Egyetemes Filológiai Közlöny – XII. évfolyam – 1888.

I. Értekezések - Kardos Albert, Horatiusi ódából prot. vall. ének

VEGYESEK. 447 (tehát ép egy félszázad előtt készült), «A féltékeny molnár» és «Állhatatos szerelem». Ez utóbbi, melyet a költő 1887-ben írt, már megközelíti a mo­dern vígjátékot ; mind a három darabot a régi naiv alaknak és stílnek modernizálása, jóízű humor és erőteljes jellemzés nemcsak érdekes, hanem egyszersmind értékes alkotásokká teszik, melyeket a régibb irodalom kuta­tója is élvezettel fog elolvasni. — Horatiusi ódából protestáns vallásos ének. Erdélyi Pál e folyóirat idei első két füzetében Mihály Deák kódexét ismerteti és belőle hat ismeretlen protestáns vallásos éneket közöl. Egyikhez-másikh­oz meg­jegyzéseket, magyarázatokat fűz, de az 5-ik számút a «Cantio pulchra» czí­műt szó nélkül hagyja. Pedig ez nem más, mint Horatius egyik legszebb ódájának, a híres «Eheu fugaces » -nek (II. könyv, 14. óda) szabad fordítása, parafrázisa s valószínűleg az első magyar horatiusi óda. Az ismeretlen for­dító nem sokkal több szabadsággal járt el, mint Bogáti Fazekas, vagy Szenczi Molnár a zsoltárok átírásában. Az eredetinek hét strófáját ő is hét strófában adja vissza, csak az elejére vet egy versszakot, meg a végire kettőt, hogy az ódának meglehetősen epikureus magvát vallásos, illetve protestáns burokkal vonja be. Ez sikerült is a fordítónak annyira, hogy ez a «cantio» bátran bekerülhetett volna a protestáns halotti énekek sorába, és ott is, a «pulchra»-k között is mint egyik «pulcherrima» foglalhatott volna helyet. Különösen sikerült az óda két utolsó strófájának fordítása, a­mely hadd álljon itt szemben az eredetivel és hadd bizonyítsa, hogy h­a e vers csak­ugyan halotti énekül szolgált, hát akkor horatiusi ódával temettek pro­testáns halottat. Linquenda tellus et domus et placens Uxor, neque hiarum, quas colis, arborum Te praeter invisas cupressos Ulla brevem dominum sequetur. Absumet heres csecuba dignior Servata centum clavibus et mero Tinget pavimentum superbum Pontificum potiore cenis. Megvalós nyilván az testi élettül, Gazdaságiul, házadtul, marhádtul, Szükségedtül, házas társadtul. Ezeknek rövid nyájasságoktul. Más helyedben majd néked állapodik, Ki miatt minden semmivé tétetik, Az, mit te gyűjtöttél, elköltik, És borodban bőven föld is iszik. De ha triviális pogány nóták az első kereszténység legáhítatosabb h­ymnusai­hoz szolgáltathatták a dallamokat, miért ne válhatott volna egy horatiusi szép ódából protestáns vallásos ének ? KARDOS ALBERT.

Next