Egészségügyi Dolgozó, 1987 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

2 MOSZKVA A múlt év december 15—19. között Moszkvában tanácskoztak a szocialista országok egészség­­ügyi lapjainak szerkesztői. Az öt­napos találkozó során, amelyen hazánk képviselője is részt vett, két témát vitattak meg a résztve­vők. Az egyik a tudomány fejlő­désének hatása az egészségügyre, és ennek tükröztetése a sajtóban, a másik téma pedig az egészség­­ügyi dolgozók szerepe a világ bé­kéjének a megóvásában. Ez utób­bi témának az adott különös te­kintettel hangsúlyt, hogy ez év májusában, Moszkvában kerül sor az orvosok a nukleáris hábo­rú megelőzéséért nemzetközi mozgalom VII. kongresszusára. A tanácskozás záró ülésén a részt­vevők határozatot fogadtak el, amelyet az alábbiakban közzéte­­szünk. Történelmi fordulóponthoz ér­kezett az emberiség. Az atomkor­szak realitása és teljes megsem­misítés, a civilizáció kipusztulásá­nak veszélyével fenyeget, s ez új gondolkodási formákat, a nemzet­közi kapcsolatokhoz való új hoz­záállást, az államok és népek erő­feszítésének egyesítését követeli a pusztító fegyverkezési hajsza megfékezésére. Hogyan lehetünk nyugodtak, ha a világon állandó­an növekszik az amúgy is óriási nukleáris potenciál, amely elég arra, hogy milliószorosan meg­ismételje Hirosimát? A hirosimai és nagaszaki atomrobbantások MISKOLC Országos munkavédelmi tanácskozás „A tudomány igényességével is végezhető az egészségügyben a munkavédelmi tevékenység” — állapította meg dr. Füzi István, az EDSZ főtitkára Miskolcon tar­tott első országos munkavédelmi ankét megnyitó előadásában. Több mint 300 egészségügyi dolgozó vitatta meg az egészség­ügy aktuális munkavédelmi prob­lémáit és a feladatokat. A plenáris ülésen részt vettek és előadtak a SZOT, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség, az Egészségügyi­ Minisztérium, valamint a BAZ Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetői. A megnyitó előadást dr. Füzi István, az EDSZ főtitkára tartot­ta. Előadásában megfogalmazód­tak az ankét céljai, vagyis a mun­kavédelem aktuális problémái­nak fontossága, a kölcsönös infor­máció szükségessége, egymás jó és rossz tapasztalatainak megis­merése, és természetesen azok gyakorlati hasznosítása. A beje­lentett előadások sokoldalúsága is bizonyítja azt, hogy a munkavé­delem nem választható el a kör­nyezetvédelemtől, és nem vá­lasztható el az egészségügyi dol­gozók egészségvédelmétől sem — hangsúlyozta a főtitkár, kiemelve, hogy ez a munka az egyik legfon­tosabb szakszervezeti feladatunk, érdekvédelmi tevékenységünk. Ezt bizonyítja az is, hogy a téma részkérdéseivel az elmúlt idő­szakban több alkalommal foglal­koztak az EDSZ vezető testületei, így a munkavédelem, az egész­ségvédelem és a környezetvéde­lem fontos kérdéseivel. A feladatokat egyértelműen fo­galmazta meg a főtitkár az EDSZ IX. kongresszusának határozatai alapján. Ezek: — az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek, egészségvédelmének, szociális- és társadalombiztosítási ellátásá­nak további tervszerű javítása, — az egészségügyi dolgozók üzemi egészségügyi ellátásának, a szűrésnek, a gondozásnak tel­jessé tétele,­­ az egészséges életmód ki­alakítása, a környezeti ártalmak kiküszöbölése úgy, hogy e téren az egészségügy példája lehessen más ágazatoknak is. Dr. Hutás Imre egészségügyi minisztériumi államtitkár Az egészségmegőrzés társadalmi programja és a munkavédelem című előadásában külön foglalko­zott az egészségügyi dolgozók foglalkozási betegségeivel, azok megelőzésével. Kiemelte az egészségügyi dolgozók fokozott veszélyeztetettségét az AIDS-szel kapcsolatban, és külön kihangsú­lyozta