Egyenlőség, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-02 / 18. szám
18. sz. Budapest, vasárnap 1886. május 2. V. évfolyam. EGYENLŐSÉG Előfizetési feltételek: Szerkesztőség és kiadóhivatal: TÁRSADALMI HETILAP. Budapest, IV. Váczi utcza 11. szerkeszti U4S!00* knWve : . . . ' ® ff hová minden küldemény intézendő. morvá mvi », An Negyedévre...................................................2 ״ BURDÁNYI MÓR. Egyes sámára Is ki*. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. ״ Felszabadulás ünnepe. — Reflexiók az Egyenlőség húsvéti czikke fölött. — Örökös harcz és szünet nélküli küzdelem, folytonos rabszolgaság és folytonos felszabadulás, ez a zsidóság sorsa kezdettől fogva, mind e mai napig. És hadd mondjuk csak ki mindjárt elején, hogy a ■zsidóságnak épp oly kevés oka rabszolgasága miatt pirulni, mint ellenségeinek győzelmükkel dicsekedni. Mert midőn két egyenlő hatalmasság valamely szent szélért harczra kel, — bármelyik félnek kedvezzen a hadi szerencse — annak kimenetele dicsőséget hoz a győzőnek, tiszteletet a legyőzőttnek és becsületet mindkét félnek. De midőn a hatalmas óriás gyenge törpét támad meg, csak szégyen érheti, ha győz, és megvetés, ha legyőzetik. A zsidóság túlhatalmassággal kényteleníttetett megvívni elejétől fogva, mind e mai napig. Harczban állott az ókor pogányvilágával szabadságáért és függetlenségéért, a középkor keresztény világával vallásáért és vagyonáért, és harczban áll mai nap legnagyobb kincséért, becsületéért oly ellenséggel szemben, kinek veszélyessége, semmiségében fekszik. És ezen mozgalmas idők alatt nem egyszer úgy tetszett, mintha a tomboló vihar a zsidóságot örökre elseperte volna a föld felületéről; ámde még mindig a borúra derű következett, s a rabszolgaságot a felszabadulás váltotta fel. Derűnek mondható-e a zsidóság jelenkora? Alig bírok e kérdésre felelni. Mert habár tagadhatlan, hogy a jelen sokat jóvá tett, amit a múlt idők a zsidóság ellen vétkeztek, mégis még mai nap is harczban kergettetik, és pedig oly ellenség ellen, kinek jelleme és harczmodora oly egészen elütő — különben sem igen dicső régi mintaképeitől! Volt értelme midőn Róma a zsidó királyságot megszüntetendő, légióit küldötte ellene és volt alkalma ez Judás Makkabi és egy Bar־ Kaclibá־ nak a hősiesség־ csodáit־ bemutatni. Az ellenséges hatalmasságok nagy aránytalanságánál fogva a Rómaiak részéről a harcz dicsőnek éppen nem mondható ugyan, de czélja megengedett, fegyverei pedig nagyobbára tisztességesek voltak. Annak is volt értelme, midőn a középkorban egy némely nagyúr vagy király azt riválta; ״ Nekem a zsidóság pénze kell!״ az egyház pedig: ״ Nekem a lelke kell!״ Itt ugyan sem a czél sem az eszköz többé kifogástalannak nem mondható, ámde legalább becsületes nyers módon kijelentették akaratukat, s a vak által is könnyen észrevehető durva fegyverekkel törekedtek azt érvényre emelni. Nem így a zsidóság mai ellenségei. Ők a világért sem akarják beismerni, hogy a zsidó pénze után sóvárognak, a kikeresztelést pedig a leghevesebben perhorreskálják, (hiszen, az szerepüknek és dicsőségüknek véget vetne!) nehéz pallóssal vagy durva csatabárddal nem harczolnak, hanem mosolygó arczcal és glagokesztyűs kézzel manipulálnak, seregük élére nem állanak, hanem drága személyüket a biztos lőtávolságban tartják, de azért mégis mocsáros helyeken felszikkázó lidérc ezek módjára majd itt, majd ott bukkannak fel és ismét eltűnnek, mindennütt vannak és mégis majdnem utólérhetetlenek! Ez a guerrila-harcz, midőn valamely gyenge nép tűzhelyét hatalmas ellenség ellen megvédeni kénytelen és ez a brigantaggio harczmodora midőn a jogrend ellen fellázad. . . . Guerrila-hasznak nevezhető-e az, amit a zsidóság ellenségei napjainkban elkövetnek ? Ezen kérdésre igennel csak az felelhet, aki elég bárgyú azt hinni hogy azon maroknyi zsidóság ugyancsak félelmetes nagy hatalmasságot képez a keresztény világgal szemben! A zsidóság nagyhatalmasságot soha sem képe-