Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-07-15 / 160. szám

XXVIII. évfolyam 160 szám. Előfizetési díjak postai szállítással. Egész évre 200 K. — Fél évre 100 K.­­ Negyed évre 60 K. — Egy hóra 18 K. — Egy szám ára 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barst­ Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceu­m­ nyomda. Telefon­szám 11. Ütni a zsidót, szidni a berekedésig és Palesztinába küldeni nem nehéz, nem is kell hozzá valami lángész. De a zsidókat nem lehet ám kiszorítani a társadalmi és gazdasági élet vezetéséből se lármás handa­­bandával, se „alkotmányos« rendszabályokkal, hanem egyedül és kizárólag fokozatos és terv­szerűen folytatott nevelő és alkotó munkával úgy, hogy helyüket pótolni tudjuk keresztény tehetsé­gekkel és keresztény tőkével. Hiába hozzuk be a numerus clausust, hogy megakadályozzuk a zsidóknak az értelmiségi pá­lyákra tódulását, ha egyúttal nem gondoskodunk arról is, hogy helyükbe megfelelő számú tehetsé­ges és törekvő keresztény ifjú kerüljön. Pedig nekünk oly kevés intézményünk van, amely anyagi támogatással segítené szegényebb sorsú, de tehet­séges ifjainkat tanulmányaik végzésében. A fölös­leges gégegyakorlatok helyett erről kellene gon­doskodni. Hiába szónokolunk magyar kereskedelemről, míg a vagyonosabb keresztény családok nem nevelnek gyermekeikből olyan fiatal generációt, amely a kereskedelemben tehetségével, szorgal­mával és pénzével fel tudja venni a versenyt a szerény, alázatos és élelmes zsidóval. Hiába akarunk nemzeti földbirtokpolitikát és mezőgazdasági ipart csinálni, ha főuraink nem akarnak, vagy nem tudnak intenzív­­ gazdálkodást folytatni, de csupa kényelemből potom áron zsi­dóknak adják bérbe uradalmaikat. Pedig még ma is meg­van minden urnak a házi zsidaja, aki helyette gondolkodik és gazdálkodik. Hiába ábrándozunk magyar közgazdaságról, amíg akkora keresztény tőkét nem gyűjtünk, amely feleslegessé teszi a zsidó tőkét. Ezen a téren már csodás eredményeket mutatnak a Hangyaszövetkezetek és Hitelszövetkezetek. Ezek a kipróbált évtizedes intézmények jelölik meg a ma számára is a helyes irányt: kevesebbet lár­mázni s arra való keresztény szakerők és tehetsé­gek felhasználásával csendben többet dolgozni! Ezért nem fél a zsidóság az összes újabb intéz­ményeinktől úgy, mint ezen szövetkezetektől. Hiába minden «intézményes rendszabály« a zsidó sajtó ellen, amig a keresztény lelkekbe tudatossá, nem tesszük a ma nemzeti szinbe bujta­tott zsidó sajtó veszedelmét, mig a keresztény sajtót életszükségletté nem tesszük s a propagan­dában is fel nem vesszük a versenyt. Hiszen már eddig is számtalan­ alkalmunk lett volna a keresztény programmot elkez­deni a zsidókérdés megoldása és nemzetgyűlési intézkedések nélkül is. Gondoljunk csak a köz­élet erkölcsi helyzetére, parlamenti személyes intrikákra, tisztviselők nyomorúságára, vagyon­­lakókra, a 3000 koronás búzaár kombinációkra, a protekció hatalmára, amely tehetségtelen, erkölcsi nullákat állít intézményeink élére, akik azt rövid idő alatt botrányba fullasztják. De hiányzik belőlünk még ma is a keresz­tény szellem, mint a keresztény politikának az alapfeltétele.