Egészségügyi Dolgozó, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
6 EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1986. JÚLIUS Társadalom és közegészség Dabis László emlékülés Június 23-án a Pest Megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás névadó ünnepségén Dabis László nevét vette fel. Az ez alkalomból rendezett orvostörténeti tudományos ülésen dr. Birtalan Győző egyetemi docens, a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára méltatta Dabis László szerepét a magyar egészségügyben. Előadásából közlünk részleteket. Dabis László nemzedéke beleszületett a XX. századelő szociális feszültségének világába. Ez a nemzedék fokozottan érzékelte és tudatosította a társadalmi ellentmondásokat és az erre adandó válasz kötelezettségét. A közegészségügy fejlődésének akkori szakaszában szintén tükröződtek az általános helyzetből adódó feszültségek. Előtérbe kerültek a fizikai és kémiai laboratóriumi módszerekkel dolgozó, egzakt egészségügyi paraméterekre támaszkodó vizsgálatok, amelyekhez azután hozzáadódtak a mikrobiológiai kóroktani ellenőrző módszerek. Ez adta a közegészségügyi munkák valóban objektív tudományos hátterét, biztosította szakmai hitelét. De ugyancsak a XX. század első évtizedeiben ismerték fel teljes világosságában azt a tényt is, hogy a lakosság egészségügye szoros összefüggésben van társadalmi körülményeivel. E felismerések nyomán született meg, illetve bontakozott ki — korántsem viták és értelmezési zavarok nélkül — a társadalomhigiénia, társadalomorvostan önállósodó tudományága. Az ehhez kapcsolódó munkaprogramok kialakításában e feladatok teljesítésében oroszlánrészt vállalt a haladó gondolkodású korabeli orvostársadalom legértékesebb rétege, amelynek Dabis László is tagja volt. 1891. október 1-jén született Rákospalotán. Apja előbb ügyvéd, majd rendőrtisztviselő volt, liberális polgári mentalitással és fejlett szociális érzékkel. Apai nagyapja részt vett katonaorvosként a 48-as szabadságharcban. A kisparaszt-kisiparos családból származó édesanyja felmenői között is akadt 48-as honvéd. Dabis László középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1909-ben iratkozott be a pesti egyetem orvosi fakultására. A diplomát 1914-ben kapta meg. Orvosi tanulmányai mellett bekapcsolódott a radikális ifjúsági mozgalmakba, 1912-ben a Galilei-kör főtitkára, 1913-ban a medikus szakosztály elnökeként működött. Ugyanakkor 1912 és 1914 között már az Egyetemi Bakteriológiai Intézetben dolgozott Preisz Hugó professzor vezetése alatt. Az első világháborúban Dabis László előbb csapatorvosként szolgált, majd tábori laboratórium vezetőjeként, a durazzói malária felügyelőségen működött. 1914-ben belépett az Országos Radikális Pártba, amely az 1918. évi októberi forradalom egyik vezető csoportosulása lett. A proletárdiktatúra idején a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság egészségügyi főosztályán volt előadó, majd a Vörös Hadsereg dunántúli hadtestének higiénikusaként a közegészségügyi bizottság elnökeként fejtett ki tevékenységet. Időközben a Libermann Leó által vezetett Közegészségügyi Intézetben is állást kapott. Forradalmi tevékenysége miatt azonban utóbb ezen a munkahelyen nehézségei támadtak, így szívesen elfogadta a kínálkozó alkalmat, hogy 1923 és 25 között az USA- ban az ashevilli tbc-kutató intézetben vállaljon állást. Ez idő tájt jelentek meg első szakmai dolgozatai is. 1926-ban visszatért Magyarországra és újból elfoglalhatta tanársegédi állását az egyetemen. 