Egyetemes Filológiai Közlöny – III. évfolyam – 1879.

II. Hazai irodalom - Petőfi S. költeményeinek új kiadása. Háhn Adolf I.

5­5 Hazai irodalom. Azt a mértéket — nem ! Igaz meggyőződéssel mondjuk : nem, és százszor nem ! Nem feszegetjük a technikai hibákat : ez a typographia szakembereinek dolga, csupán azt keressük, jó-e a szöveg, melyet a „népszerű" kiadás elébünk ad? Valóban rosz, botrányosan rosz , be van szennyezve legiónyi sajtóhibával, melynek csak árnyéka is non-sens más nemzetek classikus kiadá­saiban. Alig akarunk hinni szemünknek, ha egy pár évet, végig­futottunk ! Ez Petőfi? Ez a népszerű Petőfi? Így nyomatják Petőfit? Ilyen gondot fordítanak Petőfire? Ilyen lelkiismeretes­séggel bánnak Petőfivel ? Nem ! Lehetetlen. Hisz ez a „Napló" valamelyik esti vagy reggeli lapja, a­melynek kiváltsága ecset helyett eczet­et, irodalom helyett birodalmat irni! Hisz ez a hivatalos lap, a­melynek szörnyűségeit annyiszor elzöngötték már! Hisz ez egy vidéki nyomda idétlen szülötte, nem a gazdag, fényes Athenaeumé! Hisz ez minden egyéb, csak nem Peteft ! Fájdalom, az, és, fájdalom, az Athenaeum czége alatt megy világgá. Hát olyan rosz példák vannak az Athenaeum szeme előtt? Olyan roszak a mi classikus kiadásaink? Hány hibát tudnánk felfedezni a Toldy-féle editiók akármely kötetében ? hányat Arany, Vörösmarty, Tompa, s mások műveiben ? hányat a leg­közönségesb olcsó füzetkében ? Úgy hiszem mindig, mindenütt igen kedvező percentre jutunk. Csak Petőfit ne lehessen boszú­ság nélkül olvasni? s épen a­­népszerű" Petőfit, mely a legszé­lesb elterjedésre tart számot ? Vagy azt hiszi a tisztelt intézet, hogy a .népszerű" és .olcsó" a _rosz"-szal egyet jelent? Tessék csak egy félshillinges Shakspearet venni, meglátja és oly jó és hibátlan szöveget kap, mintha tizannyi erőt vett volna. Hisz a roszat nem .virtus" olcsó)), adni! Az ár csekélységét bőven para­lysálja a minőség csekélysége, s a rosz elvégre sem lesz jó, bár­milyen olcsó is. Én csak egy óra hosszat, és először vizsgáltam komolyan e kiadást, s legott hetven botrányos sajtóhibát szedtem össze, ilyeneket is, mint hajhász e. h. hajszás (300); parimid e. h­. piramid (329) ; nincsen-e e. h. nincs-e stb. Ha a rendetlen inter­punctiót, a rövid és hosszú hangzók gyakori felcserélését, s álta­lában a teljesen bitangjára hagyott orthographiát figyelmen kívül hagyjuk is, maga e hetven sajtóhiba elítéli az­­olcsó és népszerű­ Petőfit, a­mely a kiadói gondatlanság és lelkiismeret­lenség kiáltó és elszomorító példája, s valamennyi Petőfi-kiadás közt eddig a legroszabb, a legmegbízhatatlanabb. A teljes bűnlajstromot, a­melyhez még gyűjtjük az adato­kat, a jövő füzetben közöljük: J­áhn Adolf.

Next