Egészségügyi Dolgozó, 1987 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
2 MOSZKVA A múlt év december 15—19. között Moszkvában tanácskoztak a szocialista országok egészségügyi lapjainak szerkesztői. Az ötnapos találkozó során, amelyen hazánk képviselője is részt vett, két témát vitattak meg a résztvevők. Az egyik a tudomány fejlődésének hatása az egészségügyre, és ennek tükröztetése a sajtóban, a másik téma pedig az egészségügyi dolgozók szerepe a világ békéjének a megóvásában. Ez utóbbi témának az adott különös tekintettel hangsúlyt, hogy ez év májusában, Moszkvában kerül sor az orvosok a nukleáris háború megelőzéséért nemzetközi mozgalom VII. kongresszusára. A tanácskozás záró ülésén a résztvevők határozatot fogadtak el, amelyet az alábbiakban közzéteszünk. Történelmi fordulóponthoz érkezett az emberiség. Az atomkorszak realitása és teljes megsemmisítés, a civilizáció kipusztulásának veszélyével fenyeget, s ez új gondolkodási formákat, a nemzetközi kapcsolatokhoz való új hozzáállást, az államok és népek erőfeszítésének egyesítését követeli a pusztító fegyverkezési hajsza megfékezésére. Hogyan lehetünk nyugodtak, ha a világon állandóan növekszik az amúgy is óriási nukleáris potenciál, amely elég arra, hogy milliószorosan megismételje Hirosimát? A hirosimai és nagaszaki atomrobbantások MISKOLC Országos munkavédelmi tanácskozás „A tudomány igényességével is végezhető az egészségügyben a munkavédelmi tevékenység” — állapította meg dr. Füzi István, az EDSZ főtitkára Miskolcon tartott első országos munkavédelmi ankét megnyitó előadásában. Több mint 300 egészségügyi dolgozó vitatta meg az egészségügy aktuális munkavédelmi problémáit és a feladatokat. A plenáris ülésen részt vettek és előadtak a SZOT, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség, az Egészségügyi Minisztérium, valamint a BAZ Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetői. A megnyitó előadást dr. Füzi István, az EDSZ főtitkára tartotta. Előadásában megfogalmazódtak az ankét céljai, vagyis a munkavédelem aktuális problémáinak fontossága, a kölcsönös információ szükségessége, egymás jó és rossz tapasztalatainak megismerése, és természetesen azok gyakorlati hasznosítása. A bejelentett előadások sokoldalúsága is bizonyítja azt, hogy a munkavédelem nem választható el a környezetvédelemtől, és nem választható el az egészségügyi dolgozók egészségvédelmétől sem — hangsúlyozta a főtitkár, kiemelve, hogy ez a munka az egyik legfontosabb szakszervezeti feladatunk, érdekvédelmi tevékenységünk. Ezt bizonyítja az is, hogy a téma részkérdéseivel az elmúlt időszakban több alkalommal foglalkoztak az EDSZ vezető testületei, így a munkavédelem, az egészségvédelem és a környezetvédelem fontos kérdéseivel. A feladatokat egyértelműen fogalmazta meg a főtitkár az EDSZ IX. kongresszusának határozatai alapján. Ezek: — az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek, egészségvédelmének, szociális- és társadalombiztosítási ellátásának további tervszerű javítása, — az egészségügyi dolgozók üzemi egészségügyi ellátásának, a szűrésnek, a gondozásnak teljessé tétele, az egészséges életmód kialakítása, a környezeti ártalmak kiküszöbölése úgy, hogy e téren az egészségügy példája lehessen más ágazatoknak is. Dr. Hutás Imre egészségügyi minisztériumi államtitkár Az egészségmegőrzés társadalmi programja és a munkavédelem című előadásában külön foglalkozott az egészségügyi dolgozók foglalkozási betegségeivel, azok megelőzésével. Kiemelte az egészségügyi dolgozók fokozott veszélyeztetettségét az AIDS-szel kapcsolatban, és külön kihangsúlyozta