1928-ban fontos fordulat következett be életében, szakmai munkájában, amikor a Fővárosi Közegészségügyi Intézetbe került, ahol a higiénés osztályt irányította. Ideiglenes jelleggel, több ízben megbízott igazgatóként is dolgozott, bár főleg politikai okokból a számára kilátásba helyezett igazgatói állást csak 1945 után kaphatta meg. Életének legproduktívabb szakmai korszaka erre az időszakra tehető. 1948-tól érdemének megfelelő magas pozícióba került. 1948-ban a Egyetemi Közegészségtani Intézet vezetésével bízták meg. 1950-ben lett egyetemi tanár. Az ötvenes években számos egyetemi, akadémiai és más közegészségügyi bizottság tagja. Sokat tett a tudományos kutatások, az oktatási és szervezési ügyek vitelében, de e feladatok idejét és egészségét megterhelték. 1956-ban, 65 éves korában halt meg. Áttekintve Dabis László közleményeinek adatait szembeszökő, hogy azok szorosan kapcsolódnak a korabeli magyar közegészségügy legégetőbb problémáihoz. Az USA-ban készült dolgozatok is az akkor joggal népbetegségként minősített tbc-vel illetve annak immunológiájával foglalkoznak. A harmincas esztendőkben az ivóvízellátás, a néptáplálkozás, a levegőszennyezés kérdései foglalkoztatták. A második világháború után pedig a fővárosi, majd az országos közegészségügy kulcspozícióiban fejlesztési koncepciókat dolgozott ki és irányította megvalósításukat. Közegészségügyi munkájának stílusára és etikájára jellemző volt az elmélet és a gyakorlat egységére való törekvés, az a célkitűzés,, hogy az értékesíthető laboratóriumi eredmények minél rövidebb, közvetlenebb úton jussanak el a tömeges gyakorlatba, és váljanak a közösség javára. Ez a munka természetesen sohasem ment simán. Meg kellett küzdeni a társadalom egy részének közönyével és az e célra fordítható anyagi javak szűkösségével. Úrrá kellett lenni az alulról jövő kezdeményezések jószándékú dilettantizmusán, az ebből következő hibákon, szervezési zavarokon. El kellett oszlatni a lakosság bizalmatlanságát, szembe kellett nézni a fásultság és maradiság gátjaival. Bőven volt tehát agitatív, miszsziós feladat, amelyet a néptömegek iránti felelősségérzet és szeretet nélkül aligha lehetett évtizedeken át vállalni és végezni. Dabis László közvetítette a század első fele közegészségügyi mozgalmának legszebb előremutató vonásait, s megadatott neki az a lehetőség is, hogy a szocialista egészségügy alapjainak lerakásakor képviselje a legnemesebb értelemben vett haladó hagyományokat. VENDÉGÜNK VOLT Szovjet újítók küldöttsége Az elmúlt hetekben magyarországi látogatást tett a szovjet újítók (VOIR) Központi Tanácsának delegációja a SZOT meghívására. A küldöttség tagja volt Nyikolaj Fjodorovics Naumov, a VOIR Központi Tanácsának titkára, dr. Jurij Afanaszjevics Zozulja professzor, az orvostudományok doktora, a Kijevi Idegsebészeti Tudományos Kutató Intézet igazgatóhelyettese és dr. Jurij Ivanovics Malisev, a Cseljabinszki Egészségügyi Főiskola szívsebészeti tanszékének vezető professzora. A delegáció felkereste a Szegedi Orvostudományi Egyetemet, Budapesten az Ér- és Szívsebészeti Klinikát, valamint az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetet. Ellátogattak a Budapesti Nemzetközi Vásárra, majd tájékozódó megbeszélést folytattak az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Találmányi Hivatal és az ORKI szakembereivel a magyarországi egészségügyi újítások helyzetéről. Szakszervezetünk székházában tett látogatásukkor dr. Kormos Miklós, a központi vezetőség titkára fogadta a vendégeket. Dr. Zozulja professzor a következőkben fogalmazta