a módszertani levélben is összefoglalt munkavédelmi fel­adatokat. Dr. Török Dezső, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség vezetője az egészségügyi intézmé­nyek munkavédelmi helyzetét is­mertette a főfelügyelőség orszá­gos tapasztalatai alapján; az üze­mi baleseti helyzetet, az üzemi balesetek okait, melyek között el­ső helyen az elcsúszás, elesés, a figyelmetlen munkavégzés szere­pel. Főcze Lajos, a SZOT Munkavé­delmi Társadalombiztosítási és Egészségügyi osztályának vezető­je A munkavédelem időszerű fel­adatai és a szakszervezetek című előadásában részletesen kitért az állami és a szakszervezeti szervek közötti munkamegosztás, a szak­­szervezeti testületek, valamint a munkavédelmi társadalmi ellenő­rök tevékenységének kérdéseire. Külön foglalkozott az egészség­ügy szerepével a munkavédelem­ben. Ismertette a SZOT elnökségé­nek a VI. ötéves tervidőszakról szóló és a VII. ötéves terv felada­tait tárgyaló legfontosabb megál­lapításait az üzemegészségügyi ellátással kapcsolatban. Többek között megállapította, hogy a szakmai indokok, a morbi­ditási viszonyok, valamint a dol­gozók munkahelyi és egészségi állapotának ismerete egyaránt azt kívánja, hogy a járóbetegeket döntően a főfoglalkozású üzemi orvosok tartsák keresőképtelen állományban. A produktív életkorúak kedve­zőtlen egészségi állapotának javí­tása érdekében igényelte a SZOT elnöksége a dolgozók teljes körű, rendszeres szűrővizsgálatát. Szükségesnek tartják az üzem­orvosok működési szabályzatá­nak korszerűsítését, az ennek­ megfelelő információs, adatszol­gáltatási és irányítási rendszer bevezetését, szakmai felügyele­tük egységessé és közvetlenné té­telét. Az előadó tolmácsolta az elnök­ség állásfoglalását, mely szerint az üzemegészségügyi ellátáshoz szükséges feltételek, eszközök biztosítása döntően állami fel­adat, és továbbra sem nélkülöz­heti a gazdálkodó szervezetek tá­mogatását. Fontosnak tartotta, hogy fokoz­zák az üzemorvosok erkölcsi és anyagi megbecsülését, és biztosít­sák, hogy az üzemorvosi szolgálat tagjai is az üzem dolgozóival azo­nos juttatásokban részesüljenek. (Ezt változatlanul a kollektív szer­ződésben kell szabályozni.) Előadásában Főcze Lajos külön fejezetet szentelt az egészségmeg­őrzési program munkaegészség­ügyi tennivalóinak, kiemelve az ezzel kapcsolatos feladatokat. A munkavédelmi tervezés a VII. ötéves tervi feladatait dr. Pá­­pay Dénes, az Egészségügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője fog­lalta össze. Előadásában a tiszte­letre méltó számszerű­ adatok mellett külön kitért a legfonto­sabb munkavédelmi tervfelada­tokra, így a nehéz fizikai munka csökkentésére, a különböző mun­kahelyen (műtők, laboratóriumok stb.) a megfelelő, a szabványban is előírt munkavédelmi értékek megteremtésére, az üzemi balese­tek, a foglalkozási betegségek megelőzésére. A plenáris ülést dr. Burján Ág­nes, a BAZ Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya vezető he­lyettesének előadása zárta, mely­ben a megye javuló, de még sok tennivalót kívánó munkavédelmi helyzetét ismertette. A tanácskozás második napján a bejelentett előadások nagy szá­ma miatt két szekcióban folytató­dott a munka. Az előadások a munkavédelem olyan időszerű kérdéseivel foglalkoztak, amelyek az intézményekben a legnagyobb gondot jelentik, így több előadás foglalkozott a munkakörülmé­nyek tervszerű fejlesztésének, a munkavédelmi tervezésnek a problémáival. Az egészségügy különböző te­rületein dolgozók munkaruha és védőfelszerelésének ellátottsága külön részt képezett az előadások között. Az előadók szóltak az ellá­tási problémákról, a minőség gyakran kifogásolható voltáról, a