Egyetemes Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1889.
II. Hazai irodalom - Palágyi Menyhért, Petőfi, Kovács Péter
72 KOVÁCS PÉTER, munkája pedig hét évig (1881—1887) tartott, s a nyomtatás is négy év alatt véget ér, úgy hogy 1891 végére valószínűleg készen lesz az egész mű. Természetes, hogy ezen aránylag rövid idő alatt nem végezhettek a szerkesztők tökéletes munkát, s a bevezetésben be is számolnak azokkal a nehézségekkel, a melyek munkájukat folyton nehezítették s az adatok teljes összefüggését lehetetlenné tették. Hisz ép a szótár megléte fog alkalmul szolgálni arra, hogy a régi nyelvemlékek olvasói a jelentkező hiányokat pótolják, s e pótlások bizonyosan bő anyaggal fogják ellátni a czélba vett Függelékszótárt. A szótár berendezésére nézve az akadémia nyelvtudományi bizottsága által kidolgozott utasítások szolgáltak útmutatóul. A mutató szót a mai írásmóddal adják, az idézetek mindig úgy maradtak, ahogy az illető forrásokban találhatók. Minden egyes szó hangalakjának és jelentéseinek fejlődését az idézetekben követett szoros időrend mutatja. Még inkább megkönnyítette volna a szótár használatát, ha mint Murray tette, minden egyes idézetnél az évszám is látható volna. Ha ez sok helyet foglalt volna is el, nagyon megkönnyítené az egyes czikkek áttekinthetőségét. Legalább annyi mindenesetre jó lenne, ha a szavak és jelentésváltozásaik első előfordulásának évszáma magában a czikkben látható volna, hogy ne kelljen minden egyes szónál a források jegyzékében keresgélni. Azt a hatást, amit ez a mű a magyar nyelvészet fejlődésére gyakorolni fog, ma még meg sem lehet ítélni. A magyar nyelv történetének kutatása e munka nélkül rendkívül nehéz, majdnem lehetetlen volt ; az egyes szavak eredetének megfejtését épúgy mint a magyar hangok és nyelvtani alakok fejlődésének ismeretét csakis ezen munka alapján várhatjuk. A mű, mondhatjuk, új életerővel látja el a magyar nyelvtudományt; évtizedeken át fog a vizsgálódás anyagául és eszközéül szolgálni. BALASSA JÓZSEF: Petőfi. Irta Palágyi Menyhért, a Petőfi-társaság r. tagja. Bpest, 1889. 8-r. 25 lap. Nem ritka jelenség, hogy valamely nagytehetségű költőnek, tudósnak vagy államférfiúnak működését és hatását egészen ellentétes szempontokból igyekeznek megítélni, megmagyarázni úgy az egykorúak, mint az utódok. S ezek az ellentétes szempontok, ha alapos gondolkodásnak, mélyre ható elmélkedésnek forrásai, néha fontosabb támaszai a vizsgálódásnak, mint egy légió egyforma okok és eredmények halmaza. Az ellentétes szempontból kiinduló vizsgálódás az eszmék s ítéletek súrlódását előmozdítván, az igazság kiderítéséhez közelebb