meg a látogatás célját: — Igyekszünk megkeresni azokat a szakterületeket, ahol kölcsönösen alkalmazhatjuk egymás egészségügyi újításait. Hatékonnyá és konkréttá válhatik ez az együttműködés, ha céljainkat pontosan meghatározzuk. Ez csak úgy valósítható meg, ha a két ország egészségügyi intézményei, újítói között megteremtjük a gyümölcsöző kapcsolatot. — A kijevi és a budapesti idegsebészeti intézet között például már elég régi az együttműködés. Ennek során szinte maguktól adódtak azok a témák, amelyekben a közös munka lehetséges, és a két intézet szakemberei együttesen dolgoztak ki bizonyos újításokat, szabadalmakat. Ennek a tevékenységnek a támogatása a Szovjetunióban a VOIR egészségügyi szekciójára hárul, Magyarországon pedig számítunk az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének hathatós együttmunkálkodására. A küldöttség tagjai válaszoltak lapunk kérdéseire. Egészségügyi Dolgozó: Hazánkban az újítások lassan és nehézkesen terjednek. Olykor a szomszédos megyében élők sem tudnak egymás munkájáról. Vajon egy olyan hatalmas országban, mint a Szovjetunió, összszövetségi szinten létezik-e intézmény, amely összefogja és terjeszti az újításokra vonatkozó információkat ? Ny. F. Naumov: — Igen, országunkban van ilyen tájékoztatás. Az újítók rendelkezésére állnak különböző folyóiratok, de például az egészségügyi újításokról terjesztenek egyedi kiadású röplapokat is, melyek valamennyi érintett helyre eljutnak. Léteznek regionális tájékoztató központok, ezeknek az a feladata, hogy az újításokról megadják az érdeklődőknek a szükséges felvilágosítást. Persze ez nem mindig elégséges, és nem mindig a leghatásosabb. Legjobb eredményt a bemutatókkal érjük el. Ezért az utóbbi időben a VOIR Központi Tanácsa közösen Egészségügyi Minisztériumunkkal megszervezte az ,, élenjáró tapasztalatok iskoláit a szívgyógyászat az idegsebészet, a mágneses terápia stb. területén. Rendszerint egyhetesek ezek a tanfolyamok. Egészségügyi Dolgozó: Baleseteknél gyakoriak az ideg- és érsérülések. Vannak-e olyan módszerek, amiket Önök fejlesztettek ki ezeknek a sérüléseknek a kezelésére, ellátására? J. A. Zozulja: — A kijevi műszaki intézet anyagvizsgálati részlegével együttműködve kidolgoztunk egy mikrovarrási technikát és ehhez a varróanyagot, amely lehetővé teszi, hogy olyan idegek és erek összevarrását is sikerrel végezzük el, melyeknek átmérője kisebb egy milliméternél. — Mi, idegsebész kutatók, írtuk elő az orvosi szempontból szükséges követelményeket, és a műszaki intézet kikísérletezte a megfelelő varróanyagot. Miután az anyag elkészült, kipróbáltuk, kísérleteket végeztünk vele, majd amikor az eredmény orvosi és műszaki szempontból egyaránt a legkedvezőbbnek bizonyult, s módszert és a varróanyagot átadtuk tömeges felhasználásra. Egészségügyi Dolgozó: Milyen az újítók elismerése a Szovjetunióban? Ny. F. Naumov: — Az újítások után a szerző díjat kap. A díjazást sokszor a hasznosítás eszmei értéke alapján állapítják meg, különösen az egészségügyben. Az újításokért 5 ezer rubelig fizethetők összegek. A mértékét úgy határozzák meg, hogy figyelembe veszik újdonságát, jelentőségét a népgazdaság szempontjából, és a felhasználás volumenét. " — De vannak erkölcsi ösztönzőink is. A köztársaságok érdemes újító, érdemes feltaláló címet adhatnak, és létezik össz-szövetségi kitüntetés is. A mai napig a Szovjetunió egész területén hat személy kapta meg ezt az elismerést, ketten épp az egészségügyből. Ezenkívül kormánykitüntetést is kapnak az arra érdemesek: állami