mosási, tisztítási, technológiai problémákról is. Külön érdeklődést keltettek a lézer és egyéb mikrohullámú su­gárzással kapcsolatos munkavé­delmi gondok. Több előadás foglalkozott a kü­lönleges (veszélyes) hulladékok kezelésének, ártalmatlanításának tapasztalataival. A beruházások, rekonstrukciók külön feladatot je­lentenek a munkavédelem terüle­tén is, mert együtt kell hogy járja­nak a munkakörülmények javítá­sával. A tervezőknek és a kivitele­zőknek egyaránt törekedni kell a maximális eredmény elérésére. Önálló témaként szerepelt a zajártalom, és az egészségügyi dolgozók egészségvédelmének megyei tapasztalatai. A szekcióüléseket tartalmas, részletekre kitérő vita követte. Dr. Gulyás Judit, az EDSZ Központi Vezetőségének titkára zárta be a kétnapos rendezvényt. Zárszavában megköszönte a he­lyi szervezők és az előadók mun­káját. A szekcióülések legfonto­sabb, már említett csomópontjait összefoglalva külön kitért arra, hogy a felvetett problémák meg­oldására az Egészségügyi Minisz­térium és az EDSZ feladattervet fog készíteni, amelyet az illetékes testületekkel és az előadókkal is megvilágítva tárnak a vezető tes­tületek elé. Az előadások szociál­politikai füzetekben nyomtatás­ban is megjelennek. Köszönetét fejezte ki a Munka­­ruházati Vállalat kollektívájának, akik a plenáris ülés szünetében egészségügyi munkaruházati be­mutatót tartottak. A munkavédelmi ankét beveze­tője volt annak az előadássorozat­nak, amit az elkövetkező időszak­ban a munkavédelem, az egész­ségvédelem, a környezetvédelem hivatásos és társadalmi művelői­nek rendeznek. Dr. Bálint György EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1987. JANUÁR Lapszerkesztők találkozója visszhangjaként a nevadai kísér­leti telepen folytatódnak a rob­bantások. Ilyen körülmények kö­zepette szükségszerű a békesze­rető erők teljes összefogása és ak­tív tevékenysége. Erre különösen azért van szükség, mert az ameri­kai vezetés, kielégítve a hadiipari komplexum érdekeit, blokád alá veszi a Reykjavíkban elért ered­ményeket. A nukleáris esztelenség elleni harcban sokat tehetnek, és köte­lesek is tenni a tömegtájékoztatás eszközei. Mi, az egészségügyi la­pok újságírói, a társadalom egyik legbefolyásosabb szakmai cso­portjának érdekeit és véleményét juttatjuk érvényre: az orvos szava igen jelentős az embereknek. Nem véletlenül lett oly hamar te­kintélye és elismerése az egész vi­lágon az „Orvosok a nukleáris há­ború megelőzéséért” nemzetközi mozgalomnak. Ez a mozgalom el­juttatja a népekhez a nukleáris katasztrófáról az igazságot. Lap­jaink e mozgalom harcosainak zászlóvivői legyenek, elveik és akcióik széles körű propagálását, a nemzeti bizottságok, szövetsé­gek, a mozgalom csoporttagjai­nak tapasztalatcseréjét kell hogy szolgálják. A mozgalom elveit és céljait osztják az egészségügyi szakmai szövetségek dolgozói, és aktívan részt vesznek a békéért folytatott harcban. Kötelességünk széleskö­rűen támogatni a béke védelmére indított szakszervezeti akciókat, és informálni ezekről a közvéle­ményt. Napjainkban az egészségügyi dolgozók nagy szellemi erőt kép­viselnek. Tevékeny szociális ál­láspontjuktól, a világon történtek­kel kapcsolatos személyes felelős­ségtudatuktól függ a jövő. Újság­írói kötelességünk, hogy segítsük e helyzet alakulását, és kimunkál­juk azt az eszmei meggyőződést, mely méltó a szocialista egészség­ügy dolgozóihoz. 