Egyenlőség, 1923. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1923-03-24 / 12. szám

.־•'«. ■" ....... NEGYVENKETTEDIK ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1923. MÁRCIUS 21. 12. SZÁM. .EC&SZJBIJ-' _____ W4. SZERKESZTETTE 18801915־ ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK:.EGÉSZ ÉVR.| SZARUT,1ד | ¥ RIKSA 28'^ KORONA, FÉL ÉVRE 1400 KORON/ BKAMUMISI !1*•■*־“ ל !־׳. .•* EGÉSZ ÉVRE: JUGOSZLÁVIA RÉSZÉRE BOODINI SZERKESZTŐSÉG, ÉS KI­ADÓHIVATAL: ÖJJÖLEST, ’y, LIPÓT-KÖRÚT 26. SZÁM . *FÉLEMELET) ■־"*#־ TELEFONSZÁMOHÍ­­R ר......­........׳ ־ 1 - • SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS KÖNYV­ . SZERKESZTI‘­­KIADÓVÁLLALAT 144-30, NYOMÍDA M­T­ . ,101* SZABOLC­SI LAJOS , ...... ..... ■■■.■ ■««ו 11■■ » -« 1 1 .■ .........." ■ -i.... . —■ . 1 , ROMÁNIA RÉSZÉRE 600 LEI, AMERIKA RÉSZEI, 4 DOLLÁR • HIRDETÉSEK FELVÉTETNEK A KIADÓHIVATALBAN ! V. LIPÓT-KÖRÚT 2». Andrássy~uf 15. I. emelet 2. Az arca fáradt és kissé szomorú és a hangja i* ma-ל ׳ Tankóriás,' rezignált, mint sok zsidóé mostanában.­­7■ Elm­ondhatom, kérem, ha az urakat érdekli, nin-.. Csen benne semm­i. Egy kis epizód volt, jelentéktelen,­­ szóra nem is, nagyon érdemes. .. .׳ • : ;■ : ל ־•; ׳ ל י: ; Az Andrássy-uton lakunk, Andrássy*út ! 5, I. eme­­­ JtcA a . í^pl eiTŕ$3BL '-*ifit. «I az ember a lakás ajta­giáig. Mindössze egy szobánk van, még egy konyhánk.­­t­öbbre nincs szükségünk, ketten vagyunk csak, a fele ׳. Bégemmel, kérem. . ...7' . ל........ל ..ל..'... Szombaton délután sétára készültünk az asszon­­­­­ nyal. Majd minden délután járunk egyet, úgy alkonyat, felé. *szeretjük• az ilyen komtávaszi sétákat és nem ve- • «zltek relük semmit־ sem. Az efoglaltságomtól, a mun­-״ ־•••/. Már éppen a­ kabátomat veszem, amikor az asszony .. megszólal: '" .י 'יל'.. ’ ־/'. י 'ל'*' ‘י ל —­ Béres fiára, י— mondja te ma maradj itthon. Hallom, megint valami készül, ki tudja, még bajod eshetik. Minek ilyenkor az utcára menni ? Jobb lesz, ha otthon maradsz. — És te ? — kérdem L-־׳ Én elmegyek egy órára, két napja nem voltam a levegőn. Asszonyokat csak nem bántanak? , , ׳'...’ , El is ment. . .• Én otthon maradtam, olvasgattam, szomorkodtál!, ' Hogy miért szomorkodtam ? . . . Hát kell azt kérdezni ? Huszonkét esztendőn át szolgáltam becsülettel az államot, huszonkét esztendő után egyszerre csak kenyér nélkül maradtam, kiteltek az utcára, , ok nélkül, indokolatlanul, azért, mert zsidó ,vagyok. Nem maradt számomra egyéb, mint néha egy­­kis séta , lám, sétálni sem mehetek, mert az utcán jó* kedvű fiatalemberek azt éneklik, hogy ergerberger* schossberger. Ahogy ülök, otthon, egymagamban és szomorú sor­­somon merengek, csak hallom, hogy léptek csoszognak a lépcsőházban és hogy suttogás hallatszik az ajtóra előtt. Hát ez mi ? * Nem kellett rajta sokáig törnöm a fejemet. Kopogtatnak az ajtómon. Kinézek a kémlelőn. Az ajtóm előtt négy fiatalember áll. Hazudnék, ha­ azt mondanám, hogy nagyon megp­­örültem a látogatásuknak. Hiszen, ha bizonyos lehettem nyolna afelől, hogy igazán diákok!... De amikor olyan Sokszor éltek vissza lelketlen emberek ... . — Nem megy sétálni, — mondottam magamnak —* hogy ne találkozzál velek és Íme felkeresnek a saját la*־ fásodban ! Berci, szerencséd van ! Ve­­áeért kezem­be sem ütött, hogy ajtót ne nyissak'. ל׳•.