díjat, Lenin-díjat, a Szocialista Munka Hőse címet. És sokan nyerik el az elismerő oklevelet, amit Egészségügyi Minisztériumunkkal egyetértésben a VOIR ítél oda. Major Balázs * A delegáció tagjai (balról jobbra): Malisev, Naumov, Zozulja Konferencia az állatgyógyászatról A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Baranya megyei szervezete és a Baranya Megyei Tanács Gyógyszertári Központja a Magyar Állatorvosok Társasága közreműködésével június 2—4. között Pécsett rendezte a II. Gyógyszerész-Állatorvos Konferenciát. A megnyitón részt vett dr. Horváth Ottó egészségügyi miniszterhelyettes és dr. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Jelen volt Baranya megye és Pécs Városi Tanácsának elnökhelyettese, a helyi pártbizottság titkára, a POTE rektora, a gyógyszerésztudományi karok dékánjai, valamint az eszéki gyógyszertári központ képviselője. A vendégeket és a résztvevőket dr. Kőhegyi Imréné, a Baranya Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgatója köszöntötte. A tudományos tanácskozást megnyitó dr. Kóbor József megyei főorvos beszédében kiemelte: örvendetes dolog, hogy az állatgyógyászati premixek forgalmazását a gyógyszertárak vették át, hiszen így szakavatott kezekbe kerültek a gazdaságilag fontos szerek. A kutatások jó irányban haladnak, a külkereskedelmi elvárásoknak eleget tesznek, sőt már világviszonylatban is elismert eredményeink vannak. A gyógyszergyárak nagyban hozzájárulnak termékeikkel a népgazdaság egyensúlyának biztosításához — mondta a megyei főorvos. A tanácskozásnak mintegy 250 gyógyszerész és állatorvos résztvevője volt. 39 előadás hangzott el, melyeknek főbb témakörei a következők voltak: prevenció az állategészségügyben, gyógyszerek és az állati termékek minősége, az állatgyógyászattal kapcsolatos gyógyszerellátási tevékenység fejlesztése (képzés, továbbképzés, információ), farmakodinamikai vizsgálatok, számítógép az állatgyógyászatban, gyógypremixek forgalmazásának eddigi eredményei, gyógyszertárak kapcsolata az állattenyésztési rendszerekkel, a bábolnai gyógyszeres termékek lehetőségei, agráripari egyesülések tevékenysége. A háromnapos tanácskozáson a résztvevők betekintettek egymás munkaterületeibe, feltárták a problémákat és megismerhették az új eredményeket. Dr. Soproni A konferencia alkalmából rendezett kiállítás részlete Gyermekekért Emlékplakett kitüntetés A Magyar Úttörőszövetség 40. évfordulója alkalmából Ajkán a Városi Művelődési Házban a Veres Pálné Általános Iskola bensőséges ünnepség keretén belül adta át a „ Gyermekekért Emlékplakett” kitüntetést az Ajka Városi Kórház csecsemő- és gyermekosztály háromszoros aranyjelvényes szocialista brigádjának. A gyermekosztály dolgozói kötelességüknek érzik a kórház falain túl is az oktató, az egészséges életmódra nevelő munkát. Elsősegélynyújtó tanfolyamokat és csecsemőgondozói szakköröket vezetnek. Azt vallják, hogy már gyermekkorban el kell kezdeni a meleg szeretettel áthatott törődést a kisebbekkel. Ennek elsajátításában nagy szerepe van a személyes példamutatásnak. Gratulálunk a kitüntetéshez. V. P. Teljességre törekedni Ha létezne Magyarországról készült szociológiai térkép, Pomáz igen színes jelzésekkel szerepelhetne rajta. Iparosodott fővárosunk közvetlen közelében félfalusi, félvárosi környezet . Alig néhány kilométerre innen Szentendre, Pest megye egyik idegenforgalmi centruma. A fővárosiak többé-kevésbé nyaralóövezetnek tekintik Pomáz területét. Azt a vidéket, amelynek lakói nappal zömében bejáró munkások, hajnalban és délutántól késő