Egri Népujság, 1922. július-december (29-39. évfolyam, 146-283. szám)
1922-12-07 / 279. szám
S*a 10 korona. 1 Eger, 1922 december 7. csütörtök XXXIX. évf. 279. ». Előfizetési díjak postai szállítással Sgész és félévi előfizetést nem fogadunk el «egyed évre 560 K. — Egy hóra 200 E, POLITIKAI NAPILAP. P*l*lő* aserkesstö • 8»EZN»Y IIRE iOnkLUb Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefonszám II. A hálátlanság nem erény. Eger, 1922. december 6. Az Egri Dalkör, városunknak ez a régi, diadalmas egyesülete, magas színvonalú ünnepséggel hódolt évtizedeken át lelkes ügyvezető elnöke, dr. Maczki Valér emlékének. Segítségére voltak a magvas műsorban az Egri Polgári Dalkör, melynek megszervezése szintén a dr. Maczki Valér gondolata volt s az Egri Ének- és Zeneegylet, melynek közművelődési szolgálatai, munkás készsége, szinte alig méltányolhatók eléggé. A műsor — beleszámítva a rövid emlékező beszédeket is — becsületére vált Egernek, a Magyar Athénnak s méltó volt dr. Miczki Valérhoz, akit ma egy éve temettünk el. Minden tényező adva volt tehát, hogy az emlékünnep szép, fölemelő, magasztos legyen. Minden tényező javát adta tudásának, művészetének: csak a megfelelő közönség hiányzott. Súlyban, értékben jórészt kielégítette ugyan a várakozást, de számban egyáltalán nem. Hol voltak azok, akikkel a közélet terén éveken, évtizedeken át együtt dolgozott a jeles tudós? Hol voltak azok a társadalmi egyesületek, osztályok, amelyekért dolgozott, írt, szónokolt, küzdött? Hol voltak a Maczki Valér dr. politikai elvbarátai? És hol volt egykori tanítványainak ezreiből az az egy kétszáz hálás szív, amely erre az alkalomra egymagában is megtölthette volna az Urániaszínház nézőterét? Nem tudjuk, hogy hol voltak abban az időben, de azt keserűséggel láttuk, hogy ott , ahol lenniök kellett volna — nem voltak. Hiszen a csekélyszámú közönségből is egy jókora részt azok tettek ki, akik nem tősgyökeres egriek, hanem csak rövidebb ideje laknak itt. És ezek eljöttek, hogy megtiszteljék a Maczki Valér dr. emlékét, hogy beálljanak az ünneplők közé s hitvallást tegyenek arról: egyek akarnak velünk lenni a szeretőiben, a hálában. És nem lehettek egyek, mert Eger csak nagyon kis részben volt ott. Eger nem hálás. Eger elfelejti a közéleti munkát. Eger hamar (nagyon hamar!) elfelejti derék fiait. Eger nem akar emlékezni azokra, akik önzetlenül szolgálták és szolgálják szűkebb és tágabb hazájukat. Egernek ram sokat számít a gazdag lélek. . . Keserű ez a tapasztalás a jókra, a nemesekre, az önzetlen munkásokra. S bizony bizony, ha az ilyen lelkek nem volnának jók, nemesek, idealisták és munkára berendezettek, hamarosan üres lenne Eger közéletének porondja. S nem tudjuk, hogy vájjon az újgazdagok, a pénzes zsákok tudnák e pótolni az ő hiányukat. Szerencse, hogy a jók, a nemesek, az önzetlen munkások, az eszményekért küzdők rendszerint nem számítanak elismerésre, köszönetre, hálára. Valamennyien tudják, hogy az lesz a közös sorsuk, ami minden idealistáé: elfelejtik őket hamarosan. Mintha nem is lettek volna. Mindegy. Mégis csak erkölcsi sarkigazság marad ez a mondás: A hálátlanság nem erény. Még akkor sem lesz erény, ha mindenki hálátlan lenne. Gail Gaszton tiltakozik a pénzügyi karfolgok idézisei ellen. — A nemzetgyűlés mai ülése. — A nemzetgyűlés mai ülését 12I órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Neubauer Ferenc a drágasági bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a tisztellátás tárgyában. Majd az interpellációs könyvet