Egri Népujság, 1922. július-december (29-39. évfolyam, 146-283. szám)

1922-12-07 / 279. szám

S*a 10 korona. 1 Eger, 1922 december 7. csütörtök XXXIX. évf. 279. ». Előfizetési díjak postai szállítással Sgész és félévi előfizetést nem fogadunk el «egyed évre 560 K. — Egy hóra 200 E, POLITIKAI NAPILAP. P*l*lő* aserkesstö • 8»EZN»Y IIRE iOnkLUb­ Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon­szám II. A hálátlanság nem erény. Eger, 1922. december 6. Az Egri Dalkör, városunknak ez a régi, diadalmas egyesülete, magas színvo­nalú ünnepséggel hódolt évtizedeken át lelkes ügyvezető elnöke, dr. Maczki Valér emlékének. Segítségére voltak a magvas műsorban az Egri Polgári Dalkör, mely­nek megszervezése szintén a dr. Maczki Valér gondolata volt s az Egri Ének- és Zeneegylet, melynek közművelődési szol­gálatai, munkás készsége, szinte alig mél­tányolhatók eléggé. A műsor — beleszámítva a rövid emlékező beszédeket is — becsületére vált Egernek, a Magyar Athénnak s méltó volt dr. Miczki Valérhoz, akit ma egy éve te­mettünk el. Minden tényező adva volt tehát, hogy az emlékünnep szép, fölemelő, magasztos legyen. Minden tényező javát adta tudá­sának, művészetének: csak a megfelelő közönség hiányzott. Súlyban, értékben jórészt kielégítette ugyan a várakozást, de számban egyáltalán­­ nem. Hol voltak azok, akikkel a közélet terén éveken, évtizedeken át együtt dol­gozott a jeles tudós? Hol voltak azok a társadalmi egyesületek, osztályok, ame­lyekért dolgozott, írt, szónokolt, küzdött? Hol voltak a Maczki Valér dr. politikai elvbarátai? És hol volt egykori tanítvá­nyainak ezreiből az az egy két­száz há­lás szív, amely erre az alkalomra egy­magában is megtölthette volna az Uránia­­színház nézőterét? Nem tudjuk, hogy hol voltak abban az időben, de azt keserűséggel láttuk, hogy ott , ahol lenniök kellett volna — nem voltak. Hiszen a csekélyszámú közönség­ből is egy jókora részt azok tettek ki, akik nem tősgyökeres egriek, hanem csak rövidebb ideje laknak itt. És ezek eljöttek, hogy megtiszteljék a Maczki Valér dr. emlékét, hogy beáll­­janak az ünneplők közé s hitvallást te­gyenek arról: egyek akarnak velünk len­ni a szeretőiben, a hálában. És nem lehettek egyek, mert­­ Eger csak nagyon kis részben volt ott. Eger nem hálás. Eger elfelejti a köz­életi munkát. Eger hamar (nagyon ha­mar!) elfelejti derék fiait. Eger nem akar emlékezni azokra, akik önzetlenül szol­gálták és szolgálják szűkebb és tágabb hazájukat. Egernek r­am sokat számít a gazdag lélek. . . Keserű ez a tapasztalás a jókra, a nemesekre, az önzetlen munkásokra. S bizony bizony, ha az ilyen lelkek nem volnának jók, nemesek, idealisták és mun­kára berendezettek, hamarosan üres len­ne Eger közéletének porondja. S nem tud­juk, hogy vájjon az új­gazdagok, a pén­zes zsákok tudnák e pótolni az ő hiá­nyukat. Szerencse, hogy a jók, a nemesek, az önzetlen munkások, az eszményekért küz­dők rendszerint nem számítanak elisme­résre, köszönetre, hálára. Valamennyien tudják, hogy az lesz a közös sorsuk, ami minden idealistáé: elfelejtik őket hamaro­san. Mintha nem is lettek volna. Mindegy. Mégis csak erkölcsi sark­igazság marad ez a mondás: A hálátlan­ság nem erény. Még akkor sem lesz erény, ha min­denki hálátlan lenne. Gail Gaszton tiltakozik a pénzügyi karfolgok idézisei ellen. — A nemzetgyűlés mai ülése. — A nemzetgyűlés mai ülését 12I­ órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Neu­bauer Ferenc a drágasági bizottság elő­adója beterjeszti a bizottság jelentését a tisztellátás tárgyában. Majd az interpel­­lációs