a módszertani levélben is összefoglalt munkavédelmi feladatokat. Dr. Török Dezső, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség vezetője az egészségügyi intézmények munkavédelmi helyzetét ismertette a főfelügyelőség országos tapasztalatai alapján; az üzemi baleseti helyzetet, az üzemi balesetek okait, melyek között első helyen az elcsúszás, elesés, a figyelmetlen munkavégzés szerepel. Főcze Lajos, a SZOT Munkavédelmi Társadalombiztosítási és Egészségügyi osztályának vezetője A munkavédelem időszerű feladatai és a szakszervezetek című előadásában részletesen kitért az állami és a szakszervezeti szervek közötti munkamegosztás, a szakszervezeti testületek, valamint a munkavédelmi társadalmi ellenőrök tevékenységének kérdéseire. Külön foglalkozott az egészségügy szerepével a munkavédelemben. Ismertette a SZOT elnökségének a VI. ötéves tervidőszakról szóló és a VII. ötéves terv feladatait tárgyaló legfontosabb megállapításait az üzemegészségügyi ellátással kapcsolatban. Többek között megállapította, hogy a szakmai indokok, a morbiditási viszonyok, valamint a dolgozók munkahelyi és egészségi állapotának ismerete egyaránt azt kívánja, hogy a járóbetegeket döntően a főfoglalkozású üzemi orvosok tartsák keresőképtelen állományban. A produktív életkorúak kedvezőtlen egészségi állapotának javítása érdekében igényelte a SZOT elnöksége a dolgozók teljes körű, rendszeres szűrővizsgálatát. Szükségesnek tartják az üzemorvosok működési szabályzatának korszerűsítését, az ennek megfelelő információs, adatszolgáltatási és irányítási rendszer bevezetését, szakmai felügyeletük egységessé és közvetlenné tételét. Az előadó tolmácsolta az elnökség állásfoglalását, mely szerint az üzemegészségügyi ellátáshoz szükséges feltételek, eszközök biztosítása döntően állami feladat, és továbbra sem nélkülözheti a gazdálkodó szervezetek támogatását. Fontosnak tartotta, hogy fokozzák az üzemorvosok erkölcsi és anyagi megbecsülését, és biztosítsák, hogy az üzemorvosi szolgálat tagjai is az üzem dolgozóival azonos juttatásokban részesüljenek. (Ezt változatlanul a kollektív szerződésben kell szabályozni.) Előadásában Főcze Lajos külön fejezetet szentelt az egészségmegőrzési program munkaegészségügyi tennivalóinak, kiemelve az ezzel kapcsolatos feladatokat. A munkavédelmi tervezés a VII. ötéves tervi feladatait dr. Pápay Dénes, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője foglalta össze. Előadásában a tiszteletre méltó számszerű adatok mellett külön kitért a legfontosabb munkavédelmi tervfeladatokra, így a nehéz fizikai munka csökkentésére, a különböző munkahelyen (műtők, laboratóriumok stb.) a megfelelő, a szabványban is előírt munkavédelmi értékek megteremtésére, az üzemi balesetek, a foglalkozási betegségek megelőzésére. A plenáris ülést dr. Burján Ágnes, a BAZ Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya vezető helyettesének előadása zárta, melyben a megye javuló, de még sok tennivalót kívánó munkavédelmi helyzetét ismertette. A tanácskozás második napján a bejelentett előadások nagy száma miatt két szekcióban folytatódott a munka. Az előadások a munkavédelem olyan időszerű kérdéseivel foglalkoztak, amelyek az intézményekben a legnagyobb gondot jelentik, így több előadás foglalkozott a munkakörülmények tervszerű fejlesztésének, a munkavédelmi tervezésnek a problémáival. Az egészségügy különböző területein dolgozók munkaruha és védőfelszerelésének ellátottsága külön részt képezett az előadások között. Az előadók szóltak az ellátási problémákról, a minőség gyakran kifogásolható voltáról, a mosási, tisztítási, technológiai