olvassák föl, amelybe 20-nál több interpelláció van bejegyezve. Rakovszky belügyminiszter bemutatja a közrend fokozottabb biztosításáról szóló törvényjavaslatot, melyet kiadnak az illetékes bizottságoknak. Valkó Lajos kereskedelmi miniszter a közúti, egyesített városi villamos vasutak jogvszonyainak rendezéséről szóló törvényjavaslatot terjeszti be. Majd rátérnek a tisztességtelen versenyről szóló javaslat harmadszori olvasására, s ugyancsak elfogadják a szeszadó módosításáról szóló javaslatot is. Ezután a közidők kezeléséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása következik. Eőrffy Imre ismerteti és elfogadásra ajánlja. Gaál Gaszton általánosságban elfogadja a javaslatot. Megjegyzi, azonban, hogy az állami jövedelmek behajtásánál nem szabad messzebb menni a legszűkebb mértéknél és a beállított költség nem emésztheti föl a behajtott összeget. Az egyes adók elleni jogorvoslatot ki kell venni a közigazgatás kezéből s bíróságra bízni azok elintézését. A javaslat egynémely szakaszában oly dolgok jutnak kifejezésre, amelyekbe míg él, sohasem fog beleegyezni, méltán csodálja is, hogy a bizottsági tárgyalás után ezek benne maradtak. Élesen bírálja a javaslat azon intézkedését, hogy a pénzügyi hatóság a feleket megidézheti. Ez ellen tiltakozik és a zaklatás tág terét látja a törvényjavaslat e szakaszában. Elismeri ugyan, hogy a pénzügyi hatóságoknak néha szükségük lehet a felek kihallgatására, de ez másutt, mint a községházánál, ne történhessék. Tiltakozik az ellen is, hogy a pénzügyi hatóságoknak joguk legyen arra, hogy a kereskedők üzleti könyveit lefoglalhassák. Jól ismeri a közigazgatást, hetekig, sőt hónapokig maradhat ott az üzleti könyv, amivel az iparost és kereskedőt tönkre is tehetik. A mai ülésen különben a következő interpellációk kerülnek szőnyegre : Kastay Károly a tarifaemelésről, Kardos János a boridőről, Kétly Anna a hadirokkant özvegyek és árvák ügyében, Hegedűs György a Déli Vasútról, Drózdi Győző a különböző adókról és egy lakásügyről stb. interpellál. A búzavaluta miatt sülyed a búza ára. G. J. válasza az Egri Népújság * Miért esik a búza ára ?* e. cikkére. Eger, 1922. december 6. Az Egri Népújság tegnapi száma foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért esik a búza ára ? Arra a megállapodásra jut, hogy a búza árának a csökkenését az okozza, hogy a kormány az ellátatlanok részére legutóbb 2000 vagyon gabonát kötött le 11 ezer koronás áron s hogy a vállalkozó © 780 az áron szállítja majd azt le, azonban a beszerzést a leszorított áron óhajtja eszközölni. Kétségtelen, hogy ez a nagymennyiségű búza megvásárlása hatással van az árakra, de ennél jóval nagyobb tételek szerepelnek más más helyeken, ami az árhullámzásra sokkal erősebben hat, mint az ellátatlanok kenyere. Az utóbbi időben általánosan szokásossá vált a gazdasági és a kereskedelmi életben, a hosszabb időre megkötött ügyleteknél, a búza árához mért összegmeghatározás. A mezőgazdasági haszonbérek legnagyobbrészt csakis búzavalutában kötődnek. Ismerek magánvállalatot, amelyik a bánya haszonbérét búzában állapította meg. Tudok pisti háziurat, aki a lakását búzaértékben adta bérbe, vgyontételekben vevő kereskedőt, aki az áruját csak búzáért szállítja. No már most elképzelhető-e az, hogy akkor, amikor a termelőnek is érdeke lehet az alacsony búzaár és amikor kereskedelmi csoportok dolgoznak azon, hogy a búza elértéktelenedjék, a búza ára pöffeszkedő ficaárként lenézhesse a több áralakulásokat. De meg ne feledjük azt sem, *