könyvet olvassák föl, amelybe 20-nál több interpelláció van bejegyezve. Rakovszky belügyminiszter bemutatja a közrend fokozottabb biztosításáról szóló törvényjavaslatot, melyet kiadnak­ az ille­tékes bizottságoknak. Valkó Lajos kereskedelmi miniszter a közúti, egyesített városi villamos vasutak jogv­szonyainak rendezéséről szóló tör­vényjavaslatot terjeszti be. Majd rátérnek a tisztességtelen versenyről szóló javaslat harmadszori olvasására, s ugyancsak el­fogadják a szeszadó módosításáról­ szóló javaslatot is. Ezután a közidők kezelésé­ről szóló törvényjavaslat általános tár­gyalása következik. Eőrffy Imre ismerteti és elfogadásra ajánlja. Gaál Gaszton általánosságban el­fogadja a javaslatot. Megjegyzi, azonban, hogy az állami jövedelmek behajtásánál nem szabad messzebb menni a legszű­kebb mértéknél és a beállított költség nem emésztheti föl a behajtott összeget. Az egyes adók elleni jogorvoslatot ki kell venni a közigazgatás kezéből s bíróságra bízni azok elintézését. A javaslat egyné­mely szakaszában oly dolgok jutnak ki­fejezésre, amelyekbe míg él, sohasem fog beleegyezni, méltán csodálja is, hogy a bizottsági tárgyalás után ezek benne ma­radtak. Élesen bírálja a javaslat azon in­tézkedését, hogy a pénzügyi hatóság a feleket megidézheti. Ez ellen tiltakozik és a zaklatás tág terét látja a törvényjavaslat e szakaszában. Elismeri ugyan, hogy a pénzügyi hatóságoknak néha szükségük lehet a felek kihallgatására, de ez másutt, mint a községházánál, ne történhessék. Tiltakozik az ellen is, hogy a pénz­ügyi hatóságoknak joguk legyen arra, hogy a kereskedők üzleti könyveit lefog­lalhassák. Jól ismeri a közigazgatást, he­tekig, sőt hónapokig maradhat ott az üz­leti könyv, amivel az iparost és kereske­dőt tönkre is tehetik. A mai ülésen különben a következő interpellációk kerülnek szőnyegre : Kast­­ay Károly a tarifaemelésről, Kardos János a boridőről, Kétly Anna a hadirokkant öz­vegyek és árvák ügyében, Hegedűs György a Déli Vasútról, Drózdi Győző a külön­böző adókról és egy lakásügyről stb. interpellál. A búza­valuta miatt sülyed a búza ára. G. J. válasza az Egri Népújság * Miért esik a búza ára ?* e. cikkére. Eger, 1922. december 6. Az Egri Népújság tegnapi száma foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért esik a búza ára ? Arra a megállapodásra jut, hogy a búza árának a csökkenését az okozza, hogy a kormány az ellátatla­nok részére legutóbb 2000 vagyon gabo­nát kötött le 11 ezer koronás áron s hogy a vállalkozó © 780 az áron szállítja majd azt le, azonban a beszerzést a leszorított áron óhajtja eszközölni. Kétségtelen, hogy ez a nagymennyi­ségű búza megvásárlása hatással van az árakra, de ennél jóval nagyobb tételek szerepelnek más más helyeken, ami az ár­hullámzásra sokkal erősebben hat, mint az ellátatlanok kenyere. Az utóbbi időben általánosan szokásossá vált a gazdasági és a kereskedelmi életben, a hosszabb idő­re megkötött ügyleteknél, a búza árához mért összegmeghatározás. A mezőgazda­sági haszonbérek legnagyobbrészt csakis búzavalutában kötődnek. Ismerek magán­vállalatot, amelyik a bánya haszonbérét búzában állapította meg. Tudok pisti háziurat, aki a lakását búzaértékben adta bérbe, v­­gyontételekben vevő kereskedőt, aki az áruját csak búzáért szállítja. No már most elképzelhető-e az, hogy akkor, amikor a termelőnek is érdeke le­het az alacsony búzaár és amikor keres­kedelmi csoportok dolgoznak azon, hogy a búza elértéktelenedjék, a búza ára pöf­­feszkedő ficaárként lenézhesse a több ár­alakulásokat. De meg ne feledjük azt sem, *

Next