Egyetemes Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1887.
I. Értekezések - Náményi T. Lajos, Irodalmunk külföldön 1886-ban
180 NAMÉNYI T. LAJOS. gatott 15 humoreszknek több mint fele magyar. Képviselve van e kötetben Bérczik Árpád, Tóth Béla és mások. Vidiczky György lefordítá Szanday Zeno regéit s közölte »A hajdankorból» czímmel a «Strazsilovó» nevű szerb szépirodalmi lapban. Kállay Béniné szül. Bethlen Vilma grófnő pedig Gozsdu Elek és Petelei István rajzaiból fordított le néhányat és — mint annak idejében az Egyetértés értesített — közelebb ki is fogja adni. A magyar népdalok közül mintegy ötvenet Folk Song czím alattadott ki jó angol fordításban Henry Phillips jr. Philadelphiában. Eredetileg Meltzl Hugó összehasonlító irodalomtörténeti lapjában jelentek meg s valóban megérdemelték a különlenyomatást, így gördülékeny angol fordításban olvasható magyar, erdélyi, román és czigány népdalainknak java. Különben Amerikában még egy jeles fordítója van a magyar népballadáknak. A magyar akadémia legújabb kültagját Jones W. Henriket, bostoni lelkészt értjük, ki az «Akademy» julius 31-én megjelent számában a legszebb székely népballadát «Kőmíves Kelemenné »-t fordítá le s látta el alapos felvilágosító jegyzetekkel. A legnagyobb sikert azonban a múlt évben a magyar drámairodalom, illetőleg Madách Imre «Ember tragédiája» aratta. A német olvasóközönség már két fordításban olvashatja. Fischer Sándor szorosan Paulay Ede színre alkalmazásához tartja magát, míg Siebenlist József, a pozsonyi «West. ung. Grenzbote» szerkesztője, az eredeti költői művet nyújtja változatlanul. Fischer nagy kedvvel, Siebenlist pedig nagy gonddal fordítá le. Mindkét fordításban találunk igen jelesen lefordított részleteket. Különösen Siebenlist fordítása nem egy helyütt oly benyomást tesz, mintha eredetit olvasnánk. A mesterműnek népszerűsítését azonban Fischer Sándornak köszönhetjük. Fordításának megjelenése után határozta el a világhírű meiningeni színház, hogy az «Ember tragédiájá»-t repertoriéjába felveszi. Világhírű és jeles irodalomtörténeti írók, kritikusok ismertették meg a külfölddel. Vischer, Dahn Félix, György a meiningeni herczeg, Ebers György, Spielhagen Frigyes, mind elragadtatva szólanak Madách művéről. Scherr János, a közelmúltban elhunyt kiváló író, megígérte, hogy irodalomtörténetében is foglalkozni fog e költői művel. Weisz Julián pedig azt mondja a berlini «Nationalzeitung» -ban közölt tárczájában, hogy nagy tehetség, kit ha nem is említhetünk Goethe, Shakspere és Molière mellett, de egyenrangú Byronnal és Leopardival. Nem csoda tehát, ha ily elismerő ismertetések, bírálatok után Fischer fordítása csakhamar második kiadásban is megjelent s Stefánia trónörökösné is elfogadta magánkönyvtára számára. — Különben kilátásban van még egy harmadik fordítás is, melynek szerzője Lechner Gyula. — Fischer Sándor egyúttal jól fölfogott, tanulmányozásra valló méltatást írt Madáchról.