•־־■f •׳ ׳. • • ■■■'t i•־» c.i­­ . Közben a kopogás megismétlődött. Nem erőszakos, parancsold kopogás volt. Szerénái Azélid, bebocsátást, kérő... .• ... . ; ׳ ... .. .« — Tessék kérem kinyitni, —­ mondotta Valaki ül** ‘delmesen.­­• , . ־* . Kinyitottam. ; • • ־ . - ־; ; ;; ־,׳ ׳;• • > ^ A négy fiatalember belépett a szobába. . . )Jr' : — Bocsánatot kérünk, mondotta ; az egyik hogy betolakodtunk a lakásába. De lenn,­­az'utcán, tün­t tetés van. és .ma;i^VQmdő­.ÍVá]»5ágv^i­ sZé&th­&;ezt a rendőri készenléttel. A diákok tömegét feloszlatták és sokat iga­­zoltat a rendőrség. Mi ezt, az igazoltatást­ szeretnők. és ־ kerülni.. Ezért kerestünk menedéket a lépcsőházban és ezért voltunk bátrak bekopogtatni apaságod ajtaján^. Nevem­ ...' s''-,'7ל 7,7 לי ללי לל.. . _ 1- 7 •• ׳'■ . És megmondta a nevét* -• -.־ . • ־_ Én is megmondtam a’magamét ? . —­ Neufeld. .. . . • A négy diák összenézett. . .. ~ Tessék helyet foglalni ! ‘ ־. Kissé zavartan, ültek le a szobában, s bár erősen palástolták, meglátszott rajtuk, hogy elfogultak. Bizony furcsa is volt. Húsz perc előtt alighanem még együtt énekelték a többivel, hogy : mind­ezt zsidó .. . és hlőst, itt­ ülnek egy szegény zsidó egyetlen szobáján ban, ahol bizony nyoma sincs annak a pazar pompád­nak, ragyogásnak és fényűzésnek, amely a­ fajvédelmi lapok szerint a zsidók lakásait különösen ״ jellemzi*** itt ülnek egy élete delét már túlhaladt­ zsidószobáját - ban, aki se nem liber, se, nem tőzsdés, se, nem árdrágító![ se nem uzsorás, miként ״ minden zsidó“, hanem csak egy szomorú, visszavonultan élő, megkeseredett ember,­­akit ítélet nélkül, méltatlanul, az utca nyomása alatt­ négy év előtt megfosztottak a kenyerétől és most ennek az ismeretlen és idegen zsidónak az otthona rejti el a négy fiatal "diákot ama kellemetlenség elől, amit egy" rendőri igazoltatás jelenthet. Nem tehetek róla, nem tudtam haragudni a négy­ fiatal diákra. Ha lett is volna neheztelés a szivembani irántuk, eloszlott volna akkor, amikor megláttam kissé sápadt, de vonzó és kedves , fiatal arcukat, nem volt bennük semmi bántó, semmi aggresszív, olyanok­ vol­tak, mint a csíny­tevő gyerekek, még talán valami rokon­­szén vf­élét is éreztem irántuk, ami ״ fajta vonás lehet bennem, mert hiszen köztudomású, hogy a zsidó misül­den más fajtánál jobban szereti a gyerekeket, a fiatal­­ságot, a diákot, érte mindent megtesz, ami telik tőle.­­ A fiuk hallgattak, arra, úgy látszik, ők­ sem voltak előkészülve, hogy aki ajtót nyit nékik, a hátulsó lépes■ udvari lakáséban, hogy azt majd’ 1 úgy hivják, hogy,J. Neufeld, Egyes szám 60 (hatvan korona)

Next