Egyenlőség, 1926. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1926-02-20 / 8. szám
1926 február 26. EGYENLŐSÉG bér az országban 1 Szerezd meg nekem ezt az asszonyt 1 De vigyázz ! Ha nem hozod el nekem, kiirtalak nemcsak téged, hanem országom valamennyi zsidóját ! Három évet adok neked — lásd, hogy boldogulj ! Jocanan nem szólt semmit. Meghajolt és hazament. Két kenyeret süttetett magának és liz aranyat tett a zsebébe. Azzal útnak vndikt. Ment-ment, hát egyszer egy rengeteg erdőbe tévedt. Egyszerre egy óriási kutya bukkant fel előtte. Az állat keservesen jajgatott: J ó, bárcsak akkora volnék, mint a többi pajtásom, így szönyü mód gyötör az éhség! El kell pusztulnom !.... — Az Ur nem kívánja egy teremtménye pusztulását sem, — szólt Jochanan. Ezzel elővette az egyik kenyeret, odaadta a kutyának, amely bekapta s aztán igy szólt hozzá: Az Ur óvjon meg a rád leselkedő csapástól ! Jochanan elcsodálkozott az állat szaván, de folytatta útját. Most egy óriási hollóval találkozott. Ez is ép úgy panaszkodott neki, mint a kutya. Ennek odaadta a másik kenyerét, ez is óvta a közelgő balsorstól. Jochanan még jobban csodálkozott, de tovább vándorolt és egy folyó partján telepedett le, ahol egy halász éppen a hálóját vetette a vízbe. — Megveszed-e tőlem azt a halat, amelyet fogok, — kérdezte Jochanantól — Meg én, — felelte Jochanán — de mit kérsz érte ? — Azt a tíz aranyat, ami a zsebedben van !— felelte a halász. Jochanán nem tudta, honnan sejti a halász, mennyi pénz van nála, de ráállott a vásárra. A halász kihúzta hálóját, amelyben egy óriási nagy hal értekélt. A halászember bosszankodott, hogy ilyen olcsó áron adta oda gazdag zsákmányát és haragosan odadobta a halat Johanán elé. A hal azonban megszólalt: — Nézd, nehezebb vagyok, hogy sem el tudnál cipelni. Vess inkább vissza a vízbe: meglásd, nem bánod meg ! Az Úr óvjon meg a közelgő balsorstól ! Jocanán megszánta a könyörgő állatot, visszadobta a vízbe, aztán tovább vándorolt a folyó mellett. A túlsó parton sétált egy gyönyörű lány, a város királynéja, udvari cselédjével együtt. A királyné odaszólt cselédjének : — Látjátok odaát azt a jámbor embert ? Értem jött, hogy elvigyen a királyának, aki csak egy hajamszálát ismeri. De csak akkor megyek el vele, ha két próbát teszek vele s mindegyiknek megfelel. Hozzátok át ide, erre a partra ! A hajósok Jocanánt átvitték a királynőhöz, aki azt mondta neki, hogy ő az aranyhajú kisasszony és el is indul vele a messze országba, ha Jochanán megfejti a két feladatot egy hónap alatt. — Ne várj egy percig sem, szépséges királynő, — szólt Jochanán. — Népem sorsáról van szó, siess, mondd meg, mit kivánsz ? — Itt van két hordócska. Az egyiket töltsd meg a pokol vizével, a másikat a paradicsom Vizével. Ez az első kívánságom Jochanán átvitette magát a túlsó partra, ott leborult és imádkozott. — Hallgass meg Uram és segíts rajtam, segíts népeden, amely elvész, ha a parancsot nem tudom teljesíteni. Küldd ide a hollót, amellyel egyszer jól tettem. Alig fejezte be könyörgését, zúgva csapott le mellette a fekete holló. Jochanán elmondta neki a parancsot, mire a madár szélsebesen elrepült a két hordócskával és az egyiket megtöltötte a pokol vizével, de ez olyan égetően forró volt, hogy a holló is elégett volna benne, ha nem az Ur szavára cselekszik. Aztán a másik hordóval a paradicsomba repült s onnan kristálytiszta, édes, üdítő illatú vizet hozott, Jocanán pedig a két vedret átadta a királynőnek* ___ — Mi a második kívánságod? — szólt most Jochanán. — Hallgass ide ! — szólt a királynő. — Az apámnak volt egy csodaszép gyűrűje, amelyet véletlenül a folyóba ejtettem. Ha elhozod nekem, ekkor feleségül megyek a királyodhoz. Ha nem, akkor itthon maradok ! Jochanán megint átevezett a túlsó partra s az Istenhez imádkozott. Ekkor a víz felszínén felbukkant az a hal, amelynek életét visszaadta és az így szólt hozzá: Az Isten meghallgatta kérésedet, de a gyűrű nincs ebben a folyóban, amelyben én vagyok a király. De elmegyek Leviathán, a halak királya elé és megmondom neki, hogy Izrael sorsa függ attól, hogy megkapjad a gyűrűt. Kisvártatva vissza is jött a hal és kiköpte szájából a csodatevő gyűrűt, de jött egy vadkan és nyomban lenyelte. Jochanan könyörgésére most ott termett a kutya, amelynek a kenyerét odaadta, űzőbe vette a vadkant, szétmarcangolta s az állat beleiből ki is fordult a gyűrű. A királyné most már nem vonakodott, hanem elindult Jochanánnal ismeretlen vőlegényéhez. Nagy volt a király öröme, aokor meglátta a szépséges