Egyetemes Filológiai Közlöny – XIV. évfolyam – 1890.
I. Értekezések - Háhn Adolf, A Petőfi-cultus Erdélyben
216 háln adott, ellenmondás viszonyát fölfedezni , mert a helyes módszer szépen összefér a könnyed, fordulatos, eleven tárczastíllel, vagy, jobban mondva, a módszer által felszínre hozott igazságot, akár az életrajz terén, akár más téren, ez a stíl, vagy bármelyik, nagyon kevéssé alterálja. A módszer azon eljárások összesége, melyeket az értelem az igazság fölfedezésében s megállapításában követ, míg a stíl a feltalált igazságok nyelvi kifejezésének sajátos módja, s mind a kettő meglehetősen független egymástól. Hogy az igazság a vonal alatt néhány hasábon van-e elmondva, vagy borjúbőrbe kötött vaskos folióban , az a lényegén semmit sem változtat, mint nem változtat az ember lényegén a darócz vagy bársony köntös, melyben az emberek között megjelenik. Olvastam igen sok tárczát, melyben kitűnő módszer igen jó stíllel párosul , és olvastam igen sok nagyképű dissertatiót, melyben a módszer gyarlóságát csak a stíl gyalázatossága múlja felül. Bizonyára, a szerkesztőségnek van oka a tárcza-stílről a mélységes lenézés hangján nyilatkozni, mert a folyóirat első czikke, minden következetességet megcsúfolva, semmi más, minta tárcza, mégpedig rossz tárcza. Nem szólok stíljéről, csupán módszerét veszem vizsgálóra, mert a vállalat kiadói épen erre látszanak súlyt helyezni. Várady Károlyné asszony e czikkben (Egy költemény története) azt bizonyítja, hogy Petőfi az Erdélyi hadsereg czímű költeményét, mely a kiadások szerint Bánffy-Hunyadon kelt, nem itt, hanem Tordán, az ő atyja házánál, 1849 márczius 30-án írta, alig 20 vagy 25 percz alatt. Az érdemes úrhölgy talán az órát is pontosan meg tudná mondani, melyben Petőfi e költeményt papírra vetette, s úgy állítja őt elénk, mintha a nagy költő demonstrálni akarná gazdája előtt, mily könnyen rázza ki ő dolmánya ujjából a verset, s főkép mily sokat tart a kalligraphiára. De arra nem gondolt sem a czikkíró, sem a szerkesztőség, hogy e költeménynek van még egy kézirata, melyen a dátum nem Torda, hanem Bánfffy-Hunyad. A kézirat a Nemzeti Múzeumban, Petőfi számos kéziratával, reá vonatkozó egyéb iratokkal és ereklyékkel együtt, azon ládikában őriztetik, melynek tartalmát Majláth Béla még 1880-ban ismertette volt, midőn a nagybecsű gyűjtemény hagyatékképen a Múzeumra szállott.'') Különös, hogy épen a Petőfi-Múzeum szerkesztősége mit sem tud a másik kézirat létezéséről, s Váradyné asszony kéziratát unicumnak tartja vagy legalább eredetinek. Pedig ha a Múzeumbeli kézirat, melyet Petőfi az Emichnél sajtó alá kerülendő ujabb gyűjtemény számára írt le, nem léteznék is : a czikkíró s vele együtt a szerkesztőség akkor sem állíthatja Tordát a keletkezés helyének, míg erre más bizonyítékot fel nem hozhat. Evidens ténynek csupán annyit lehet elfogadni, hogy Petőfi Tordán 1849 márczius 30-án *) Magyar Könyvszemle, 1880, p. 193.