kell tárni tartalékainkat, megtervezni, hogy esetleg több műszakos üzemeltetéssel használ­ják az intézetek röntgenkészülé­keiket, laboratóriumaikat. Van­nak feladatok a létszámgazdálko­dásban is. Sokkal rugalmasabb gazdálkodásra van szükség. Pél­daként említette azt, hogy a cse­csemőosztályokon 50 százalékra csökkent az ágykihasználás, ugyanakkor az ott dolgozók lét­száma ugyanannyi maradt, holott más osztályokon létszámgondok­kal küzdenek. Az év beruházásai Az egészségügyi ágazat 1985. évi beruházási előirányzata az előző évi színvonalon (5,0—5,5 milliárd forint között) alakul majd. Ezen belül a minisztérium központi előirányzata mintegy 1,1 milliárd forint. A tervek szerint folytatódik a Szegedi Klinika be­ruházása, elkezdődik az Országos Onkológiai Intézet rekonstruk­ciójával összefüggő speciális di­agnosztikai tömb beruházása, és folytatódik az Érsebészeti Intézet, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet, a Psychiátriai Neurológiai Klini­ka, az Urológiai Klinika rekonst­rukciója. A tanácsi fejlesztések körében várhatóan befejeződik a miskolci Vasgyári Kórház, az esztergomi kórház építése, üzem­be lép a tatabányai megyei kór­ház sebészeti diagnosztikai tömbje, valamint a nyíregyházi megyei kórház diagnosztikai részlege, valamint Somogy me­gyében a fiatalkorúak pulmono­­lógiai gyógyintézete. A viszony­lag szűk gép-műszer előirányza­ton belül megoldandó a mentő­járművek cseréje. A műszerpark korszerűsítése óriási pénzeszkö­zöket igényel. Az egészségügy ve­zetőinek gondolkozniuk kell azon, hogy a behatárolt pénzeszközök­ből néhány legkorszerűbb, vagy több kevésbé korszerű műszert vásároljanak-e meg. Szó van róla, hogy számítástechnikai berende­zéseket bérel majd a minisztéri­um, amelyet nem egy-egy intéz­mény kap meg, hanem országos szinten mindenki számára hozzá­férhető lesz. Kiemelt feladatok A szakmai programok között kiemelt helyen van a szív- és ke­ringési megbetegedések gyógyítá­sának programja. A klinikai szív­­decentrumokban, és az országos intézetben végzett speciális szív­műtétek anyag- és fogyóeszköz­beszerzésére 30 millió forinttal többet terveznek 1985-re, mint azt az előző évben tették. A daga­natos megbetegedések elleni küz­delem terén elsősorban a szűré­sekben előrelépés történt. A nő­­gyógyászati rákszűrések száma meghaladja az évi egymilliót. Megoldandó feladat a női lakos­ság rendszeres szűrésének to­vábbi kiterjesztése. A traumato­lógiai programban előrelépést je­lentett, hogy több megyében ki­épült a progresszív ellátási rend szervezete. E program végrehaj­tását hátráltatja, hogy a szüksé­ges import orvosi műszerek és gyógyászati anyagok beszerzése nem zökkenőmentes. Jelentősen bővült a nephrológiai-művese el­látás, 10 felnőttművese-állomás működik az országban, és részt vesz a hálózatban három regioná­lis gyermekművese-állomás is. A jövőben növekszik a haemo­­dialíziskezelések száma, és vár­hatóan nő a vesetranszplantáció is. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a ma a szakmák kö­zül talán a legkedvezőtlenebb he­lyen álló psychiátriai osztályok bővítésére. Az egészségügyi irányítás ki­emelt feladata a gyógyszerellátás biztosítása. Az elmúlt évben gyógyszerhiány elsősorban a ha­zai gyártmányokból volt. A tárca az import gyógyszerekhez szük­séges devizakeretet mindenkor megkapta. Kormányzati döntés alapján a gyógyszeriparban meg­teremtették annak a lehetőségét, hogy a gyógyszertermelés és -szállítás az idei esztendőben ki­egyensúlyozottabbá váljék. A bizottság ülésén dr. Laczkó László a társadalombiztosításról, Szörcsök Sándor a SZOT Üdülési és Szanatóriumi­­ Főigazgatóság munkájáról tartott szóbeli kiegé­szítést. Az egészségügyi dolgozókról A vitában felszólaló képviselők elmondták véleményüket terüle­tük egészségügyi helyzetéről. Részt vett az ülésen dr. Füzi István az egészségügyi szakszer­vezet főtitkára is, aki felszólalásá­ban egyebek között a következő­ket mondotta: — A bizottság elé került tájé­koztatót reálisnak tartom, mert az eredmények mellett szól ága­zatunk gondjairól is. Jómagam is sajnálatosnak tartom — amit már szakszervezetünk elnöksége is megállapított —, hogy a szociális otthoni