problémákról is. Külön érdeklődést keltettek a lézer és egyéb mikrohullámú sugárzással kapcsolatos munkavédelmi gondok. Több előadás foglalkozott a különleges (veszélyes) hulladékok kezelésének, ártalmatlanításának tapasztalataival. A beruházások, rekonstrukciók külön feladatot jelentenek a munkavédelem területén is, mert együtt kell hogy járjanak a munkakörülmények javításával. A tervezőknek és a kivitelezőknek egyaránt törekedni kell a maximális eredmény elérésére. Önálló témaként szerepelt a zajártalom, és az egészségügyi dolgozók egészségvédelmének megyei tapasztalatai. A szekcióüléseket tartalmas, részletekre kitérő vita követte. Dr. Gulyás Judit, az EDSZ Központi Vezetőségének titkára zárta be a kétnapos rendezvényt. Zárszavában megköszönte a helyi szervezők és az előadók munkáját. A szekcióülések legfontosabb, már említett csomópontjait összefoglalva külön kitért arra, hogy a felvetett problémák megoldására az Egészségügyi Minisztérium és az EDSZ feladattervet fog készíteni, amelyet az illetékes testületekkel és az előadókkal is megvilágítva tárnak a vezető testületek elé. Az előadások szociálpolitikai füzetekben nyomtatásban is megjelennek. Köszönetét fejezte ki a Munkaruházati Vállalat kollektívájának, akik a plenáris ülés szünetében egészségügyi munkaruházati bemutatót tartottak. A munkavédelmi ankét bevezetője volt annak az előadássorozatnak, amit az elkövetkező időszakban a munkavédelem, az egészségvédelem, a környezetvédelem hivatásos és társadalmi művelőinek rendeznek. Dr. Bálint György EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1987. JANUÁR Lapszerkesztők találkozója visszhangjaként a nevadai kísérleti telepen folytatódnak a robbantások. Ilyen körülmények közepette szükségszerű a békeszerető erők teljes összefogása és aktív tevékenysége. Erre különösen azért van szükség, mert az amerikai vezetés, kielégítve a hadiipari komplexum érdekeit, blokád alá veszi a Reykjavíkban elért eredményeket. A nukleáris esztelenség elleni harcban sokat tehetnek, és kötelesek is tenni a tömegtájékoztatás eszközei. Mi, az egészségügyi lapok újságírói, a társadalom egyik legbefolyásosabb szakmai csoportjának érdekeit és véleményét juttatjuk érvényre: az orvos szava igen jelentős az embereknek. Nem véletlenül lett oly hamar tekintélye és elismerése az egész világon az „Orvosok a nukleáris háború megelőzéséért” nemzetközi mozgalomnak. Ez a mozgalom eljuttatja a népekhez a nukleáris katasztrófáról az igazságot. Lapjaink e mozgalom harcosainak zászlóvivői legyenek, elveik és akcióik széles körű propagálását, a nemzeti bizottságok, szövetségek, a mozgalom csoporttagjainak tapasztalatcseréjét kell hogy szolgálják. A mozgalom elveit és céljait osztják az egészségügyi szakmai szövetségek dolgozói, és aktívan részt vesznek a békéért folytatott harcban. Kötelességünk széleskörűen támogatni a béke védelmére indított szakszervezeti akciókat, és informálni ezekről a közvéleményt. Napjainkban az egészségügyi dolgozók nagy szellemi erőt képviselnek. Tevékeny szociális álláspontjuktól, a világon történtekkel kapcsolatos személyes felelősségtudatuktól függ a jövő. Újságírói kötelességünk, hogy segítsük e helyzet alakulását, és kimunkáljuk azt az eszmei meggyőződést, mely méltó a szocialista egészségügy dolgozóihoz. 