1986 a béke éve, egyesítette és megsokszorozta a békéért harco­lók sorait. Országaink népei eszükkel és szívükkel befogadták a Szovjetunió és más szocialista országok széles körű békekezde­ményezéseit. A nukleáris fegyve­rek megsemmisítésének átfogó programja 2000-ig, a vegyi és a biológiai fegyverek és az általá­nos fegyverzetek és fegyveres erők csökkentése, a teljes körű nemzetközi biztonsági rendszer létrehozása és más, a lefegyver­zéssel kapcsolatos javaslatok egyeznek a Föld népeinek óhajá­val. Harcoljunk együtt még aktí­vabban bolygónk derűs jövőjéért. A Nobel-békedíj, amellyel az „Orvosok a nukleáris háború megelőzéséért” mozgalom orvos résztvevőit kitüntették, sok min­denre kötelez minket. Legyen a mély meggyőződésből született — s ezért nagy erővel rendelkező — szó az egyetlen fegyver a Föl­dön. VARSÓ Szakszervezeti vezetők tanácskozása Az elmúlt év végén­­Varsóban megbeszélést folytattak az euró­pai szocialista országok egészség­­ügyi szakszervezeteinek vezetői. A tanácskozás célja volt a szo­cialista országok egészségügyi szakszervezetei között az együtt­működés továbbfejlesztése, a bé­ke érdekében kifejtett tevékeny­ség erősítése és az egészségügy gazdasági kérdéseinek megvitatá­sa. Az egyes országok képviselői tájékoztatást adtak a béke érde­kében kifejtett tevékenységükről. Felemelték szavukat az imperia­lizmus agresszív erőinek az em­beriség létét, jövőjét fenyegető csillagháborús tervei és fegyver­kezési törekvései ellen. Békefelhí­vást fogadtak el, melyet eljuttat­tak a nemzetközi orvosmozgalom két társelnökének, az SZVSZ- nek, a Béke Világtanácsnak, az ENSZ leszerelési bizottságának, az Egészségügyi Világszervezet­nek. Ezt követően a konferencia résztvevői megtekintették a var­sói központi gyermekkórházat és béke-nagygyűlésen vettek részt. A tanácskozáson a lengyel szakszervezetek elnöke dr. Alfred Owoc üdvözölte a jelenlevőket, majd Jochen Meinel, a Nemzetkö­zi Szövetség főtitkára tájékozta­tást adott a XI. Szakszervezeti Vi­lágkongresszusról, a szövetség 1988. évi szófiai kongresszusa elő­készítéséről. Dr. Füzi István az EDSZ főtit­kára — az Egészségügyi Ágazati Bizottság elnöke — tájékoztatta a jelenlevőket a bizottság munkájá­ról, a felkészülésről a szófiai kongresszusra. Az „Orvosok a nukleáris háború megelőzéséért” nemzetközi mozgalom 1987. évi moszkvai VII. kongresszusával kapcsolatban kifejtette, hogy az antinukleáris mozgalom támoga­tása az egészségügyi dolgozók kö­rében is fontos feladat. A szocialista országok egész­ségügyi szakszervezeti vezetői megállapodtak az elkövetkező időszak tennivalóiról, melyről em­lékeztető készült, s ezt a résztve­vők írásban is megkapják. Megállapodtak, hogy a soron következő tanácskozás Bukarest­ben lesz 1987 őszén. Témái a kö­vetkezők lesznek: 1. Tájékoztató a nemzetközi orvosmozgalom VII. moszkvai kongresszusának mun­kájáról. Egészségügyi szakszerve­zetek további tevékenysége a bé­ke érdekében. 2. Felkészülés a Nemzetközi Szövetség 1988. évi szófiai kongresszusára. 3. Tapasz­talatcsere az egészségvédelem­munkavédelem témában. Napirenden a munkaerő- és bérgazdálkodás A VII. ötéves terv komplex munkaerő- és bérgazdálkodásáról tárgyalt a közelmúltban a szak­­szervezet elnöksége. Részt vett az ülésen dr. Juszt Lajos miniszterhelyettes és Dévai Zsuzsa, az Egészségügyi Minisz­térium főosztályvezetője. Elsőként dr. Bencze Béla az Országos Mentőszolgálat főigaz­gató főorvosa ismertette az OMSZ 1986—90 évekre szóló munkaerő- és bérgazdálkodási tervét. — A több mint 6 és fél ezer mentődolgozóhoz képest a 6,3 százalékos létszámhiány a tű­réshatáron belül van — mondotta a főigazgató. A fluktuáció nagyon kedvezőtlen: 33,2 százalék. Ha munkakörönként nézzük a lét­szám alakulását, a legnagyobb hi­ányt az orvosi munkakörökben találjuk, őket követik az egészség­­ügyi szakdolgozók, majd a gazda­sági-műszaki munkakörökben, végül a mentőgépkocsi-vezetők körében dolgozók. A meglévő