Egyetemes Filológiai Közlöny – XVI. évfolyam – 1892.
I. Értekezések - id. Szinnyei József, Csokonai és Lillája
148 II). SZINNYEI JÓZSEF: CSOKONAI ÉS LILLÁJA. Csokonai Vitéz Mihály sokat küzdött, sokat szenvedett, de mégss legtöbb baja volt munkáinak kiadásával. Életében Dorottyáján kivül, melynek elterjedésére biztosan számíthatott a kiadó, csak alkalmi versei jelentek meg, minthogy ezeknek megjelenését is azok mozdították elő, kiknek tiszteletére írattak. Mindez abban a képzelt boldog korban történt, midőn nevesebb íróink is saját költségükön nyomatták munkáikat, ha nem jutottak azon szerencsés helyzetbe, hogy mecénásokat szerezhettek maguknak, akik őket pénzzel segítették. Kazinczy is keservesen panaszkodik Szilágyi Sámuelhez írt levelében (1791): «Gyalázatos dolog, hogy a mi magyaraink még ezen magyar epochában sem olvasnak.» A szépirodalmi munkák közül volt ugyan egy némelyiknek kelendősége, már t. i. az akkori viszonyokhoz mérten, de csak annyira, hogy a nyomtatási költség valahogy kikerült ; innen van aztán az, hogy még manapság is nem egy, a század elején megjelent regény újdonatúj állapotban jut, pl.Kassáról, az antiquáriusok kezéhez. Nagyon érthető tehát az egykori levelekben az a gyakori panasz, hogy az irók munkáik kiadásába «bele vesztenek». Ez méginkább a tudományos munkákra vonatkozott , hogy csak egy példát említsek : Katona Mihály bácsi esztergommegyei tudós ev. ref. pap ,A föld mathematikai leírása cz. munkáját nyomatta ki 1814-ben Komáromban saját költségén (8-rét XXXVI és 436 lap), melyhez a négy tábla rajzot Karacs Ferencz metszette rézbe ; a példányok Pestre kerültek Eggenberger József könyvkerekedésébe bizományba, aki példányát 1 frt 30 kron árulta ezüst pénzben. Az író évek múlva Karacshoz fordult, hogy a könyvárusnál kérdezősködjék munkája ügyében ; ez — amint ezt Karacs Teréz írta nekem — leányát küldte oda, aki azon válaszszal tért vissza, hogy a munkából egy példány sem kelt el és ha az író elvitetni kívánja a példányokat, fizessen a gondviselésért 70 váltó forintot. Az író aztán ezen összeg helyett az árnak megfelelő példányokat hagyott hátra, melyeket Eggenberger még 1845-ben is hirdetett. A többi példány viszszakerülvén a szerzőhöz, ez aztán ajándékkép osztogatta ismerőseinek; én az 50-es években fiától, Katona Lajos mérnöktől kaptam egy példányt, egy másik nagy munkájával együtt ívekben (in crudo), melyeket aztán beköttettem és ezzel legalább tartósabb jövőt biztosítottam a munkáknak, melyek számos példánya valószínűleg még ívekben elkallódott. Csokonai 1791-től, ha önállóan nem adhatta is ki költeményeit, sűrűn fölkereste velük az akkori hírlapokat és folyóiratokat , a Magyar Hírmondót, Kassai Magyar Museumot és Kármán Urániáját, mégpedig többnyire névtelenül ; de hogy a tiszteletpéldányon kívül valamelyik