estig háztájit művelő gazdák. E sokrétűség nyomon követhető az itteniek életvitelén. — És testi-fizikai, egészségi állapotán is — folytatja a gondolatsort dr. Juhár János pomázi körzeti orvos, aki hivatása mellett a terület országgyűlési képviselőjeként e gondok avatott képviselője. — A körzeti orvosi munkában ma a hangsúly a gyógyító-megelőző tevékenységre terelődik át, de ezt a munkát nem lehet „szabványosítva” végezni, hiszen igen sok függ a háttértől. — Mit értsünk ezen? — Semmiképpen sem csupán a technikát, a felszereltséget, a laboratóriumi műszerezettséget, hanem a létszám, az apparátus — a körzeti orvos(ok) — felkészültségét, szellemi, szakmai tartalékait. Tulajdonképpen elérkeztünk egyfajta szemléleti változáshoz: befejezettségre kell törekedni az ellátásban. Hogy ki mit tekint befejezett ellátásnak, ez változó. De látni, tudni kell, hol vannak a körzeti orvosi munka lehetőségei és határai. A felkészültség, a szakmai tudás ahhoz kell, hogy az orvos teljesíteni tudja „szűrő” jellegű feladatait; hogy szakmailag megalapozottan döntsön: mi az, amit gyógyszereléssel, kezeléssel helyben lehet megtenni; hogy pontosan be tudja mérni a diagnózis alapján, merre utalja tovább — speciális szakrendelésre, kórházi-klinikai vizsgálatra, kezelésre a beteget. — A körzeti orvost gyakran a szakmai hierarchia alacsony fokán tartják számon. — Ez a szemlélet idejét múlta. Az említettek alapján világos: kulcsszerep a miénk, még ha olykor látványosabb vagy ténylegesen szakmailag összetettebb is a szakrendelői vagy a kórházi munka. Az egészségügyi hálózat hatékony működésének alapja, hogy a körzeti orvostól érkező betegek kerülő nélkül, gyorsan és pontosan jussanak el a további vizsgálatra, gyógykezelésre, mindig akkor, oda, amikor és ahová kell. Hozzáértéssel jelentős takarékosság érhető el. Nem hagyható figyelmen kívül a körzeti orvosok továbbképzése sem.. . — Milyen tapasztalatai vannak? — Pozitív változást említhetek, de az új, „konferenciális” jellegű háromhetes előadások még mindig „nem az igaziak”, sok bennük az adminisztratív jelleg; ismétlődnek az ügyiratkezelésre, statisztikák készítésére vonatkozó témák; az előadók és az előadások gyakorta visszatérően ugyanazok. A továbbképzés sokkal személyre szólóbb kellene hogy legyen. Kinek-kinek más-más területről van szüksége szakmai feltöltődésre. Nekem, személy szerint a sebészetből, másnak talán a kardiológia vagy a neurológia területéről nyújthatnának többet. Nem ártana, véleményem szerint, a továbbképzések megkezdése előtt egyfajta „piackutatás”, igényfelmérés. — Az elmondottakból úgy tűnik, nem csupán a saját, hanem a többi körzeti orvos, a kollégák szélesebb rétegeinek gondját is megfogalmazta. — Tudja, az ország körzeti orvosainak munkáját általában az igényesség jellemzi. Előfordul, hogy olykor „elirigyeljük” a magasabb szintű szaktudást, a nagyobb presztízst, a jobb munkakörülményeket. De hát végül is ez egyfajta igényességet jelez. Ki ne akarna teljesebb, nívósabb életet élni, szakmailag és a személyes életvezetésben egyaránt? Ezért küzdünk használhatóbb tudományos munícióért, korszerűbb felszerelésért, helyben működő kislaboratóriumért, EKG- ért, tesztelő eszközökért, és még sorolhatnám... Ha televíziós portréműsorban szerepelne, most bizonyára az operatőr rajta tartaná néhány sokatmondó másodpercig Juhár doktor arcán a kamerát, s nem csupán a hatás kedvéért. Dr. Juhár János világéletében körzeti orvos volt. Pályakezdő éveit a Bodrogközben töltötte. 1973 óta Pomáz körzeti orvosa. Gy. Kárpáti György