kedvezőtlen létszámadottságok mellett kellett ellátniuk a megnö­vekedett feladatokat. Az elmúlt ötéves tervben például a mentő­kocsik óraszáma 1 500 000 órával lett több, mint a szervezett lét­szám törvényes munkaideje. Ho­gyan boldogulnak mégis? A kü­­lönbözetet a dolgozók „szerve­zett” túlórája fedezi, amihez hoz­zá kell tenni azt is, hogy a kivonu­ló dolgozók évi rendes szabadsá­ga úgy esik ki a munkaidőalap­ból, hogy a pótlása csak túlórázta­tással biztosított. Természetesen, mint más munkahelyeken, az Or­szágos Mentőszolgálatnál is igen differenciált a kép az ország kü­lönböző megyéiben. A jövedelemről szólva a főigaz­gató elmondta, hogy a szolgálat­nál dolgozók bére messze elma­rad a népgazdasági átlagtól. Az 1977. évi központi bérrendezés óta az elmaradás tovább növek­szik. Ahhoz, hogy az Országos Mentőszolgálat a gyarapodó fel­adatok ellátására is képes legyen, olyan cselekvési programot dol­goztak ki, ami az egyes munkate­rületeken — például számítógé­pes munkavégzést alkalmazva — csökkentheti a munkaerő-szük­ségletet, ennek alapján létszám­átcsoportosítás valósítható meg. E mellett felülvizsgálják egyebek között a belső irányítási rendszert és a gazdálkodás rendjét. A Szegedi Orvostudományi Egyetem komplex munkaerő- és bérgazdálkodási tervéről dr. Szi­lárd János rektor adott tájékozta­tást. Mint mondotta, az egyete­men nincs kötelezően előírva e terv elkészítése, ám ennek ellené­re a minisztérium a jelen ötéves terv elképzeléseit megadta az in­tézetnek, így erre épülhetett az egyetem terve. A Szegedi Orvostudományi Egyetem életét jelentősen megha­tározza a most épülő 410 ágyas klinikai tömb, amelyhez termé­szetesen munkaerő- és bérszük­séglet kapcsolódik. Az egyetem vezetésének azonban a jelen idő­szakban gondot okoz, hogy nem látja biztosítottnak a megfelelően képzett szakemberek megfelelő időpontban történő munkába állí­tását. E probléma megoldásában kéri az illetékes szervek és a mi­nisztérium segítségét. Az egyetem munkaügyi szak­emberei évről évre vizsgálják a fluktuáció és az üres állások ala­kulását. A vizsgálat eredményé­nek figyelembevételével az éves és az esetenkénti bérfejlesztések­nél a bérkeret lehetőségek szerint a szükségleteknek megfelelően igyekeznek differenciálni. Diffe­renciáltan emelték az ügyeleti és a készenléti díjakat is. Sajnos a megyében meglévő munkaerőhi­ány miatt ezek a próbálkozások nem járnak teljes sikerrel. Az egyetem vezetőségének vélemé­nye szerint jelentősebb előrelé­pést kizárólag egy korszerű nő­vérszálló építésével, nagyobb mértékű lakásépítési és vásárlási támogatással lehetne elérni. Az egyetem állami vezetői fon­tos feladatuknak tekintik a dolgo­zók véleménye alapján készülő Munkaügyi Szabályzat végrehaj­tását. Az elmúlt ötéves tervidő­szak szabályzatáról ez év júniusá­ban számolt be az állami vezetés, amit a Szakszervezet Bizalmi Tes­tülete el is fogadott. A jelen terv­időszakra is elkészült a mintegy 150 észrevételt figyelembe vevő végleges szabályzat, és öt mellék­lete. Az új Munkaügyi Szabályzat lényeges változásokat tükröz az előzőhöz képest, így például vál­tozás, hogy az oktatói pótszabad­ságból előzőleg 10 nap visszatart­ható volt, a jelenlegiben 10 napot lehet egységesen visszatartani. Megszűnt a nem oktatói státus­ban lévők, de oktató munkában résztvevők pótszabadsága. Emel­kedett a fizikai állományúak munkahelyi pótléka. A kötelező étkezés igénybevétele kiterjed a kihelyezett étkezdékben étkezők­re is. Teljesen új a decentralizált bérgazdálkodásról szóló mellék­let. Az elnökség a továbbiakban megtárgyalta Vas megye munka­erő- és bérgazdálkodási tervét. Az előterjesztett beszámolóból ki­tűnt, hogy