1986 a béke éve, egyesítette és megsokszorozta a békéért harcolók sorait. Országaink népei eszükkel és szívükkel befogadták a Szovjetunió és más szocialista országok széles körű békekezdeményezéseit. A nukleáris fegyverek megsemmisítésének átfogó programja 2000-ig, a vegyi és a biológiai fegyverek és az általános fegyverzetek és fegyveres erők csökkentése, a teljes körű nemzetközi biztonsági rendszer létrehozása és más, a lefegyverzéssel kapcsolatos javaslatok egyeznek a Föld népeinek óhajával. Harcoljunk együtt még aktívabban bolygónk derűs jövőjéért. A Nobel-békedíj, amellyel az „Orvosok a nukleáris háború megelőzéséért” mozgalom orvos résztvevőit kitüntették, sok mindenre kötelez minket. Legyen a mély meggyőződésből született — s ezért nagy erővel rendelkező — szó az egyetlen fegyver a Földön. VARSÓ Szakszervezeti vezetők tanácskozása Az elmúlt év végénVarsóban megbeszélést folytattak az európai szocialista országok egészségügyi szakszervezeteinek vezetői. A tanácskozás célja volt a szocialista országok egészségügyi szakszervezetei között az együttműködés továbbfejlesztése, a béke érdekében kifejtett tevékenység erősítése és az egészségügy gazdasági kérdéseinek megvitatása. Az egyes országok képviselői tájékoztatást adtak a béke érdekében kifejtett tevékenységükről. Felemelték szavukat az imperializmus agresszív erőinek az emberiség létét, jövőjét fenyegető csillagháborús tervei és fegyverkezési törekvései ellen. Békefelhívást fogadtak el, melyet eljuttattak a nemzetközi orvosmozgalom két társelnökének, az SZVSZ- nek, a Béke Világtanácsnak, az ENSZ leszerelési bizottságának, az Egészségügyi Világszervezetnek. Ezt követően a konferencia résztvevői megtekintették a varsói központi gyermekkórházat és béke-nagygyűlésen vettek részt. A tanácskozáson a lengyel szakszervezetek elnöke dr. Alfred Owoc üdvözölte a jelenlevőket, majd Jochen Meinel, a Nemzetközi Szövetség főtitkára tájékoztatást adott a XI. Szakszervezeti Világkongresszusról, a szövetség 1988. évi szófiai kongresszusa előkészítéséről. Dr. Füzi István az EDSZ főtitkára — az Egészségügyi Ágazati Bizottság elnöke — tájékoztatta a jelenlevőket a bizottság munkájáról, a felkészülésről a szófiai kongresszusra. Az „Orvosok a nukleáris háború megelőzéséért” nemzetközi mozgalom 1987. évi moszkvai VII. kongresszusával kapcsolatban kifejtette, hogy az antinukleáris mozgalom támogatása az egészségügyi dolgozók körében is fontos feladat. A szocialista országok egészségügyi szakszervezeti vezetői megállapodtak az elkövetkező időszak tennivalóiról, melyről emlékeztető készült, s ezt a résztvevők írásban is megkapják. Megállapodtak, hogy a soron következő tanácskozás Bukarestben lesz 1987 őszén. Témái a következők lesznek: 1. Tájékoztató a nemzetközi orvosmozgalom VII. moszkvai kongresszusának munkájáról. Egészségügyi szakszervezetek további tevékenysége a béke érdekében. 2. Felkészülés a Nemzetközi Szövetség 1988. évi szófiai kongresszusára. 3. Tapasztalatcsere az egészségvédelemmunkavédelem témában. Napirenden a munkaerő- és bérgazdálkodás A VII. ötéves terv komplex munkaerő- és bérgazdálkodásáról tárgyalt a közelmúltban a szakszervezet elnöksége. Részt vett az ülésen dr. Juszt Lajos miniszterhelyettes és Dévai Zsuzsa, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője. Elsőként dr. Bencze Béla az Országos Mentőszolgálat főigazgató főorvosa ismertette az OMSZ 1986—90 évekre szóló munkaerő- és bérgazdálkodási tervét. — A több mint 6 és fél ezer mentődolgozóhoz képest a 6,3 százalékos létszámhiány a tűréshatáron belül van — mondotta a főigazgató. A fluktuáció nagyon kedvezőtlen: 33,2 százalék. Ha munkakörönként nézzük a létszám alakulását, a legnagyobb hiányt az orvosi munkakörökben találjuk, őket követik az egészségügyi szakdolgozók, majd a gazdasági-műszaki munkakörökben, végül a mentőgépkocsi-vezetők körében dolgozók. A meglévő