Egyetemes Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1889.
II. Hazai irodalom - Mátray Lajos, Fazekas M. élete s munkái, Kelemen Béla
HAZAI IRODALOM. 151 hogy azok, de a szerzőnek számot kellett volna adnia hitelességükről. Aztán meg sokszor oly találgatásokba bocsátkozik, melyek csak mosolyt kelthetnek. Fazekas ifjúkori kísérleteiről ilyenképen okoskodik : «Legfölebb sejthetjük, minek lehettek Fazekas kezdő verselgetései, ha őt, mint az éles természet-megfigyelőt tekintjük, így gondolhatjuk, hogy írhatott ama kor iskolai, latin verses dolgozatain kívül, leírásokat, sok valószíség szerint párbeszédeket, melyekben talán növények szerepelnek, hiszen olyan divatosak voltak ekkor az ilyes versek ! Fazekas meg úgy rajongott a botanikáért, miért ne kisérlette volna meg versben dicsőíteni kedvencz növényeit?» (39. 1.) Általában a«valószínűség», «meglehet», «gyaníthatjuk» nagyon is sokat szerepel a munkában s így aztán «adatai» olykor nagyon furcsán néznek ki. Mit értsünk például abból, mikor annak a zöld cserép kancsónak történetét beszéli el, melyből Csokonai Fazekaséknél rendesen ivott, és hozzáteszi: «Ezen zöld boroskancsó, mely mellett a két jó barát annyit elbeszélgetett, manapság valószínűleg az Aranyi család (Fazekas sógorai) birtokában van.» (60.) De mindezt a fogyatkozást inkább elnézhetjük, mint a munka szorosan vett irodalomtörténeti részeinek kiáltó felületességét. Fazekasról az emberről még csak sikerül a szerzőnek képet adnia, de Fazekast az írót hiába keressük könyvében. Pedig hát Fazekas életírójától mindenesetre elvártuk volna, hogy ne életrajzi adomákkal tömje tele munkáját, hanem az íróról, műveiről s viszonyáról kora íróihoz igyekezzék behatóbb, tanulságos képet festeni. Mátray Lajos ezt nem tette. Kimondhatjuk, hogy irodalomtörténeti fejtegetéseiben alig van egy-egy adat, itélet is, melyet Haraszti Gyula tanulmányában «Költészetünk új népies irányáról» meg nem találnánk. Mátray Lajos teljességgel nem tett egyebet, mint hogy Haraszti Gyulának fejtegetéseit ellaposította. Sehol egy új adat, új vonás, új szempont. Vegyük csak szemügyre a könyv irodalomtörténeti és kritikai fejezeteit. Még Fazekas Mihály életrajza előtt találunk egy hat oldalra terjedő bevezetést, melyben a szerző általános áttekintést nyújt irodalmunk újjászületésének koráról, a múlt század végén támadt iskolákról. Ε felületes vázlatban a szerző csak azt mondja el, amit valaha a gimnáziumban tanult, vagy mondjuk tanított; elmondja oly stílben, minőben a vidéki hírlapok tárczái szoktak írva lenni. Itt helyén lesz Mátray Lajos stíljéről általában megemlékezni. Ε stíl terjengős, színtelen, szabatosság nélkül való, telvezetlen alanyiasságokkal. Csak néhány példát idézek:Άζ a régi fejfa, melyet még temetésekor állítottak sírja felé, elkorhadt. Lósi Imre Debreczen környékbeli ref. lelkész epitaphiuma ékesítette az egyszerű fejfát ; mondják, hogy ez a sírfelirat valami gyönyörű volt.» (66.) «Egyedüli érdeme a folyékony verselés mindaddig, míg a kezdő ritmust megtartja, midőn azonban e ritmustól eltér s kénye-kedve szerinti soro