Egészségügyi munka, 1974 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1974-09-01 / 9. szám
ményt nemcsak hogy nem támogatta, hanem lehetőleg el is gáncsolta. • A vármegye ismételt kérésére a helytartótanács 1812. szeptember 29-i határozatával adta meg a gimnázium nyilvánossági jogát. A határozat a főigazgatón keresztül október 17-én érkezett meg Kaposvárra. E szerint a megye a patrónus, a fenntartó, de a főigazgató vezeti az intézetet. Kísérő levelében a rendelkezési joggal felruházott főigazgató számos megyei intézkedést helytelenít és elutasít. Ennek következtében a két vezető, Varga és Vály lemondott állásáról. A rendek kérésére Varga a gimnázium igazgatását továbbra is vállalta és Vály is visszavonta lemondását. A nemzeti iskolák vezetését azonban „a levélnek megfelelően” a helybeli plébánosra bízták. Ez Tulok Mihály Xav. Ferenc (1775—1824) volt, akit 1805-ben neveztek ki kaposvári plébánosnak. Latinul, németül és szlávul is tudott, de csak magyarul prédikált. Egyházi teendői mellett a hitoktatást és az iskolavezetést is lelkiismeretesen látta el. Feltűnő, hogy gazdag könyvtárában milyen sok orvosi könyv volt. Talán a nép gyógyításával vagy orvosi tanácsadással is foglalkozott. Mind a privilégiumot, mind a kísérő levelet 1812. november 5-én olvasta fel a megyegyűlésen Csapody Gábor alispán, akinek valószínűleg egyik szeme nevetett, a másik sírt. A rendek a privilégiumot általános lelkesedéssel vették tudomásul. A gimnáziumban az iskolai évet november 8-án nyitották meg ünnepélyesen, miközben az iskola előtt mozsarak dörgése hirdette a lakosságnak az egész város és megye örömét. A tanítás rendes menete mellett bizonyos külső és belső erők Varga ellen dolgoztak. Azt hangoztatták, hogy kettős feladatának, a megyei főorvosinak és a gimnáziumi igazgatóinak nem tud egyszerre eleget tenni. Felhozták, hogy egyrészt főorvosi kiszállásai miatt sokszor hosszabb időn át vidéken kell tartózkodnia, másrészt nem rendelkezik kellő pedagógiai szakismerettel. Azt ilyenkor elfelejtették, hogy mind a normális iskolát, mind a paedagógiumot minden honorárium nélkül igazgatta. Pedig „ez a körülmény az akkori szűk pénzügyi viszonyok között nem csekély érdeme, valamint érdeme e mellett az is, hogy az iskolák igazgatásában és további fejlesztésében tehetségéhez és befolyásához mérten minden lehetőt megtett. Midőn 1812-ben a gimnázium a privilégiumot megnyerte, a megye felterjesztésére a helytartótanács továbbra is kinevezte igazgatónak, de ekkor már tiszteletdíjat kért.” Végül is Varga 1816. április 29-én beadta lemondását és másnap búcsút vett a tanári testülettől, majd az egész ifjúságtól. — A humanioriák megnyitása 1818. november 6-án történt, de ezt Varga már nem érte meg, mert 1816. december havában, életének 45. évében meghalt. Nem lenne kerek az a kép, melyet dr. Varga Istvánról alkottunk, ha említés nélkül hagynánk találkozását Csokonai Vitéz Mihállyal. A leírás Gaál Lászlótól származik, aki Csurgón a költő tanítványa volt. „Csokonai Mihálynak deák korában jó barátja volt egy komáromi születésű Szokolai Dániel nevű, jeles eszű diák, ez Csokonainak Debrecenibőli elköltözése után, szinte oda hagyván a Debretzeni Collégiumot, 1797-ben előbb hazájába, s onnan a pápai Collégiumba ment által, ahol az előbb kelő deákok közzé vétetvén fel, a következendő 1798. esztendőben februárius végén a Hedrehelyi Oskola mesteri hivatal Kovács Istvánnak Csurgóra Correctornak áttétele által megüresedve a beküldött Convetiot v. Chartát fogadta, és mint ilyen, a Collégiumból, hivatalához készülendő Komáromba hazájába haza ment. Csokonai ekkor Komáromban Laky Bálint fiskális barátjánál tartózkodván, Szokolainl naponta találkozott, s megtudta tőle, hogy ő Hedrehelyi kinevezett Oskola rector, és hogy mártius 278