Egyetemes Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1889.

II. Hazai irodalom - Mátray Lajos, Fazekas M. élete s munkái, Kelemen Béla

HAZAI IRODALOM. 151 hogy azok, de a szerzőnek számot kellett volna adnia hitelességükről. Aztán meg sokszor oly találgatásokba bocsátkozik, melyek csak mosolyt kelthetnek. Fazekas ifjúkori kísérleteiről ilyenképen okoskodik : «Leg­fölebb sejthetjük, minek lehettek Fazekas kezdő verselgetései, ha őt, mint az éles természet-megfigyelőt tekintjük, így gondolhatjuk, hogy írhatott ama kor iskolai, latin verses dolgozatain kívül, leírásokat, sok valószí­ség szerint párbeszédeket, melyekben talán növények szerepelnek, hiszen olyan divatosak voltak ekkor az ilyes versek ! Fazekas meg úgy rajon­gott a botanikáért, miért ne kisérlette volna meg versben dicsőíteni kedvencz növényeit?» (39. 1.) Általában a­­«valószínűség», «meglehet», «gyaníthatjuk» nagyon is sokat szerepel a munkában s így aztán «ada­tai» olykor nagyon furcsán néznek ki. Mit értsünk például abból, mikor annak a zöld cserép kancsónak történetét beszéli el, melyből Csokonai Fazekaséknél rendesen ivott, és hozzáteszi: «Ezen zöld boroskancsó, mely mellett a két jó barát annyit elbeszélgetett, ma­napság valószínűleg az Aranyi család (Fazekas sógorai) birtokában van.» (60.) De mindezt a fogyatkozást inkább elnézhetjük, mint a munka szorosan vett irodalomtörténeti részeinek kiáltó felületességét. Fazekas­ról az emberről még csak sikerül a szerzőnek képet adnia, de Fazekast az írót hiába keressük könyvében. Pedig hát Fazekas életírójától min­denesetre elvártuk volna, hogy ne életrajzi adomákkal tömje tele mun­káját, hanem az íróról, műveiről s viszonyáról kora íróihoz igyekezzék behatóbb, tanulságos képet festeni. Mátray Lajos ezt nem tette. Kimond­hatjuk, hogy irodalomtörténeti fejtegetéseiben alig van egy-egy adat, itélet is, melyet Haraszti Gyula tanulmányában «Költészetünk új népies irányáról» meg nem találnánk. Mátray Lajos teljességgel nem tett egye­bet, mint hogy Haraszti Gyulának fejtegetéseit ellaposította. Sehol egy új adat, új vonás, új szempont. Vegyük csak szemügyre a könyv iroda­lomtörténeti és kritikai fejezeteit. Még Fazekas Mihály életrajza előtt találunk egy hat oldalra ter­jedő bevezetést, melyben a szerző általános áttekintést nyújt irodalmunk újjászületésének koráról, a múlt század végén támadt iskolákról. Ε felü­letes vázlatban a szerző csak azt mondja el, a­mit valaha a gimnázium­ban tanult, vagy mondjuk tanított; elmondja oly stílben, minőben a vidéki hírlapok tárczái szoktak írva lenni. Itt helyén lesz Mátray Lajos stíljéről általában megemlékezni. Ε stíl terjengős, színtelen, szabatosság nélkül való, telve­­zetlen alanyiasságokkal. Csak néhány példát idézek:­­Άζ a régi fejfa, melyet még temetésekor állítottak sírja felé, elkorhadt. Lósi Imre Debreczen környékbeli ref. lelkész epitaphiuma ékesítette az egyszerű fejfát ; mondják, hogy ez a sírfelirat valami gyönyörű volt.» (66.) «Egyedüli érdeme a folyékony verselés mindaddig, míg a kezdő ritmust megtartja, midőn azonban e ritmustól eltér s kénye-kedve szerinti soro­

Next