­ Fundamentum nélkül csak légvárat lehet építeni, amely az első megrázkódtatásra halomra dől. Keresztény szellemet teremteni pedig nem lehet kormányrendeletekkel s amig intran­­szigensek nem leszünk hitben, lélekben és valláser­kölcsben, addig komolyan nem is gondolhatunk keresztény intranzigeneiára a politikában. Szidjuk hát kevesebbet a zsidót s dolgoz­zunk többet. Csináljunk, versenyt a zsidónak a tisztességben, becsületben, szolidságban és galomban s akkor majd lesz a »zsidókérdés« szor­in­tézményes megoldása nélkül is keresztény közélet és­ keresztény magyar közgazdaság. B. Gy. / Eger, 1920. julius 15. Csütörtök. wr HÍREK. Eger, 1920. julius 14. Emléket az ellenforradalom hőseinek. Emlékeiből él a nemzet. A nagy idők em­lékét tehát a benne élőknek első­ szent kötelessége megörökíteni, mert az utókor a­­ — dicső tettek — tanulságaiból, a tettek hőseinek magasztos sorsából meríti a célért való lelkesedését és ki­tartását a munka küzdelmes korszakában. Nehe­zebb fellegek aligha vonultak át a magyar hori­zonton a tavalyi vörös khaosz gomolygó ködénél. Szomorúbb mártírsors csak kevés magyar vérta­núnak jutott a keleti őrjöngés áldozatainak sor­sánál. Clio foliánsain évszázadok óta magyar hősi­­ségről, áldozatkészségről, halált megvető vitézség­ről beszélő sorok ragyogóan ékeskednek, de az ellenforradalmárok tettei méltán sorakoznak ezek után. Mert azt, amit ez a kis tábor, az ellen­forradalmárok tábora véghez vitt, értékében csak a történelem tudja majd elbírálni. De már ma is megállapítunk annyit, hogy az ő harcuk az egyén­nek elszigetelt harca volt egy világot döngető világáramlattal szemben. Az ő életük árán törött meg az őrjöngés veszedelmes éle. S ki tudja, ha ők meg nem hozzák a véráldozatot, nem-e az egész világ esett volna áldozatul . . . ? Nagy e mártírok érdeme és a jelenkor há­láját bírják is érte. De kötelességünk róla gon­doskodni, hogy emlékük szentsége, nevük tiszta­­­­sága unokáink,­ az utókor előtt is ott ragyogjon a többi Nagymagyarok hosszú névsorában!! * A legközelebbi, városi közgyűlés elé indít­ványt fognak beterjeszteni, amely épen azt kéri,­­hogy a májusi ellenforradalom egri áldozatának, Mészöly Géza őrnagynak emléket állítsanak. Az indítvány nem ad határozott direktívákat, mert számol a gazdasági helyzet nehéz problémáival, de épen ez a körülmény teszi lehetővé azt, hogy a képviselőtestület módját találja a hála kifeje­zésnek. Ma nem gondol arra senki, hogy monu­mentális szobrot építsünk, de leróhatjuk köteles­ségünket úgyis, hogy az utcát, ahol a banditák fegyvere­ letethette, az ő nevéről nevezzük el — egy kis emléktáblával jelölvén meg a helyet, ahol magyar szive megszűnt dobogni. —y. René Cresté és az egri nők. Nem szok­tam az áskálódásokat túl zokon venni, szeretem az ellenséges aknákat oly módon ártalmatlanná tenni, mint Lambert, francia tábornok, aki ki­húzta a füstölgő bomba gyújtózsinórját és — szivarra gyújtott vele ... De már amit René ’Cresté miatt kell tűrnöm és hallgatnom, az egy­szerűen sok.­­ — Na! mit szól a legújabb megbízatáshoz? — Kezdé a társalgást egyik özvegy ismerősöm. — N­em tudom, melyik megbízatást érti Nagyságos Asszonyom —­ feleltem szerényen. — Talán nemzetgyűlési képviselőnk megbízatását a zsidókérdést illetőleg? Csepp hiba, hogy keresztül nem szúrt a tekintetével. — Megmondtam már a télen, mikor, maga a jogfolytonossággal szekírozott, hogy többet nem politizálok. Megtaláltam azt, ami eszményesm volt. őt! Semmi és senki többé nem érdekel. Csak 0 ! Látta, ahogy kilép­ a lepedőre ? Ahogy végignéz ? Ahogy tartja magát? Kezdett derengeni a fejemben. A Judex láz! René Cresté! Eger összes bakfisszíveinek szuve­rén ura, az asszonyi álmok tündér királya, a haladottabb korúak utolsó mentsvára! Elhatároztam, hogy szokásom ellenére el­megyek a moziba. Fél 9 órakor már az Uránia előcsarnokában voltam. A jegykiadónő szána­kozva nézett rám, mikor bátortalanul megkérdez­tem : hányadik a megbízatása ez I­ndexnek ? A cso­dálkozástól nem is felelt. Egy szenvedélyes mozi­látogatótól, egy kedves humorú műszaki főtaná­csostól tudtam meg, hogy ez a 35-ik megbíza­tása, de