Egyetemes Filológiai Közlöny – XIV. évfolyam – 1890.
II. Hazai irodalom - Fischer–Tolnai, Petőfi élete és művei, Kovács Péter
246 Kovács péter, komoly irodalmi ember édes-keveset ad , sem elég : sorakoztatja a Petőfi-társaság a német írók egész csoportját, hogy megerősítsék a magyar lapok véleményét. Egyenként adnak számot Ebers György, Heyse Pál, Freytag Gusztáv, Wilbrandt Adolf, Brandes György, Dahn Felix stb. arról a hatásról, amelyet a Petőfi életrajza reájuk tett ; nem igen kockáztatnak ugyan véleményt a Fischer munkájáról, de annál jobban el vannak ragadtatva, hogy e szilaj lángész különcségeit és hóbortjait ily bőven megismerhetik. Magyar írónak, természetesen egynek sem találjuk elismerő nyilatkozatát közölve, s azt hiszszük, hogy a lapok újdonságíróin kívül nem is könnyen találkoznék számbavehető magyar író, aki a németek elragadtatásában osztoznék, mind a mellett, hogy a Petőfi-társaság nagy nyereségnek tartja e művet irodalmunkra nézve. Kételkedünk azonban meggyőződésének igazságában. Sőt, ha egyenként megszavaztatnák a tagokat , szavazatuk bajosan lenne összhangzó , amin annál kevésbbé csodálkozunk, mert magunk is azt tartjuk, hogy a Fischer könyve egy szorgalmas, de kevés tehetségű, buzgó, de kritikátlan észjárású író műve, a mely egy pár fejezet kivételével, elsietett, gyors dolgozásnak az eredménye. Oly mű, a melyben az adatok jobbadán a maguk nyereeségében vannak elénk tárva s szerves összeillesztésöket meg sem kísérti az író. Oly mű, a mely a többi kísérletek számát egy gyet szaporította, azzal a kivétellel mégis, hogy a Fischer könyve lelkiismeretes utánjárás, valamivel gondosabb kutatás eredménye. Úgy látszik, hogy az összes kísérletek között legközelebb áll a Szokolyéhoz (Petőfi életéből) , amivel azt akarjuk mondani, hogy az életíróban épen annyi volt a biograph, mint a regényíró tulajdonságaiból. Maga a mű a komoly életrajz és regényes korrajz különös vegyüléke. De az alkotás érzéke sem mint élet-, sem mint korrajz vagy regény írójában nincs meg. Oly vaskos műben nem a Petőfi, hanem egy Shakspere életét is jól meg lehet vala írni, ha a biograph tanulmányainak eredményét adja elő s nem magát azt a fáradságos munkát mutatja be, a melylyel adatait összegyűjté. Az olvasót nem érdeklik a készülődések, csak az eredmény. Fischer a vékony értelmet sokrétű phrasisba takarja s mire az olvasó könyvének végére jut , igazán alig marad meg más az eszében, mint a Petőfi különcségei, szilajsága, jellemének ellentétes, meg nem fejtett sajátságai, amelyeket valódi szeretettel színezett ki a szerző. Azt nem lehet mondani, hogy Fischer nem ismeri a Petőfi irodalmát , helylyel-közzel fel is használja a legjobb forrásokat; de az a baj, hogy Petőfinek sem ifjú koráról, sem forradalmi szerepléséről, sem költészetének a magyar költészetet mintegy újjáteremtő vagy megifjító hatásáról nem tud valóban hű, élénk, szemlélhető rajzot nyújtani, hogy az olvasó maga elébe képzelhetné a költőt — ha nem is úgy, mint amilyen valóban volt (mint Jókai a Fischer művéről mondja — szeretetre