kedvezőtlen létszámadottságok mellett kellett ellátniuk a megnövekedett feladatokat. Az elmúlt ötéves tervben például a mentőkocsik óraszáma 1 500 000 órával lett több, mint a szervezett létszám törvényes munkaideje. Hogyan boldogulnak mégis? A különbözetet a dolgozók „szervezett” túlórája fedezi, amihez hozzá kell tenni azt is, hogy a kivonuló dolgozók évi rendes szabadsága úgy esik ki a munkaidőalapból, hogy a pótlása csak túlóráztatással biztosított. Természetesen, mint más munkahelyeken, az Országos Mentőszolgálatnál is igen differenciált a kép az ország különböző megyéiben. A jövedelemről szólva a főigazgató elmondta, hogy a szolgálatnál dolgozók bére messze elmarad a népgazdasági átlagtól. Az 1977. évi központi bérrendezés óta az elmaradás tovább növekszik. Ahhoz, hogy az Országos Mentőszolgálat a gyarapodó feladatok ellátására is képes legyen, olyan cselekvési programot dolgoztak ki, ami az egyes munkaterületeken — például számítógépes munkavégzést alkalmazva — csökkentheti a munkaerő-szükségletet, ennek alapján létszámátcsoportosítás valósítható meg. E mellett felülvizsgálják egyebek között a belső irányítási rendszert és a gazdálkodás rendjét. A Szegedi Orvostudományi Egyetem komplex munkaerő- és bérgazdálkodási tervéről dr. Szilárd János rektor adott tájékoztatást. Mint mondotta, az egyetemen nincs kötelezően előírva e terv elkészítése, ám ennek ellenére a minisztérium a jelen ötéves terv elképzeléseit megadta az intézetnek, így erre épülhetett az egyetem terve. A Szegedi Orvostudományi Egyetem életét jelentősen meghatározza a most épülő 410 ágyas klinikai tömb, amelyhez természetesen munkaerő- és bérszükséglet kapcsolódik. Az egyetem vezetésének azonban a jelen időszakban gondot okoz, hogy nem látja biztosítottnak a megfelelően képzett szakemberek megfelelő időpontban történő munkába állítását. E probléma megoldásában kéri az illetékes szervek és a minisztérium segítségét. Az egyetem munkaügyi szakemberei évről évre vizsgálják a fluktuáció és az üres állások alakulását. A vizsgálat eredményének figyelembevételével az éves és az esetenkénti bérfejlesztéseknél a bérkeret lehetőségek szerint a szükségleteknek megfelelően igyekeznek differenciálni. Differenciáltan emelték az ügyeleti és a készenléti díjakat is. Sajnos a megyében meglévő munkaerőhiány miatt ezek a próbálkozások nem járnak teljes sikerrel. Az egyetem vezetőségének véleménye szerint jelentősebb előrelépést kizárólag egy korszerű nővérszálló építésével, nagyobb mértékű lakásépítési és vásárlási támogatással lehetne elérni. Az egyetem állami vezetői fontos feladatuknak tekintik a dolgozók véleménye alapján készülő Munkaügyi Szabályzat végrehajtását. Az elmúlt ötéves tervidőszak szabályzatáról ez év júniusában számolt be az állami vezetés, amit a Szakszervezet Bizalmi Testülete el is fogadott. A jelen tervidőszakra is elkészült a mintegy 150 észrevételt figyelembe vevő végleges szabályzat, és öt melléklete. Az új Munkaügyi Szabályzat lényeges változásokat tükröz az előzőhöz képest, így például változás, hogy az oktatói pótszabadságból előzőleg 10 nap visszatartható volt, a jelenlegiben 10 napot lehet egységesen visszatartani. Megszűnt a nem oktatói státusban lévők, de oktató munkában résztvevők pótszabadsága. Emelkedett a fizikai állományúak munkahelyi pótléka. A kötelező étkezés igénybevétele kiterjed a kihelyezett étkezdékben étkezőkre is. Teljesen új a decentralizált bérgazdálkodásról szóló melléklet. Az elnökség a továbbiakban megtárgyalta Vas megye munkaerő- és bérgazdálkodási tervét. Az előterjesztett beszámolóból kitűnt, hogy az