Egyetemes Filológiai Közlöny – IV. évfolyam – 1880.
I. Értekezések - Ábel Jenő, I. György kalocsai érsek
32 DR. ABFL JENŐ. I. GYÖRGY KALOCSAI ÉRSEK. Nálunk is, mint Európa legtöbb országában csak a XV. század második felében kezdett az Olaszországban már régóta virágzó immanizmus meghonosodni és hazánk művészeti, tudományos és irodalmi állapotán lendíteni. Természetesen kétséget sem szenvedhet, hogy ama hatalmas szellemi mozgalom hozzánk is Olaszországból jött át, de határozottan vissza kell utasítanunk azon sokszor ismételt állítást, hogy a humanismus nálunk csak olaszok, főkép pedig Beatrix királyné által importált czikk lett volna, melyet az illető behozók hazánkból való távozásuk alkalmával magukkal visszavittek. Hasonlóképen kell azok ellen tiltakoznunk, kik azt állítják, hogy az egyedüli Janus Pannoniuson kívül nem volt a XV-ik században productív humanistánk. Tény ugyan, hogy úgy Mátyás király, mint főuraink és főpapjaink a tudományok iránti fogékonyságukat inkább bőkezű pártfogolás, mint irodalmi működés által iparkodtak tanúsítani, de viszont vannak arra is adataink, hogy Janus Pannoniuson kívül többen is foglalkoztak nálunk a költészettel és a művészi prózával. Minthogy Vitéz Jánosnak mint levélírónak és szónoknak érdemeit Fraknói kellően méltatta már, legyen szabad egynehány kisebbrangu latin költőnktől, Fodor (Crispus) Istvántól és Julius Dalmatától eltekintve, mielőtt czikkem tulajdonképemi tárgyára áttérnék, röviden felemlíteni Garázda Pétert.) Vitéz Jánosnak, Janus Pannoniusnak és a Telekyek rokonát,Marsilius Ficinusnak, Bartholomaeus Fontiusnak, Ugolinus Verinusnak, Baptista Guarinusnak meghitt barátját, ki Olaszországban, kivált Florenczben, végzett tanulmányai folytán ugy a prózának, mint a versnek kezelésében mesterségre vitte. Ugy látszik nem kevésbbé kitűnő helyet foglalt el kortársai között azon államférfiú és tudós, kit ezennel be akarok mutatni, Georgius Polycarpus, későbbi kalocsai érsek. Irodalomtörténetünk szóval sem említi őt, történetünkben mint megannyi különböző személy Georgius Praepositus Quinqueecclesiensis, Polycarpus, Georg Hasznos és György kalocsai érsek nevek alatt fordul elő. — A XV-ik századbeli híres florenczi könyvkereske