Egyenlőség, 1926. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1926-02-20 / 8. szám

1926 február 26. EGYENLŐSÉG bér az országban 1 Szerezd meg nekem ezt az asszonyt 1 De vigyázz ! Ha nem hozod el nekem, kiirtalak nemcsak téged, hanem or­­szágom valamennyi zsidóját ! Három évet adok neked — lásd, hogy boldogulj ! Joc­anan nem szólt semmit. Meghajolt és hazament. Két kenyeret süttetett magának és liz aranyat tett a zsebébe. Azzal útnak vn­­dik­t. Ment-ment, hát egyszer egy rengeteg erdőbe tévedt. Egyszerre egy óriási kutya bukkant fel előtte. Az állat keservesen jaj­­gatott: J ó, bárcsak akkora volnék, mint a többi pajtásom, így szönyü mód gyötör az éhség! El kell pusztulnom !.... — Az Ur nem kívánja egy teremtménye pusztulását sem, — szólt Jochanan. Ezzel elővette az egyik kenyeret, odaadta a kutyá­­nak, amely bekapta s aztán igy szólt hozzá: Az Ur óvjon meg a rád leselkedő csapástól ! Jochanan elcsodálkozott az állat szaván, de folytatta útját. Most egy óriási hollóval találkozott. Ez is ép úgy panaszkodott neki, mint a kutya. Ennek odaadta a másik kenyerét, ez is óvta a közelgő balsorstól. Jochanan még jobban csodálkozott, de to­vább vándorolt és egy folyó partján telepe­­dett le, ahol egy halász éppen a hálóját ve­­tette a vízbe. — Megveszed-e tőlem azt a halat, amelyet fogok, — kérdezte Jochanantól — Meg én, — felelte Jochanán — de mit kérsz érte ? — Azt a tíz aranyat, ami a zsebedben van !— felelte a halász. Jochanán nem tudta, honnan sejti a ha­­lász, mennyi pénz van nála, de ráállott a vásárra. A halász kihúzta hálóját, amelyben egy óriási nagy hal értekélt. A halászember bosszankodott, hogy ilyen olcsó áron adta oda gazdag zsákmányát és haragosan oda­­dobta a halat Joh­anán elé. A hal azonban megszólalt: — Nézd, nehezebb vagyok, hogy sem el tudnál cipelni. Vess inkább vissza a vízbe: meglásd, nem bánod meg ! Az Úr óvjon meg a közelgő balsorstól ! Joc­anán megszánta a könyörgő állatot, visszadobta a vízbe, aztán tovább vándorolt a folyó mellett. A túlsó parton sétált egy gyönyörű­ lány, a város királynéja, udvari cselédjével együtt. A királyné odaszólt cse­­lédjének : — Látjátok odaát azt a jámbor embert ? Értem­ jött, hogy elvigyen a királyának, aki csak egy hajamszálát ismeri. De csak akkor megyek el vele, ha két próbát teszek vele s mindegyiknek megfelel. Hozzátok át ide, erre a partra ! A hajósok Joc­anánt átvitték a királynő­­höz, aki azt mondta neki, hogy ő az arany­­hajú kisasszony és el is indul vele a messze országba, ha Jochanán megfejti a két fel­­adatot egy hónap alatt. — Ne várj egy percig sem, szépséges királynő, — szólt Jochanán. — Népem sor­­sáról van szó, siess, mondd meg, mit ki­­vánsz ? — Itt van két hordócska. Az egyiket töltsd meg a pokol vizével, a másikat a paradicsom Vizével. Ez az első kívánságom­­ Jochanán átvitette magát a túlsó partra, ott leborult és imádkozott. — Hallgass meg Uram és segíts rajtam, segíts népeden, amely elvész, ha a parancsot nem tudom teljesíteni. Küldd ide a hollót, amellyel egyszer jól tettem. Alig fejezte be könyörgését, zúgva csapott le mellette a fekete holló. Jochanán elmondta neki a parancsot, mire a madár szélsebesen elrepült a két hordócskával és az egyiket megtöltötte a pokol vizével, de ez olyan égetően forró volt, hogy a holló is elégett volna benne, ha nem az Ur szavára cselekszik. Aztán a másik hordóval a para­­dicsomba repült s onnan kristálytiszta, édes, üdítő illatú vizet hozott, Joc­anán pedig a két vedret átadta a királynőnek* ___ — Mi a második kívánságod? — szólt most Jochanán. — Hallgass ide ! — szólt a királynő. — Az apámnak volt egy csodaszép gyűrűje, amelyet véletlenül a folyóba ejtettem. Ha elhozod nekem, ekkor feleségül megyek a királyodhoz. Ha nem, akkor itthon ma­­radok ! Jochanán megint átevezett a túlsó partra s az Istenhez imádkozott. Ekkor a víz fel­­színén felbukkant az a hal, amelynek életét visszaadta és az így szólt hozzá: Az Isten meghallgatta kérésedet, de a gyűrű nincs ebben a folyóban, amelyben én vagyok a király. De elmegyek Leviathán, a halak ki­­rálya elé és megmondom neki, hogy Izrael sorsa függ attól, hogy megkapjad a gyűrűt. Kisvártatva vissza is jött a hal és kiköpte szájából a csodatevő gyűrűt, de jött egy vadkan és nyomban lenyelte. Jochanan könyörgésére most ott termett a kutya, amelynek a kenyerét odaadta, űzőbe vette a vadkant, szétmarcangol­ta s az állat belei­­ből ki is fordult a gyűrű. A királyné most már nem vonakodott, hanem elindult Jocha­­nánnal ismeretlen vőlegényéhez. Nagy volt a király öröme, aokor meglátta a szépséges mátkát, de annál jobban