férőhelyek építésében év­ről évre nagy a lemaradás. Fon­tos lenne, hogy a jövőben kiemel­ten foglalkozzon az ágazat a szo­ciális otthoni férőhelyek bővítésé­vel. A főtitkár szólt az egészség­ügy négy évtizedes munkájáról, az elvitathatatlan eredmények­ről, amit senkinek sem szabad megkérdőjelezni. Az egészségügyi dolgozók bér­helyzetét említve elmondta, hogy az új bérgazdálkodás során, amelyben az intézmények önálló­ságot kapnak, nagyobb lehetőség nyílik majd a differenciált bére­zésre, a munka szerinti jövede­lemelosztásra. Hangsúlyozta, hogy az 1977—78. évi egészség­­ügyi bérrendezés következtében az ágazat bére 5—10 százalékkal megközelítette a népgazdasági át­lagot, sajnos, 1980-ra ismét 15—30 százalék lett a lemaradás a különféle szakmák béreihez ké­pest. Dr. Füzi István leszögezte, hogy az egészségügyi dolgozók is­merik a népgazdaság helyzetét, de ezzel együtt szeretnék, ha az elkövetkezendő években sor ke­rülne egy általános központi bér­rendezésre, összefüggésben a há­lapénz és a magánpraxis kérdé­seivel. A képviselők kérdéseire és a vi­tában elhangzott véleményekre az egészségügyi miniszter vála­szolt. Nógrádi Sajtónapi ünnepség szakszervezetünkben — Historia est magistra vitae . . . Ezt a régi római mondást né­mi módosítással úgy is értelmez­hetjük, hogy nemcsak a történe­lem az élet tanítómestere, hanem események, politikai és kulturális mozgalmak, eszmeáramlatok, szervezetek története is taníthatja az utódokat. Éppen ezért tekin­tünk vissza tisztelettel a nemzet­közi és hazai haladó hagyomá­nyokra, mozgalmakra és megem­lékezünk évfordulóikról. Most azért jöttünk össze, hogy méltassuk a magyar sajtó ünne­pét. Nem szégyenkezhetünk, ha ennek az évfordulónak múltját számítjuk, hiszen 66 évvel ezelőtt, 1918 decemberében jelent meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának központi lapja, a Vörös Újság. Ezt a napot, december 7-ét a későbbiekben hivatalosan is a magyar sajtó napjának nyilvání­tották. Ezen a napon emlékezünk meg a munkássajtó nagy harco­sairól és gondolunk tisztelettel a sajtó mai dolgozóira, akik szer­kesztőségekben, nyomdákban, lapkiadókban dolgoznak, vagy lapterjesztéssel foglalkoznak. Ün­nepeljük a sajtó területén a kultú­ráért, a szakmai fejlődésért, a munkásmozgalomért dolgozókat — kezdte megemlékezését dr. Kedvessy György szakszerveze­tünk alelnöke, az Egészségügyi Munka főszerkesztője, az egész­ségügyi lapok központi sajtónapi ünnepségén. A szakszervezet székházában megtartott találkozón részt vettek az Egészségügyi Dolgozó, az Or­vosi Hetilap, az Egészségügyi Munka és a Fogtechnikai Szemle szerkesztő bizottságainak tagjai, a lapok külső és belső munkatársai, a kiadóvállalatok és nyomdák képviselői. Az ünnepi alkalomból dr. Kor­mos Miklós KV-titkár kitünteté­seket adott át, elsőként a megin­dításának 30. évfordulóját kö­szöntő Egészségügyi Munka munkatársainak. Szakszervezeti munkáért arany fokozat kitünte­tésben részesült Kiss Károlyné. Kiváló munkáért kitüntetést ka­pott dr. Bogárdi Mihály. A Kiváló munkáért kitüntetet­tek között volt dr. Függ Zsuzsa, az Egészségügyi Dolgozó és dr. Papp Miklós, az Orvosi Hetilap munkatársa. Eredményes publicisztikai munkásságukért az Egészségügyi Dolgozó szerkesztő bizottsága és a szakszervezet elnöksége nívó­díjban részesítette Seregi Lászlót, Komáromi Magdát és Gy. Kár­páti Györgyöt. Ugyanezt az elis­merést ítélte oda a két testület Te­­szár Pálnak az Egészségügyi Dolgozó korszerű és gondos ti­pográfiájáért. Első alkalommal nyújtottak át a sajtónapi ünnepségen Emlékla­pot az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi lap­jainak terjesztésében végzett eredményes munkáért. Az 1984- es év legjobb terjesztői Fejér és Komárom megyéből kerültek ki. Emléklapot kapott Bokrossy Lászlóné, Budavári Mária, Csá­­nyi Józsefné, Házi Elekné, Ho­­mor Györgyné, dr. Kőházi Imre, Kucsera Imréné, Magdics Má­tyásné, Szemes Ferenc, Tóth Im­réné, Válóczy Ferenc. A sajtónapi ünnepségen töb­ben tárgy- és pénzjutalomban ré­szesültek. Gratulálunk a kitüntetésekhez és további eredményes munkát kívánunk valamennyi külső és belső munkatásunknak, tudósító­inknak és lapjaink terjesztőinek.

Next