Egyetemes Filológiai Közlöny – I. évfolyam – 1877.

3. Külföldi irodalom - Petőfi „János vitéze” francziául, Télfy Iv.

lehet romban hevert, nem járult volna nagyobb kisebb ösz­szeggel iskolák fölállításához. A munka politikai része nem tartozik ez ismertetés keretébe. 4. Le Chevalier Jean. Conte magyar par Alexandre Petoefi suivi de quelques piéces lyriques du mérne auteur, traduit sur Γ original par A. Dozon consul de France. Paris, Ernest Leraux éditur. 1877. Dozon ur, a franczia köztársaság consula Mostárban, Petőfinek János vitéz czimü eposzán kivül lefordította néhány lyrai költeményeit is melyek franczia czimei ezek: Les rui­nes de la Thhárda ; — La Cabaretiere d' Hortobágy ; — La pousta en river; — Les basses terres; — Rencontre sur la pousta ; — Le concert; — Le noble magyar ; — Sur la mort de Pierre Vajda ; — Le fou ; — Le lion captife; — La mort ; — Sur le mem­e sujet. Dozon úr nem német fordításból, hanem közvetlenül a magyar eredetiből fordította francziára Petőfinek elősorolt költeményeit. Ezt ő maga mondja a VIII-lap jegyzetében: Il nous sera permis d' ajouter que notre traduction est faite directement et uniquement sur Γ original magyar". Örvendhetünk, hogy ily derék franczia író sajátjává tette anyanyelvünket. A költeményeket nem fordította versekben, hanem kö­tetlen beszédben. János vitézről azt mondja Dozon úr, hogy e kedves és szellemdús költeményben láthatni a francziák iránti rokon­szenvet, s ezért különös joga van, hogy a franczia közönség­nek be legyen mutatva. A költő saját képzelete szerint al­kotott ugyan magának történetet, mintha a török aláigázta volna Francziaországot; de nem ezt kell itt tekintetbe venni, hanem azt, hogy két nagylelkű nemzet egyesülése a csata­téren ellenállt az izlámnak, mely nyugaton és keleten a pol­gárisodást fenyegette. Dozon úr fordítási ügyességének tanulságául álljon itt a "János vitéz ΧΙ-ik éneke. La France est un pays délicieux. un vrai paradis, un petit Chanaan: c'est ce qui a fait venir Γ eau á la bouche des Turcs, et ils 1' avaient envahie, comptant la mettre au pillage. Lorsque les Magyars y entrérent, les Turcs avaient déjá commencé leurs ravages; ils pillaient les riches trésors des églises et laissaient vides les tonneaux dans toutes les caves. Partout on voyait des villes en proie aux Hammes, et tout homme qu' ils rencontraient était passé au fii de Γ épée: le roi lui-méme avait été chassé de sa capitale, et sa fille unique faite prisonniére. Le pauvre roi de France errait d un bout á 1' autre de ses vastes Etats; ce fut ainsi que les

Next