az egészségügyi ágazat létszámhelyzete összességében nem kielégítő, évek óta magas a kieső létszám, ami csak részben indokolható az üres állások szá­mával. Döntően a betegség, a gyes és a gyed befolyásolja a helyzetet. Sajnos a megyében a kieső munkaerőnek csupán 40-50 százalékát tudták pótolni. Az előterjesztő dr. Molnár László, a minisztérium főosztály­­vezetője — aki az elmúlt tervidő­szakban a megye főorvosa volt — elmondta, hogy az orvosi álláso­kat tekintve a kórházakban az aneszteziológusi és pathológusi állások betöltésének a hiánya okoz gondot, de nehezen tölthe­tők be a közegészségügyi, a la­bor- és a pathológiai szervezeti ál­lások is. A szakdolgozók körében a megyében is nagy a fluktuáció, aminek alapvető oka a három műszakos munkarend és a vi­szonylag alacsony bér. Az alapellátásban problémát jelent a védőnői állások betöltése. Az a tapasztalat, hogy a főiskolát végzettek nem vállalnak szívesen vidéki munkát annak ellenére, hogy a tanácsok pénzzel és lakás­­megoldással is igyekeznek vonzó­vá tenni ezeket az állásokat. Ne­hezíti a helyzetet, hogy a helyi egészségügyi szakközépiskolában végzett hallgatók nem vonzódnak a három műszakos ápolói, gondo­zói munkahelyekre, így azokban a munkakörökben az utánpótlást a munka melletti képzéssel igye­keznek megoldani. Kedvezőtlen az egészségügy létszámhelyzete a takarítói, konyhai, mosodai és a műszaki munkakörökben is. Ez azzal magyarázható, hogy más te­rületeken az e munkát vállalók jó­val magasabb bérért tudnak elhe­lyezkedni. Megállapították a megye veze­tői, hogy az átlagbérek összetevői kedvezőtlenül alakultak, hiszen amíg 1980-ban az egészségügy éves bérének a 82,8 százalékát fordították alapbérre, addig 1985-ben ez az arány 78 százalék volt. Négy százalékkal nőtt a munkaerőhelyzet javítását szol­gáló bérpótlékok mértéke és az éves keresetekben nagyobb ará­nyú a túlmunkáért (ügyelet, ké­szenlét, helyettesítés) kifizetett át­lagos bér. A munkerőhelyzet javí­tására a megyei kórházban köz­ponti bérkeretet képeztek, ame­lyet a hiányszakmákban dolgozók dotálására, a három műszakos munkahelyeken dolgozók bér­emelésére, a folyamatos munka­rendben, intenzív igénybevétellel járó munkahelyek és munkakö­rök, továbbá a nehéz munkahelyi körülmények között dolgozók munkavégzésének elismerésére használtak fel. Az elnökség a VII. ötéves terv komplex munkaerő- és bérgaz­dálkodásáról szóló előterjesztése­ket megvitatta és elfogadta. — n — Felhívás Valamennyi Gyógyszertári Központ Szocia­lista Brigádjaihoz és más egységeihez! Országos mozgalmat hirdetünk a vak és gyengénlátó embertársaink megsegítésére ok­tóber 15-én, a „fehér bot napján”. A hatvani 18/23 sz. gyógyszertár Winkler La­jos szocialista brigádja országos mozgalomra hívja fel a brigádokat és egységeket, hogy csat­lakozzanak a vakok és gyengénlátók megsegí­téséhez. Hármas jelszavunk: lelki elsősegélynyújtás, a Braille-írás tanítása, egészségügyi felvilágo­sítás. E modern világban sokan vallják, hogy a Braille-írás kiment a divatból, hiszen ott van­nak a hangos információk, például a rádió. Mi ezt tagadjuk! A Braille-írás nem idejétmúlt. Programunk másik két pontja sem fölösleges. Programunkban nem kaphat helyet a sajnál­kozás, hiszen holnap talán mi is fogyatékosakká válhatunk. Bizonyítsuk be, hogy akiknek segí­teni akarunk teljes értékű emberek a társada­lom számára. Részletes programot minden ér­deklődőnek küldünk. Kívánom, hogy minden csatlakozó brigád és egység életében 1987. október 15-ére, a „fehér bot napjára” valósággá, mindennapos gyakor­lattá váljék e program. Tisztelettel: Kovács Gyula gyógyszertár- és brigádvezető Hatvan, Rákóczi út 13.

Next