Egyetemes Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1887.

I. Értekezések - Náményi T. Lajos, Irodalmunk külföldön 1886-ban

180 NAMÉNYI T. LAJOS.­ gatott 15 humoreszknek több mint fele magyar. Képviselve van e kötet­ben Bérczik Árpád, Tóth Béla és mások. Vidiczky György lefordítá Szanday Zeno regéit s közölte »A haj­dankorból» czímmel a «Strazsilovó» nevű szerb szépirodalmi lapban. Kállay Béniné szül. Bethlen Vilma grófnő pedig Gozsdu Elek és Petelei István rajzaiból fordított le néhányat és — mint annak idejében az Egyetértés értesített — közelebb ki is fogja adni. A magyar népdalok közül mintegy ötvenet Folk Song czím alatt­­adott ki jó angol fordításban Henry Phillips jr. Philadelphiában. Ere­detileg Meltzl Hugó összehasonlító irodalomtörténeti lapjában jelentek meg s valóban megérdemelték a kü­lönlenyomatást, így gördülékeny angol fordításban olvasható magyar, erdélyi, román és czigány nép­dalainknak java. Különben Amerikában még egy jeles fordítója van a magyar népballadáknak. A magyar akadémia legújabb kültagját Jones W. Henriket, bostoni lelkészt értjük, ki az «Akademy» julius 31-én megjelent számában a legszebb székely népballadát «Kőmíves Kele­menné »-t fordítá le s látta el alapos felvilágosító jegyzetekkel. A legnagyobb sikert azonban a múlt évben a magyar drámairo­dalom, illetőleg Madách Imre «Ember tragédiája» aratta. A német olvasóközönség már két fordításban olvashatja. Fischer Sándor szorosan Paulay Ede színre alkalmazásához tartja magát, míg Siebenlist József, a pozsonyi «West. ung. Grenzbote» szerkesztője, az eredeti költői művet nyújtja változatlanul. Fischer nagy kedvvel, Siebenlist pedig nagy gond­dal fordítá le. Mindkét fordításban találunk igen jelesen lefordított részleteket. Különösen Siebenlist fordítása nem egy helyütt oly benyo­mást tesz, mintha eredetit olvasnánk. A mesterműnek népszerűsítését azonban Fischer Sándornak köszönhetjük. Fordításának megjelenése után határozta el a világhírű meiningeni színház, hogy az «Ember tra­gédiájá»-t repertoriéjába felveszi. Világhírű és jeles irodalomtörténeti írók, kritikusok ismertették meg a külfölddel. Vischer, Dahn Félix, György a meiningeni herczeg, Ebers György, Spielhagen Frigyes, mind elragadtatva szólanak Madách művéről. Scherr János, a közelmúltban elhunyt kiváló író, megígérte, hogy irodalomtörténetében is foglalkozni fog e költői művel. Weisz Julián pedig azt mondja a berlini «National­zeitung» -ban közölt tárczájában, hogy nagy tehetség, kit ha nem is em­líthetünk Goethe, Shakspere és Molière mellett, de egyenrangú Byron­nal és Leopardival. Nem csoda tehát, ha ily elismerő ismertetések, bírá­latok után Fischer fordítása csakhamar második kiadásban is megjelent s Stefánia trónörökösné is elfogadta magánkönyvtára számára. — Különben kilátásban van még egy harmadik fordítás is, melynek szer­zője Lechner Gyula. — Fischer Sándor egyúttal jól fölfogott, tanulmá­nyozásra valló méltatást írt Madáchról.

Next