mátkát, de annál jobban busult Jochanán, akinek felesége közben meghalt, gyermekei pedig koldusokként tengődtek. A király és királyné azonban megvigasztalták, magas állásba tették s elhalmozták minden földi jóval. Emiatt meg a király tanácsosai A magyar újságírás kiváló halottjának, Székely Sámuelnek irodalmi hagyatékából való ez az érdekes visszaemlékezés.... Egyetemi tanáraim közül egyedül Salamon Ferenc, a nagy történetire volt hatással reám. Kritikai elméjének s szuggesztív okfejtő módszerének köszönhettem szellemi pupilláim tágulását. Éles elméjének a hatása alatt mint újságíró későbben is mindig kerestem a magasabb szempontokat a politikai események bírálatában, S 40 évi zsurnalisztikai munkásságban tudatosan törekedtem mindenkor a hang előkelőségére. A kiváló professzorral való közelebbi ismerkedés azonban — sajnos — majdnem lehetetlen volt. Az egyetemen kívül nem igen érintkezett a hallgatóival, sőt az egyetemi órákat sem tartotta meg kívánatos pontossággal. Ámde abban a kevés órában, amikor tanított, rengeteg sokat lehetett tőle tanulni. Pontosság és ügybuzgalom tekintetében valóságos ellentéte volt neki öreg tanártársa, Kerékgyártó Árpád. Nagyon szeretett tanítani. Lármás jogászok és tudományszomjas litozopterek körében a katedrán maga is megfiatalodott, órákon át hévvel és ambícióval prelegált a hallgatóinak. Magastemetű, szikárcsontú öreg úr volt, ki, mikor élete alkonyán baleset következtében nem tudott már járni, hordszéken vitette magát az aulába, csakhogy megtarthassa előadásait. Bámulatos emlékezőtehetségét valamennyien csodálták. Alaposan ismerte a magyar históriát, annak külforrásait, de nem tartozott a nagy alkotásokra hivatott tudósok közé. Irántam kezdettől fogva kitüntető jóindulattal viseltetett és megbízott az Anjou, és Jagelló korabeli kútfőkről tartott előadásainak a sokszorosításával. Igyekezetemet jutalmazandó, felszólitott, hogy folyamodjak a Bésán-féle ösztöndíjért. — Tanár úr — mondám —, én zsidó vagyok... — Csak adja be a folyamodványát. A Bésánféle ösztöndíj nem felekezeti jellegű, én vas iri£kedtek rá. Egyszer rajtaütöttek, megölték és holttestét darabokra szabdalták. A királyné nagyon busult Johanán pusztulásán. Elment oda, ahol a halott teste hevert, a levágott tagokat megérintette csodatevő gyűrűjével és ime, Jochanán bőre olyan finom, fehér lett, mint a frissen esett hó. Azután meglocsolta a paradicsom vizével és könyörgött Istennek, adja vissza az életet Jochanánnak. És ime, Jochanán fölkelt, járt, beszélt, a zsidók pedig szerfölött örvendeztek rajta. A király azonban, aki bőre és oktalan teremtés volt, megirigyelte ezt a csodatételt és harcba indult a szomszédos ország ellen. Azt hitte, ha elesik is a háborúban, majd csak új életre fog feltámadni. A csata azonban balul ütött ki, a király maga is elesett. A királyné erre útnak eredt Johanánnal a harcmezőre, de mikor a király és kiserelésének holttestét meglátta, nem a paradicsom, hanem a pokol vizével fecskendezte be őket és igy szólt: — Látjátok, nem az én hatalmamban áll, hogy életet adjak, hanem az Úr tesz élővé és ő tesz halottá, övé a hatalom, ő sújt porba és ő magasztal fel és az Úr nem kívánja feltámasztani a gonoszokat. A királynő és Jochanán visszatértek az országba, amelynek nem volt uralkodója. A nép pedig látva Jochanán bölcseségét és szelidségét, királynak választotta meg, a királynő pedig férjhez ment hozzá és ma ist élnek, ha meg nem haltak ... gyök a־ referense és ön meg fogja kapni a stipendiumot. Meg is kaptam és négy éven át élveztem a 250 forintos ösztöndijat. Elég nagy pénz volt az deákkoromban. Néhány hét múlva kerékgyártó professzor kérdi tőlem: — Miért nem folyamodik ön a zsidó ösz- töndíjért? — Mert nincs protekcióm. A jeles index nem elegendő. — És ki az ösztöndíjak referense? — ér־deklődött tovább jószivű tanárom. — Goldziher Ignács — feleltem közömbösen. Dr. Kerékgyártó .Árpád arca hirtelen elkomorodott. Néhány pillanatig elgondolkodott, majd így szólt: Amikor Goldziher Ignác kibékült Kerékgyártó Árpáddal Írta: Székely Sámuel. it oldal KAMERA * COR1N SZÍNHÁZ Február 18-tól 24־ ig, csütörtöktől szerdáig 2 vígjáték világattrakció LUCIANO ALBERTINI legújabb bravúrcímje EGY PERCCEL 12 ELŐTT Egy újságíró kalandjai 7 felvonásban Főszereplő: LUCIANO ALBERTINI AZ UTOLSÓ BRAVÚR kacagtató vígjáték 8 felvonásban Főszereplő: JONNY HINES Előadások a Corvinban csütörtökön W «* », hétköznap 6, *8» MM vasárnp ]1*4, %״. Ws %10 órakor; a Kamarában hétköznap Mg, %7, 8, 10, vasárnap 5. 47ל és 10 órakor