Egyenlőség, 1916. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-30 / 5. szám
EGYENLŐSÉG 1916 január 30. tivumok szövedéke hálózza be, röviden és velősen csak azt a jelzőt alkalmazzák a darabra: budapesti.“ Ezt írja a Magyar Kultúra, és, természetesen, kommentárt is fűz hozzá, amelybe az Egyenlőséget is belekeveri. Ez csak magától értetődik. Megengedi tehát a Magyar Kultúra, ha felvilágosítjuk, hogy tőle rossz néven vesszük, ha beleesett egy Lejter Jakab tőrébe. A magyar napisajtótól nem kívánhattuk, hogy észrevegye, hogy az a nevezetes mondat, amiből a nemzeti sérelem lett: ״ ein Stück, wie es nur die Budapester spielen“ nem azt jelenti, hogy olyan darab, amit csak Pesten játszanak, hanem jelenti azt a bécsi Budapester Orfeum című helyiséget, aminek Budapesthez semmi köze nincs és ami körülbelül a Folies Caprice nívójának felel meg. A bécsi kritikusnak esze ágában sem volt Pest, magyarság, zsidóság, hanem csak azt írta, hogy a darab, melyről beszél, a Folies Capriceba való. A pesti újságírónak ezt nem kell tudnia. De aki, mint a Magyar Kultúra, ilyen következtetést akar kihozni: „Budapest nem Magyarország, csak épen Tarnopol diszkötésben“ — annak igenis tudnia kell, hogy ha Folies Bergéret mondanak Párisban, az nem pásztori bohóságot jelent s nem alkalmas arra, hogy a francia pásztorok életére messzemenő konzekvenciát vonjunk le belőle. * Az Alkotmány konstatálja, hogy a pesti zsidóság segíti a hatóságokat galíciai uzsorásokat tisztogató munkájukban. Nehéz volt még nem látni, hogy a pesti zsidóság az első pillanattól kezdve dehogy is védte a kaftános uzsorát. Mi csak folyton az ellen tiltakoztunk, hogy e galíciaiakat, valamennyit, uzsorásoknak nézzék, egyrészt, már csak azért is, mert a szerencsétlen menekülteknek, a háború legszomorúbb áldozatainak árt leginkább az a néhány gazember, másrészt, hogy a zsidóságra általános következtetéseket vonjanak belőlük. Egyre azt beszéltük, hogy ha vannak, a galíciai uzsorások csak láncszemei annak az általános nagy uzsorának, mely a háború kitörte óta kezünkre-lábunkra bilincselődött, s hogy amíg ezzel az uzsorával általában nem végeznek intézkedések és törvények, addig külön a kaftánosokkal nem lehet végezni majd. De nemcsak nem lehet, nem is érdemes. Ezt, persze, félreértették és hosszú ideig kellett lenyelnünk azt a vádat, hogy az uzsora patrónusai vagyunk. Hát, ugye, nem vagyunk azok? Bár álláspontunk még ma is az, hogy meglehetősen hiábavaló e részletfizetéses szisztéma, amelylyel dolgozunk, s amelynek a kaftános rátáiról oly jól értesülünk. Az uzsora mélyebben van, nagyon mélyen, azt lehet mondani, hogy a mai társadalmi berendezés mellett a háború mindjárt uzsorát is jelent. J!d£01״ vagyunk , halálra ijedve emiatt, mert nem hiszünk a háború jövőjében. Nagyon jó lesz, ha törvényeket csinálunk, amT1rj£h־ etetlenné teszik a háborús uzsorát, de még jobb deszka, m^en^y^ny^ a hál válik lehetetlenneTTenyazTTIogy? Je^emljer háború nem tra׳ sz׳ ur11eses csak nem akar lemaradni a háborúról, s szinte különösen hat, hogy míg az emberek életüket is odaadják a hazájukért, néha akár ugyanezek az emberek, igen-sokszor pedig a legközvetlenebb hozzájuk tartozók egy fillér (meg nem-érdemelt) haszonról lemondani nem hajlandók. Ó, nemcsak a zsidók! Általános emberi szempontból örvendeni lehetne rajt, ha azt lehetne mondani, hogy csak a zsidók. De nem így van, nagyon nem így van, s ezen, a ponton ismét kiderült, hogy a zsidó is csak ember, illetőleg, hogy a többi ember is zsidó. Mi segítünk irtani a gyomot a zsidóság közül. I^eh^minden^ "^fflffSabel a háborús aljasságok métermázsás hal-־■»■.*SB“--------------------------- ־ ־ mazál A háború körül. Az ötvennyolc éves hadiönkéntes. Egy teljesen ősz szakaszvezető, a mellén öt orsóval, lépett be e héten szerkesztőségünkbe. Mikor a nevét kérdeztük, átadta ezt a hivatalos okmányt: K. u. k. Infanterieregiment No. 37. VII. Ersatzkompagnie. Igazolvány. A fenti ezred századparancsnokságának alulirt századparancsnoka, ezennel igazolja, hogy Nagyváradon 1858. év november 28-án született és 1876. évben először, mint önkéntes besorozott, vári Fried Henrik, 1915. év augusztus hó 15-ikén, a fenti ezredhez, mint hadiönkéntes az előirt esküt letéve bevonult és ezen idő óta az ezred kötelékében folytonosan szolgálatot teljesít. Nevezett vári Fried Henrik 1878-ban a Hadi-érmet, utóbb a Signum Memória-érmet, a katonai jubileumi érmet kapta és 1915. év október 26-án Oroszországban (Volhynia tartomány Mai Ivánkánál) kiválóan vitéz magatartásáért és az ellenséggel szemben tanúsított vitézségéért. Ő cs. és kir. fensége a trónörökös ur által személyesen, a II-edoszt. ezüst és a bronz vitézségi éremmel lett dekorálva. Keltebecsén, 1916. év január hó 1-én. Molnár kapitány, VII. Ersatzkompagnie századparancsnok. Elolvastuk az okmányt, Fried Henrik pedig elmondja bővebben a kitüntetései történetét: Tartalékos tiszt voltam annak idején, a boszniai okkupációt is végigszolgáltam és augusztusban elhatároztam, hogy a harctérre megyek, visszakérem rangomat. Kihallgatáson jelentkeztem Hazai miniszternél, aki nagyon kedvesen fogadott. Egy kórházvonathoz osztottak be. Köszönöm szépen kegyes jóindulatukat — mondottam — de én Auguszta-vonaton a harctérre nem megyek. Én azon csak visszajöhetek a harctérről — mint sebesült. Ezek után nem maradt más hátra, mint annak rendje és módja szerint mint hadiönkéntest felvétetni magamat ezredemhez. Még aznap leutaztam Nagyváradra, kiegészítő parancsnokságomhoz, ott másnap reggel nyolc órakor sorozták s az orvos kimondta rám a szentenciát.