Egyetemes Filológiai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1894.

II. Hazai irodalom - Petőfi Sándor összes művei I–III., kiadta Havas Adolf, Baróti Lajos

PETŐFI KÖLTEMÉNYEINEK ELSŐ KRITIKAI KIADÁSÁRÓL. 685. nem takarta el a lépcső. (L. «Petőfi pesti lakásai*-ról írt czikkemet. Vas. Újság, 1893. I.) Kihagyott variáns : 4s. S azt is tudja : ily esetben (P. Div.) Mi lett ? — Petőfi csakugyan sem dalolni, sem fütyülni nem tudott, mert nem volt zenei hallása. Ezért nem lépett be Komlósy társaságába sem, mert azt kívánta tőle, hogy operai előadások alkalmával a karban énekeljen, s ezért nem szerette általában az operai előadásokat. Barátai mulatozás közben gyakran daloltak, olykor ép valamelyik dalát énekelték ; ilyenkor elkomolyodott, látszott rajta, mennyire rosszul esik neki, hogy a dalolásban nem vehet részt. (L. Sass István : Petőfi Tolnamegyében. Tolnamegyei Közlöny, 1880.) Igyunk. — Variáns : 4e. Másnál három szerte többet (P. Div.) Verseim. — A P. Divatlapban nincs strófákra osztva. Kihagyott variáns : 3. Fa, vi­rágr­ól fog hervadni majd : Id. Divatl.) Hozzá. — Ugy látszik, a Honderű szerkesztőjétől, P. Horváth Lá­zártól, Az alföld czimű költeményéért (megjelent a Honderű 1844.. okt. 5. számában) kapott aranyra czéloz. (L. Petőfinek «A Honderű­höz» intézett költeményét.) Csokonai. — Csokonai egyike volt Petőfi kedvencz költőinek. Iránta való kegyeletét már 1842-ben mutatta ki, midőn Debreczenben átutazván, sírját fölkereste. A költemény alapjául egy adoma szolgál, melyet Domby Márton, Csokonai életírója, következőkép beszél el : «Falun lévén egyszer (Csokonai) egy jó barátjánál, vacsora előtt kevéssel gazdájával eggyütt lementek a pintzébe ketten borért. Azomba mélázások közben addig ber­h­elik a külömben is rosz tsapot, hogy azt a hordóból egészen kiberhelték vagy beletörték. Ekkor nem lévén más csapjuk, a gazda Csokonait a szomszédba szalasztja tsapért, maga pedig ujjával vagy tenyerével be­dugja a tsap­jukát. Csokonai elszalad a szomszédba csapért ; de ott mu­lattság lévén, s a mulatóktól megragadtatván, elfelejtkezett a csapról, s a csap lyukát tenyerével kutzorogva tartó gazdájáról, míg egyszer nagy sokára azt nem kérdik tőlle : Ugyan hogy esett illyen későn ez a különös szerencsénk ? Ekkor jutott eszébe, miért küldte őket oda, az ő csap­juká­nál, a görnyedezésbenn, a kiabálásbann és bosszankodá­sbann egészen el­tikkadtt gazdája.» (Csokonai V. Mihály élete stb. Domby Márton által, 1817. 44. 1.) Az adomát egyébiránt Vas Gereben is feldolgozta «Régi képek» czimű művében. Petőfi Debreczenben mulatása idején az ottani deákoktól hallhatta. Volnék bár . . . Havas úgy véli, hogy Petőfi a Szerelem gyötrelme czimű cyklust, mely e költeménynyel kezdődik, Csapó Etelkéhez, Vachott Sándorné húgához írta, ugyanahhoz, ki a Czipruslombok­at inspirálta. A föltevésnek a cyklus egyes költeményei, különösen a VI. számú («Élet halál ! nekem már mindegy!») s az utána következő («A borhoz»), mely nyilván szintén ide tartozik, határozottan ellene mondanak. A két utóbbi költemény tartalmából kitűnik, hogy Petőfi 1844 őszén egy előkelő hölgy

Next