egészségügyi ágazat létszámhelyzete összességében nem kielégítő, évek óta magas a kieső létszám, ami csak részben indokolható az üres állások számával. Döntően a betegség, a gyes és a gyed befolyásolja a helyzetet. Sajnos a megyében a kieső munkaerőnek csupán 40-50 százalékát tudták pótolni. Az előterjesztő dr. Molnár László, a minisztérium főosztályvezetője — aki az elmúlt tervidőszakban a megye főorvosa volt — elmondta, hogy az orvosi állásokat tekintve a kórházakban az aneszteziológusi és pathológusi állások betöltésének a hiánya okoz gondot, de nehezen tölthetők be a közegészségügyi, a labor- és a pathológiai szervezeti állások is. A szakdolgozók körében a megyében is nagy a fluktuáció, aminek alapvető oka a három műszakos munkarend és a viszonylag alacsony bér. Az alapellátásban problémát jelent a védőnői állások betöltése. Az a tapasztalat, hogy a főiskolát végzettek nem vállalnak szívesen vidéki munkát annak ellenére, hogy a tanácsok pénzzel és lakásmegoldással is igyekeznek vonzóvá tenni ezeket az állásokat. Nehezíti a helyzetet, hogy a helyi egészségügyi szakközépiskolában végzett hallgatók nem vonzódnak a három műszakos ápolói, gondozói munkahelyekre, így azokban a munkakörökben az utánpótlást a munka melletti képzéssel igyekeznek megoldani. Kedvezőtlen az egészségügy létszámhelyzete a takarítói, konyhai, mosodai és a műszaki munkakörökben is. Ez azzal magyarázható, hogy más területeken az e munkát vállalók jóval magasabb bérért tudnak elhelyezkedni. Megállapították a megye vezetői, hogy az átlagbérek összetevői kedvezőtlenül alakultak, hiszen amíg 1980-ban az egészségügy éves bérének a 82,8 százalékát fordították alapbérre, addig 1985-ben ez az arány 78 százalék volt. Négy százalékkal nőtt a munkaerőhelyzet javítását szolgáló bérpótlékok mértéke és az éves keresetekben nagyobb arányú a túlmunkáért (ügyelet, készenlét, helyettesítés) kifizetett átlagos bér. A munkerőhelyzet javítására a megyei kórházban központi bérkeretet képeztek, amelyet a hiányszakmákban dolgozók dotálására, a három műszakos munkahelyeken dolgozók béremelésére, a folyamatos munkarendben, intenzív igénybevétellel járó munkahelyek és munkakörök, továbbá a nehéz munkahelyi körülmények között dolgozók munkavégzésének elismerésére használtak fel. Az elnökség a VII. ötéves terv komplex munkaerő- és bérgazdálkodásáról szóló előterjesztéseket megvitatta és elfogadta. — n — Felhívás Valamennyi Gyógyszertári Központ Szocialista Brigádjaihoz és más egységeihez! Országos mozgalmat hirdetünk a vak és gyengénlátó embertársaink megsegítésére október 15-én, a „fehér bot napján”. A hatvani 18/23 sz. gyógyszertár Winkler Lajos szocialista brigádja országos mozgalomra hívja fel a brigádokat és egységeket, hogy csatlakozzanak a vakok és gyengénlátók megsegítéséhez. Hármas jelszavunk: lelki elsősegélynyújtás, a Braille-írás tanítása, egészségügyi felvilágosítás. E modern világban sokan vallják, hogy a Braille-írás kiment a divatból, hiszen ott vannak a hangos információk, például a rádió. Mi ezt tagadjuk! A Braille-írás nem idejétmúlt. Programunk másik két pontja sem fölösleges. Programunkban nem kaphat helyet a sajnálkozás, hiszen holnap talán mi is fogyatékosakká válhatunk. Bizonyítsuk be, hogy akiknek segíteni akarunk teljes értékű emberek a társadalom számára. Részletes programot minden érdeklődőnek küldünk. Kívánom, hogy minden csatlakozó brigád és egység életében 1987. október 15-ére, a „fehér bot napjára” valósággá, mindennapos gyakorlattá váljék e program. Tisztelettel: Kovács Gyula gyógyszertár- és brigádvezető Hatvan, Rákóczi út 13.