még kilátás van 70—80 újabb megbíza­tásra. Az ajtónálló szívósan küzdött az ostromló tömeggel — csupa nő — de ereje láthatóan kezdte elhagyni, bátorsága meg pláne inába szállt, mikor hátulról esernyők kezdtek a levegőbe emelkedni. A tömeg berontott, egy perc alatt zsúfolásig tömve volt a terem. De az előcsarnok még­sem ürült ki. Az újonnan érkezők jegyet követeltek. Károly, Strausz és Tóth igazgatók rögtönzött haditanácsot tartottak, a gépész be­reteszelte a vasajtót, a titkár sürgős ügyben el­távozott, a tömeg pedig egyre szaporodott. — Minden előadáson itt voltam, sikoltozott egy 30 év körüli harcias dáma, és most — most — most nem láthatom őt. Egyik szögletben Károly János és Mititzky Béla bizonyítgatták, hogy Harry Peel-t érdemesebb megnézni, mint René Crestét, és Dán Norbert se utolsó.­ A jövő héten színre kerül mind a kettő. Jegyek már most válthatók. ■Közben megszólalt a csengő. Besiettem a terembe. Elfoglaltam helyemet, melyről megelő­zőleg 2 női kalapot, egy sétapalctát és három lábat távolítottam el. E pillanatban­­ annyira a látottak hatása alatt állok, annyira nincs meg az események megírásához szükséges történeti távlatom, hogy a közönség szives elnézését kérve, beszámolómat — örökös nyavalyánk, a helyszűke miatt is — későbbre halasztom. B. K. Judex új megbízatása. Ma és holnap a szenzációs francia filmsorozat negyedik része: «Az egyszemű« pénteken és szombaton pedig az ötödik rész: «A vezeklés» kerül műsorra az Urániában. — Jegyek az előadásokra még kapha­tók a Mozitőzsdében. Naponta csak egy előadás 729 órai kezdettel. A rokkantak, A világháború áldozatai között első­sorban a hadirokkantak, hadiárvák és hadi özve­gyek azok, akiknek nyomorúságos helyzetén feltétle­nül segíteni kell. Mikor lelkesedéssel elindultak oda, ahol a halálnak oly dús aratása volt, a mikor kemény katonás léptekkel zeneszó és rivalgó éljenzés mellett indultak oda, ahol a dicsőséges halál várt reájuk, akkor megfogadtuk és megígértük, hogy a haza nem lesz hálátlan hozzájuk és ha a dicsőség mezején éle­tük áldozatul esik, nem fogunk megfeledkezni felesé­geikről és árván maradt gyermekeikről. A társada­lomra hárul a feladat helyre­hozni, — legalább rész­ben — az eddig mulasztást, mert a ország jelenlegi pénzügyi helyzete olyan, hogy momentán nem képes nekik megadni azt, amit szenvedésükkel a hazáért kiér­demeltek. Szent és hazafis kötelessége tehát minden magyar honpolgárnak, — különösen a jobb anyagi helyzetben élőknek, — hogy tehetségükhöz mérten hozzájáruljanak a rokkantak, hadiözvegyek és ár­vák nyomorúságos helyzetének javításához. E célt akarja szolgálni a Hadi­rokkantak Nemzeti Szövet­ségének egri alcsoportja azzal, hogy folyó hó 17-én (szombaton) este és 18-án vasárnap a városi szín­házban az egri és hatvani műkedvelő ifjak köz­reműködésével színi előadást rendez és 18-án, vasár­nap délután pedig táncmulatsággal egybekötött nép­ünnepélyt tart. Bizton tudjuk, hogy Eger város, minden áldozatra kész, hazafias közönsége nem fog elzárkózni és hadi rokkantjainkkal szemben is meg fogja hozni a célnak megfelelő anyagi áldozatot, sőt felülfizetésekkel fokozni fogja a reménylett be­vételt. A­ mulatságot dr. Szmrecsányi Lajos érsek fő­pásztor Úr védnöksége mellett, Isaák Gyula alispán Úr elnöklete alatt rendezi a csoport, akiknek neve elég biztosíték arra, hogy a célt el fogjunk érni és a rokkantakat hozzá­juttatjuk ahhoz, hogy kétségbeejtő helyzetükön legalább pillanatnyilag, segítve legyen. Jöjjön el tehát e mulatságra minden jó hazafi, mert ez nem csak a szórakozást, hanem hazafias kötelesség teljesítését is jelenti. Halmágyi Ferencz telek­könyvvezető.

Next