busult Jochanán, akinek felesége közben meghalt, gyermekei pedig koldusokként tengődtek. A király és királyné azonban megvigasztalták, magas állásba tették s elhalmozták minden földi jóval. Emiatt meg a király tanácsosai A magyar újságírás kiváló halottjá­­nak, Székely Sámuelnek irodalmi ha­­gyatékából való ez az érdekes vissza­­emlékezés.... Egyetemi tanáraim közül egyedül Salamon Ferenc, a nagy történetire volt hatással reám. Kritikai elméjének s szuggesztív okfejtő mód­­szerének köszönhettem szellemi pupilláim tá­­gulását. Éles elméjének a hatása alatt mint újságíró későbben is mindig kerestem a ma­­gasabb szempontokat a politikai események bírálatában, S 40 évi zsurnalisztikai munkás­­ságban tudatosan törekedtem mindenkor a hang előkelőségére. A kiváló professzorral való közelebbi ismerkedés azonban — sajnos — majdnem lehetetlen volt. Az egyetemen kí­­vül nem igen érintkezett a hallgatóival, sőt az egyetemi órákat sem tartotta meg kívána­­tos pontossággal. Ámde abban a kevés órá­­ban, amikor tanított, rengeteg sokat lehetett tőle tanulni. Pontosság és ügybuzgalom tekintetében valóságos ellentéte volt neki öreg tanártársa, Kerékgyártó Árpád. Nagyon szeretett taní­­tani. Lármás jogászok és tudományszomjas litozopterek körében a katedrán maga is meg­­fiatalodott, órákon át hévvel és ambícióval prelegált a hallgatóinak. Magastem­etű, szi­­kárcsontú öreg úr volt, ki, mikor élete alko­­nyán baleset következtében nem tudott már járni, hordszéken vitette magát az aulába, csakhogy megtarthassa előadásait. Bámula­­tos emlékezőtehetségét valamennyien csodál­­ták. Alaposan ismerte a magyar históriát, an­­nak külforrásait, de nem tartozott a nagy al­­kotásokra hivatott tudósok közé. Irántam kezdettől fogva kitüntető jóindu­­lattal viseltetett és megbízott az Anjou, és Jagelló­ korabeli kútfőkről tartott előadásai­­nak a sokszorosításával. Igyekezetemet jutal­­mazandó, felszólitott, hogy folyamodjak a Bésán-féle ösztöndíjért. — Tanár úr — mondám —, én zsidó va­­gyok... — Csak adja be a folyamodványát. A Bésán­­féle ösztöndíj nem felekezeti jellegű, én vas iri£kedtek rá. Egyszer rajtaütöttek, megöl­­ték és holttestét darabokra szabdalták. A királyné nagyon busult Joh­anán pusz­­tulásán. Elment oda, ahol a halott teste hevert, a levágott tagokat megérintette csodatevő gyűrűjével és ime, Jochanán bőre olyan finom, fehér lett, mint a frissen esett hó. Azután meglocsolta a paradicsom vizé­­vel és könyörgött Istennek, adja vissza az életet Jochanánnak. És ime, Jochanán föl­­kelt, járt, beszélt, a zsidók pedig szerfölött örvendeztek rajta. A király azonban, aki bőre és oktalan te­­remtés volt, megirigyelte ezt a csodatételt és harcba indult a szomszédos ország ellen.­ Azt hitte, ha elesik is a háborúban, majd csak új életre fog feltámadni. A csata azon­­ban balul ütött ki, a király maga is elesett. A királyné erre útnak eredt Joh­anánnal a harcmezőre, de mikor a király és kiserelé­­sének holttestét meglátta, nem a paradi­­csom, hanem a pokol vizével fecskendezte be őket és igy szólt: — Látjátok, nem az én hatalmamban áll, hogy életet adjak, hanem az Úr tesz élővé és ő tesz halottá, övé a hatalom, ő sújt porba és ő magasztal fel és az Úr nem kí­­vánja feltámasztani a gonoszokat. A királynő és Jochanán visszatértek az országba, amelynek nem volt uralkodója. A nép pedig látva Jochanán bölcseségét és szelidségét, királynak választotta meg, a ki­­rálynő pedig férjhez ment hozzá és ma ist élnek, ha meg nem haltak ... gyök a־ referense és ön meg fogja kapni a stipendiumot. Meg is kaptam és négy éven át élveztem a 250 forintos ösztöndijat. Elég nagy pénz volt az deákkoromban. Néhány hét múlva kerékgyártó professzor kérdi tőlem: — Miért nem folyamodik ön a zsidó ösz-­ töndíjért? — Mert nincs protekcióm. A jeles index nem elegendő. — És ki az ösztöndíjak referense? — ér־­­deklődött tovább jószivű tanárom. — Goldziher Ignács — feleltem közömbö­­sen. Dr. Kerékgyártó .Árpád arca hirtelen elko­­morodott. Néhány pillanatig elgondolkodott, majd így szólt: Amikor Goldziher Ignác kibékült Kerékgyártó Árpáddal Írta: Székely Sámuel. it oldal KAM­ERA * COR1N SZÍNHÁZ Február 18-tól 24־ ig, csütörtöktől szerdáig 2 vígjáték világattrakció LUCIANO ALBERTINI legújabb bravúrcímje EGY PERCCEL 12 ELŐTT Egy újságíró kalandjai 7 felvonásban Főszereplő: LUCIANO ALBERTINI AZ UTOLSÓ BRAVÚR kacagtató vígjáték 8 felvonásban Főszereplő: JONNY HINES Előadások a Corvinban csütörtökön W «* », hétköznap 6, *8» MM vasár­np ]1*4, %״. Ws %10 órakor; a Kamarában hétköznap Mg, %7, 8, 10, vasárnap 5. 47ל­ és 10 órakor

Next